Eger - hetilap, 1886
1886-01-12 / 2. szám
12 ajt. alapitv. gondnok, Kovacsóczy István apát-kanonok őnsga foglalja el, kitől, mint eddigi fökápt. fö-jószágkormányzótól, a dek nátus terheit Zsendovics József apát-kanonok ö nsga fogja átvenni. — Párádon — mint lapunknak írják — megható Karácson- ünnepe volt az ottani üveghutai munkások gyermekeinek. Özv. gróf Károlyi Györgyné, sz. Zichy Karolina úrnő ő nmlga, ki a telet is parádi fényes palotájában tölti, vele született, s már itt tartózkodása alatt is számtalanszor tanúsított magas lelkiile- tének egy újabb bizonyságát adta, midőn az üveggyári munkások gyermekei számára, Karácson előestéjén, a gyártelep iskola-termében, díszes karácsonfát állíttatott fel, s ugyanez alkalommal 56 szegény munkás tanulónak személyesen nyújtotta át a számukra nagyrészt sajátkezűleg készített meleg téli ruhákat, mint a „kis Jézus“ ajándékát, magasztos és megható anyai szavakkal, s leereszkedő nyájassággal buzdítva a kicsinyeket a vallásosságra, jó magaviseletre és szorgalomra. A nemes jótékonyság ez elragadó jelenete a könnyekig hatotta meg a jelenvoltakat, s a legnemesebb lélek jótékonyságában részesült ártatlan szivek fohászát a nemes grófné hosszú s boldog éltéért, az egek ura bizonyára meg fogja hallgatni. — Serenade. Az egri jogakad. polgárság bálbizottsága a lady patronesse: Beökönyi Viktor né, szül. Keszlerffy Irén úrnő ő nsga tiszteletére, f. hó 9-én estve, közvetlen a bál előtt, Palócz Kálmán helybeli jónevű zenekara által éji zenét rendezett. — Hevesmegye tisztikara már régebben elhatározta, hogy Zalár József, a megye „arany tollú“ tiszti főjegyzője iránt, — ki e diszes állásában, az alkotmányos megyei élet visz- szaállitása óta folyvást a legnagyobb buzgalommal s odaadással teljesiti nagyfontosságú tisztjét, mely állásában nemcsak mint főjegyző, hanem mint már két Ízben huzamosabb ideig alispáni helyettes, a megyei administratió vezetésében is oly kiváló tehetséget s szolgálatkészséget tanúsított, hogy a megye közönsége az alispáni székre is meghívta, — határtalan szeretete, becsülése s ragaszkodásának azzal ád kifejezést, hogy a jeles főjegyző méltán kivívott s megérdemelt, de csak képletesen használt „arany tollú“ epitethonját megvalósítja, vagyis: szeretett tiszttársukat, Zalár József megyei főjegyzőt arany tollal fogják megajándékozni. A szép terv immár a teljesülés utján halad. A pompás, és remek kivitelű arany toll, Sajóssy A. akad. festő s főgymn. rajztanár minta-rajza után, a napokban elkészült, s jövő hétfőn, f. hó 18-án fog a t. főjegyzőnek ünnepélyesen átnyujtatni. Az átadási ünnepélyt ugyaneznap estve, a törzskaszinó nagy termében, az ünnepelt főjegyző tiszteletére rendezendő diszlakoma fogja befejezni. — Változások az egri egyházmegyében. — Kunszentmártoni lelkészhelyettessé Dobó Ferencz ottani káplán neveztetett ki. — Cserha József, kunsz.-mártoni káplán, hasonló minőségben, Árok- szállásra, — Kovács Mátyás árokszállási káplán ugyancsak hasonló minőségben Kunszentmártonba helyeztettek át. — Hevesmegye rend. évnegyedes közgyűlését jövő hétfőn, f. hó 18-án tartja. A tárgysorozat érdekesebb pontjai: 1. Almássy Pál arczképének leleplezése. — 2. A megyei vagyoni állapotok kinyomozásával megbizott küldöttség jelentése. — 3. A megyei tisztviselők nyugdíjaztatására vonatkozó előterjesztés. — 4. A hevesi állatorvosi állomás betöltése. — 5. Indítvány a köztörvényhatósági törvényjavaslat tárgyában. — 6. Az 1886-iki megyei közmunka-előirányzat. — 7. Eger városában egy negyedik gyógyszertár felállítása iránti kérvény. — 8. A megyei árvaszék jelentése a tartalékalapban észlelt hiányok tárgyában. — 9. Megyei főorvosi jelentés a körorvosi intézmény javítása ügyében. — 10 A hatvani hidvám ügyében kirendelt küldöttség jelentése. Folyó ügyek. — Az egri krocsolyázó egylet jan. 6-iki, versenynyel egybekötött mulatsága minden tekintetben fényesen sükerült. Álig hangzottak el az ünnepséget jelző tarczk-durranások, a jégpályát már a kora délutáni órákban egész serege lepte el a minden rendű és rangú korcsolyázóknak, kik között ott láttuk városunk elite-közönsége köréből a mindkét nembeli fiatalság szine-javát, mig a csinos pavillont a gardes de dame-ok elegáns csoportja foglalta el. A korcsolyázó hölgyek közt ott voltak : Gröber Irén, Sajóssy Margit, Gariup Irma, Horánszky Irma, Imre Leona, Eötvös Róza, Dezsőfy Ilona, és Szeréna, Erdélyi Gizella és Marianna, Gröber Anna, Ringelhann Mariska, Horváth Ilonka, Jekkelfalussy Etel, Csicsa Szidike, Kliegl Pannika, Szuhányi Anna, Mészáros Corné- lia, Hartl Emilia. Bubna Ella, Wurmbrand comtesse; Buzátli Lajosiig Danilovich Pálné, Schöner Odilóné, özv. Köllner Lőrinczné, Fógeí Ágostonná, Fekete Jánosné, úrnők. A verseny V* 5 órakor vette kezdetét a-következö sorrendben: 1) Akadály-verseny. Nyertes Gütz B. joghallgató. 