Eger - hetilap, 1885

1885-09-01 / 36. szám

294

udvar, Tisza-Füred, Eger, Balassa-Gyarmat, Ipolyság, Léva, Nyitra, Galgócz, Szenicz-Holicson át Gödingig, s amenynyiben innen a pálya tovább építtetnék, Brünnig, illetve Lundenburgig terjedőnek van tervezve. — A pálya elsőrangú, és 343 kilometer hosszú lenne.

Ha az érdekelt megyék lakosságának sükerülne egy ily hatalmas vállalatban egyesülni, abban Eger mindenesetre, mint a tervezett vonalba eső legnagyobb és legnépesebb, de egyszersmind eddig a legjobban zsákútczában levő város, tevékeny, sőt vezérszerepet fogna vihetni, s ez esetben alkalom nyílhatnék ájul. 19-iki közgyűlés által megszavazni ígért 200,000 írttal is actióba lépni. — Az igaz, hogy ez összeg az emlékirat számítása szerinti 30.000,000 forint épitési költség jelentéktelen részét képezi, de oly áldozat, melylyel kevés hason-helyzetben levő város dicsekedhetik.

Hogy Egeren át a pálya merre haladna, az egészen közönyös dolog nem lenne, de haladjon bármerre, a természeti akadályok legyőzése egy 343 kilométeres pályánál sokkal elenyészőbb volna, min:, a szintén tervbe vett Eger-Nádasd vagy terennei vonalnál; — avagy nem volna-e megragadó látvány a hegyeken elhaladó aczélsinekkel ellátott pályán elrobó gyorsvonat, a mostani kávémasinának csúfolt valami helyében?

Legczélszerűbb volna e dologban az érdekelt megyéknek, a mennyiben a vonal terve népszerű lenne, Budapesten egy közös értekezletre összegyűlve megállapodásra jutni.

Vágujhely, aug. 25. 1885. Fr. L.

Városi ügyek.

Eger város részéről folyó hó 30-án tartott képv. testületi ülésből.

I. A jogügyi szakosztály véleménye folytán: néh. Szabó Ignácz, Schmidt Antal és a Bene-féle árvákat illető s behajtha- tatlanokká vált tömegek a tartalék-alapból megtéríttetni, s ezen körülményről a m. kir. belügyministerium értesittetni határoztatok.

II. Az 1884-ik évi bor- és husfogy asztási adószámadás megvizsgáltatván, helyesnek találtatott, s számadók a további számadás kötelezettsége alól felmentve utasittattak, hogy a künn lévő hátralékok szigorú behajtása iránt intézkedjenek.

III. Érsek ő exjának átirata, mely szerint az alsó-fokú kereskedelmi iskola helyiségéül a lyceumi rom. kath. elemi iskola tantermeit használatra átengedi : örvendetes tudomásul vétetett, s további intézkedéstétel végett a kereskedelmi iskolai bizottságnak kiadatott.

IV. Az egri mélt. fókáptálán ő cs. „és apostoli kir. felsége aug. hó 18-ára eső születésnapja alka Imából és maradandó emlékére, a ragályos, vagy járványos betegek számára felállítandó

— Ah! Istenem . . . Bocsásson meg! . . . Igazán fájdalom! . . . De látja, annyi dolgom van, hogy azt hiszem, kezd elhagyni emlékező tehetségem. . .

Pedig épen ellenkezőleg, segítségére jött. Eszébe jutott, mily ostoba házasságra lépett a Ploudanielek ifjabb ágának utolsó képviselője. Nem is gondolt arra, hogy e kellemetlen s a családot compromittáló rokont nejének bemutassa, s már módot keresett arra, hogy udvariasan kiutasítsa. . .

— S ön eljött, hogy egyet forduljon Párisban, folytatá, miközben mesterkélt modorban teletömött egy ügyvédi irattárczát okmányokkal és fűzetekkel . . . Kéjutazás-e, vagy valami ügyben jár ? . . . Szüksége van talán ajánlásra ? Bár perczeim meg vannak számlálva, e pillanatban egészen az ön szolgálatára állok. . . . Szóljon hamar, miben lehetek hasznára ?

— Semmiben bátyám, feleié Anna a sértett büszkeség érzetével felegyenesedve, semmiben. Csupán látni óhajtottam önt s hirt hozni önnek . . . hazulról.

— Ah! hálás vagyok e kedves figyelemért . . . És, tévé hozzá megkönnyebbülve, jól megy minden Cornouaille-ben ? . . . Az udvarház még mindig erősen tartja magát a tenger szélviharaival szemben?

