Eger - hetilap, 1885

1885-02-03 / 6. szám

51 szólót, hogy szavai egy képviselő szájába nem illők, a miniszter- elnök pedig erélyesen utasította vissza a méltatlan vádakat. A jan. 30-iki ülésben a honvédelmi költségvetés tárgyalására is rá került a sor. A vita folyamán Steinacker képviselő megrót­ta a honvédségi felszerelési szállításokat. Ezek — úgymond — minden verseny kizárásával, kéz alatt ugyanazon konzorcziumnak adattak ki nyolcz esztendőre, amely konzorczium a közös hadse­reg részére is szállít, és pedig olcsóbban és sokkal jobb minőségű dolgokat, mint aminőket a honvédségnek jóval drágábban szol­gáltat. Az uj honvédelmi minister, br. Fejérváry, azt felelte rá, hogy más vállalkozó hiányában a régi vállalkozóval kellett meg­kötni a szerződést, mert az eddig fizetett áraknál olcsóbbakat ajánlott. Az európai sajtó még mindig élénken foglalkozik a Porosz­és Oroszország közt legújabban kötött ama hírhedt egyezmény­nyel, melyben ez a két állam kötelezi magát, hogy ezentúl nem­csak a közönséges, hanem a politikai bűnösöket, sőt a politikai vétséggel gyanúsítottakat is kölcsönösen kiszolgáltatják egymásnak, ha területeikre menekülnek. Bizonyos, hogy a két államnak ez a rendkívül szigorú eljárása legfóképen az anarchis­ták és nihilisták ellen van intézve, kik, hogy az államokat és a mai társadalmi rendet gyökerestül felforgathassák, semmi bűntől sem riadnak vissza, kezdve a koronás fők legyilkolásáu, folytatva a parlamenti épületek dynamittal való felrobbantásával, rendőrök leszurkálásával, s békés polgárokon elkövetett rablógyilkossággal. Mondják, hogy az Európában immár elhatalmasodott s nagyon is veszélyessé vált fejetlenség erélyes megfékezésének módjait a ha­talmak a skiernieviczi császártalálkozáson állapították meg egy­másközt ; s azért mind Magyarországon, mind Ausztriában kíván­csian várják, mikor fognak a ministeriumok az említett egyez­ményhez való csatlakozás tárgyában, a képviselőházakhoz tör­vényjavaslatot benyújtani. Annyi előrelátható, hogy ez a tör­vényjavaslat nemcsak nálunk, de hihetőleg Bécsben is, szenve­délyes képviselőházi harczot fog előidézni. A legutóbb Londonban elkövetett borzasztó dynamit-merény- letek után, az európai államok közöl alkalmasint Anglia lesz az első, mely a porosz-orosz egyezményhez csatlakozni fog. Varsóban, „Uj Izráel“ czim alatt, uj zsidó vallásfelekezet ámadt, mely az orosz kormány részéről a legnagyobb támoga­tásban részesül. Az uj hit elvei szerint az erkölcsileg és anyagi­lag teljesen alásülyedt orosz zsidók csak úgy emelkedhetnek föl ismét, ha hazájokat, Oioszországot el nem hagyva, sorsuk javu­utolsó tényeül, a frisen felhantolt sir fölött, a boldogult lelki üd­véért a végső imát elmondani, — németül, azon bölcs föltevés­ből indulva ki. hogy a magyarok istene, ha megtanult diákul, a háromszáz éves osztrák uralom alatt immár németül is meg­tanulhatott vala. A jámbor mezítlábas atyák még a későbbi időkben is ott teljesiték, megszokott buzgósággal, eme functiojukat; s midőn Vörösmarty hamvai fölé az utolsó hantot, s az utolsó koszorút is oda illesztő a kegyelet: a derék páterek körültérdelték azt, s egyikök, az áhitat páthetikus hangján, azonnal rákezdé, hogy: — lm Namen Gottes, des Va . . . — De tovább nem folytathatta; mert a következő perczben már mellette termett Vas Gereben, s a jámbor szerzetes száját hirtelen befogva, mint egy újkori Áron, messzeterjedö, magasztos hangon kezde imádkozni: — Az atya, fiú és szentlélek nevében. Amen... Mi atyánk... S a roppant néptömeg, térdre borulva folytatta utána, az igaz áhitat hangján, Árpád nyelvén, az Úr imáját a legnagyobb magyar költő sírja fölött. S ime, ezt a puritán magyart, Vas Gerebent, a szeszélyes sors azzal tréfálta meg, hogy Bécsben, tehát német földön küldte a nyakára a — halált. Hamvai 17 éven át feküdtek ott a bécs-wahringi temető egy elhagyott sírjában, melyről csak nagy ritkán emlékezett meg a ma már szintén csak divatos szokásoknak hódoló magyar ha­zafiul kegyelet. S a nemzet, a szebb napokban csaknem végkép elfeledte azt. ki a gyász és keserűség napjaiban elcsüggedt