Eger - hetilap, 1885

1885-09-08 / 37. szám

304

részéről a közigazgatási tanács fogadta, élén Tavassy Antal polgármesterrel, ki a tisztikart, s az érkező ezredet meleg szavakban üdvözölte, élénk kifejezést adván, városunk közönsége nevében is, ama közohajtásnak, bogy a katonaság és polgárság közt újból megszilárdult jó egyetértés, és barátságos viszony, a részünkről örömmel várt, s imént megérkezett ezred iránt s részéről is háboritlanul föntartassék, ápoltassák, s lehetőleg fokoztas- sék. A polgármester üdvözlő szavaira Búb na ezredes, választékos magyarsággal, s őszinte, szives érzelemmel válaszolt, úgy a maga, mint a tisztikar, valamint az egész ezred nevében is kijelentve, hogy valamint egyéb állomásaikon teljes szívből azon ügye- keztek, hogy a katonaság és polgárság közötti jó egyetértés, barátságos összhangzat föntartassék : úgy jelen uj állomáshelyükön is, hivatalos és társadalmi magánérintkezéseik közben, ez őszinte érzelmek istápolására fog fő törekvésük irányulni. — A kölcsönös üdvözlések után a sorakozott ezred, az időközben a pályaház köré gyűlt nagy számú lakosság által kisérve, s az ezred zenekara által folyvást harsogtatott „R á k ó c z y-i n d u 1 ó“ lelkesítő hangjai mellett, az „Eszterházy-térre“ vonult, honnét, az „imára“ vezényszó után, csapatonkint oszlott szét a laktanyákba. — A kassai táborozásban részt vett négy század, hir szerint, jövő pénteken, f. hó 11-én érkezik vissza városunkba, honnét, rövid itt tartózkodás után, október havában, Boszniába megy állomásra.

— Bankett. — Városunk képviselete által, az Egerbe érkezett 60. sz. b. Appel ezred diszfogadásával megbízott közig, tanács, a katonai elöljáróság tiszteletére, jövő szombaton, szept, 12-én, esti 8 órakor, a törzskaszinó nagy termében egy disz-est- ebéd tartását határozta el, melyre, — mint értesültünk, — az itt állomásozó összes, közös hadseregbeli s magy. kir. honvédségi tisztikart meg fogja hívni. Az egri értelmiség köréből azon t. polgárok részére, kik e diszlakomán részt akarnak venni, aláírási ivek (egy teríték ára: 1 frt. 50 kr.) vannak forgalomban.

— Jótékony czélú szini-elöadás. Az egri katli. legényegylet, ma, f. hó 8-án, Kisasszony ünnepén, saját javára, az egylet helyiségeiben, tánczmulatsággal egybekötött színi előadást tart. Elé fogják adni „Az első szereplés,“ és „Az egyetlen ka- b á t“ ez. 1 felvouásos énekes bohózatokat. Mindkét darab tisztán férfi-szerepekre van Írva, melyeket az egylet tagjai fognak betölteni. Belépti dij személyenkint 40. kr. Fölülfizetések köszönettel fogadtatnak. Jegyek csak a pénztárnál kaphatók. Pénztrányitás d.

u. 8 órakor. Kezdet pontban 4 órakor. — Kedvezőtlen idő esetén az előadás a következő vasárnap, szept. 13-án fog megtartatni. A jótékony czél tekintetéből az előadást melegen ajánljuk a t. közönség pártoló figyelmébe.

— Az egri szegény tanulókat ruhanemüekkel segítő egylet alapszabályai, a m. kir. belügyminisztérium által megerősítve, végre visszaérkeztek, kinyomattak, s a tagoknak megküldettek. Az egylet tisztviselői s felügyelő bizottságának az alapszabályokhoz csatolt tekintélyes névsora teljes garantiát nyújt arra, hogy az egylet nagy fontosságú s áldásos munkásságát m i n é 1 e 1 é b b meg fogja kezdeni.

