Eger - hetilap, 1885

1885-09-01 / 36. szám

295

helyénvalónak tartom; de félek, hogy „magán-érdekek“ miatt igen sok kárt fog szenvedni; bár igen óhajtóm, hogy e részben csalódjam. Helyeslem annyiból is egy „miuta-pincze-szövetkezet“ alakulását, hogy a közelebbről felállítandó „egri vinczellérképző iskola“ növendékeinek tág tere nyíljék abban gyakorlatilag megtanulni az okszerű borkezelést.

Jó lélekkel tanácsolom azonban, hogy az alakítandó „egri pincze-szövetkezet“ egyetlen hazai „p incze-egy le 11ól“ se vegyen példát, miután ezek közöl egyetlen egy sincs kereskedelmileg berendezve, még maga az „országos minta- pincze“ sem, mely évről-évre deficzittel dolgozik. A borok bevásárlásához és kezeléséhez értenek, de az eladáshoz nem. Már pedig az „Eger“ lapban megjelent „Borkereskedésünk“ ez. czikk t. írójának II. közleményében foglalt ajánlata után, az ..egri pinczeszövetkezet“ is ép úgy járna, mint az „országos“, az „erdélyi“ és az „esztergomi“ pincze-egyletek. Van jó bor elég, de nincs vevő.

Meggyőződésem szerint az alakulandó „egri pin ez eszö- vetkezetet“ főképen kereskedelmi alapokra kell berendezni, úgy a vásárlásnál, mint az eladásnál, ha prosperálni, s virágzani akar.

Ennek a titka pedig abban áll, hogy hitelt kell nyitnia.

Mai általános kereskedelmi viszonyaink szerint csak hitellel lehet boldogulni; csupán hitel utján lehet kereskedelmi összeköttetéseket szerezni, mert ma készpénz fizetés mellett igen keveset, utánvétel mellett pedig semmit sem lehet exportálni.

A legtekintélyesebb borkereskedők s vendéglősök is megkívánják manapság a hitelt, mert ők is kihitelezik áruikat, de magok is 3—4 havi hitel mellett szerzik be szükségleteiket.

Az „egri pinczeszövetkezet“, ha bevezeti a kereskedelmi hitelt, nem tízszer, de húszszor annyi bort fog eladni, mint ameny- nyit kész pénzért elárusítani képes; s ha kellő óvatossággal jár el, soha sem érheti oly számba vehető veszteség, melyet tekintélyes forgalmi nyeresége tízszeresen ne kárpótolna.

Az „országos mintapincze“ senkinek sem hitelez; mindent készpénzért ád (de maga hitelre vesz vagy szerez), és ez az oka, hogy számos magyar borkereskedő, kiknek sokkal kevesebb és roszabb boruk van, jelentékenyen nagyobb menyiséget árusítanak el, mert hiteleznek, mig ha kész pénz mellett dolgoznának, eladott árúik huszadrészét sem volnának képesek értékesíteni.

Figyelmébe ajánlom a tervbe vett „egri pinczeszövetkezet- nek,“ hogy megalakulásakor oly tőkével rendelkezzék, hogy áruit megbízható firn áknak 3—4 hóra kihitelezhesse; beszerzéseinél, s a pincze kezelésénél pedig mindenekfölött arra ügyeljen, hogy vevői lehetőleg nagy mennyiségben egyforma bort kapjanak; — s ami fő: ne körlevelek vagy árjegyzékek, hanem ahhoz értő ügyes utazók által vezessék be áruikat a kereskedelembe.

— Nos! kiálta fel Villeneuve, már visszatért, annál jobb! . . . Találkozott azzal a nevezetes rokonnal ? Remélem csak nem foglalta le önt mára?

— Oh! nem . . . nem! feleié Anna fájó hangon.

— Bravo! . . . Akkor ma este mindjárt megkezdjük az ünneplést . . . Először is felforditjuk a leveses fazekat, mert a Lion d’ Orbán ebédelünk, azután elmegyünk a Théatre Francaisba. . . . íme a programúi; tetszik önnek ?

— Köszönöm, mondá Anna, ön nagyon szives, de ... szándékom még ma éjjel haza utazni.

— Micsoda ? kiálta fel újólag a festő meghökkenve, ne tréfáljon ! . . . Hát Páris, melyet alaposan meg kell ismernie ? . . . A színházak, a múzeumok, a templomok ? . . .

— Az máskorra marad . . . Köszönöm! . . . A párisi levegő nem tesz jót nekem . . . Visszatérek Kerlazra.

— De kedves asszonyom, ez oktalanság! . . . Azt hiszi talán, hogy mi elbocsátjuk! . . .

— Nem, nem! kiáltott fel Anna kezeit összekulcsolva, ne erőltesse a dolgot kérem . . . nem maradhatok itt, nem lehet! . . .

