Eger - hetilap, 1885
1885-02-24 / 9. szám
Oh ! nemzetemnek élő megváltója ! Világ csodája, — félvilág bálványa ! A nagy teremtés ezredévek óta Vajúdhatott, napod keltére várva ; S ha vágya kelne, tán egy ezred múlva, Hogy boldogítson Véled egy világot : Téged talán ő sem teremthet újra, S neked e földön nem lesz soha párod! . . . . Vándor, ki véle jártál egy nyomon, Áldás az útra és áldás magadra! A nagyratermett ifjú századon Nyugodjék szemed boldog pillanatja. Ah ! egy torony egyszerre föld porából Emelkedik az égre fényesen. . . Ali! ott van egy nép, mely a szolgaságból Kikelve, máris fenséggé leszen. Te ott valál ez nj életre keltő Munkába’, mely tán vérpadhoz vezet, Küzdő erőre ha nem is legelső, De nem volt nálad ott se’ lelkesebb, Te nem remegtél sújtó viharoktól, S a népszabadság fényes hajnalán Ott állottál, mint egy buzgó apostol, S tanítottál a Mester oldalán! S ti tettétek, hogy megmozdult a föld S minden rögéből egy-egy hőse támadt, Midőn reánk egy lázadt csorda tört, S vér-eb hordája éjszak gyilkosának. . . Ti tettétek, hogy volt még támasza És kész örömmel halt meg az is érte, Kinek alig volt honja a haza, S a puszta fegyvert rab-rongyért cserélte. 4