— Úgy van minden most is, mint amikor ön ott volt bátyám . . . Semmi sem változott ... És a kerlazi szegfűk még mindig virítanak régi helyökön, hisz tudja! . . .

kórház költségei fedezésére újabban 500 irtot adományozott. — Ezen nagylelkű adományért a mlgos főkáptalannak köszönet szavaztatott, és az 500 forint a kitűzött czélra leendő felhasználásáig takarékpénztárba betétetni rendeltetik.

V. Pokorny János a község kötelékébe felvétetett, s erről részére a bizonyítvány kiadatott.

VI. A kereskedelmi iskolai bizottság azon értesitére, hogy ezen iskolánál szükségelt tanítói állásokra a jelentkezett pályázók közül, Perger Ignácz tanító a mennyiségtani, Szőke Sándor tanító a nyelvtani csoport,- és Müller Lázár tanító a könyvvitel tanítására tanitóKúl megválasztattak: helyeslőleg tudomásul vétetett.

Az egri pinczeszövetkezet kérdéséhez.

„Borkereskedésünk“ ez. alatt nem rég közlőtt czikkeinkre e napokban Budapesten lakó egyik fóldinktol a következő sorokat vettük:

„Tapasztalat a legjobb tanácsadó. Érdekkel olvastam b. lapjában a „Borkereskedésünk“ czimü czikkeket, mivel magam is régóta figyelemmel kisérem az e téren való üzérkedést.

Tény az, hogy csak magában Magyarországban két hó alatt elfogy annyi „egri bor“, mint amennyi Egerben két év alatt megterem, s mégis panaszkodnak az egriek, hogy „nem tudnak eladni, telvék a pinezék, s nincs üres hordó.“

Tény az, hogy gyakran az a legrosszabb, „egri bor“, amit a „nagy bortermelők“ „direkt“ Egerből szállítanak el.

Tény az is, hogy a felvidéki, s a lengyel nagy borvevők és regale-bérlők mellőzik Eger városát szüreti bevásárlásaik alkalmával; és miért? Mert az egri „nagy bortermelők“ már jó eleve elkapkodják a finomabb terméseket a termelőktől, s igy a vidéki kereskedők vagy üresen, vagy az egri „bor-geschaftelöktől“ drága pénzen vásárolt borokkal kénytelenek haza térni.

Mindezeket részint saját tapasztalatomból, részint hallomásból tudom, nagy borkereskedők szájából, kik azelőtt Egerben szedték boraikat, s most Eger elkerülésével, rendszerint a Hegyalján, vagy Miskolcz környékén szerzik be szükségleteiket.

Ami az egri „nagy bortermelők“ palaczkozott „egri vörös“, „saját termésű egri bikavér“ stb. czimü boraikat illeti, bátran állíthatom. hogy ezek Magyarországon csak igen kevés helyütt vannak kereskedelmi forgalomban; mert nagyon sok hazai borkereskedőnk jól ismeri már e „firmákat“, s magam is segítek őket megismertetni, (minthogy magam is egy bpesti nagy borkereskedő ezég utazója vagyok;) de azért nem önérdekből, hanem szülőföldem: „Eger“ jó hírnévéért, melyet az illetők silány árúikkal uton-utfelen kompromittálnak.

A mi az egri borkereskedelmi szövetkezet, vagy minta-pincze szándékba vett alakulását illeti, azt én is igen

— A szegfűk? . . . ismétlé Tanguy oly hangon, mint a ki nem ért valamit ... ah! igen, tudom már . . . Örülök neki, húgom!

Irattárczáját hóna alá vette s megrántotta a csengetyü- zsinórt. — Bocsánat, de nem vagyok magamé . . . képviselői kötelességeim, s a parlament követelményei sürgősen szólítanak . . . Sajnálom, hogy ily hamar kell öntől elválnom . . . Ismétlem, ha bármiben is hasznára lehetek Párisban, rendelkezzék velem . . . Meg kívánna talán jelenni a képviselőház egy ülésén?

— Köszönöm bátyám, válaszolá Anna egész megmeredve, nem lesz időm rá, nemsokára haza szándékom utazni.

— Valóban? . . . Fájdalom, igazán fájdalom, hogy semmivel sem lehetek szolgálatára! . . .

A méltóságteljes inas elősietett a csengetésre.

— József, mondá Tanguy, vezesse vissza őnagyságát . . A viszontlátásra húgom, s köszönöm látogatását.

— Isten önnel! mormolá Anna elfojtott hangon.

Egy perczczel később Anna a lépcső piros szőnyegén haladt lefelé s beült a kocsijába. Ajka hideg volt, halántékát fájdalom szoritá össze.

Midőn hazaért Villeneuvékhez, sápadtan, égő szemekkel, a festő és neje a műteremben várakoztak reá, hogy reggelihez üljenek.