Eger - hetilap, 1885

1885-07-21 / 30. szám

244

szerződésileg kikötni szokott féléves előleges bérfizetésben teljesen biztosítva van, melynek nem teljesítése esetén a bérlő a bér- helyiségből azonnal eltávolítható : a törvény világosan követeli, hogy a város köztulajdonát képező bérletek minden esetben nyilvános árverés utján intézendők el, s igy a képv. testület eljárása aligha megegyez a törvény követelményeivel.

IV. A községi iskolaszék eddigi tagjai ujabbi 3 évre meg- erősittettek, s uj tagokul Csiky Sándor, Eisemmann Oszkár és Plank Géza választattak meg.

V. Az 1884-ik évi gyámi számadás és mérleg helyesnek találtatván, az utóbbi a belügyminisztériumhoz felterjesztetett.

VI. A városi kórház igazgatóságának kérelme folytán megengedtetett, hogy a kórházi személyzet házi fogyasztására szük- séglendő sertések tartására, és hizlalására az úgynevezett „Nagykertben“ sertésólat állíthasson fel.

VII. Ugyancsak ezen igazgatóság kérelme következtében, a Tündérpart egy része, a városi kórház elmebeteg-osztályához tartozó kertterülethez leendő csatolás végett átengedtetett azzal, hogy közlekedési utat az igazgatóság tartozik készíttetni, és hogy az átengedett terület városi kórház-czimen telekkönyveztessék.

VIII. A Kisasszony-sírkerthez vezető út megcsináltatására vonatkozó iratok, ujabbi szakértői véleményadás végett a mérnöknek kiadattak.

IX. A „Fekete-sas“ épületnél levő állásnak 1313 frt előirányzott költséggel, kolera-, esetleg más ragályos vagy járványos betegek számára berendezendő külön kórházzá leendő átalakítása elfogadtatott.

X. Kömley Ferencz piaczi biztos betegsége idejére, helyettesül Ruzsin Bódog alkalmaztatott.

XI. A hiteles mértékek kezelése, illetőleg a próba-mérések eszközlésével a gazdasági felügyelő bízatott meg.

XII. Az egri ipartanoda bizottságának jelentése a városi ipar-iskola 1884/5-ik évi állapotáról, — melyből kitűnik, hogy ez iskolai évben összesen 402 tanulója volt, melyből 62 felszabadult, 306 vizsgázott, 33 a vizsgáról kimaradt és 1 elhalt, — tudomásul vétetett. Továbbá ezen iskolánál alkalmazva volt egyik tanító Falusy Mátyásnak állásáróli lemondása folytán: helyére Izsépi Béla községi elemi tanító választatott meg.

XIII. A városunkban felállítandó alsó fokú kereskedelmi iskola szervezésére vonatkozó ipartanodái bizottsági vélemény, mely szerint a jövő tanévben csak az első osztály lenne megnyitandó, melynek évi szükséglete 400 írtban van előirányozva, — elfogadtatott, s a szükséglendő további intézkedéssel jelentést tevő bizottság megbizatott.

gó vonatot. Ugyan mit gondolhat az magában? Vájjon nem so- hajt-e ő is Toldival , óh ha én is, én is veletek mehetnék!“ Ne kívánd jó fiú! Legtöbb dolog csak addig szép, mig azt nem bírjuk. A bírás, a tapasztalás soknak úgy elveszi a szépségét, mint mikor a liimes pille szárnyáról vigyázatlan ujjal leveszszük az ékességét. . Megmarad ugyan a szárny, de disze oda van, s ujjunkon piszkos feketeség támad. A szépség, gyönyör is csak addig az, mig messziről s vigyázva érintjük; ha durván nyúlunk hozzá, ha fenékig ürítjük, ott marad lelkűnkben az undor, mint a feketeség a lepke-szárnyról.

Nyíregyházához közeledünk, üti társaim ébredeznek. Öten voltunk együtt. Egy fiatal pár, egy tisztes arczu matróna egy 10 —12 éves fiúval s én. Nyíregyházán reggeliztünk, s folytattuk utunkat. Lassankint beszédbe eredtünk. Az ősz asszony, ki gyöngéd tekintettel nézegette a fiút, s hol haján, nyakkendőjén, kabátján igazított valamit, hol megkérdezte: fáradt-e, nincs-e szüksége valamire, — kezdett el beszélgetni először. A beszéd folyama alatt elmondta élete történetét. Nem messze Debreczentől lakik körülbelül 800 holdnyi birtokán. Korán ment férjhez s két leánya s egy fia született. A fiú mérnök lett, az idősb leány férjhez ment egy ügyvédhez. A 70-es évek utolsó kolerás idejében haza ment férjével s kis fiával anyjához (ezzel a rossz fiúval ni! szólt megsimitva unokája arczát) s ott elragadta őket a kolera férjével, atyjával s két testvérével. Magam maradtam — folytató egy kis szünet után — ez árvával. Kezdetben sokat sírtam, később beláttam, hogy ezzel csak magamat rontom, mert a holtakat vissza nem sírom többé; tehát a gazdaságra s unokám nevelésére fordítottam minden időmet. Azt akarom, hogy e szegény gyermekből derék, becsületes ember legyen, istenfélő s jó hazafi.

B orker eskedésünk.

(II. közlemény.)