— Az erdélyrészi közművelődési egylet alakuló közgyűlése, f. é. aug. hó 31-én, a kolosvári Vigadóban, az erdélyrészi előkelő értelmiség óriási részvéte mellett, nagy lelkesedés közt folyt le. Elnökké: közfelkiáltással gr. Bethlen Gábor, főispán, alel- nökké: Haller Károly, b. Bánffy Adám, gr. Teleky Domokos, és B a í-1 h a Miklós választattak meg. A felolvasott titkári jelentés szerint az egyletnek van eddigelé 619 alapitó tagja, 115,654 frt. 10 kr. alapítványi összeggel; 5000 rendes, és 890 pártoló tagja. Az eddig aláirt adományok összege: 216, 238 frt.

— Gyászhir. — Köm ley Károly Ferencz, veterán városi tisztviselőnek, f. hó 1-én, élte 74 évében történt elhunytá- ról vettük a gyászjelentést. — A boldogultban, a mi derék, jó, s általán kedvelt „Tu hűt um“ bácsinkban, a régi magyar tipikus alakoknak egy. ma már ugyancsak ritka, eredeti példányára borult a sirhalom. Az öreg urat, tollas magyar astrakán-süveg födte, vállaira aláhullámzó, őszbe csavarodott hosszú fürteivel, egyenes, nyílt kifejezésű, minden izében magyar vonású arczával, atillában, szűk magyar nadrágban, melyeket feszes sarkantyús csíz ma egészített ki, s az elválhatatlan fokossal kezében, nemcsat az idegenek bámulták meg, hanem mindenki kedvteléssel nézte, a ki a czilinderes divatmajmoláson még nem igen kapva, régi magyar viseletűnk iránt illő kegyelettel viseltetik. — A boldogult, mint rendőr-tisztviselő, évek hosszú során volt városunkban, a rendnek tevékeny és buzgó őre, s igaz lélekkel elmondhatjuk róla, hogy e minőségében egy pillanatra sem tartozott a M i- haszna Andrások országos nagy regementjébe. Az utóbbi

