Eger - hetilap, 1885
1885-07-21 / 30. szám
245 eljárást, mely tisztán és határozottan csak a szövetkezet kizárólagos tulajdonát képező borokkal foglalkozliatik; egyes, idegen firmák borairól pedig, tetemes eljárási költségek s beláthatlan, zavaros nehézségek nélkül, külön könyveket nem vezethet. Szükségesnek tartom a közönség kellő felvilágosítását arra nézve, hogy a szövetkezetnek nem nyerészkedés a czélja, hanem az, hogy el hanyatlott bor kereskedésünknek lendületet adjon. Nem az a czélja, hogy a részvényesek borait fölcsigázott árakon értékesítse, hanem, hogy azokat illő és jutányos árakon bocsássa áruba, ez által nagyobb tömegű eláru- sitásokat eszközöljön, s az egri bor hitelét, lelketlen üzérek által aláásott jó hírnevét ismét helyreállítsa. Ez az, amire az egri bortermelőknek legnagyobb szükségük van. S hogy ezt a szövetkezet elérhesse: a modern borkereskedés s borfogyasztás minden igényeinek megfelelő, tisztán kezelt, Ízletes árú mellett, legfőké- pen a jutányosságra k el 1 törekednie. Vegyen példát e tekintetben az e r d é 1 y i s az esztergomi pinczeszövetkezetektől, melyek kitünőleg Ízletes, zamatos és aranytiszta boraikat szembet ünő 1 eg jutányos árakon bocsátják kereskedésbe, miáltal azt érik el, ami a borkereskedésben, üzleti tekintetben, a legfőbb: boraikat nagy mennyiségben árusítják el, s részvényeseiket, bár mérsékelt árak mellett, de egyszerre jelentékenyebb pénzösszegekben részesítik. Szóval: meglevő borkészleteiknek kész piaczot biztosítanak. A megalakulandó egri pinczeszövetkezetnek első és legfőbb dolga leend alegszélesebb körben élet jelt adni magá- r ó 1. E ezélra legalkalmasabb eszköz a hirdetés. Ma már minden jelentékenyebb üzlet e módhoz fordul. Hirdet te ti, részletesen, tüzetesen ismerteti magát a világirodalom összes, jelentékenyebb hirlapjaiban; körleveleket bocsát szét a földkerekségének összes, ismertebb üzletembereihez, ügyekszik azokkai üzleti összeköttetésbe lépni, s ennek sükere esetén részökre a lehető előnyöket s kedvezményeket biztosítani. Kétségtelen, s székiben ismeretes, hogy szolid testületek, és szövetkezetek sokkal több garantiát nyújtanak az üzletembernek, mint az egyes firmák; s ha egyszer a kezdet nehézségei legyőzvék, az üzlet megindul, s a bizalom, reális alapokon megszilárdul, a további forgalom feltűnő mértékben fog előhaladni. Ezzel kapcsolatban szükséges, hogy a szövetkezet, székhelyén, Egerben, a legnagyobb forgalmú helyen, a főutczán, nyílt üzlethelyiséggel bírjon, hová az Egerbe vetődő idegen borkereskedő bizalommal betérhessen, s ott az ő igényeihez való árukkal mindjárt közvetlenül megismerkedhessék, anélkül, hogy e végből pinczéről pinczére kellene vándorolnia. Egy ilyen üzlethelyiség már magában véve is kifizeti magát a detail-palaczk- elárusitás által. Hisz szélűben ismeretes dolog, hogy városunkban, kivált a kereskedők közöl, számosán foglalkoznak paczagó, élveteg a jelenben. Midőn egy gyöngéd pillantás, egy mosoly, egy kézszoritás még ékesen s érthetőn beszél, midőn még nincs szükség szóra, elmond mindent a tekintet, — midőn egymásból nem ismerjük csak a jó, csak a szép részt, midőn a szöulitól égő ajknak hűsítőbb a pohár viz, ha a másik is ivott belőle, midőn édesebb az alvás, ha a másik karja van a fej alatt, vagy a kéz fogja a kezet, midőn deriiltebb az ébredés, ha a másik tekintetével találkozik először. Midőn minden még költészet, minden még fél „tündér-álom“ . . Lehet hogy idealistának tartanak, — nem bánom! Sokkal szebb az élet az idealizmus, mint a puszta próza szemüvegén — aztán meg, hisz annyi sok csúnya dolog van az életben, hogy majd elviselhetetlen, ha egy kis idealismussal meg nem szebbitjük. Előttünk a^ tágas, messze nyúló alföld. Vannak sokan, kik nem szeretik. Én sem igen tudok lelkesülni érte. Kutatva, mi szépséget tudnék felfedezni rajta ? nézek mindkét ablakon kifelé, és nem látok semmit. Messze, a meddig csak ellát a szem, végtelen a róna, learatott, keresztbe rakott búzával, s jobbrul-balrul a sínek mellett az az utálatos tarló. Ez egyhangúságot csak a kukoricza-táblák, s itt-ott nagyon messze egymástól feltűnő tanyák kutágasaikkal szakítják meg. Hát mi ezen a szép ? Mit lát itt az ember? Tán az a szép, hogy mit sem lát. Nézek — nézek. — Egyszer csak valami, eddig soh’ sem érzett, leírhatatlan érzés fog el. Mintha nem a szűk coupéban, hanem künn e nagy pusztaság közepén állnék — köröskörül senki, csak magam szivemmel s Istenemmel. Előttem pár lépésnyire egy