Eger - hetilap, 1885

1885-02-10 / 7. szám

58 kitűnő konyhája s pinczéje által is táplált derűit hangulat körül­belül éjfélig tartotta a Dalkör tagjait együtt. — Az eger-vidéki jótékony-nöegylet, árva-háza javára, Eger­ben, a törzs-casinó termeiben f. febr. hó 17-én nagy jelmezes ál- arczos bált, s eddig itt még nem látott tréfás álarczos cotillont, s nagyszerű általános dominó-menetet rendez. A dominók emléke­ket osztogatnak. A pénztárnál minden álarczos férfi belépti jegye mellé egy üveg liqueurt kap. A legelmésebb férfi-álarczos egy üveg pezsgőt, a legszebb nő-álarczos egy ruhára való szövetet nyer jutalmul. — Az álarczosok gyülőhelye a színi öltöző s a női öltöző-terem. — Jelmezek és dominók előre s az estély alkalmá­val a bál-bizottság irodájában (törzs-casinó II. emelet I. ajtó), — női dominók az egylet elnöke: Imre Miklósnénál jutányos áron el, — illetve kölcsön adatnak. — Meghívók sem helyben sem vi­dékre nem küldetnek. — Belépti dij: személyenkint 1 frt, 50 kr, álarczosoknak este a pénztárnál 1 frt. Karzati ülőhely 80 kr, állóhely 40 kr. — Ily jegyek a bál napján déli 12 óráig a bál­bizottság irodájában válthatók. Kezdete 8 órakor. — Jegyek elő­re válthatók Köllner Lőrincz gyógyszertárában, Szolcsányi Gyula könyvkereskedésében, s este a pénztárnál. Ezen élvezetes estély­re a. n. é. közönséget tisztelettel meghívja a rendező bizottság. — Az egervidéki jótékony nöegylet által f. é. febr. hó 17-én rendezendő jelmezes álarczos bál bizottságát a következő urak voltak szívesek elvállalni: Gyurits János főhadnagy, Mészá­ros Kálmán, K á 11 a y Sándor hadnagy, S z é c s e y Sándor had­nagy, Ladányi Béla, S i m o n y i Károly, Porubszky István, ifj. Majzik Viktor, Dobrányi Lajos, BöIlmán Antal h. had­nagy, Derszib Dezső h. hadnagy, Fülöp Zoltán, Kele Jó­zsef, Ligetkuthy Iván, Ladányi Ferencz, Gotli Ferencz, Szabó Béla, Ury Béla, ifj. Eötvös József és Fridvalszky Já­nos. Ezen urakból álló bizottság biztosit, hogy a jó hírnévnek örvendő egri álarczos bál fényesen fog sikerülni. — Akik e jel­mezes álarczos estélyen megjelenni óhajtanak, ha még ez ideig a dominókhoz szükséges öltözékekről nem gondoskodtak, kelméket Fógel Ágoston divatkereskedésében kaphatnak, de minthogy ezen kelmék nagy kelendőségnek örvendenek, figyelmeztetnek az ille­tők, hogy bevásárlásaikat mielőbb tegyék meg. — Negyedmesterekké választattak: vár I. n. Vavrik Endre, V. II n. Brinza J.; v. III. n. Bárdoss -György; v. IV. n. jöngő dühtől tajtékzó habokkal csapdosá a márványfalakat s a dúsan aranyozott bíboros doge-bárkát. Minden szerelemnek vannak haragos perczei, annál inkább egy oly ara szerelmének, kit több mint ezer év óta hiteget vőle­génye, kedves menyasszonyának nevezgeti, — s naponta százezer evezőrud-ütéssel iparkodik meggyőzni szerelméről. Nagy volt Velencze aranyos nevű hőseivel, büszke fejedel­meivel, kiktől a világ egy része rettegett, csak maga Velencze nem! — s kik senkitől sem rettegtek, csak magától Velenczétől! De bár mily nagy volt is, nem birt helyet adni 136 szi­getén egy névnek. E név volt: Tintoretto Jacopo Robusti. S ez nem csoda! Mert e nagy művész szelleme Velencze és a tenger volt — önmaga: fényes, csodás mint a számtalan pa­lota, merész, mint a Márk-téreni cédrusok, ábrándos, regényes, olykor háborgó, őrjöngő, mint a tenger, — azon egy különbség­gel, hogy alapja nem volt a tengerbe sülyesztve. Neve csakhamar villámként utazta be a világot, s ezután csakhamar müvei következtek, melyekben a merész, phantastikus alakok megtoldák azt „furioso“, őrjöngő melléknévvel. Az őrjöngő Tintoretto őrjöngőkké tette a müismerőket. 