Eger - hetilap, 1886
1886-04-20 / 16. szám
128 községi iskolák közül pedig a Hatvan II. négyben levő iskola. — A múlt hóban teljesített tanfelügyelői látogatások alkalmával ta- paszt,altatott, hogy az egri orth. izr. rabbi által fen tartott u. n.“ „Jesive“ iskolába gyermekek nem voltak s a rabbi állítása szerint oda tanköteles gyermekek nem is járnak. Ezen, valamint a Goldstein Vilmos-féle magán iskolában talált rendellenességek megszüntetésére a kellő intézkedések megtétettek. A vidéki iskolák közül megvizsgáltatott a dormándi, hol még egy osztály lenne létesítendő; a bessenyői mely szintén túltömött, a pusztatenki, mely e részben kielégítő. Megvizsgáltattak a hevesi iskolák hol az izr. statusqo hitközség 3 osztályú iskolája a megye jobb iskolái közé tartozik, de a helv. hitv. 1, és rkath. 3 osztályú iskolák még csak nem is kielégítők. A legszomorúbb állapotban találtatott azonban a paszta vezekényi u. n. iskola, mely nem egyéb egy rósz állapotban levő pásztor kunyhónál, melynek egy kis szobája a harangozó tanító lakhelyéül és tanhelyiségül is szolgál. Jó állapotban találtattak a Tarua-Sz.-Miklósi és Erdőtelki iskolák. A Gyöngyösi községi iskoláknál örömmel tapasztalható a haladás valamint az iparos iskolánál is. A gyöngyösi izr. „Je- sive“ iskolára nézve ugyanazon intézkedések tétettek mint az egrire. A nmeit. vall. és közokt. minister úr a hatvani vasúti magán iskolát állami elemi iskolává szervezvén, annak elnökévé Grosz Arthur áll. főnököt, gondnoksági tagokul Gáspár Kálmán, Mórócz József vas. hivatalnokokat, Lefevre János orvost és Ko- losváry László kir. aljárásbirót, nevezte ki. Az egri szegény tanulókat segélyző-egylet 50 egri szegény gyermeket látott el a tél folyamán ruházattal és csizmával, Gyöngyösön az isk. szék az adakozásokból begyült összegből 28 gyermeket részesített hasonló jótéteményben. A járványkép jelenkező betegségek miatt a tisza-igari, ecsédi, csányi, parádi és szurdok-püspöki iskolák szüneteltek. Irodalom és művészet. — Egyetemes Egyháztörténelem. Irta : Dr. Rapaics Raymund, egri főmegyei áldozó pap, kir. m. tud. egyet. ny. r. t. udv. káplán. III. köt. Első része. A reformátiótól a franczia forradalomig. Eger, érsek-lyc. könyvnyomda 1886. Ara: 2 frt. — Hét évvel ezelőtt (1879.) jelent meg dr. Rapaics R. egyetemi tanártól az „Egyetemes Egyháztörténelem“ I. kötete, egyházmegyénk főpásztorának ajánlva; két év múlva (1881.) a II. kötet; most a III. kötet első része hagyta el a sajtót. Örömmel jegyezzük fel ez eseményt, mert valóban esemény az: — a tudományos irodalom egyik legjelesebb termékével állunk szemben. Ha a kereszténység őskorában (I. köt.) az egyház a pogányság ellen folytatott legborzasztóbb harczai közepette is oly eredményt volt képes felmutatni, hogy Montesquieu-vel együtt erezünk, midőn azt mondja: „Csodálatos a keresztény vall ás, melynek pe— Eérjecském, ön unalmas. En láttam, hogy ön megfogott. Ily próbák uram, sértik a nő önérzetét. Megbüntettem. Úgy tettem, mintha mitsem éreztem volna. Hahaha! . . . . . . Elaludt, mint egy gyermek . . . Hinni: nincs nehezebb ennél . . . A hintó egy csolnak hullámzó mozgásával haladt előre. Keleten rózsaszín sávok ragyogtak. Boltajtókból öreg zsidók kandikáltak a lovak vadonat-új szerszámaira, s lángoló szemű sémita- fik sóhajtottak fel a bájos kép láttára: — Gott! milyen boldogság egy fiatal asszony, milyen boldogság ! V. A rózsák. Nem azokról van szó, melyeket fürdőbe utazásuk napján melléről vett le, s nekem adott. Ezek : szerelem édes szószóllói. I)e rózsákról, melyek egy anya sírján nőttek. Búbánat szószóllói. . . Dúsgazdag földbirtokosnak volt egyetlen leánya. Anyja fiatalon halt meg. U maga nem régen került ki a kassai zárdából honnan túlérzékeny kedélyt, mélázó komolyságot hozott magával.» S azt a halvány szint, mely árnyékban nőtt, napnak ki nem tett virágok tulajdona. Még jókor volt. Fehérlő utakon az éj nedvessége. A reggel frissesége fákon és mezőkön. Lepek még harmatos szárnyukat dig úgy látszik, nincs más czélja, mint a tulvilági boldogság, a jelen életben is megalapitá a boldogságot: a középkorban (II. köt.) kifejtett munkássága által az egyház a tudomány konuánypál- czáját adta Európának. (De