időkben még súlyosabb tiszt nehezült agg vállaira: a piacz- biztosság, s akinek csak némi fogalma van róla, mit tesz az: „egri kofák közt bíráskodni s igazságotszolgál- t a t n i“ — az elképzelheti Kömley bátyánk tisztviselői állásának kellemetességeit. — Nejének, élete jó és balsorsban szeretetteljesen i agaszkodó hitves társának alig pár év előtt történt elhunyta végkép lehangolta a különben örökké vidám kedélyű, s valóban jó, nemes szivü öreg urat. Ez időtől fogva folyvást hanyatlott, betegeskedett, s jó kedve fokonkint elhagyta, mig utóbb beállott betegsége az ágyhoz csatolta, melyből csak a halál szabadította ki. — Temetése, a lakosság élénk részvéte mellett, f. hó 2-án ment végbe. — A boldogult öreg ur „Tu hu tűm bácsi“ nevét, mely őt utóbb még ismertebbé, s kedveltebbé tette, még a hatvanas évek folyamán eléfordult egy komikus inczidens folytán nyerte e lapok hasábjain. A dolog igy történt: Azon idők szerint különféle ürügyek s czimek alatt, több emissárius látogatott el hazánkba a porosz hadászmérnöki karból, hogy itt stratégiai fölméréseket tegyenek. Ezek egyike, mint egy légszesz- világitási vállalkozó társulat megbizottja. városunkban is megje- jent, s a hatósággal csakhamar szerződést kötve, biztositékúl olcsó papírokban 1000 frtot tett le. Mikor itt aztán a szükséges fölméréseket elkészítette, — itt hagyva a kaueziót — szépen tovább állott, és soha hírét sem hallottuk többé. — Egyik aggályos hazafi-polgártársunknak erősen föltűnt, hogy a burkus megbízott nemcsak városunk területén belül eszközöl méréseket, hanem a szomszéd vidékekre is elkalandozik, s jegyzeteket irogat tározójába. „Ez bizonyosan burkus emissárius, holmi kém lesz,“ — gondolta magában hazánkfia, s nagy titokban közölte aggódó sejtelmeit Kömley bátyánkkal, mint rendőrségünk akkori detektivjei- nek egyik buzgó tagjával, ki teljesen osztotta a sejtelmet, s nyomban megtette intézkedéseit, hogy a burkus kémet „Oroszlán”-vendéglőbeli szállásán megcsípje. Ez a buzgósága csütörtököt mondott ugyan ; de az „Eger“ akkori ujdonságirója jónak látta egy kis ártatlan tréfát componálni a komikus dologból, elmondva egy ékes németséggel tartott bohókás párbeszédet, mely „Tuhut um bátyánk“ és a burkus kém között folyt — volna, ha esetleg a sors összehozza őket. Kömley bátyánk egyelőre megneheztelt a közleményért ; de midőn egy társaságban jóakarólag fölvilágosították a tréfa ártatlanvoltáról, — maga is jót nevetett rajta, s nyomban kibékült. Sőt csakhamar fényes elégtételt is kapott a kedélyes tréfáért. A burkusnak ugyanis, itteni ismerősei lefordították az „Eger“ kérdéses tréfaközleményét, aki aztán nagyot kaczagott rajta, s minden áron találkozni kívánt jó Kömley bátyánkkal. A találkozás csakhamar meg is történt a „Koronádnál, hol Kömley bátyánk a jó rend érdekében tett fáradalmait szokta volt esténkint kipihenni. A burkus feszesen megállott Kömley bátyánk előtt, katonásan tisztelgett, s átnyújtotta neki saját fény- képét, mely alá e szavak voltak irva: „Hat ihn schon!“ — Azután a nap nagyobb dicsőségére rendőr és kém — koczingat- ni kezdtek egymással, még pedig oly tüzesen, hogy Kömley bátyánk is elmondhatta ez úttal: „Bur kust fogtam, de nem ereszt.“ — Szegény jó öreg Kömley bátyánk holta napjáig nagy elégültséggel mutogatta ismerősei körében a burkus kém ar ez képét; — s ha e sorokban sükerült némi szerény emléket emelnünk jó Kömley bátyánk emlékezetének: ez által részben leróni kívántuk szeretetünk adóját, melylyel a mindenki által szeretett, becsült jó öreg ur iránt viseltettünk.

— Rendőri hírek. Bencze János, egri születésű 35—40 éves földmives egri lakos, f. hó 7-en hajnali 3—4 óra között a Casinó-útczában vérében fetrengve, szétvert fejjel találtatott. A szerencsétlen valószínűleg orgyilkosságnak lett áldozata. Életéhez oly kevés remény van, hogy halála minden perezben bekö- vetkezhetik, minek folytán kihallgatása sem volt eszközölhető. A tettesek kézrekeritése iránt a rendőri nyomozat folyamatban van. — A városból kiutasitiattak : Szatló Borbála hevesi; Bajzát János felső-tárkányi, és Dorogházi Mátyás feldebrei illetőségű to- lonczok.

Terményüzlet. (Sonnenschein Vilmos terménykereskedő rend. tudósitónktól). Utóbbi hetivásárunkon minden terményfajból bőséges volt a behozatal, de a vételkedv még folyvást nyomott, miután terménykereskedőink, a bécsi s budapesti terményvásár lanyha irányzatának befolyása alatt, még mindig tartózkodó állást foglalnak el. Az utóbbi terménypiaczon következő árak jegyeztettek: t. búza: 6—6.50: kétszeres és rozs: 5.20—5.60; árpa (takarmány-áru) 5.20—5.40; súlyosabb: 6.20; tengeri (csekély hozatal) 5.40—5.60; zab: 5—5.30; bab (fehér) 7.20—7.60 mm.

Felelős szerkesztő: Sza/bÓ IgnáCZ.