A mostani üzleti viszonyok közt árjegyzék vagy levelezés utján édes kevés áruezikket lehet eladni, mig ellenben utaztatás utján a legsükeresebb üzleteket köthetni annál inkább, mert egy jóravaló, megbízható utazónak ott helyben mindjárt alkalma van a kereskedők és vevők hitelképességéről biztos informátiókat szerezhetni be.

Korunkban nem „szédelgés“ és nem „élelmesség“ — mint az idézett czikk Írója állítja — az utaztatás, hanem a kereskedelembe annyira bevett, az üzleti viszonyokba annyira begyökeresedett, s immár nélkülözhetetlenné, szükséggé vált szokás, hogy e nélkül figyelemre méltóbb üzlet manapság nemcsak külföldön, de nálunk is alig köttetik, miként ezt az üzletemberek a mindennapi tapasztalásból igen jól tudhatják.

Ezek az én igénytelen észrevételeim, melyeket a t. szerk. engedelmével elmondani, s becses figyelmébe óhajtottam ajánlani a tervbe vett „egri pinczeszövetkezetnek“, melynek mielőbbi megalakulását szívből fogom üdvözölni, s munkálkodását, fejlődését folytonos érdeklődő figyelemmel kisérni.

Glósz Béla.

Különfélék.

— Rauhenburgi Rauer Viktor ezredes, ki, mint a 60 sz. b.

Appel-gyalogsorezred egri helyőrségének parancsnoka, az utóbbi időkben városunkban állomásozott, s úgy rokonszenves alakja, mint megnyerő társadalmi tulajdonai miatt, értelmiségünk köreiben kitüntető tiszteletnek örvendett, — e napokban király ő felsége által a 86 gyalogsorezred ezredes-parancsnokává léptetett elő.

— Az egri cist. r. fögymnásiumnál, a gyöngélkedő Kiss Ernő tanár ideiglenes nyugalomba lépése folytán, az intézet kegyura, Supka Jeromos apátur ő nsga, a beállott isk. évre helyettes tanárul Négyessy László okleveles tanárjelöltet, fiatal nyelvészünket, ez intézet egykori derék növendékét nevezte ki.

— Dr. Koller Kálmán, egri kir. törvényszéki jegyző, társas köreink egyik kiváló kedveltségű ifjú tagja, a hevesi járásbírósághoz albiróvá neveztetett ki.

— Ab. Appel- (elébb Wasa-) ezred, Theresienstadtból f. hó 5-én, szombaton, és pedig két csapatban, a kora reggeli és esti vonattal fog városunkba megérkezni. Megél kező hadfiaink méltó fogadtatása iránt, városi képviseletünk, az intézkedések megtételével a városi tanácsot bizta meg, mely — mint értesülünk — egyelőre, f. hó 12-én a tisztikar részére bankett tartását határozta el.

— Az egri színkör bizottsága közelebbről értekezletet tartott, s a dalkör küldöttségének egyik megjelent tagja-, dr. Danilovics Pál elnökkel megvitatta a színkör decorativ fölszerelése czéljából. a dalkör közreműködésével tartandó műkedvelőit szivén, s szabad folyást engedve könyeinek, melyeket nem tudott többé visszatartani.

A férj és nő hiában igyekeztek őt elhatározásában megingatni; ha bírt a bretonnők naiv szótartásával, meg volt benne makacsságuk is, és még az nap este elutazott a nyolez órai gyorsvonattal.

Mikor Anna másnap délután hat óra felé egy kibérelt kocsin Kerlazra ért, fel sem ment szobájába, hanem az öreg Mari- annic-ra bizván a podgyász kirakásának gondját, egy magában az erdőnek vette útját, hogy mielőtt a lak cselédsége előtt megjelenik, ott még kedvére kisírja magát. A nap épen nyugovóra szállt s a tengerről kelő szél panaszosan sóhajtott a fenyők ágai közt; a bánatos utasnő kebléből sokkal fájóbb hangok emelkedtek. Azt estszürkület homályában egy tisztáson egyszerre csak a huszonöt fenyő törzsét pillanttotta meg, melyeket nem rég döntöttek le s a Pont-Croix-i ácsok még nem érkeztek rá elvitetni. . . . Ah! az ő lelkében egészen más valami omlott le; bálványai, melyek oly soká voltak kedvesek előtte, most romokban hevertek ! . . . Felszáritá könyeit s gyorsan visszatért otthonába, örökre eltemetve oly hamar szétfoszlott ábrándjait. Csak a szegtük virítottak továbbra is Kerlazon.

S a szegény Anna a megzavarodott Villeneuvek előtt zokogásban tört ki, ily módon könnyítve végre keserűséggel csordultig