Eger - hetilap, 1885

1885-07-21 / 30. szám

246 — Egyházm egyei hirek. — Dr. Kerekes Arvéd déva- ványai lelkész egri joglyceumi tanárrá neveztetett ki S z in i d a Viktor helyébe, ki egyidejűleg állásától felmentetvén, f. é. aug. végén szándékozik növelői állását Londonban nagykövetünknél el­foglalni. — H őrtőlányi Antal nagyfügedi káplán betegsége mi­att a tényleges szolgálattól ideiglenesen fölmentetett. Szabó Ferencz várkonyi káplán Nagyfúgedre, Barcsák Mihály arlói káplán Várkonyba helyeztettek át hasonló minőségben. Mész­kő Balázs ujmisés arlói káplánná, Horváth János polgári káp­lán administratorrá in spir. et temp. Aszalóra neveztettek ki. Az Aszalón kisegitőkép működő V á r a d y Gyula sarudi káplán visszarendeltetett Sarudra. Walla Károly szendrői káplán Pol­gárra, Fábry Imre kápolnai káplán Szendrőbe, Csőitkó Pál mándoki káplán Kápolnára, Szabó Antal tarnaszentmiklósi káplán Mándokra helyeztettek át. Novák Károly ujmisés mezőtárkányi, Farkas Zsigm. ujm. kistályai, Andor Károly űjmisés egerszaló- ki, Pathy János ujmisés ballai, Zábrátzky György ujmisés fel- debrői, Jekelfalusy Viktor ujmisés tardi, Szabó István uj­misés erdőtelki, Boros István uimisés geszterédi káplánokká ne­veztettek ki. — Hevesmegye óvnegyedes közgyűlését f. hó 27-én fogja tartani. Fontosabb tárgyai: a tiszafüredi segédszolgabirói álíás betöltése; a megyei nyugdij-intézet iránti előterjesztés; a Gyön­gyösön építendő lovassági laktanya tárgyában kelt honvédelmi miniszt. rendelet; a sorozó járások uj beosztását illető minist, rendelet; a megyei árvaszék előterjesztése az árvavagyonoknak a hevesm. gazd. egyesület közvetítésével történendő biztosítása tárgyában stb. — Fényes főúri esküvő ment végbe f. hó 14-én Párádon a gr. Károlyiféle kastélyban. Ekkor vezette oltárhoz, diszes főúri násznép részvéte mellett, gr. Zselinszky Róbert orsz.-gyülési képviselő gr. Kár olyi Viktor bájos leányát, Károlyi Klára grófkisasszonyt. — „Az egri Dalkör“ f. hó 19-én tartá évi rendes tisztújító közgyűlését, mely alkalommal annak kijelentése után, miként: tiszteletbeli elnökeit Csiky Sándor és Szederkényi Nán­dor urakban, tiszteletbeli karnagyát pedig: Rudassy Já­nos urban a múlt évi tisztujitáskor egyszerre-min denk orr a választá, — elnökké: dr. Danilovics Pál, — al-elnőkké: Kapácsy Dezső, — karnagygyá: Pokorny János, — al-kar- nagygyá: Búzás László, — jegyzőkké: Mikus Antal és ifj. Székely János,,— pénztárnokká: Buzáth Lajos, — ellen­őrré: Fógel Ágoston, — választmányi-tagokká: (a pár­toló-tagok közül): Fülöp József,, Szabó Ignácz és Zsendovics Jó­zsef, (a működő-tagok sorából) Éliássy Ferencz, dr. Maczki Valér és Mistét Antal, — s egyleti ügyészszé: Dr. Lipthay Gyula köz- és váltó-ügyvéd egyhangúlag választattak. Ugyanekkor Bar­— Tán aludni jött ide? — Nem én. Eszemben sem volt. — Tán verset csinál, hogy igy elvonult ? jegyzé meg kissé csintalanul a menyecske. — Azt sem. Bár dallal tele van lelkem. — Hát akkor mit csinál ? — Nézek. — Mit? — Ezt a szép alföldet. — Hisz nem látni rajt semmit. — Épen azt a semmit nézem. — Furcsa! Ta­nítson meg bennünket is „ezt“ a semmit nézni. — Szívesen. Letelepedtek mellém. — Bocsásson meg Nagysád — kezdém — ha kissé különösen fog hangzani az, a mit kérdezek. Láttam már, mióta velők utazni szerencsém van, hogy gyakran és sokáig tud nézni férje szemeibe, homlokára, ajkaira, arczára, hajára a nélkül, hogy bele unna, mi bizonyára azért van, mert felfedezde bennük és rajtuk a külső és belső szépségeket, gyönyörködik azokban és szereti azokat. De most már azt kérdezem — bocsánatát előre kikértem, ne vegye tehát rósz néven — tudna-e egy más, ke- vésbbé szép, vagy más forma szépségű, és, mivel a belső, rejtett szépségeket fel nem fedezte, tejesen közönyös férfi arczába, sze­meibe oly sokáig nézni? Szemeiből olvasom válaszát. Ugy-e nem ? — Nem. — No lássa, úgy vagyunk a természettel is, mint az emberekkel. A szép, megnevezett regényes vidék, mindjárt az első pillanatra leköti figyelmünket, mint valami szép arcz. De az alföld olyan, mint a nemszép, de azért nem is csúnya, olyan mindennapi arcz, melyben csak akkor fedezünk esetleg fel szépséget, ha be­szélünk vele, s lelkét kiismertük. Ha megértjük az alföld szózatát, ha lelkűnkbe hat szava, elragadónak találjuk