Eger - hetilap, 1886
1886-04-13 / 15. szám
118 sem a verseny-képesség nem lesznek elégségesek arra, hogy gazdasági válságok elő ne forduljanak. I Szükséges, hogy e válságokból kormány és egyesek együtt okuljanak, hogy amaz ne kívánjon többet a polgároktól, mint a mennyit a társadalmi rend fen- tartása és a haladás előmozdítása megkíván; emezek pedig szorgalom, takarékosság és productiv munka által önmaguk töltsék be azt az űrt, mely a vagyoni egyenlőtlenségben tátong, mert a nagy egyenlőtlenség a vagyonban nem kevesebb baj az emberiségre nézve, mint a jogok egyenlőtlensége, s azon sem törvény, sem kormányforma nem segít, csupán az egyesek tevékenysége, a rendezett állami élet biztosítása mellett. Lörinczfy János. Kereskedelemi szédelgés. Ki a lapok közgazdasági rovatát olvassa, lehetetlen észre nem vennie azon szomorú jelenséget, hogy a fizetésképtelenségek ijesztő mérvben szaporodnak. Csak a legközelebbi martiusi ultimo alkalmával is ép oly váratlan, mint megdöbbentő módon jelentették ki széles hitelű s a kereskedelmi világban ismert jó nevű czégek fizetésképtelenségüket. Nagykereskedőink kétségbe vannak esve, a hitelintézetek pedig, mint a csiga, ha veszélyt sejt, visszahúzódnak, mert majdnem mindennap részesülnek azon szomorú meglepetésben, hogy elsőrendüeknek hitt czégek, kiknek az intézet ma ezerekre menő váltóhitelt nyújtott, holnap fizetésképteleneknek jelentik magukat. Ha e fekély okait, melyek az egész kereskedelemre oly bénitólag hatnak, vizsgáljuk, akkor azokat leginkább a tulspecu- latióban fogjuk találni. Előidézhetik ugyan a csődöt a szerencsétlen konjuncturák, mint ezt pl. divat- és posztókereskedőinknél leggyakrabban tapasztaljuk, hanem viszont tagadhatlan, hogy azt a kereskedő bűnös manipulatiója nagyban elősegíti. Mert hozatja halomszámra az árukat, nem vetve számot sem üzleti tőkéjével, hogy az mennyi terhet képes bírni, sem az esetleges veszteségekkel, hanem mindig csak a magas nyereményekről ábrándozik. Az árukat a legtöbb esetben nem tudja értékesíteni, természetesen nem marad más hátra, mint a csődöt bejelenteni. Ezt nevezik az illető urak „tisztességes bukásinak, s ez, — könnyelműség lévén alapja, — elitélendő! De az ilyen bukás csak alig V3-részét teszi ki az előforduló csődöknek. Legnagyobb részök bűnös üzelmekre irányul. „E n gros venni, és en détail fizetni“ ez kereskedőink emez osztályának jelszava, mert annak kivitele, kevés fogság árán, féAz „EGER“ tárczája. Falusi történetek. Egri Gyulától. Előszó. Már csak három hónap édes! Igaz, hosszú három hónap lesz; de — mint a maga_ hosszú szempillája fényes szemet — kedves órákat is takar. Órákat, melyek oly vidámak, szépek, égetők és könnyesek lesznek, mint szemei. Órákat — röviden — melyekben hirt veszek önről. . . írják: „Sugárzó arczczal“ hallgatja levelemnek rá vonatkozó részeit. A boldogtalanok, csak a szavakból értenek! Ha nyíltan és világosan kiteszem, körülirom, kikiáltom, szétkürtölöm: „Ez (édes gúnynév) Mókinak szól.“ De mily figyelem nélkül siklik el szemük pl. e pár szón: „Nőnek már a napok, mint a kis leányok haja.“ És — egy egész történet ez. Akkor maga lebontva hordta szép gesztenyeszin haját. Az utczákon valódi népcsődületet támasztott vele. Tudom, mily rósz éjszakám volt, mikor *-né elbeszélte, hogy még komoly, méltóságos, közönyös öregurak is visszafordultak utána. A köz és politikai élet megannyi oszloprengető Sámsonai, kik e hajban — a napfényben csillogóban — elvesztették szemük erejét. . . Kiváncsi, követelő, irigy, hóditó, izzó szemsugarak hagytak nyomokat ruháin, fején sőt — aggódva töprengtem — nem-e szivében is? . . . Nem. nyes jövőt biztosit. Egy szép napon átíratja nejére, esetleg valamelyik rokonára összes vagyonát, azután a „legmélyebb fájdalommal“ bejelenti, hogy nem képes fizetni. Ha e csel süketül, és az ily módon rászedett hitelezők be- lenyugosznak a fölajánlott 