Eger - hetilap, 1885
1885-02-03 / 6. szám
50 Végül kimondotta, hogy az országos kiállítást megelőzőleg, az abban való collectiv részvétel czéljából, megyei borkiállítást rendez; s annak rendezését, Csömör Kálm. elnöklete alatt egy küldöttségre bízza. Wissinger Károly, egyl. titkár. Tüzoltó-bál. 1885. febr. 1-én. Tűz! tűz!! — — s felharsan a trombita vészjele, a szerkocsik dübörögve rohannak végig az utczákon, parancsszó hadik; — a létrák vasfogai bevágódnak a roskadó tetőkbe, hogy a másik perczben a tűzoltók lepjék el a fenyegetett pontokat, s erős vizsugarat löveljenek az izzó zsarátnak közé...................................... Mily más a kép itt ! Tűz ! tűz!! s a tűzoltók lakk-czipös serege rohan fel------^ casinó kivilágított lépcsőin, hogy a sima parquetten megmutassák, miként nemcsak a romboló elemnek tudnak gátat vetni, de a táncz égő hevét is csillapítani képesek. — S noha lehetőleg lokalizálták is e tüzet, még sem sikerült azt teljesen elfojtaniok, mert az utolsó csárdásnál is lobbot vetett még egy pár szikra, kitörésre készen; de hát uem is csoda! itt a Palócz Kálmán gonosz vonója volt a tüz-gerjesztő, azt pedig senkinek sem volt eszében elnémítani, mert hisz ezúttal az volt a czél, hogy a tűz el ne oltassék, hanem égjen még akkor is, mikor már nem is volt tüzanyag, — mikor már üres volt a terem. . . . Minden tekintetben sikerült bál volt a tűzoltóké, s azon alapos reményre ad jogot, hogy e bál iránt már pár évben tanúsított közöny meg van törve, s ismét oly fényben fog e mulatság ragyogni, mint az előtt, — amint e derék egylet meg is érdemli. — Valóban dicséret illeti a derék tűzoltókat, kik élükön Altorjay Sándor főparancsnokkal, mindent elkövettek,hogy báljuknak sikert biztosítsanak, s buzgalmunk nem is veszett kárba. 9 óra után vidám, nyüzsgő tömeg lepte el a táncztermet, s A sors satyr áj a. Vasárnap múlt egy hete, hogy a budapesti kerepes-uti temetőben örök nyugalomra helyezték Vas Gereben hamvait, amelyeket egy héttel azelőtt hozott haza az e czélra alakult bizottság a bécs-wáhringi temetőből, hogy a „nemzet napszámosa i“-nak egyik kiváló tagja hazai földben lelje nyugodalmát. Egri büszkeséggel constatáljuk, hogy az említett bizottság élére a közbizalom, egyik derék földiákét, dr. Fenyvessy Fe- rencz országgyűlési képviselőt, az Esterházyak uradalmi jogigazgatóját hívta meg, ki, mint városunk szülötte, a közpályán úgy. mint a társadalmi téren, már eddig is méltán kivívta magának az „egri“ nevet. Az ez alkalomból, az ország fővárosában rendezett gyászünnepély impozáns módon folyt le. Részt vönek benne hazai irodalmunk és művészetünk számos kitűnőségei; az egyetemi polgárság testületileg, s a főváros lakosságának tekintélyes tömege. A sirbatétel díszes egyházi szertartással ment végbe, melyet kiválóképen emelt dr. Vály Bélának, mint az említett bizottság tagjának tartalmas gyászbeszéde, és a Serly Lajos által ez alkalomra szerzett megható gyászének gyönyörű előadása a népszínház énekkara által. Mi, kik egykor Vas Gerebennel közelebbi érintkezésben álltunk, mindnyájan ismertük azt a puritán makacsságát, hogy a „muszáj“-korszakban még „bankó-préssel“ sem lehetett volna belőle egy n émet szót kisajtolni. Egy alkalommal maga sietett a postára egy sürgős levéllel, melyet e szóval nyújtott át a „waffenrock“-jában, pudlija mellett ott ásitozó „Post-Officiál“-nak : a szép toilettü