Eger - hetilap, 1885

1885-08-25 / 35. szám

285

IV. a gyöngyösi sorozó járás; székhely: Gyöngyös.

V. a pétervásári „ „ „ Eger.

VI. a tiszafüredi „ „ „ Tiszafüred.

VII. az eger-városi „ „ „ Egei-.

VIII. a gyöngyös-városi „ „ Gyöngyös.

XXI. Az állandó választmánynak, az apr. havi közgyűlés

határozata alapján bemutatott jelentéséből kitűnvén, hogy az 1885. évi fő-sorozás kedvezőtlen eredményének fő-oka megyénkben nem a lakosság testi fejlődésének hanyatlása, s igy nem ott gyökerezik, mintha a nemzet harczképességében sülyedés tapasztal- tatnék, hanem abban keresendő, hogy a had- és póttartaléki jutalék kivetésénél használt kulcs változó, s ekként az arra alapított eredmény ingadozó, amennyiben a had- és póttartaléki jutalék hol emelkedik, hol csökken, mely eredmény majdnem rendszeres időszakokbon jelentkezik. Végre, minthogy ugyanazon indokolt jelentésből az is kitűnik, hogy ezen eredménytelenség, legalább megyénket tekintve, nem maradandó, hanem ismét javulni fog, és hogy a negyedik korosztály behívása ez ügyben mi eredményt sem biztosítana, mert annak felhívása egyetlen, hadképes védkö- telest sem szolgáltatna, mig a honpolgárok ezen intézkedés által érzékenyen megsértetnének: fölirat intéztetik a kir. honvédelmi ministerhez, amelyben fölkéretik, hogy a negyedik korosztály behívásának mellőzésével, a kivetési kulcsnak állandóbbá, s kevésbbé ingadozóvá tételével, valamint a hadképesség iránti szabályoknak lehető egyöntetű alkalmazásával, a had- és póttartaléki jutalékoknak tulmagas követelése meggátoltassék, és ekként az időnkint mutatkozó tetemes hátralékok keletkezése megszüntettessék.

XXII. Tárgyaltatott a füzesabonyi megyei épületek s bel- telkek eladására vonatkozó árverés eredményéről szóló jelentés, valamint a miskolczi kir. csendőrségi szárnyparancsnokságnak ezen épületek bérletére vonatkozó ajánlata. -- A Füzesabony községében a megye tulajdonát képező két rendbeli fekvőség, úgymint a 104 sz. ház, istálló, konyhaépület és beltelek becsára 2880 ft. 81 kr., a 110 sz. a. magtár, istálló és beltelek becsértéke 635 frt. 88 kr. A f. é. máj. 29-én tartott nyilvános árverés alkalmával mindkét épületet Gál András községi bíró, úgy azonban, mint a község megbízottja, a község számára iskola, hivatalos helyiség s esetleg csendőrlaktanyául, éspedig előbbit 1665 frt. utóbbit 380 írtért, mint legtöbbet ígérő, megvásárolta.

Tekintettel arra, hogy az eladásra szánt épületekért megajánlott ár felette csekély, s a becsárnak alig 58%-át teszi, mi meg sem közeliti az épületek valódi értékét: már ennél fogva sem hagyható jóvá az árverés eredménye. — De másrészt a 4. sz. kir. csendőrszárnyparancsnokság azon ajánlata, hogy a 104 sz. a. épületekért, ha azok kijavíttatnak, s a beltelek bekerittetik, — amely kijavítás, a kir. építészeti hivatal, jelentése szerint, mintegy 222 frt. 60 kr. kiadást igényel, — csendőrségi laktanyául évi 300 frt. béfizetés mellett bérbe vétetik, mely ajánlat sokkal kedvezőbb az 1665 frt. vételárnál, de másrészt ezen ajánlat elfogadásával a szóban forgó épületek után elfogadható jövedelem biztosittatik, és az épületeknek jó karban való fentartásáról is gondoskodva lesz nemcsak, de hozzájárül még, hogy a csendőrség Füzesabony községben alig találhatna más alkalmas elhelyezést, már pedig oly nagy forgalommal bíró községet csendőri örs-állo- más nélkül hagyni nem lehet, s igy közérdekben álló, hogy ott a csendőrségnek kellő elhelyezése állandóan biztosittassék. Mindezeknél fogva a kérdéses háznak és beltelkeknek eladását elrendelő közgyűlési határozat érvényen kívül helyeztetik, és ezen épületek a felajánlott 300 frt. évi bér mellett a kir. csendőrség használatába bocsáttatnak, utasittatván a megye alispánja, hogy a helyreállítást eszközöltesse, és a szerződést a kir. csendőrséggel kösse meg.

Ami a 110 sz. a. épületet illeti, habár azt a község iskolai czélokra óhajtja megszerezni, s igy annak mérsékeltebb áron való átengedése is méltányosnak mutatkozik, mégis minthogy a becsárnak csak 60%-h'ja igértetett meg, ezen épületre nézve újabb árverés megtartása rendeltetik, melynek eredményéhez képest fog a további intézkedés megtétetni.

Mivel pedig Füzes-Abony községben a megyének tulajdonaként egy epreskertnek használt földterület is van, melynek eladása szintén elrendelendő: utasittatik a járás szolgabiró, hogy tegyen jelentést arról, hogy ezen epreskert milyen állapotban van, miként használtaik, s ki által kezeltetik?