30°—40%-nyi egyezkedési quotába, akkor épenséggel nem érheti őket utói az igazságszolgáltatás, és holnap a kereskedő neve újra ott díszeleg a czimtáblán, hogy ez operatiót egy év múlva ismételje; ha pedig a csődöt kérik, majdnem mindig a rövidebbet húzzák, nem támadhatván meg az időközben idegen személyre átruházott vagyont. Voltak már esetek, hol kereskedő tisztán bűnös szándékkal alapit üzletet. Föllépése bizalmat kelt a hitelezőkben, melylyel azután csúfosan visszaél. íme a sok közül egy. Nemrég történt, hogy egy borkereskedő, ki hitelben á ft. 30 vásárolta árúit, azt nyomban készpénzben á ft. 75. adta el, mig könyveiben mint eladási ár 25 frt szerepelt. Ily könyvelési mód mellett nem volt nehéz dolog óriási összeget a privatcassába juttatni, de viszont a hitelezőknek tudtára adni, hogy fizetésképtelen ! A hitelezők, ösmervén B. úrnak kitünően menő üzletét, nem fogadták el a fölajánlott 40%-nyi quótát. Csóválták is fejőket a csődtömeg fölszámolásánál, hogyan érhette B. urat mindig veszteség, de a számok jó titoktartók, s B. urat hamis bukás vádja alól bizonyítékok hiányában fölmentették. Mennyire növekszik ezen veszélyes járvány évről-évre, eléggé mutatja a bécsi „Creditorenverein“ f. h. 3-ki közgyűlésének évi jelentése. E jelentés szerint a múlt 1885-ki évben annyira rúgott a bejelentett csődök száma, milyenre a társaság évkönyvei a végzetes 1873. óta nem emlékeznek. Bejelentetett ugyanis 601 fizetésképtelenség a múlt évi 504 ellenében, melyek közül 86 külföldre, 265 Ausztriára, és 250 Magyarországra esik. A budapesti hitelezők védegylete 1885-ki kimutatásánál még szomorúbb világitásbaií láthatjuk a hazai viszonyokat. Bejelentetett 530 csőd, 117-el több, mint a múlt évben, tehát minden második napra 3 fizetésképtelenség esik!! Pedig de lehetne ám ezen a bajon segíteni! Ha a kereskedőnek a szándékolt vagyon-átiratás okait szigorúan kellene igazolnia, a legtöbbtől megvonatnék az átiratási jog. Mert valamint alkalmatlan helyen házépítést nem engedélyeznek, épúgy meg kellene tagadni gyanús körülmények között az átiratási engedélyt is. Legbiztosabban orvosolná azonban a bajt egy drákói szigorú csődtörvény. Jelenlegi csődtörvényünkre ugyancsak elmondhatjuk : „Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne“ ! Szigorú csődtörvénynél nem használhatnák a lelkiismeretlen kereskedők a megMert mikor óvatosan szóba hoztam, megfogott kezemnél, odavitt a nagy tükör elé s az egész selyem-tömeget összefogva (mily emlékek!) neki fogta fénylő ollóját. . . Óh! hogy megvédtem ! — — S ha még ön asszony volna, a szerelem művészetében járatos, annak fogásait s örök-egyforma eszközeit ismerő ! Szép asszony, akinek tapasztalatai vannak! ... De gyermek ön, a reggeli órák üdeségével. Szive története a paradicsom-kerté, midőn a lombok homályában még nem hangzottak el a kígyó csábitó szavai. Már csak három hónap édes! A lassú időt addig, jó lesz kitölteni apró elbeszélésekkel, melyek a főváros zajában rám vonják egy pillanatra figyelmét, s gondolataiból nekem is juttatnak. Ha levegőjükben lesz olyan, mely előttünk teljesen idegen: a hegyeknek tulajdonítsa, melyeknek havas csúcsai ablakomig ragyognak, s melyek közt hőseim élnek. Mert élnek, mint ön vagy én, s végtelenül megelégedettek lesznek, (bár öblös hangon iindiski étiót fognak emlegetni) hogy történeteik újságba kerültek. I. A kutyabör. Őseiről maradt reá a falu szélén az a rozoga ház, melynek udvara a legrendbentartottabbak egyike volt vármegyeszerte. Tágas, melléképületekkel jól megrakott udvar, melyen annyi fényes úri fogat hagyott nyomot, oly sok kevély ló ficzánkolt, annyi sujtásos hajdú kolcsagja lobogott valamikor! Benő úr csak szemeit hunyja le, s megelevenül portáján minden rög. A megkopott kőlépcsők s a szellős veranda selyem-ruhás karcsú nőkkel, sar- kantyús jurátusokkal; a pipázó, jól táplált táblabirókkal, kik