1556-ban Párisban időzve, műterme alig volt képes befo­gadni a fényes látogatók csapatait, s ecsete képtelen volt eleget tenni a megrendeléseknek, ámbár fiai együtt dolgoztak vele. Egy napon véletlenül idegenek nélkül foglalkozott a 44 éves művész, a 20 éves Domenico-, és 18 éves Matteoval, midőn zajo­san nyílik az ajtó, s a berohanó szolgával együtt rohan be egy férfi. — Uram, —- tagolja a szolga — ez az ur, ez az ember minden áron fel akart jönni! — Természetesen! — kaczagja az idegen — csak nem is hitted, hogy Párizsba jöttem csupán téged látni, te . . te két­lábú Apis! Keresztényi Imre; hatv. I. n. Szabó György; hatv. II. n. Harangozó János; hatv. III. n. Sipos József; hatv. IV. n. Majoros Ign. félném, n. Jászberényi Fér.; czifra-sáncz n. Koncz Ján.; maki. I. n. Lant her Jan.; maki. II. n. Kor­mos And. — Hymen. Tóth Bianka urhölgyet, Tóth G. székesfehér­vári kir. tszéki biró leánykáját, ki egy idő óta, rokonai körében, városunkban tartózkodik, s úgy megnyerő kedves-bájos külseje, mint szeretetre méltó müveit modora által társas köreink figyel­mét magára vonta, — itt Egerben érte el Hymen istenasszony szeszélyes kedvezése. A kisasszony, mint értesülünk, a közelebbi napokban váltott jegyet Chemniczky Pál, kir. kataszt. tisztviselővel. — Hymen. Premusic Fülöp, a 60. sz. gy. ezredben 24 évig szolgált cs. kir. kapitány, városunknak 12 év óta közked- veltségü polgára, f. hó 1-én nyugalomba lépve, 7-én házassági frigyre lépett özv. S zo n t agh-Cse r n ey Mária úrnővel. — Hymen. — Kovács Domokos, egri kir. adótiszt, f. hó 2-án jegyezte el Dobos Irma űrhölgyet, városunk hölgy-koszorú­jának egy kedves, művelt tagját, Dobos József szathmári püspök­urad. mérnök leányát. — Gyász. — Laszczik Katinka, oki. tanítónő; ki e mi­nőségben, a budapesti leányiskolák egyikében, fáradhatlan buzga­lommal, általános elismerés mellett működött, — Laszczik Ber- nát cist. r. áldor, s zirczi jószágkormányzó nővére, Wochler Ala­jos kömlői plébános rokona, — Kömlőn, f. é. febr. hó 5-én jobb létre szenderűlt. A boldogult, ki nehéz pályájának lön áldozata, sú­lyosan megrongált egészsége helyreállítására nem rég hevesme­gyei Kömlő községbe, szerető rokonok körébe vonult vissza. Itt érte a halál. Hűlt tetemeit f. hó 7-én helyezték, közrészvét mel­lett, a kömlői sirkertben örök nyugalomra! — „Műszaki szaktársak“ ez. alatt, egy budapesti társaság, — mint az „E—s“-ben olvassuk, — f. febr. hó 1-én, a Széchenyi- téri vendéglő helyiségeiben kedélyes tánczmulatságot rendezett, melyet, válogatott műsorral, érdekes hangverseny előzött meg. Tudósító a hangversenyen közreműködők közt különösen kiemeli Ludányiné (s nem: Ladányiné, mint az „E-s“ hibásan írja) Adél assz. és Gáspárdy Katinka k. a. mindenek fölött kima­gasló zongorajátékát, kik kitűnő technikával és a hallgatóság ré­széről tanúsított zajos tetszésnyilvánulások közt játszották el — Haliaha! ad vocem apis, eszembe jut az a klassikus történet. Egyiptomban voltam, — persze még te nem voltál Egyip­tomban te csuklós czirkalom! a mi különben szerencséd, mert ki­tömtek volna ibis-madár helyett! — tehát Egyiptomban találkozom egyszer egy kőből faragott óriási Apissal. Rá nézek ... ő is rám nézett. Nem vagyok az az ember, ki bővebb vizsgálat nélkül el­szaladjon oly rántástól, mint volt az a nagy ökör. Megkapaszkodva tehát farkába, kezdek rá felkuszni. Egyszerre csak sikoltva, bőgve rohan felém vagy tiz majom­képű barna állat, — olyanok mint te, s épen úgy, mint te az előbb — s levonnak, lerángatnak. Szerencsémre volt nálam aranyfesték s ecset; s pár perez alatt az egyiknek barna bőrét úgy tele szórtam csillagokkal, hogy maga a nagy Cheops is megcsodálta volna. A hozzád hasonló vadak bámulva nézték, s midőn készen vala az egész csillagos bőr, lába kisujjától füle hegyéig, — körül- tánczoltak, sírtak, nevettek, s feltoltak a bő alkotmány tetejére bizonyára ama hitben, hogy én vagyok a nagy Apis szelleme. — Az ön ecsete valódi egyiptomi diadalt ünnepelt; — szól közbe Tintoretto nevetve. — Óh mester! mert ha nem csalódom, Tintorettoval állok szemben? — egész feledtető velem ez a múmia, hogy idejöttem egyedüli czélja volt: látni a nagy Tintorettot! — Igen lekötelez ön uram! — s a művész fürkésző tekin­tettel méri végig a 35—36 éves, férfiasán szép alakot, sötét ha­jával, napbarnitotta szép arczával, kiben jelenleg csak azon egy hiba van, hogy ittas mint a csap. — Igen lekötelez ön uram! — ismétlé Tintoretto — de még inkább le fog kötelezni, ha becses nevével is megismertet. — Igaza van! teljesen igaza van! Én ismerem nevét, állá­sát, mester! méltányos, hogy ön is tudja az enyémet. Van szerencsém bemutatni magamban e század legna­gyobb — kor helyét.

Next

/
Thumbnails
Contents