Eger - hetilap, 1885
1885-03-03 / 10. szám
10. szám. 1885. márczius 3-án. XXIV. év-folyam. Hirdetésekért minden 3 hasa hozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetési dij: Egész évre . 5 Irt — kr. Félévre . .2 „ 50 „ Negyed évre .1 „30 „ Egy hónapra — 45 „ Egyes szám — 12 EGER, Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolosányi Gyula könyvkereskedése (alanitvánvi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Eger, marcz. 3. 1885. Az egri törzs-kaszinó, s vele Eger város összes polgársága, a múlt szombaton, febr. 28-án, élénk ováczi ók közt ünnepelte meg városunk egyik, munkásságban, érdemekben megőszült polgára, a törzs-kaszinó tiszteletbeli örökös-elnöke, s Eger városnak évek során át országos képviselője, Csiky Sándor születésnapja 80-ik évfordulóját. Az ünnepély azon emléktábla leleplezésével vette kezdetét, mely városunk képviselőtestületének határozata folytán, az eddig úgynevezett specziális, máskép baktai utczának jövőre „Csiky Sándor utczá“-ra történt elnevezését jelöli. A piros márványtábla, mely az idézett föliratot csinos aranybetükkel foglalja magában, már előre befalaztatott az illető utczát a Széchenyi-utczá- val összekötő saroképület, az ugyn. „gymnásium-laktanya“ délre néző homlokzatába. D. u. 5 óra volt, midőn képviselő-testületünk számos tagja, Tavassy Antal polgármesterrel, s a városi tisztikar több tagjaival élén. nagy közönség által környezve, az illető helyen megjelent. — Erre, a tábla leleplezése után, Tavasy Antal polgármester a kérdéses utcza jelen alkalomból történt újabb elnevezésének körülményeit röviden érintve, a következő, sokszoros éljenzéssel kisért, velős szavakban adta azt át a jövő nemzedék kegyeletes emléke- s megőrzésének: „T. gyülekezet ! Talán vannak közöttünk többen, kik nem tudják, hóimét e kivételes eset, hogy az eddig speciális, majd baktai név alatt ismeretes útcza, most e váratlan napon és szokatlan órában e befalazott márványlapon „Csiky Sándor útczá“-nak neveztetett el. Megkísérlem annak okát röviden vázolni. Ugyanis: 80 év előtt e mai napon. febr. 28-án, született Csiky Sándor ur; családi házuk volt, melyet most Gariup polgártársunk bir. —■ Ezen mindenki által ismert és szeretett po'gártársunk 80-ik évi születésnapja alkalmából elhatározta Egerváros képviselő testületé, hogy ezen útczát Csiky Sándor elnevezéssel fogja megörökíteni, s annak végrehajtását a tanácsra bízta. Miután a munka bevégeztetett, avégből jöttünk e helyre, hogy azt átadjuk az utókor emlékének, legyen iránta kegyelettel, mert megérdemli. Ez alkalommal meg sem kísérlem Csiky Sándor múltját vázolni; azt másokra bízom, mit talán még a történelem lapja is megörökít; röviden csak annyit mondok, hogy ő kora ifjúsága óta mindig Eger érdekében működött, mint városi ügyész, talán 20 éven át folyton az akkori hatalmas kettős földes urasággal városunk határa iránt perelt, s habár nem kézzelfogható eredményuyel, mégis meglágyítván az ügyet annyira, hogy 1854-ben az akkori érsek- és főkáptalannal a dézsmaváltság tekintetében a lakosság javára előnyös egyezség köttetett; hasonlókép nem vonható kétségbe tiszta hazaszeretete, mit folyton saját kárával is, elvszilárdan és híven megőrzött, miért is ő ezen elvhüség és tántorithatlan szilárdság tekintetében valamint a jelen, úgy az utókornak méltó példányképe. Kívánjunk tehát neki mi is szívből még hosszú megelégedett életet, emlékét pedig tartsuk meg örökké.