lel­két egy jobb jövő reményével biztatgatá, s szive buját és keser­vét eleven kedélyének kifogyhatlan, zamatos, magyaros humorá­lását egyenesen a mindenható uralkodó czár atyai gondoskodásai­ra bízzák, s ha erkölcseikben teljesen átalakulnak az által, hogy az izraeliták egyik legnagyobb vezérférfiának, a világ legelső s legbölcsebb erkölcstanitójának, a fölfeszitett názárethi Jézusnak tanításait fogják követni. — Az Uj Izráel alapítóját, Rabinovics József zsidó ügyvédet nem rég meggyilkolták. Különfélék. — Személyi hirek. Szalay Gyula harsányi káplán kisegítőül a betegeskedő erki lelkészhez, Koncz Pál kistályai káplán pedig harsányi káplánná neveztetett ki. — Az egri érs.-uradalom jogigazgatójává, néh. Babies István utódjául, érsek ő exja az utóbbi napokban Imre Miklós ügyvé­det nevezte ki. Imre Miklós, összeférhetlenségi okból, csak imént mondott le a megyénél viselt tiszti főügyészi állásáról, melyben kiváló szakértelme, s ügybuzgalma mellett, főkép, semmi tekinte­tek által nem befolyásolható, ép oly erélyes, mint igazságos eljá­rása által tette magár emlékezetessé. — Desewffy Sándor, sárospataki apát-plébános, jan. 27-én igtattatott be a kassai káptalan mesterkanonoki székébe. — De­sewffy Sándor évek előtt az egri egyházmegyének volt egyik igen derék, müveit, s társas köreinknek is kiválókép kedvelt tagja. Midőn b. e. Perger János egri kanonok, kassai püspökké lön, ke­gyeltjét, Desewfiyt is magával vitte a kassai egyházmegyébe, hol elébb udvari pap, majd rövid időn sárospataki apát-plebános lön. Újabb kitüntetésének itteni számos barátai is szívből örvendenek. — Budapest rendőrfőkapitányául, a nyugdíjba lépő Thaisz Elek helyébe, — városunk derék fiát, Kormos Bélát — jelen­leg verseczi kir. körjegyzőt emlegetik, aki gr. Ráday működése alatt Szegeden, mint a vizsgáló bizottság egyik tisztviselője, ki­tűnő rendül i tehetségnek bizonyult, s kit ez állomáson, — mint a P. N. írja — a főváros közönsége is szívesen üdvözölne. — Hevesmegye közigazgatási bizottsága, legközelebbi, febr. havi, ülését f. hó 9-én tartja. — Az egri ügyvédi kamara tegnap, f. hó 2-án tartott ülé­sében elhatározta, hogy közelébb elhunyt jeles elnöke, néh. Ba­bies István emlékét jegyzőkönyvileg megörökíti; a megürült el­nöki széket betöltetlenül hagyja, s az elnöki teendők további ve­zetésével a kamara alelnökét, F ü 1 ö p József ügyvédet bízta meg. — Az elnöki jelentés az ügyvédi rendtartásnak a törvényhozás val oszlatgatá. S ha lelke olykor-olykor visszatért, hogy egykori porhüvelyének nyugvóhelyét fölkeresse, s hallania kelle, hogy sirja fölött még a szellő is németül suttog, — meggyőződhetett, hogy a legnagyobb humorista a — sors maga. De ma már az élők nem férhetnek a földön, s a halottak birodalmára törnek. Becs elfoglalja a temetőt, hogy a halottak lakóhelyei fölött — paloták emelkedjenek az élők számára. E végből szentségtelen kezekkel töri fel a megszentelt sírokat, szélnek ereszti az elhunytak hamvait, szétszórja csontjaikat, Majd összeszedelőzködnek az utolsó Ítélet napon, — ha tudnak. Azonban akadt mégis hazafi, akinek eszébe jutott, hogy a nemzet még sem nézheti el nyugodtan, hogy a Vas Gereben ham­vai is szerteszórassanak. „Haza kell hozni!“ — lön a jelszó, s az ige immár testté lön. Ne busulj tehát öreg barátom szelleme, ott a más világon. Hamvaid most már hazai földben nyugosznak. Meddig nyű­gös znak? Ki tudná megmondani, messze van-e még az idő, hogy innét is kiszórjanak benneteket, hogy helyet adjatok az ujabbkori Hunyadiak, Zrínyiek, Kinizsyek sör- és pálinkafőző gyárainak ? De ha még egyszer kedved kerekedik hamvaidat uj nyugvó helyén, ott a kerepesi temetőben fölkeresni, tapasztalni fogod, hogy egykori kedves embereidnek a messze vándorolt kármelita pátereknek ajkairól nem hangoznak ugyan többé német zsolozs­mák sírod fölött: de annál jobban szertehangoznak az „Ent­reprise des pompes funébres“ által szegődtetett rokkant banda harsonái, hogy az államvasuti gyárak örökös zakatolásainak fül­sértő széthangját még kegyetlenebb harmóniával paralyzálják. Arnóthi.

Next

/
Thumbnails
Contents