Eger - hetilap, 1885

1885-09-08 / 37. szám

303 a t. olvasók is keresztül vihetnek; s legyenek meggyőződve: ön­magoknak teszik vele a legnagyobb szolgálatot. Az egészre nézve pedig, ha egyetértenek velem, elfogadták nézeteimet e tárgyban, s esetleg folteszik magokban követni a példát: — úgy kívánom őszintén tiszta szivemből mindegyiköknek a legalább is tiszszeres házi-uraság kellemeit. Különfélék. — Dr. Samassa József érsekünk őexja, csütörtökön, f. hó 3-án, székvárosába visszaérkezett. — Uj jogigazgató. Danielik János-, püspök ő mlga-, az egri érs.-lyceumi jogi fakultás nagy tudományú s érdemű igazga­tójának, e tisztéről, aggasztó szembaja miatt történt közelebbi lemondása folytán, a nevezett jogi karnál megürült nagy fontos­ságú igazgatói állásra, — mint hiteles forrásból értesültünk, — érsekünk ő exja Babies János egri főkápt. apát-kanonok ő nsá- gát kegyeskedett kinevezni. E kinevezés kétségkívül őszinte öröm­mel s megnyugvással fogja az érdekelt köröket eltölteni, annál is inkább, mert az uj jogakad. igazgató ő nsga, mint az egri jog- lyceum egykori jeles tanára, uj tisztében oly állást fog elfoglalni, melynek hatáskörére nézve teljes otthonossággal bir, s melynek tapintatos és bölcs vezetéséhez az uj igazgató előnyösen ismert egyénisége a legszebb reményeket fűzi. S ha ezt fölöslegesnek nem tartanók bővebben illustrálni, csak az 1848-iki mozgalmas napokra kellene visszaemlékeznünk, midőn az újkori eszmék fél­reértése következtében, veszedelmes és mindenkit megdöbbentő népmozgalom keletkeztére Egerben, — Babies János jogtanár nem csupán a tnzvérű s könnyen fellobbanő ifjúságot vonta el a sociális irányú végzetes mozgalom szitásától, de sőt a derék ifja­kat, kiknek élén növendéke, b Sennyey Lajos állott, ügyes ta­pintattal a fölizgatott tudatlanság fölvilágositására, a rend és béke föntartására használta föl. Az uj jogigazgató paedagogiai alapelve, hogy „az ifjúságot nemcsak tanítani, hanem növel­ni is kell“, — a derék tanári kar buzgó támogatása mellett, szép és virágzó jövőre nyújt kilátást e nagy horderejű intézetünk beléletében. — Egyházmegyei hírek. Szepessy Lajos, kápolnai káplán, gr. Károlyi Viktorné szül. Orczy Mária ő mlga, mint kegyurnő előterjesztésére, erdőkövesdi lelkészhelyettessé, — Szalay Gyula, erki ideigl. lelkészhelyettes, kápolnai káplánná neveztetett ki. — St nasser Alajos, tiszakürthi lelkész, f. é. augusztus 30-án el­halálozott. — Az egri cist. r. főgymnásiumnál, a Perger Ignácz, az intézet éveken át buzgó torna-tanárának, változott viszonyai folytán bekövetkezett lemondása által megürült tornatanári hogy foglalkozzék vele. M y 1 i u s n á 1 találunk egy o r r -1 ö r- vény t, mely kimondja, hogy — eskütt házas társak ugyan semmi esetben, — de a jegyesek elválhatnak, ha az egyik fél időközben az orrát elveszti; azonban náthás, tubákos, vagy bor virágos orr soha sem szolgálhat okul a jegyesek frigyének szétbontására. Csak az isteni költészet tanúsít — elég megfoghatatla­nul, — legkevesebb elismerést és méltánylatot a nemes orr, az emberi ábrázat e jeles ékessége iránt. Poéták, akár olymposzi lyrát pöngetők, akár f ű z f a s i p o 1 ó k, mindent elmagasztalnak: a csillagszemeket, eperajkakat, éjsötét fürtöket, márvány keblet, bársonypuha kacsókat, piczi lábakat; sőt V e n u s t „c a 11 i p i- g o s“-nak is eldicsérik, stb. — csak az orr számára nem talál­nak elég költői jelzőt. Az isteni Laur á-nak nem volt oly por- czikája, melyet a borostyánkoszoruzott, ábrándos Petrarca meg ne énekelt volna; csak az orráról feledkezett meg vég­képen, — habár pedig az olasz sonetták közt többeket találunk, melyek az orr dicséretét zöngedezik. Egyéb régibb és újabb népek költészetében csak elvétve akadunk itt-ott, az orr poétái magasztalásának nyomára. Az „Énekek éneke“ az orrot Libanon tornyához hasonlítja. H o r á c z, a klassikus költők királya, a geniális, szellemdús embert „homo emunctae n a r i s“ : „nyílt orr ú“-nak nevezi. Hölgyek előtt az orr kiváló jelentőséggel bir. A nők gya­korlati bölcsészeié, — amit apáink az „asszonyok prakti­kájáénak szerettek nevezni, — azt tartja, hogy az orr azon kényelmes póráz, melylyel ajámbor férjek könnye­dén ide-oda vezethetők. állomásra, az intézet elüljáróságának ajánlatára, a kegyuraság által Chappon Soma, helybeli okleveles torna- és vivómester neveztetett ki. — Az egri cist. r. főgymnásiumnál az l885/6- isk. évre ed­dig 432 növendék iratkozott be. — A magyar egyháznagyok, mint — gazdák. A P. N. f. é. szept. 