Maistre). Az egyház a középkoron keresztül a kereszténységet elfogadott népeket — uj megfelelő államéletre tanítja, s eközben, mint nem is lehetett máskép, maga az egyház elsőrangú szerepet vállal és visz a nemzetek politikai történetében. Nem lehet tagadni, az egyház ezen munkássága nem maradt káros visszahatás nélkül magára az egyházra; de hasonlíthatatlanul nagyobb ennél az államokra háromló jólét. A hálátlanság az államok körében is ép oly gyakori jelenség, mint az egyesek életében. így történt, hogy az egyház vezetése alatt nagykorúságra jutott államok közül számosán az újkorban (III. köt.) egyes dicsvágyók látszólagos reformtörekvéseitől annyira elszédittetnek, hogy megtagadják eddigi mesterüket az egyházat, s uj életet kezdenek, melyre Montesquieu fent idézett valló nása már korán sem alkalmazható. Mesteri kézzel találjuk e kor eseményeit: a reformatiót s az egyház küzdelmét a hitujitók ellen Dr. Rapaics R. ur könyvében előadva. Teljesedve látjuk itt is, mint minden időben az Üdvözítő ezen szavait: „A pokol kapui nem vesznek rajtad erőt.“ Nem volna szabad e könyvnek nemcsak az egyháziak, de a müveit névre számot tartó kath. világiak asztaláról sem hiányoznia. Egyes kérdéseket a tudós szerző, a kerekdedség megőrzése végett, olyanok elhallgatásával ad, mik bizonyára csak emelték volna az illető tárgy teljes megvilágítását. Péld. a sz.-Bertalan éj eseménye elbírálásánál, hogy Medici Katalin a Guisekkel összeesküdött Coligny megöletésére; vagy hogy II. József engesztelhetetlen magatartása VI. Piussal szemben arra vihető vissza, hogy a pápa megtagadta II. József többszöri kérésére is anyja M. Terézia halálának kihirdetését a cousistoriumban. De mindezek olyanok, hogy nem vonnak le a nagybecsű munka értékéből, csak emelték volna azt. Az egri egyh. megye méltán dicsekedhetik e tudós tagjával, kinek tiszta szívből kívánjuk, hogy minél előbb befejezhesse s kiadhassa a III. kötet második részét, s megtalálja elismerő jutalmát. Historicus. Magyar verstan. Középiskolai segédkönyvül _s magánhasználatra irta Négyessy László. Bpest. 1886. Ara 70 kr. — Főgymnásiumunk egyik szép tehetségű fiatal tanárának a Frank- lin-tái-sulat kiadásában, fönebbi czim alatt megjelent művéről, — addig is, inig alkalmilag tüzetesebben ismertetnék azt, — közöljük a „Bpesti Hírlap“ bíráló nyilatkozatát. „Négyessy L. „Magyar verstanba — úgymond az idézett lap — egyike a legkitűnőbb enemü tankönyveknek, amelyek kezünkön megfordultak. A ritmusról és a nemzeti versformáról szóló fejezetei tősgyökeres magyar szellemben, egészséges, eredeti fölfgással vannak Írva. Méltó a szakemberek legteljesebb figyelmére.“ szárdgat.ták. Csak még a fák koronája reszketett verőfényben: ifjú szivekhez hasonlón, kiket az üdvnek még csak sejtelme érint. Elgondolkozva lépdelt anyja sírja felé, mely a park baloldali szögletében, agg fényük közt bújt meg. Kijött hozzá, az édes anyához, beszélgetni vele. . Elsuttogni drága titkát: holnaputáni menyegzőjét. Bocsánatot kérni, hogy azt a férfit — legelsőt és egyetlent — mindennél jobban szereti. Világos ruhája végig csillámlott a hosszú fa-soron. Széles vad-gesztenye levelet tépett, melynek zöldes fényében olyan volt arcza. mint zöld tenger-habok fehér tajtékjai. A rózsatőről, melyet saját-keziileg ültetett oda, a legszebb, legkinyiltabb, legpompázóbb két rózsa hiányzott. A törés friss s a fák közt sebesen távozó léptek csörgése hallatszik. Összeszoritott ajkakkal hatolt a sűrűbe. Úgy marasztották résztvevő galy- lyak, melyek hol csipkéibe, hol hajába akadtak. Ne menj. — Terebély fa alatt, kényelmes széken nő ült, háttal felé fordulva. Megismerte a helyet. Ott beszélgettek tegnap jegyesével, csillagok fényénél, áttöltendő egész életükről. Még fülében az eskük! Még ajkain a csók, a menyei, elfeledhetlen, az első . . — Az utolsó — — Jegyese nevetve nyújtott át két rózsát a nevelőnének. Átfogta derekát. Azokkal a karokkal, melyekkel tegnap őt. . . Óh! — Nem zokogás volt Arthur ? — Nem, angyal! Sziveink verése. Pedig zokogás volt. . Reáborúlt anyja sirhalmára. Sirt, sirt. S a könyelmü úrfi, ha a gazdag partidétól holnap elesik, nem fogja-e sejteni, hogy az a rózsa tette? a búbánat szószóllója.
