Eger - hetilap, 1886

1886-01-12 / 2. szám

13

Bertalan 47, Szuhányi János 43 szavazattal; — választmányi- tagokká: Kaszap Bartalan 47, Kapácsy Dezső 46, Imre Miklós 43, Babocsay Sándor, 41, idősb Simonyi Károly 41, Martonffy László 38, Grónay Sándor 36, Horváth József 36, Hám Gyula 35, Dr. Ury József 35, Dr. Vavrik Béla 32. Petravich Ferencz 31, Babies Béla 30, Vavrik Endre 30, Völgyi Lajos 29, Simáczius Gusztáv 27, Dr. Schvarcz Dávid 26, Burik István 25, Ficzere Sándor 24 és Luga László 24 szavazattal; — könyvtár bi- z o 11.s á gi-t a go k k á : Dr. Kolin Jágó 43, Hutter Károly 17 és Szolcsányi Gyula 17 szavazattal; — könyv tárnokká: Bán- liidy Gyula 56, ügyészszé: Dr. Pásztor Bertalan 35, pénztárnokká: Eötvös József 53, számvevőül: Kovács József 22, jegyzőkké: Fiilöp Zoltán 34, Dr. Liptay Gyula 18, és Majzik Viktor 18 szavazattal.

— Hymen. — Hilt scher Kudolf, helybeli hadi élelmezési főnök, újévi ajándékban megkapta a házassági engedélyt; és igy eljegyzett aráját, a kedves Lőrinczfy Janka kisasszonyt, még e hó végén oltárhoz vezetendi.

— Hymen. — Székely Mariska kisasszony, Székely János, egri kir. telekkönyvi igazgató kedves leánya, f. hó 2-án váltott jegyet Petróczy Jánossal, a gyöngyösi kir. járásbírósághoz közelebbről kinevezett kir. aljegyzővel.

— Az Egerben állomásozó 60. sz. gyalogsorezred t. parancsnoksága értesíti városunk müveit közönségét, hogy az ezred zenekara, jövő szombaton, f. hó 16-án, az uj casinó helyiségeiben, érdekes és változatos műsorral, zene-estélyt rendez.

— A borsodmegyei apátfalvi ó-templom, az egri egyházmegye e régi építészeti nevezetes mű-emléke, a pusztító idő nyomait mind szemlélhetőbben mutatván, érsekünk ö exja gondoskodásából közelebb nagyobb mérvű restaurátio alá vétetett. A munka, mely az egri papnövelde, mint kegyuraság költségén, Pucher József jónevű budapesti építész terve s felvétele szerint eddig végrehajtatott, a templom külsejére terjed ; a belső munka későbbre maradt. Biztos remény van arra is, hogy e hazai kiváló műemlékünk iránti nemes érdeklődését, Heves- és Borsodmegye hazafias törvényhatósága a templomba vezető ut, már is megkezdett, teljes kiépítésével tanusitandja.

— Az egri önkéntes tűzoltó egylet által f. hó 6-án tartott közgyűlésben az 1885-ik évi számadás, melynek bevétele 3296 f. 35 kr; kiadása pedig 3078 frt. 36 kr. volt, 217 frt 99 kr. kész- pénzmaradványnyal, helybenhagyatott s egyleti pénztáros a további számadás kötelezettsége alól felmentetett. Az 1886-ik évre az egylet ügyeit vezető tisztikar és választmány, közfelkiáltás útján következőleg alakult meg: elnökül Tavasy Antal, alel- nökül: Fiilöp József, főparancsnokul - miután Alt. orjay

Őneki nem volt mentsége; nála nem volt mentség az, hogy sógornőjét védelmezni akarta, nem volt mentség, hogy sógora saját portáján támadta meg, hogy gyilkos-eszközzel kétszer sújtott féléje. Ö ezt nem fogadta el saját mentségéül; — mert öt saját lelkiismerete kárhoztatta, hogy kikerülhette volna a veszedelmet, kikerülhette volna, ha ki nem nyitja az ajtót, ha sógora kezéből kiveszi a fejszét, ha agyon vágatja magát vele ; mindezek sokkal jobbak lettek volna reá nézve, mint az, ami valóban megtörtént, mert akkor vagy nem élne, vagy pedig nem volna gyilkos a neve, s a mi legkinzóbb: nem üldözné a folyvást feléje néző két szem, és nem látná a piros vércseppeket a fehér havon.

Végre olvadni kezdett a hó; az ereszek megcsordultak; — a meglágyult hó nagy darabokban hullott le a háztetőkről, a napsugár fényesebben sütött be a sűrű rostélyok között, midőn Mátyást a törvényszékhez bevezették.

Ott ültek bírái a zöld asztal mellett. Vádlója a sarok mel' letti kis asztalnál, hátul pedig a tanuk, és a megölt sógor özvegye fekete kendővel a fején, s könnyektől nedves fehér kendővel kezében.

És elkezdődött a tárgyalás. A bírák igazságérzete belátta, hogy Mátyás megtámadott volt; hogy sógora fejszével rohanta meg saját portáján; hogy kétszer feléje sújtott; hanem a tanuk mindezekhez azt vallották, hogv Mátyás világosan fenyegette sógorát, hogy ha portájára lép, életével játszik; s e szó döntött Mátyás ellen. Vétkes emberölésben bűnösnek találták, s tekintve az enyhítő körülményeket, egy évi börtönre Ítélték.