1-i vezérczikkében a magyar kath. főpapok javainak ke­zeléséről szólván, kiemeli, hogy kath. főpapjaink közt sokan vannak, kikről, mint jó gazdák,- nagylelkű alapítók és bőkezű adományozókról csak a legnagyobb tisztelettel beszélhetni. Első sorban Simor Jánost, az ország prímását említi föl, mint aki nemcsak hogy a legjobb korban hagyja érseki uradalmait utódaira, hanem azoknak a saját költségén nagyszerű palotát is emeltetett. Soha arról, hogy földjeit bérbe adja, habár mesés árakat Ígértek értök, hallani sem akart. — Samassa József, az egri érsek, nem kevésbbé tiszteletre méltó e téren, s mint mindenben, itt is szigorú puritán. Gazdálkodása mintaszerű, s az adományok és alapítványok, melyekkel nemcsak közczélokra áldoz, de különösen egyházmegyéjének templomi s iskolai ügyeit istápolja, — isme­retesek. — Esküvő. — Kovács Domokos, kir. számtiszt, társas kö­reink egyik kedvelt fiatal tagja, múlt hó 29-én Sarudon esküdött örök hűséget Dobos Irmának, — Dobos József uradalmi főmérnök bájos leányának. Az esküvőn szép számú közönség gyűlt egybe úgy a rokonság, mint az ismerősök s jó barátok köréből. Az es- ketési szertartást Újhelyi Lajos esperes-plebános végezte. Nyo- szolyó-asszonyok voltak: özv. Fény vessyné Kotriba Mária, és Kovács Sándorné Barabás Ida; násznagyok: Kovács Sándor pénz- ügyministeri titkár és Somogyi Lajos uradalmi tiszttartó; nyo- szolyó leányok : Dobos Jolánka és Ételka, a menyasszony kedves nővérei; vőfélyek: Fenyvessy Ferencz országgyűlési képviselő és Hanák Gyula. — Esküvő után gazdag lakoma várta a nászkö­zönséget az örömszülők házánál P.- Hídvégen, melynek végeztével Palócz Kálmán csárdásai mellett a fiatalja tánezra perdült, s lankadatlan kedvvel járta viradtig. — A mi hadfiaink. A b. Appel, (előbb Wasa) nevét viselő 60. sz. gyalogsorezred. — mint lapunkban jelezve volt, — liosz- szú idő után, Theresienstadtból, múlt szombaton, f. hó 5-én érke­zett haza városunkba, mint hadfogató kerületének székhelyére. Az ezred, a kassai hagyakorlatokon távul levő 4 századon kívül, — a mondott napon teljes számmal érkezett meg, és pedig az első csapatban éjfél utáni 1 órakor hat század, s a második csa­patban, reggeli 6 óra után, ismét hat század, élén az ezredpa- rancsnokság törzsosztályával, összesen e z e r e t haladó létszám­ban. Az ezredparancsnokság által vezetett, s Bubna ezredes ál­tal vezényelt osztályt a pályaháznál, a katonaság részéről a hely­beli közöshadseregbeli s in. kir. honvédségi tisztikar, — a város Mindezekből már fényesen kitetszik, hogy az orr úgy elmé­leti, mint gyakorlati, úgy tudományos, mint művészeti szempont­ból nemcsak hasznos és tisztességes, de egyszersmind egészen szükséges tagja is az emberi testnek; mert ugyan kérdem szé­pen : hová lennének orr nélkül azok, kik nem látnak tovább az orruknál; kik mindig az orruk után mennek; kiket orruknál fogva vezetnek; kik min­dent megorrólnak; kik minden csekélységért fel- duzzák, s mindenbe szeretik be le ütni az orrukat? — Hogyan őrizhetnék meg titkainkat azok előtt, kiknek nem szabad, s nem is lehet mindent az orrukra kötni; hogyan tudnánk szabadulni a kellemetlen s alkalmatlan tolakodóktól, ha nem lehetne az ajtót becsapnunk orruk előtt? — Miként dörzsölhet nők, vagy fintor gat h átnő k, — midőn valami megszurja, vagy boszantja, —orrunkat, ha orrunk nem volna ? 0 r r n é 1 k ü 1 hová fektetnek pápaszemünket; hogyan kaphatnék a füllentésen csintalan, s főleg ma napság ugyancsak elkényeztetett, dédelgetett'bébéinket, ha meg nem tapint­hatnék az orrocskájukat; hogyan büntethetnők pajkossá- gaikért, ha orrukra nem koppinthatnánk; s hogyan szoktathatnék mértékletességre, ha a nyalánkságokat el nem szedhetnék orruk elől? — S végre, orr nem lété- b e n, hogyan kártyázhatnának azok, kik nagyon szeretik játsza- ui az — or raver őskét? . . . Nem is említve, hogy az orr hiánya igen sok embert fosztana meg egy rendkívüli élvezettől: a — tubák olás tói; míg másrészt egy igen fontos ipar-ágat tenne semmivé: a — burnótgyártást. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents