Eger - hetilap, 1885
1885-08-25 / 35. szám
286 rohamos hanyatlása különösen szembetűnő és megdöbbentő az utóbbi időkben, midőn a terménypiaczunkra ható egyetlen hasznos vállalat: a Schwartzíéle egri gőzmalom, avatatlan kezek kapzsisága folytán szünetelni kénytelen. Én, ki e téren már 30 év óta foglalkozom, tapasztalat után határozottan merem állítani, hogy ha Eger városa az adásvevés körül forgolódó alkuszok, és sok tekintetben kifogás alá eső, úgynevezett termény-üzérek garázdálkodását szigorú piaczi szabályrendeletek meghozatala s kérlelhetetlen foganatosítása által meg nem akadályozza: a közvetlen szomszéd községek sem fogják többé piaczunkat terményárúikkal fölkeresni. Tekintve pedig az ipar terén tapasztalható úgy is eléggé szomorú viszonyainkat, és az anyagi hanyatlás naponta észlelhető bizonyítékait, itt az ideje a tétlenségből való felocsu- dásunknak. A közelről fenyegető veszély elhárítása tekintetéből, kötelessége minden polgárnak, ki városunk jólétét szivén viseli, iparunk s kereskedelmünk rohamos hanyatlását meggátolni, s annak fejlődését áldozatok árán is elősegíteni. A veszély elhárításának módozatairól szükség tehát mielébb gondoskodni, amire első sorban városunk képviselő testületé van hivatva, akképeu, hogy a kereskedelmi téren működő, érdeklett, s illetékes szakférfiakból: kereskedők, iparosok, gazdák, közéletünk vezérférfiai s a város főbb tiszt viselőinek köréből bizottságot alakitván, ennek sürgős kötelességévé tegye e módozatok fölött behatón tanácskozni, s a baj orvoslására minden lehető helyes eszközt foganatosítani. Mindenekelőtt pedig legelső sorban kívánatosnak látszik, árú-forgalmi vidékünk termelőit figyelmeztetni, hogy az Eger városa által fölállított hivatalos mérleget az eladásnál minden esetben használják föl, nehogy lelketlen üzérek részéről mindenféle csalásoknak legyenek kitéve. Sürgősen kívánatos továbbá, a megalkotandó piaczi szabályrendeletek életbe léptéig a piacz-biztosnak, mint a vásári adás-vevés körül eljáró első fórumnak, oly üzleteknél, hol röktöni intézkedés szükséges, főleg összehasonlítási kérdések fölmerülése esetén, két szakértő véleményének meghallgatásával, minők a piaczon mindig találhatók kéznél, — szabadabb eljárást s tágabb hatáskört biztosítani, különösen a krajczáros differencziák eligazitásával; mig a sérelmes fél részére a fölebbezés csak is birtokon kívül lenne megengedhető. - Czikkiró mindenekfólött ez előzetes intézkedések foganatba vételét tartja legsürgősebbeknek. Le Bozellec asszonyság szomorú mosolylyal válaszolt reá. Bizonyára kedve nem hiányzott ahoz, hogy elmenjen Párisba; ez a város mindenekfólött érdekelte őt, mert ott lakott Tanguy de Ploudaniel. De Kerlazhoz nagyon sok kötelék tartá lelánczol- va, melyektől nehéz volt szabadulnia; első sorban a megszokás, azután a pénzhiány és mindenekfölött Jean Le Bozellec iránti kötelességei. Zaklatott lelkiismerete már is azzal vádolta, hogy nagyon gyakran és túlságos gyöngédséggel gondol Ploudaniel rokonára, hogy elhagyja magát kábittatni ez emlék által, mely mind jobban rögeszméjévé vált s őt állandóan fogva tartá, hogy végre nem az arra nézve, kit férjéül választott, minek egy igazi keresztény hitvesnek lennie kell. Ennek következtében, hogy magát megnyugtassa, férjét gondoskodásának és előzékenységének ezernyi jeleivel halmozta el. Kényelmes, puha életmódhoz szoktatta, a mit az egykori tengerész nagyon szívesen vett, nem gondolva arra, hogy az ily gyökeres változás könnyen ártalmára vál- hatik oly testalkotásu embernek, mint ő, ki mértékletes és tevékeny életmódhoz volt szokva. Valóban kis idő múlva a jól élés, a késői felkelés s a henyeség fenyegető elhizottságot s eléggé aggálytkeltő vértorlódási tüneteket idéztek elő nála. Egy tavaszi délután, mikor előbb bőven reggelizett a pont-croix-i rektornál s hazatértében az áprilisi tűző napsugarak hatásának volt kitéve, a mint szobájába belépett, szélhüdés érte, s mielőtt még a douar- nenez-i orvost elhihatták volna, eszméletét vissza sem nyerve többé, — a másvilágra költözött. E váratlan esemény nagyon megzavarta a dolgok rendjét Kerlazon, és egy hónapig Le Bozellec asszonyság ki sem tudott bontakozni ijedtségéből és megdöbbenéséből. Azonban, midőn nyugalma már kissé visszatért, gyászruháiba beletörődött s egy nagy Különfélék. — Szent István, első magyar király ünnepét, f. aug. hó 