azt. Aztán elbe­széltem, hogy jártam én s mit mond nekem az alföld. Egész lel­kesülten beszéltem a szabadságról. A nő figyelemmel hallgatott, tay Ede, Simonfy Kálmán, id. Ábrányi Kornél, Huber Károly, Hubay Jenő Budapestről, és Aidinger János polgárnagy és dal­köri elnök Pécsről országszerte ismert és ünnepelt érdemeik alap­ján az egri Dalkör dísz-tagjaiul egyhangúlag s nagy lel­kesedéssel választattak meg, s erről a dísz-okmány részükre kiadatni rendeltetett. — Több rendbeli elemi és szakiskolák fognak a jövő iskolai év kezdetén megyénkben megnyílni. így nevezetesen az egri rom. kath. felekezeti belv. elemi iskoláknál az V—VI. osztályok; ugyan­csak Egerben egy közs. külvárosi népiskola; Kápolna községben az újból építendő rom. kath. iskola stb. Ezenkívül megnyílik egyidejűleg Egerben és Gyöngyösön az alsó fokú kereske­delmi iskola; s Egerben a kertészeti szakoktatással egybekötött szölőszeti s borászati iskola. Ez utóbbiakról közelebbről, a közön­séget tájékoztató tüzetesebb ismertetést fogunk lapunkban közöl­ni. Ez iskolák létrehozásában Kövér Gyula-, Hevesmegye ügybuzgó kir. tanfelügyelőjének elismerésre méltó érdemei vannak. — Az egri dalkör, első szombati dalestélyét f. hó 18-án tar­totta meg az uj-casinó kerti helyiségeiben, szép számú közönség rész­véte mellett, melyben azonban városunk hölgyei — pár kivétellel —, daczára jóakaró figyelmeztetésünknek, távullétök által tündököltek. A dalkör által szép szabatossággal eléadott da­rabok köztetszésben részesültek s élénk tapsokat arattak. Sajnos, hogy a vendéglői hiányosság ételekben, s kiszolgálatban mél­tó panaszokra szolgáltatott okot. — Hymen. Széplaki Bottka István, m. kir. pénzügyi tiszt­viselő, ki mint városunk fiatalságának pár év előtt, egyik ked­velt tagja, közönségünk körében is kedvezőleg ismeretes, — f. hó 11-én jegyezte el Nagy-Fügeden M a j z i k Erzsiké kis­asszonyt, M a j z i k Miklós ugyanottani birtokos bájos és szere­tetreméltó leányát. — Az egri dalkör által saját javára 18S5-ik év julius hó 26-án Párádon a fürdőnél rendezendő hangverseny műsora: 1. In­duló, Abttól. Énekli a dalkör. 2. Hegedű-verseny. Rode op. 9. zongora kisérettel; előadja hegedűn Reiter József úr, a budapesti nemzeti zenede növendéke, zongorán kiséri Rudassy János úr. 3. Pepi Tante. Genéetől. Énekli a dalkör. 4. a) Szonáta. Scarlattitól. b) A„ két pacsirta.“ Leschetitzkytől. , Előadja Gibara Emil úr. 5. „Talpra magyar!“ Huber Károlytól. Énekli a dalkör. 6. Andante és Polonaise, Chopintől; előadja Gibara Emil úr. 7. Magyar dal­egyveleg, Lányitól, énekli a dalkör. Belépti díj személyenkint 1 frt. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak. Kezdete 7 órakor. — Anna-bál. A parádi fürdő-igazgatóság jövő szombaton, f. hó 25-én rendezi a fürdő-helyiségben az évente szokásos zárt­körű A n n a - b á 11, mely, mint halljuk, az idén igen kedélyes­nek és sükeresnek Ígérkezik. a férj neje ujjaival játszott. — Szép, szép, — kiáltott fel végre — de nekem sokkal jobban tetszik a szabadságnál az ilyen rab­ság, mint az enyim. — S csókkal borította el a valóban csinos kis asszony parányi kezeit. Mit szóljak erre ? Elnevettem magam. — Menjünk-, ebédelni mondám — fél egyre van, s 2 órára itt lesz a vonat. Megebédelvén, felültünk a Bpestről jövő vonatra. Nem akartam hozzájuk kötni magam, mert gyanítom, hogy „ily“ utazásnál ilyen vasúti ismerős kiséret nem tartozik a legkellemesebbek közé; azért — bár ebéd alatt vigan csevegtünk — más coupéba ültem. Az uj úti társakról nincs mit szólnom. Különben sem tartott soká az ut, fél 6 után N. Váradra értünk. Itt egy napra kiszálltam. El­helyezkedve egy vendéglőben s átöltözködve kimentem egy kissé széjjelnézni, ügy fél 8 tájban a vendéglőhöz tartozó Rózsabo­korba mentem vacsoráink Alig helyezkedtem el egy asztalnál, hallom nevemet. A fiatal házaspár volt. Hozzájuk mentem, tudat­ták velem, hogy ők is egy napig szándékoznak N. Váradon ma­radni. Várad, s további utamról majd máskor. Szentgáli. Vasúti kaland. Hackländer beszélye. (Folytatás.) Szerette volna lángoló szavakkal megköszönni e kegyet, de arra most nem volt érkezése, mert e kis, puha kezet ajkához vé­vé, és számtalan csókkal borította. A hölgy nemcsak hogy tűrte ezt, hanem, a gázlámpákat

Next

/
Thumbnails
Contents