Intézményeinknek, miket idönkint a szükségtől, vagy a kor követelményeitől kényszerítve, életbe léptetni szándékozunk, rendszerint az a legnagyobb akadálya, nem ritkán megölő betűje, hogy csekély praktikus értelemmel, de annál nagyobb hűhóval fogunk hozzá. Beszélünk temérdek sokat, okoskodunk rettenetesen, s a vége többnyire az Aesop meséjére emlékeztet: „Parturiunt montes . . .“

A szóban forgó tárgyhoz, az Egerben alakítani szándékolt „pincze-egy lethez“— Ígéretemhez képest, — gyakorlati szempontból kívánok szólani. A múltból példa áll előttünk. Tanulhatunk belőle. Óvakodom a kellemetlen reminiscentiáktól, de nem tartózkodhatom annak megjegyzésétől, hogy egy, évek előtt keletkezett, hasonló természetű s czélú szövetkezetünknek, egyrészt a közöny, más részt az önzés, a magán-érdek fölülkerekedése ásta meg a sírját.

Mindenekelőtt nem tartom tanácsosnak, hogy a szövetkezet mindjárt kezdetben nagy alapokra fektettessék. Szerény kezdet rendszerint biztos síikért igér, kivált ha megvannak benne a tovább fejlődés alapföltételei; mig az erőket túlhaladó alapra fektetett vállalkozás már magában rejti a bizonyos bukás csiráját. A czél biztos elérésére mellőzhetetlen föltételnek tartom, hogy a lehet- ség szerint összes szőlős gazdáink érdekbe vonására törekedjünk, s azért az egyes részvény-összeget oly arányban kell megállapitanunk, hogy a szövetkezetbe lépésre a ke- vésbbé vagyonos szőlőbirtokosnak is mód és alkalom nyújt a ss ék. Azért csak helyeselhetem az értekezlet abbeli megállapodását, hogy az egyes részvényösszeg, csekély készpénzmennyiség mellett, természetben, azaz a szövetkezet bíráló bizottsága által lelkiismeretesen megállapítandó ár szerinti bor mennyiségben szolgáltat hassék be.

Nagyon helytelennek, sőt veszedelmesnek tartom azonban az értekezleten fölvetett amaz indítványt, hogy a szövetkezet az egyes részvényesek borait a tulajdonosok saját firmája alatt is árulhassa. A szövetkezet kizárólag csak a saját czége alatt bocsáthatja borait a kereskedésbe; faktori, borüzéri szerepre alacso- nodnia semmi szin alatt sem szabad. A részvényesek által, részvételi dij fejében a szövetkezet pinczéjébe szolgáltatott bor a szövetkezet tulajdonává lett, az föltétlenül a szövetkezet rendelkezésére áll, elveszti az illető termelőre nézve speciális jellegét, azt a szövetkezet, belátása szerint, vagy eredeti minőségében, vagy más fajta borral keverve értékesítheti, s az illető részvényes termelővel szemben csak a megállapított érték erejéig szavatol. — Maga az ügyvitel természete sem engedhet meg más

Azért, bár nehezen esett tőle megválnom, beadtam a k—i con- victusba. Derék fiú ez az én kis unokám, tessék nézni bizonyítványát : csupa jeles. Aztán dicsérte a tanári kart, minő tudományos és derék emberek. Valóban csodálja türelmöket. Egyátalán nem érti, hogy lehet valaki tanár, hozzá türelmes ember. Mennyi baj van egy gyerekkel is, — ő „tudja jól — hát még 50, — 100, meg többel s hozzá idegennel. Ő bizony úgy verné sorban nyakon őket, mikor nem vigyáznak, vagy nem tanulnak, hogy megemlegetnék vőlegény korukban is. — A szemben ülő fiatal pár egymás kezét fogva hallgatta az öreg asszony hol fájdalmas, hol lelkesült beszédét, s mikor az utóbbi nevelészeti eljárását fejtegette, a fiatal asszony felkaczagott s félhalkan kérdezte: hát maga Jenő emlékszik-e ilyenre? Az öreg hallotta a kaczajt, de a félsuttogva mondottakat nem értvén, félig bizalmatlan hangon kérdezte : mit tetszett mondani ? Megkapván a felvilágosítást, megnyugodott. Ezután általános lön a társalgás. A fiatalok egy hetes házasok s menyegző-uton voltak. K—i Jenő s Sz-t Berta; a férj vasmegyei földbirtokos, végzett orvos, neje veszprémmegyei föld- birtokos leánya; Erdélybe mennek s Tusnádon lesznek 3 hétig. Mondottam, hogy én is oda megyek, illetőleg arra teszek egy kör- útat. Kolozsvárig együtt is mentünk.

Debreczenben kiszállt a nagymama unokájával s mi hárman maradtunk. Nem igen zavartam a mézes-hetes párt, bár igen nyájasan viselték magukat irántam. Sokan azt mondják, két unalmas dolog van a világon: a hetes eső s az uj házaspárral való utazás. Én részemről ez utóbbit nem tartom. Tudom — helyesebben mondva — gyanítom, minő ez állapot. Egy kis ellopott menyország. Egy hetes házasság! Midőn az élet még fél-sejtés, féltudás, derült ég a múltban, rózsás a jövőben, mosolygó, ka-