2) Kültagok versenye. Nyertes Somos- keöy Dezső gymn. tanuló. 3) Hölgyek versenye. Nyertes: Gröber Irén úrhölgy. 4) Sikverseny. Nyertes: Dusárdy József, gymn. t. Á versenyt mintegy 12—14 párból álló quadrille követte. mely lámpavilágitás mellett 6 óráig tartott. *** Az egri törzs-kaszinó tisztikara és választmányi-tagjai folyó 1886-ik évre, e hó 6-án, az alapszabályok értelmében megtartott titkos szavazással következőleg választattak meg: beadatott összesen 60 szavazati-iv, ezek közül egy, mint szabály- ellenesen kiállított félretétetvén, az 59 szabályszerűen kiállított ivén igazgatókká választattak: Fülöp József 53, Petravich sze a faluházánál lévő börtön ablakai alatt ólálkodott, hogy a szegény Mátyást, kit különben jól ismert, megláthassa; kiváncsi lévén mindenik : minő az ember, ha bonczolják; és milyen az ember, ha gyilkos. Részvét, és szánalom azonban hiányoztak ezen kiváncsiak sziveiből. Este felé pedig, mikor a halottat a temetőbe kikisérték, Mátyást is akkor vitték ki a faluból, egyenesen a megyeházánál lévő központi börtönbe: a hires „Három kereszt“ alá. „Három kereszt alá.“ — így hívják a megyei székháznál lévő központi börtönt azon három keresztről, mely kőből kifaragva, a rostélyos ajtó felett felnyúlik, és a kínszenvedés kálváriáját ábrázolja. Jó jelképe ez a börtönt lakó szerencsétleneknek ; mert hiszen az isten fia bűnösökért halt meg; s a jobbján függő lator, ki halála órájában tért meg, biztatást kapott a bocsánatra, és az örök üdvösségre. Ezt jelentené a három kereszt, a börtön-ajtó felett, s volna hivatva annak látása inteni a gonoszakat a töredelmes bünbá- natra és javulásra; mert hiszen a földi élet csakis rövid ittmu- latás, s mindenkinek kötelessége gondolkodni arról a túlvilági életről, mely reá vár, s arról a bizonyos halálról, melyet el nem kerülhet, mely megelőzi a túlvilági életet. De hát nagyon kevesen gondolnak a halálra életükben, és kevesek azok, akik bünbánatról és töredelmességről gondolkodnak akkor, midőn volna okuk magukba szállva csendes kimúlásukról gondolkodni. Hanem ezen kevesek egyike volt a szegény Mátyás, ki megalázva a fájdalomtól, összesve a szégyen és gyalázat nyomása alatt, arról gondolkodott mindig: bárha ő soha sem született volna. Azon szoba, ahová zárták, egy tiszta, négyszögletű, nagy bolthajtásos terem volt, fehérre meszelt falakkal, és az udvarra nyíló, magasan vágott kettős rostélyzatú ablakkal. Köröskörül vas-ágyak állottak a fal mellett, tiszta fehér pok- róczczal leteritve; minden ágy felett egy kis fekete tábla, melyen az ágy tulajdonosának neve volt Írva nagy fehér betűkkel. Ezeken kívül volt a szobában egy kecskelábakon álló, fehérre súrolt asztal, két oldalt deszka-lóczákkal; a sarokban pedig egy nagy vasazott dongáju cseber, tiszta ivó vízzel, egy mellé készített cserép-bögrével. Itt ült Mátyás, eme szobában, a numero 10-ben, mint azt lakótársaitól hallotta; itt ült az asztal melletti lóczán, előtte egy imádságos könyvvel, melybe azonban nem nézett, mert arcza két tenyerébe volt temetve, s nem hallott mást, mint a folyosókon járó őrök egyhangú lépteit; nem látott mást, mint két szemet, mely rá bámul, ránéz, és néhány csepp piros vért a tiszta fehér havon. Ezek voltak látományai ébren, ezek kisérték nehéz álmaiban. Nap nap után telt; — de Mátyás folyvást elfásulva, élettelenül üldögélt a lóczán. Nem érdekelte semmi; nem vágyott semmit tudni, s nem kérdezett senkitől semmit. Lelke meg volt halva, talán nem is lakott már benne. Naponta sétára kellett mennie rabtársaival, s ő fejcsüggedve botorkált társai között a nagy négyszögü udvaron. Nem nézett se jobbra se balra, csak a fehér hóra, mely az udvar kövezetét borította. Csak már elolvadna ez a hó! Néhányszor fölvezették a vizsgáló biró elé; megfelelt minden kérdésre, csak egyre nem tudott megfelelni; arra: midőn a vizsgáló biró azt kérdezte tőle, hogy: „Mit hoz fel saját mentségére?“ Erre nem tudott semmit mondani.