Eger - hetilap, 1885

1885-02-24 / 9. szám

Van még tehát ki érti azt az eszmét.

Bár hite soknak csüggedő és gyenge?

Ne hidd, ne hidd hát a remény kivesztét,

Ne hidd. hogy nem kész súlyos küzdelemre.

A csiiggedésnek szomorú okát A vénülő kor vérében keressed,

S úgy értsed e becsűlés zálogát.

Hogy követ e nép, csak szólítsd s vezessed.

S vezesd soká még. Úgy mint egykor, régen, Ha kell, veszélyen, viharokon át,

S mint hű apostol. az uj nemzedékben Gyökereztesd meg a Mester tanát.

Azt a szent zászlót , oh ! ne tedd te még le, Hordozd mint eddig hiven hordozád,

Amíg elérsz az ígéret hegyére,

Hol meglátod a — független hazát

Igen. e korban. mely csüggedt, beteg;

Kettős szüksége él erős hitednek.

S mi nem kívánunk pihenést neked.

Sem nyugodalmat tiszta, ősz fejednek,

De munkát, hogy lásd dúsgazdag kelését Az elhintett elv vetéseinek.

Hogy lásd egy nemzet ujjáébredését,

Amely egészen elvedé — s tied.

S nem gazdag élet hosszú puhasága,

Alit dalos ajkam kíván teneked.

De az, hogy e hon független nagysága Keltse örömre büszke lelkedet.

Hogy szent gyönyörrel szólhass : „Hordozóiak Szent zászló, s immár kezem elbocsát, —

S te is, Uram, bocsásd el hű szolgádat,

Alert látta már az ígéret honát!“

Csillagh Mór.