Eger - hetilap, 1885
1885-02-10 / 7. szám
57 Szabó Janka és Szabó Elememé (Bessenyőről), Sclieidl Lujza (Hatvanból), Szentkirályiné, Szolcsányi Hugóné, Szombathelyi Regina, Szuhányi Anna, Tormássy Gizella és Eszter, Trifunovics Yukaszava, Vass Ilona, Würth Lajosné, özv. Zsigáné, Zydlóné. — Szóval ott volt az egri bálok hölgyközönsége kevés kivétellel. — S mégis, mikor fürkészve szétnéztem a teremben, nem láttam sehol a tánczban fáradhatlan szőke tündért, kinek rózsás újjai mutatták, hogy hányadik lesz az „én tourom,“ — s kinek márvány arczára csak a 10-dik „hogy volt“ csalt egy kis halvány pirt. . . . mint mikor a tejbe vért cseppentenek. — Calabas. Különfélék. — Érsek ö exja, hosszasabb gyöngélkedéséből felüdülve, az országgyűlési tárgyalásokra e hó 8-án Budapestre távozott. — Góth Lajos, közkedvességben álló derék káplánunk, a m. egri főkáptalan, mint kegyur előterjesztésére, érsek ő exja által ároktői lelkészszé neveztetett. Szívből gratulálunk! — Egri harmadik káplánná, Kun-Szent-Mártonból, Petheő József rendeltetett. — Dr. Czobor Béla, áldor. budapesti egyetemi tanár, muzeum- őr, az „Egyház-művészeti lapok“ társ-szerkesztője, e napokban körünkben időzött s a vendégszerető cist.-háznak volt kedves vendége. Jeles fiatal régész-tudósunk, múzeumaink régiségtárgyainak megtekintése végett jött Egerbe,, s f. hó 8-án tért vissza a fővárosba. — Franki István, az újvidéki állami fő-gymnásium igazgatója, — mint a hiv. lapban olvassuk. — a tanügy és a közügyek terén kifejtett hasznos működése elismeréseid, király ő felsége által a Ferencz-József-rend lovagkeresztjével tüntettetett ki. — E hirt annál nagyobb örömmel s büszkeséggel közöljük, mert a kitüntetett Franki István, derék fóldiuk, Eger szülötte, kinek főtörekvése oda irányul, hogy az „egri“ névnek tőlünk távul is dicsőséget szerezzen. — Az angol kisasszonyok egri érs. nevelőintézetében, ma, febr. 10-én, a délesti órákban, a benső növendékek hangvervű ügyvéd fogalmazóságot vállalt a belügyministeriumban. Egy hét múlva titkárságra emelték. Mikor az Alföldön a szegény legények már tűrhetetlenné tették a közbiztonsági viszonyokat, a kirendelt királyi biztos őt vitte magával tisztviselői közül. „Bajá- tól Lúgosig, Zombortól Aradig mondakör támadt felőle. 0 törte meg a bácsmegyei hírhedt betyár: Macsvánszky erejét. Nyomon űzte, körülfogta, rágyújtotta a házat, melyben végre a meg- szorúlt rabló agyon lőtte magát. Ráday Gedeon neki köszönheti leginkább, hogy az Alföldet a sok kósza betyártól megtisztíthatta. Jelenleg csendes ember, közjegyző valamelyik alvidéki városban. Régen eltemette magát, de emlékei életre hívják. Szükségtelen mondanom, hogy Egernek ez a derék fia Kormos Béla. Öt akarják meghívni a főváros főkapitányának, s ha megnyerik, a kormány gratulálhat magának. Neki csak egy tanácsot adhatunk. Kerestesse elő az egri hadparancsnokság magazinjából azokat a seprőket, a melyekkel hajdan egyik vitéz parancsnok az egri hon-leányokat Dobó sírjától elvonúlásra kényszerítő. Még újak lesznek ma is, s az ő kezében bizonyosan jól fognak. Pedig, ha elvállalja a főkapitányságot, lesz mit söpörnie. e. b. Pittoreskek. Kürthi Jenőtől. *) Kevés kivétellel minden művész: író, költő, énekesnő, tán- czosnő, színész, zenész amily jámbor akkor, midőn dicsősége még csak a holdvilágban van, ép oly kevélylyé lesz akkor, midőn ezen dicsőség a r a n ysugarakat szóró nappá változik. Csak a szobrász, festész marad változtatlanúl életének minden változásai között, s hires ember korában ép oly vidáman függeszti nyakába az érdemrend aranylánczát, mint tette ezt hirnevetlen korában a guitarre szalagával, ha Juczi-, Zsuzsi vagy Lucijának serenádát adni készült. *) Korán elhunyt telietségdus ifju írónk, s munkatársunk hátrahagyott írod. müveiből. senyt rendeznek. A változatosan, s választékos Ízléssel egybe- állitott gazdag műsor sok érdekest és élvezetest ígér. Lesznek : szavalatok magyar, franczia, angol és német nyelven ; zongorajáték két és négy kézre, részben harmonium-kisérettel; cziterajá- ték; és