nők serege tűzoltó-, katona-, s egyszerű szalonöltözetű tánczosokkal tarkítva, csinos látványt nyújtott. Fesztelen jó kedv uralgott mindvégig, s alig volt vége a sok „újrá“-nak. A négyeseket 28 pár tánczolta, s mikor az első négyesre felálltak a párok, a tánczosnőknek következő névsorát állítottuk össze: Adamcsek Mariska, Bukovics Lajosné, Bums Józsefné, Danilovich Pálné, Diviaczky Irma (Szikszóról), Engel Regina (Komlóról), Fausztka Tériké, Fodor Francziska, (Miskolczról), Frantz Etel és Piroska, Fülöp Róza, Gál Lajosné, Hasselbauerné, Kelemen Emma, Komáromy Mariska, László Jánosné, Lestálné, Lő- rinczffy Janka, Markasoly Mariska, Mészáros Cornélia, Ruzsin Jolán és Ilona, Rudassyné, Staud Juliska és Ilonka, ifj. Sir An- talné, Vidasits Mariska, Zsuffa Etelka. A tiszta jövedelem mintegy 200 frt. Calabas. Heti szemle. Képviselő házunk, a lefolyt héten, az igazságügyminisz- terium költségvetését tárgyalta. Az egész vita folyamán csupán Pauler igazságügyminister nagyobb szabású beszéde keltett kiválóbb figyelmet, melyben a minister az ellene intézett gyöngébb vagy erősebb támadásokat szokott nyugodtságával, de éles, sőt helyenkint élezés dialektikával utasította vissza. Beszédét a ház osztatlan figyelemmel, s egyes részleteit élénk tetszés jeleivel kisérte. Különösen zajos és általános helyesléssel találkozott a hit- bizományok szaporodása iránt tett ama nyilatkozata, hogy erős meggyőződése szerint hazánkban, ami viszonyaink közt, egy erős földbirtokos osztálynak megállapítása, és bizonyos történelmi múlttal biró magyar családok fenmaradása ezen országnak érdekében van; és ha a fidei commissumok közgazdasági tekintetben némi hátránynyal is járnak, azt bőven ellensúlyozza azon politikai előny, melyet a jelenben, s még inkábo talán a jövőben ez intézkedés biztosit. A jan. 29-iki ülésben Olay Szilárd képviselő a magyar bírói karnak erős kifejezésekben képzetlenséget, rosszakaratot, hanyagságot s korruptiót vetett szemére. Az elnök figyelmeztette a — Ajánlva. — Ja. Recommandirt ? — kérdé hivatalos pofát vágva Merkur serpusztitó katonája. Vas Gereben „igen“-t intett a fejével. Az offfciál ur erre rangjához illő méltósággal kezdé a levelet forgatni kezében. Voltaképen pedig tudni illik, hogy az akkori idők „Post- reglement“-ja értelmében, ajánlott leveleknél a feladó nevének és lakásának a levél hát-lapjára kell vala fölirva lennie. A Vas Gereben czime pedig nem volt ott. — Wie heisst der Aufgeber?“ — kérdé az officiál uraság. — Vas Gereben. — Wasz Gereve? Wasz Gereve? — töprengett az officiál. Was ist das für ein Heiliger ? Ist es vielleicht der heilige G e r- v a s i u s ? — A nagyanyád kínja, — mormogá Gereben úr boszusan. — Wie heisst ? „Nattanat khinnia ? — kinlódék az officiál úr, — ist das chinesisch? Erre már aztán a siető Gereben urnák is elfogyott a türelme. Összeránczolta homlokát, s nagy mérgesen oda kiáltá a németnek: — Mondtam már. Vas Gereben. — Na, na. Nur nit bős sein! — mondá az officiál úr bé- kitőleg. leli werde schon schreiben. . . Ezzel tollat vön kezébe, s minden szótagot erősen hangsúlyozva, szép hegyes teuton-calligraphiával fölirta a boríték hátára: ,, M o n t a m a are Wasz G e r v a s i u s.“ A Bach-korszak alatt, a kerepesi temetőben, német ajkú karmelita barátok őrködtek az odatemetett elhunytak örök nyugodalma fölött. Ezek szokták volt rendszerint, a gyász-szertartás