20-án a fő-székesegyházban, fényes istentisztelettel ülte meg városunk összes lakossága. Az istentiszteleten, melyen, teljes papi segédlet mellett, Kovacsóczy István prépost-kanonok ő nsga pontifikáit, a megyei s városi tisztikar, a kir. törvényszék, a közöshadsereg, s honvédség csapatai, a kir. hivatalok, az intézetek, s egyletek, ünnepi díszben, testületileg vettek részt. Az ez alkalomból mintegy 10—12 műkedvelővel erősbült főegyházi zenekar, szép szabatossággal Kempter ünnepi D. miséjét adta elő. Betétek voltak: Gradualera : Diabelli „Domine Deus“, Soprán-so- lója (Pfeiffer Irma k. a.), magán-versenyfuvola-kisérettel (Sz. I.); Offertoriumra: Zsasskovszky Endre „Vias tuas“ férfi-négyese, melyet, műkedvelőkkel erősbült 12 tagú férfikar oly correct előadással interpretált, minőt e kóruson csak ritkán van alkalmunk hallani. — Jön a fiatalság. — Utczáink, melyek — kivált mióta a színészek, s a katonaság is elhagyta városunkat, — nagyon meg- néptelenültek, s elcsöndesedtek, — pár nap múlva ismét vissza- nyerendik szokott élénkségöket, midőn iskoláink vándorfecskék- ként, pihent s ujult erőkkel, üde, kipirult arczczal visszatérő ifjúságának vidám csoportjai fognak rajtok végigvonulni; s az élénkség zaja csak fokozódni fog, ha majd katonáink is megérkeznek szülőföldjük]e. Hja! a „grata vakáczió“-nak is vége szakad egyszer, s beáll a munka-idő, hogy az ifjúságnál, a természet örök követelménye szerint, az évek számával, a szellemi fejlettség, az ismeretek gyarapodása is arányos lépést tartson. — A beiratások a jövő 1885/6-iki iskolai é vre a következő napokra vannak kitűzve: Az egri érs.-lyc. jogakadémiánál a jövő tanévre a beiratások f. é. szept. hó 1—8-áig tartanak regg. 9—11 ó. közt az igazgatósági teremben (lyceum-épület II. emelet balra.) Később jelen- kezők, szept. hó végéig csak tanárkari, — azontúl csak minist, engedély utján vehetők fel. Akik a múlt isk. évről vizsgálatukkal elmaradtak, a vizsgálatot szept. 15-ig tehetik le. Az egri cist. r. fő-gymnásiumná\ a jövő isk. évre a beiratások f. é. aug. 30—31, s pótlólag szept. 1 — 3 napjainak délelőtti óráiban fognak megtartatni. A javitó vizsgák aug. 30—31, a pótvizsgák szept, 1., a fölvételi vizsgák pedig a behatási napok délutáni óráiban lesznek megtartandók. Az elemi tanulók kik nem itt helyben iskoláztak, — az I. osztályra való fölvételre csak szept, 3-án jelentkezhetnek. Az angolkisasszonyok külső iskoláiban a beiratás szept, hó 1-, 2- és 3-án leend, 4-én „Veni Sancte.“ 5-én rendes előadás. Az egri rám. kath. hitközségi népiskolákban a beiratások a következő napokon fognak megtartatni: A belvárosi fioskola hat gránit emléket rendelt meg, hogy azt a sirdombra állíttassa, mely alatt Jean Le Bozellec utolsó álmát aluvá, egyszerre eszébe jutott, hogy e gyászeset őt ismét függetlenné tette s szabadságot engedett neki arra, hogy önvád nélkül gondolhasson arra a Pá- risra, hol Tanguy de Ploudaniel élt. Először szégyen fogta el e gondolatokra s mint tisztességteleneket elutasitá őket magától; de a következő nap ugyanazon gondolatok ismét felmerültek lelkében ugyanazzal az állhatatossággal s észrevétlenül egy Párisba való utazásnak eshetősége fogamzott meg az özvegy agyában. Kezdetben ez csak egy határozatlan, íajongó feltevés volt, erőtlen, bágyadt gondolat, mint a gyönge kis csira, mely a magból előtör; de az év végén, s a mint a misék, melyeket Jean Le Bozellec lelki nyugalmáért minden héten elmondtak, az özvegyet az elhunyt túlvilági sorsa iránt lassankint megnyugtatták, az életerős csira zöldelő fává fejlődött. A Viileneuvek, kikkel a barátságos érintkezést fenntartotta s velők gyászát is tudatta, ekkor épen Írtak neki s emlékeztették Ígéretére: „A tél vége felé jár, a tavasz szépen mutatkozik, itt az alkalom arra, hogy ez oly soká elhalasztott út megtevésével magának szórakozást szerezzen.“ Az ajánlat csábitó volt s Annára erős hatást tett. Csupán egy dolog tartá még vissza: erszényének szegényes állapota, mert azt a temetés költségei s a nagyszámú gyertyákkal mondott misék dijai teljesen leapasztották. De nem állott-e ily esetben rendelkezésére az utolsó segélyforrás: Kerlaz fenyői ? . . . Jóllehet nem szeretett tőlük megválni s szive vérzett, mikor döntésre került a sor, most azzal vigasztalta magát, hogy a gyönyör Tanguyt viszontlátni, megérdemli ez áldozatot, A tengerészek