kardalok az intézet 33 növendékből álló énekkara által előadva. A záradékot egy symphonia (Rhomberg v. Mozart? a programm nem említi) fogja képezni, zongorán s többféle tréfás hangszereken előadva Gajdácsi Olga, Ivády Margit, Desewffy Gizela, Gaal Irma, Gröber Katalin, Rézler Alice, Vass Irén, Má- tékovics Irén, Máder Gizela, Kolossy Margit, Szentiványi Gábriellé, és Szalay Mária int, növ. által. E bezáró piéce, szabatosan előadva, kellemes meglepetésben fogja részesíteni azon vendégeket, kiknek ily, ugyn. „gyermek-symphoniát“ még nem volt alkalmunk hallani. — Az „Egri Dalkör“ szerdán; f. hó 4-én este a „Koronán,“ elnöke-, dr. Danilovics Pálnak, ez alkalomra halasztott névünnepe alkalmából, társas-vacsorát rendezett, melyen a Dalkör működő tagjai vettek részt. Otthonias, családias színété volt a kedélyes vacsorának, melyet a legjobb hangulat jellemzett, mind a mellett bizonyos ünnepies színezete is volt az összejövetelnek, melylyel a Dalkör, kiválóan tisztelt s szeretett elnöke mellett tüntetett s azzal az iránta való érzületének is kívánt kifejezést adni. Azért, a Dalkör valamennyi tagjának érzelmét s jó kívánatét tolmácsolta a Dalkör társelnöke: Kapácsy Dezső, midőn poharat emelve, meleg hangon éltette dr. Danilovicsot, ki a Dalkörrel szemben, mint annak elnöke, elenyészhetetlen érdemeket szerzett s kinek nevével elválaszthatlanul forrott össze a Dalkör története. Szívből jött s szívhez szóló szép tuasztja elhangzásával felzendült a Dalkör részéről is háromszorosan a toaszt s még ezután is meg-megújult a szűnni nem akaró „Éljen.“ Majd dr. Danilovics emelt poharat s szokott szellemes toasztjával a Dalkörért ürítette azt. E kettő után következett a toasztok szakadatlan sora, melyek közűi igen nagy lelkesedést keltett Danilo- vicsnak Kapácsy Dezsőre, mint a Dalkör társelnöke- és költőjére mondott s az elme gyors villanatú szikráitól sziporkázó toasztja. A többi felköszöntők is a Dalkör egyes kitűnő tagjaiért, mint: Pokorny Jánosért, Rudassy Jánosért, dr. Maczky Valérért stb. szóltak. A szüneteket a Dalkör által énekelt és — talán mondanunk sem kell, hogy — sikerült darabok töltötték ki. — A Bronts A többi művész: midőn 20 stróphás verséért 20 hatost kapott, novelláján keményítő keménykedik, három hangot képes kisajtolni gixer nélkül, czipőjének talpát megbirja mutatni a közönségnek, különbséget tud tenni a kopott főzőkanál és hegedű-kulcs között, megtapsolják bemázolt szeműidéi miatt, — érezve személye fontosságát, szerez magának burnótszelenczét, gravitással kezd lépdelni, mint újdonsült káplár az első fehér kesztyűben, beszéd közben orrára illeszti mutató ujját, mint egy dodonai jósnő, vagy fülével dolgozik, mint egy Mydás. A szobrász, festész ép oly egykedvüleg fütyörész akkor, midőn már Rafael, Claude Lorrain, Kiegei, Lemot, mint midőn még kőműves-, pék-, könyvkötőinas vagy közkatona volt; és énekel oly kedélyesen Turchi korában, mint tette ezt gyermekéveiben, a vakkoldust vezetgetve: „Adjatok, adjatok, amit Isten adott.!“ Ha közűlök egyik-másik gyengeséggel bírna is. ez által senkinek sincs ártalmára. Például, okozott-e Tintoretto valakinek bajt az ég kereksége alatt az által, hogy műterme fölé irata: „Michel Angelo rajza, Tizián színezete— tett-e azzal kárt valakinek Mengs Antal Rafael, hogy parasztlányt vett nőül s nem grófhölgyet, kinek talán úri büszkeségét sértette volna húszszor éreztetni a nagy művészszel az apai örömeket, — vagy Girodet azzal, hogy éjjel gyertyánál dolgozott ? — vagy Vemet azzal, hogy a vihar-hányatott hajó árboczához köttető magát, és lelkesülten kiabálá: „Quanto é ci bello! quant’ é maestoso!“ Egyetlen közös gyarlóságuk, mely az egész világot megkáro- sitá, de melyről ők nem tehettek, vala az, hogy — meghaltak! I. Vriendt (Floris) Ferencz (1520 1570.) Nagy volr Velencze a Ifi század közepén (nem veszté még el Cypruszt és Kandiát!), ezer-évesnél régibb arája, valóságos velenczei tükör gyanánt büszke mosolylyal tükrössé vissza fényes palota-sorait, — sóhajtva ölelgeté a sóhajok hidját, időnkint ör*