“ Az ünnepély a törzs-kaszinó disz-közgyülésén nyert folytatást, melyet az egylet ez alkalomból fölékesitett, s fényesen kivilágított nagy, társalgó termében, nagy számú díszes hölgyközönség, csaknem az összes társulati tagok s az ünnepelt férfin tisztelőinek köréből a környékről ide sereglett számos vendégek részvéte mellett, F ül ö p József igazgató, a jelen diszgyiilés tárgyát és czélját, valamint az ünnepelt férfiú, városunk kiváló polgára, a kaszinó-társulat, alapítóinak egyetlen élő tagja, most örökös tiszteleti elnöke, városunk politikai, közművelődési, s társadalmi érdekeinek egyik legbuzgóbb baj noka polgári s hazafiui sokszoros érdemeit élénken s bensőséggel ecsetelő beszédben nyitott meg; beszéde végén fölhiva a Zalár József, Szabó I. és Lipcsey Ádám társ. tagokból álló küldöttséget, hogy az ünnepelt férfiút a terembe, a diszgyiilés kebelébe hívják meg. Néhány perez múlva, a küldöttség tagjaitól kisérve, az ünnepelt Csiky Sándor megjelent a teremben, s a közönség részéről sokszorosan felharsanó, lelkes éljenzéssel fogadtatván, miután helyét az elnök asztalánál elfoglalta, Szederkényi Nándor orsz. képviselőnk által következő hatásos beszéddel üdvözöltetek: „80 év! Pár évtized hián egy egész század. Mily rengetege a históriának, a közművelődés és haladás panorámájának mily csodás változatossága fűződik ily hosszú időn át egymásba, kivált még ha e hosszú idő, a 19-ik század, melynek eleje a végére többé nem ismer. Vagy a század elejének mécs- és fagygyu-gyertya pislogó világa nem vonul-e félre szerényen a villanyfény vakító sugarai elől; a régi patriarchalis otthon képzelhette-e, hogy 80 év múlva a világrészek eseményeit már más nap egész terjedelmében olvashatjuk a távírda és sajtó közleményeiben ; álmodhattak-e a gőz hatalmáról, mely pár nap alatt országokon repít át bennünket, hova akkor évek kellettek, s az ipar csudás fejlődésében egy uj világ alapvonalai lesznek lerakva? Az az idő. mely a napóleoni legendák végfejezete vala, midőn a szent szövetség jelenthető, hogy „Európa csendes“ — hogyan ösmerhetné fel az uj világot egységes és nagy Németországával, Olaszországával s a franczia köztársasággal ? Mit mondjunk hazánkról? A 20 —30-as évtizedek ébredése csak gyenge hajnalpir lehet az 1848-iki márczius idusához, mely egy ország újjászületése-, egy nemzet megifjudásának nagy napja, mely később titani harczát, a világ csodálatára, az életképesség egész erejével küzdötte át, s bukásában biztos feltámadásának feltételeit oly bámulatosan őrizte meg. E csodás változatosságu kort élte át a mi szeretett és tisztelt polgártársunk, Csiky Sándor, ünnepelvén mai nap születésének 80-ik évfordulóját, mely hosszú kor, ha önmagára nem is ös- mer többé, de reá ösmer Csiky Sándorra, a ki kedélyének naiv- ságig gyengédségében, polgári erényei tisztasága és önzetlenségében, honszeretete törhetlenségében, ugyanaz ma is, mint volt félszázaddal ezelőtt ; a ki az élet és események viharai közepette mint az óceán szirtje áll, és törhet, de nem hajlik ; a ki jelen volt a haza ébredésénél, hallotta a 30-as évek mythosi tárogatóit, részt- vett az előkészítő nagy nemzeti küzdelemben, fenékig ürítette a marcziusi napok lelket bűvölő kelyhét, s midőn megzendült a költő talpra hivó szózata : „itt az idő most vagy soha“ — osztozott a nemzet fenséges lelkesedésében s önfeláldozásában, részese a gigászi harcznak; részese egyszersmind a szörnyű bukás következményeinek, érezte a „vae victis“ vaslánczát; de soha nem csüggedett, tűrt, de nem adta meg magát, mint maga az egész nemzet, a mi feltámadásának örömnapjaira vezette, s elévülhetlen joga s függetlensége biztos záloga a jelenben úgy, mint lesz az a jövendőben. Átélni a fenségestől a borzalmasságig változó kort, összes legendáival, magasztos eposzaival; élő tanúságként állani, mint