E határozatok jóváhagyás végett a kir. belügyministerhez fölterjesztetnek.

Terménypiaczunk.

Ipari s kereskedelmi nyomorúságaink megdöbbentő jelenségeinek hatása alatt sűrűn érkeznek lapunkhoz a jogosult feljaj- dulás czikkei. E tárgyban, a közelebbi napokban különösen, két, figyelemreméltó közleményt vettünk; egyiket egy névtelenül maradni óhajtó „illetékes szakközegtől;“ a másikat pedig rendes terményüzleti referensünktől. Közöljük azokat, sürgetőleg hiván föl hatóságunkat s képviselő-testületünket az e czikkekben foglalt jóravaló gyakorlati eszmék megszivlelésére s lehetőleg gyors foganatosítására.

„Terménypiaczunk megdöbbentő hanyatlását — igy szól illetékes közegünk — ha továbbá is összetett kezekkel szemléljük, s meddő sóhajokkal fogjuk kisérni, egy mielébb bekövetkező szép napon arra fogunk ébredni, hogy saját szükségletünk fedezetét is más községek piaczain kell beszereznünk. Piaczi forgalmunk e

marább elfeledteti balházasságát, ha jámbor és könyörületes cselekedeteket végez. Ennek következtében azután a poullan-i, confort-i és pont-croix-i „pap urak,“ gazdagon terített asztalt találván nála, csakhamar rajként szállották meg Kerlazt s nem fogytak ki a dicséretekből, melyekkel a ház úrnőjének épületes buzgóságát illették.

A növekvő jólét daczára, Anna még sem volt boldog. Első sorban is frigye meddő maradt, s e, de talán más tekintetben is, a házasság nem valósitá meg reményeit; azután meg soha sem tudta szivéből Tanguy de Ploudaniel képét kiűzni. Gyakran, midőn virágzó szegfűtöveit igazitgatá — tele ültette velők kertje ágyait — a rokona gyöngéd szavaira és hő csókjaira való visszaemlékezés sajátságos elfogódást és leküzdhetlen szomorúságot idézett elő lelkében. Mi lett belőle? Az élet legalább számára mosolygó s verőfényes volt-e ? Vájjon eszébe jutott-e néha neki, ki oly erősen megfogadta, hogy soha sem fog felejteni, az az enyhe augusztusi reggel a kerlazi kertben? Ez az emlék, mely egyre felelevenült előtte, mint valami régi dal, melynek refrainje minduntalan ajkunkra jő, a bűnnek némi csalfa színezetét hordá magán. Anna szemrehányást tett magának, hogy kelleténél szívesebben időz rajta; vádolta magát miatta a gyóntatószékben és szigorúan vezekelt érte; de végre is ez volt életének egyetlen rövid regénye, s magányos óráiban mindig megjelent előtte Tanguy képe, mint valami szeretetreméltó kisértet, fodrozott szőke hajával, nevető kék szemével és kipödört bajuszával. Nem tudott bizonyos kárhozatos kéjes borzongás nélkül gondolni azokra a júliusi reggelekre, mikor tengeri rákot kerestek együtt, mezítláb, a st. rouan-i sziklák közt. . .

Evek haladtával a civilisatio terjedése Cornouaille e legvégső szegletében is észrevehetővé vált. A vasút már Quimperig vezetett s lassankint mindaddig ismeretlen látogatókat hozott Douar- nenez-be: angol és amerikai touristákat, párisi festőket, kik uj motívumokat kerestek, s kiket a cornouaille-i életmód még egészen eredeti volta vonzott oda. Ez utóbbiak közül egy, a tájkép- festő Villeneuve, nejével egészen Kerlazig haladt, s elbájolva a vidék vadregényessége által, elszállásolta magát, úgy a hogy a poullani fogadóban. Néhány hét múlva barátságos viszony fejlődött a festő neje és Le Bozellec asszonyság között. Ez utóbbi szívélyesen fogadta a párisiakat s azon igyekezett, hogy a fogadó kéjelmetlenségeit némileg feledtesse velők. Boldognak érezte magát, hogy ismét oly emberekkel érintkezhetik, kik azon társadalmi körhöz tartoznak, melyből ő száműzetett. Kérdezősködött tőlük Páris s az életmód felől, melyet ott folytatnak, és hogy mily viszonyban vannak a festők a társadalommal. Egy nap annyira neki bátorodott, hogy kiejté Tanguy de Ploudaniel nevét, s megkérdezte a festő nejétől, vájjon ismeri-e. Igen jól. Villeneuve asszonyság emlékezett arra, hogy találkozott vele egy társaságban, valamint férje műtermében is; képviselő s nagy műbarát.

— 0 unokabátyám, mormolá Le Bozellec asszonyság elpirulva.

— Úgy hát édes asszonyom, meg kell őt látogatnia legközelebb egyszer tavaszszal. Most már semmiség Párisba utazni. Nálunk fog megszállni s mi ép úgy kényeztetni fogjuk, mint ön minket Kerlazon. Elviszszük a színházba, a múzeumokba, a kiállításokra s tehetségünk szerint mulattatni fogjuk. . .

Midőn az ősz végével a Villeneuvek elmentek Poullan-ból, megölelték Annát és meghívásukat oly sürgetőleg ismételték, hogy annak őszinteségéhez kétely nem férhetett.

*