kis pacsirta emelkedik fel lassan énekelve, mind magasabbra száll, már nem is látom, csak dalát hallgatom, mely tisztán, csengőn, trillázva száll le hozzám. Köröttem a millió tücsök, kabócza zizeg s a tarló közt malaczkokra húzott borok árulásával, s nyílt titok, hogy ezzel sokkal jobb üzletet csinálnak, mint en gros bo r ke resked ősökkel. Tiszta kezelés, Ízletes áruk, lehetőleg jutányos árak, külföldi nagy borkereskedések számára jelentékeny mennyiségű egyfajta borok, a legszélesebb körű üzleti összeköttetésre való törekvés, szolid és pontos kiszolgálat: ezek ama vezérelvek, melyek a versenyben, a lelketlen borüzérekkel szemben, a szövetkezetnek a mielőbb elérendő győzelmet biztosítják. Ha az alakulandó egri pincze-szövetkezet ez elvekre fogja fektetni alapját, nem leend szüksége arra, hogy az üzletembereket egynémely egri szédelgő borfirmák lelketlen s csalárd tizeiméire figyelmeztesse; mert azok, a szövetkezet szolid, jó és jutányos áruival, s üzleti pontosságával szemben, csakhamar napfényre fognak derülni; mert az üzletember nem szavakból, hanem tényekből ítél. Egyre azonban mindenesetre ki kell terjesztenie a szövetkezetnek figyelmét. Az egri szőlőszeti s borászati egylet ugyanis, jó szándékból ugyan, de tudtán és akaratán kívül, azt a hibát követte el, hogy az országos borászati kormánybiztos utján, „orsz. hivatalos borügynöki“ czimet, s okmányt szolgáltatott ki egy, ezelőtt tisztán csak borfaktorsággal, újabb időkben azonban nagyobb kiterjedésű borkereskedéssel foglalkozó oly egri czégnek, mely e hangzatos czimét korán sem az egri szőllőszeti s borászati egylet, — hanem egyenesen a saját javára és hasznára fordítja, és ép ez a hivatalos czirn az, melyre szédelgését alapította, s mely annak ma mindszélesebb körre terjedő borkereskedelmi üzletet biztosított. Nézetem az, hogy az egri szőllőszeti s borászati egylet kor- mánybiztosilag kinevezett hivatalos bor alkusz a, mint ilyen, kizárólag az egylet érdekeinek tartozik szolgálni, s igy maga önálló bor kereskedéssel nem foglalkozliatik. A szövetkezetnek teliát, saját jól felfogott érdekében, kötelessége leend az egri szőlőszeti s borászati egyletet ez anomáliára s visszaélésre figyelmeztetni, s oda hatni, hogy a kérdéses czég a visszaélésre használt hivatalos czimtől megfosztassék, annak további használatától mielébb eltiltassék, s ezen eltiltás az üzletemberek közt a lehető legszélesebb körben köztudomásra hozassék. Különfélék. — Nemeslelkü adományok. — Begovcsevich Robert egri főkápt. apát-kanonok ő nsga a Kápolna községében újonnan emelendő kath. iskola és tanítói lak építési költségeinek födözé- sére 1000 frtot, — ft. Bydeskuty Gyula ez. kanonok, kápolnai plébános pedig ugyané ezélra 400 frtot adományozott. radt vad hajnalka, klematis s démutka illata szinte elkábit. Ni, hisz még a harmat is rajtuk reng! Minő szépek egyszerű pompájukban! Ah, mi jó ez érzés. Senki! Egyedül! Kiálthatok, énekelhetek, nem hallja senki, nem zavar senki. Ez érzelem — tudom már mi az. A szabadság érzete! Szabad vagyok, mint ott fenn a szálló pacsirta. Hogy szeretnék röpülni véle. Ah, ha lovam volna, mint vágtatnék e szabad téren oda, hol a délibáb rengeti csalóka képeit, vagy bárhova, a merre tetszik, hisz szabad a tér, szabad, korlátlan, mint a szív vágya, mint a gondolat! Tudom, értem már az alföld, a puszta szépségét, varázsát; — a szabadság szépsége, elragadó, felemelő érzete az! . . . „Püspök-Ladány! Kiszállni!“ Egy uj-világból ragadtattam ki. Mindegy; felfedeztem már, tudom már létezését. Mint örült Kolumbus, sejtem már, hisz én is egy uj világrészt fedeztem fel lelkemben. Eddig csak a hegyes, völgyes, sziklás patakos vidék tudott elbájolni, mert a magasztosnak érzetét keltette fel bennem, és a sik vidék látszólagos egyhangúsága untatott, de egyszersmind boszantott is, hogy én, ki annyira szeretem a természetet, annak egy része idegen rám nézve, — most már tudom, mi az Alföld, mi az a korláttalan sikság, az is lelkesít engem a szabadság érzetével. P-Ladányban 10 órától, 2 óráig kellett várni. Máskor boszantott volna ennyi várás. Most szinte jól esett. Eltávoztam a pályaudvartól jó messzire, hogy semmi hang és senki ne zavarjon, s a sínek mentén egy ákáczfa árnyában ledültem s néztem, — néztem — néztem. Jó hosszú idő múlhatott el, midőn egyszerre léptek zaja keltett fel merengésemből. Az uj pár állt előttem. Nekik sem volt hosszú a várás. Hogy is lett volna, hisz együtt voltak! A férj szólitott meg. *
