Eger - hetilap, 1885

1885-02-24 / 9. szám

Hogy értené ez tiszta lángolástok’,

Mely titeket a harcz tíízébe vitt?

Hogy értené a bérért megigázott,

Elárult nemzet mély keserveit ?!

Eh! hőseitek őnekik rajongók,

Eh! a bitótak csak játékszerek . . . !

Hiszen mosolyganak, lám, a kegy-osztók,

S a „kibékült“ nép felejt és — szeret.

Hiszen körűié .boldog4 állapot van,

Hogy értené a képtelen mesét,

Azokról kik bujdosnak a vadonban,

Vagy kik megülték Kufstein börtönét ?

Miért maradtál — mondanák — merevnek, Miért nem kaptál a nagyok kegyén ?

Akik hajolnak bölcsek, mert — szereznek! Miért vagy hát te büszke és szegény ?

. . . Vándor, ki láttál messze tájakat,

ÍS népet, kit a szabadság lángja éget,

Más tájra fordítsd innen útadat,

Xe lásd te soha ezt a nemzedéket,

És honüszíved aranytisztaságát,

Melyet az érdek be nem szennyezett,

A függetlenség betölthetlen álmát Vidd el. mint érintetlen kincsedet!

De nem! te nem mégy!... Látsz egy sokaságot. Mely érted áll itt, nevedet kiáltja,

Szeretetéből von elődbe gátot,

Határát lábad hogy átal ne hágja,

Es úgy tisztel, mint hű osztályosát Egy el nem múló ézredéves hitnek,

Amelynek egész élted áldozád És lobogóját lelkesedve vitted.

6