*

Egyévi börtön nem is sok, csak 12 hónapból, csak ötvenkét hétből, vagy 365 napból áll. Nem sok egy hazátlan tétlen, elkérSándor volt főparancsnok a kijelölést sem fogadta el, — Sebe s- t é n y István választatott meg. Alparancsnok lett B u k o v i c s Lajos; a másik alparancsnoki állás, ezúttal betöltetlenül hagyatott; titkárul: Jankovits Dezső, pénztárnokul: Bernek kér Ferencz, ügyvédül: T o 1 v a y Ágoston, orvosul: Dr. K ö s z 11 e r József, építészül: Hick mami Károly, választmányi tagokul: id. S a m a s s a János, Dr. Danilovich Pál, Im r e Miklós, Zsen- dovis József, Fi sch er Soma, Dusárdy József, id. Simonyi Károly; a működő tagok közül: Mózer Antal, Csiky Attila, Nesz vadba Gyula, Kronberger Mihály választattak meg. Végül Altorjay Sándor volt főparancsnoknak, az egylet irányában tanúsított szorgalmas, és buzgó működéséért, jegyzőkönyvileg elismerés szavaztatott, s egyszersmind tiszteletbeli főparancsnokul egyhangúlag megválasztatott.

— Az iparhatósági megbízottaknak az 1884 évi XVlI-ik t.

ez. 173-ik §-a értelmében történt kijelölésükre vonatkozó jegyzőkönyv alapján, 1886-ik évre az 1884-ik évi XVII-ik t. ez. 173 §-hoz képest, a) az iparhatóság lajstromainak ellenőrzésére: I) e- v e r a János, K o m á r o m y József, Kronberger Mihály, Plank Géza és Zeleznik István; — b) a tauoncziskolák látogatására : Bernekker Ferencz, Kalmár István, P e r m a y György, Steiger Sándor és Zudar Nándor; — c) a műhelyek megvizsgálására: ifj. Balkay József, Hanzel József, Hi bay Miklós, Keller József és Kelemen Antal; — d) a gyárak megszemlélésére: Kiss Imre, Kormos Gyula, Kaal János, Bűz sin Iguácz és Scliaád Jakab iparhatósági megbízottak jelöltetnek ki. — Miről az iparhatósági megbízottak, Szalay László m. rend. kapitány, mint a tanács által a lajstromok vezetésére, munkakönyvek kiállítására stb. delegált hatósági tag. tudomás és alkalmazkodás végett végzésileg, a hevesmegyei kir. tan- felügyelő, és az ipartanodái bizottság levél által értesittetnek ; végűi nyilvánosságra hozatala tekintetetéből jelen végzés a város közháza mindkét ajtajánál kifüggesztetni, s a helyi lapokban közzététetni határoztatik. Kelt Eger, 1885. december 30-ki tanácsülésből. Tavasy Antal, polgármester.

— Gyászrovat. — Énekes Imre, a jeles fiatal iró, okleveles gymnasiumi tanár, városunk szülötte s lapunk kedvelt munkatársa, f. hó 6-án, élte 25-ik évében elhunyt. A halál, mely legutóbb épen ifjaink sorából szedte áldozatait, szivre-észre a legkiválóbbak egyikét ragadta el benne. Szép jelleméért, kedves modoráért általánosan szerették. De legtöbb reményt szellemi tehetségei támasztottak. Már mint diák gyronasiumunk gyöngye, majd az egyetemen Gyulai és Greguss kedvelt embere volt. Fiatal kora daczára tudományos és irodalmi téren figyelemre méltó munkásságot fejtett ki. A nyelvészet s kivált az irodalomtörténet és szépgesedett emberre, ki semmire sem becsüli egyéni szabadságát; hanem egyévi rabság egy becsületes, érzékeny szivü, és szabadnak született munkás emberre, kinek otthona, saját háztiizhelye és szerető családja van, egész örök életet képez.

Eljön a tavasz. A verő fénynek csak színe jő be a rostélyos ablakon; melege künn marad. A meleg nem szereti a zárt falakat.

Most otthon tavaszi alá szántanak; a pacsirta a szántók feje fölött emelkedik magasba dicsérni az istent; a réteken nyiló kökörcsinek közt szaladgálnak a bóbitás bibiczek; a faluból ki- hangzik a déli harangszó. Jön az áldott feleség az étellel.

Beköszön a nyár; peng a kasza; a rétek kakukfűves rendéi mily illatot terjesztenek maguk körül! Érik a kalász: az isten áldása. Holdvilágos tiszta az éj; s a furjek pitypalattya nem hallik be a szomorú börtönökbe.

Majd az ősz is megjő piros gyümölcseivel, érett gerezdjeivel. De a szüretelők vidám dala nem hat fel a rideg falak közé; — itt nincs tavasz, nyár, és ősz; — itt csak a hervadásnak szomorú tele van! . .

Végre újólag szállnak a hó-pelyhek, s újra kínzó emlékezet kél fel a szegény Mátyás elméjében. Csak ezt el tudná űzni erre a néhány hátra lévő hónapra. De az nem marad el tőle soha sem!..

Még néhány hónap s a drága szabadság, — az a soha eléggé meg nem becsülhető jó, ismét tulajdona lesz a szegény rabnak. Fogadást tesz, hogy soha sem veszíti el többé!

Hanem ekkor egy rémhír kezd szájról szájra járni a világban. — Behat az a börtönök sötét falain; nincs annak gát, vagy korlát, — terjed az faluról falura; országról országra.