Eger - hetilap, 1885
1885-07-14 / 29. szám
236 E nézet tarthatatlansága, s kivihetetlensége azonban, a vita folyamán csakhamar kiderült annál is inkább, mert magok az egri szőllősgazdák, az Eger város határával tőszomszédos községekben (Kerecsend, Makiár, Noszvaj, Ostoros, Felnémeth stb.) is j e- lentékeny szőlőterületeket bírnak, melyeknek termése, sok helyütt, az egri borokkal bátran kiállja a versenyt. Ez egri birtokosokat tehát semmi úton módon sem lehet abban megakadályozni, hogy a szomszédos területeken, az egriekkel azonos fajszőlőkből produkált saját termésű boraikat, „egri“ firma alatt bocsáthassák árúba. A legpraktikusabbnak, s így a legelfogadhatóbbnak az a nézet látszott, hogy alakítson az egri tekintélyesebb bortermelők testületé, egy — a más magyarországi bortermelő vidékeken is virágzó egyletek mintájára, — egy pincze-szövetkezetet, mely hivatva legyen a némely lelketlen üzérek által az egri bor kereskedéssel űzött gálád visszaéléseket ellensúlyozni, s megsemmisíteni. A terv az érdeklettek közelebbi értekezletén, Szederkényi Nándor orsz. képviselőnk javaslata alapján, tetszésre s elfogadásra talált, s a bővebb tervezet, esetleg az alapszabályjavaslat kidolgozására, egy: dr. Fekete Károly, Simonyi Károly, Stand Ferencz és Szederkényi Nándor tagokból álló bizottság kéretett föl. E javaslatra nézve e lapok közelebbi számában, — ha addig el nem késünk, — mi is szándékozunk nézeteinket röviden elmondani. Budapestről. A lezajlott hét ismét a lehető legváltozatosabb volt. Tűzoltók, tornászok gyűltek össze az ország minden vidékéről s tartották meg ezernyi néző közönség előtt, érdekes, sokszor hajmeresztő gyakorlataikat. Legnagyobb előny, hogy hatalmasan felköl- tötték országszerte a közérdeklődést. A fővárosnak is egészen sajátságos színezetet adtak néhány napra. Bármerre fordúltunk, a Margitszigeten, a belvárosban, a városligetben, a kiállításon, szóval mindenütt az összesereglett tornászok és tűzoltók tarka egyenruháival találkoztunk. Itt volt köztük az ország első tűzoltója, József főherczeg is, ki a legnagyobb buzgalommal működik a tűzoltóság minél szélesebb körben való elterjedésén. Magával hozta fiait László, és Józsi főherczegeket is, kikre méltán büszke lehet, mert nemes atyjok minden szép tulajdonát átörökölték. Adja az ég, hogy hazánk oly hű fiakat, s a magyarság oly őszinte pártfogót nyerjen bennök, minőnek fennkölt szellemű atyjokat mindenha ismerni tanúltuk. Itt járt Milán is, a szerbek királya, s mig kiállításunkról több ízben a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott, a magyarok iránt való élénk rokonszenvének is gyakori jelét adta. E közeledést az egész magyarság készségesen fogadhatja, s úgy Szerbia, mint mi nagy hasznát láthatjuk, ha barátságunk minél szorosabbra, s igazabbra válik, ha majdan újabb találkozókon a szerbek s magyarokról is azt mondhatjuk, a mit a költő mond:.................. „magyar és a lengyel Új ismerősök, régi jó barátok.“ Ma még csak annyit mondhatunk: Magyar és a szerb, régi ismerősök, de csak új barátok. Pedig, ha megfordítanék a szórendet, akkor a hegedősöknek azt sem kellene zengeni, a mit hajdanta, hogy Ritka vendég Ráczországban Zsigmond, a király, a császár. Egyelőre örüljünk rajta, ha Milán, a király, nem lesz ritka vendég Budapesten, melynek, mióta a keleti villám vonat Nischig jár, Nándorfehérvár csaknem külvárosa. Különben ez a vonat kétszeresen lopja meg a tért s az időt. Belgrádból éjfél után 3 óra 20 perczkor indúl s reggeli 10 óra 20 perczkor már berobog a budapesti központi pályaudvarba. A vonat három rendkívül hosszú kocsiból áll. Kettő ezek közűi hálótermeknek van berendezve. Minden utas külön szobát kap, hol a legnagyobb kényelemmel, vetett ágyban helyezkedhetek el. Mindenütt süppedő szőnyegeken járunk, vagy tükörüvegeken át nyerünk korlátlan kilátást s menés közben annyi rázást sem érezünk, mint a gőzhajókon. írni példáúl egészen kényelmesen lehet. A harmadik kocsiban vannak a társalgó termek, külön urak és hölgyek számára, az ebédlő s a konyha. Az ételek oly jók, hogy csak a trois fré- res Provenceux vetekedhetnek velők. És aránylag minden kényelem aránylag igen olcsó áron van nyújtva. Az utazásért a rendes jegyre csak 20%-et kell ráfizetnünk, a reggeli 3, az ebéd 5 francs. És előnye, hogy Budapestről, mire asztalt bontunk, Bécsbe érkeztünk. E hét legfontosabb eseménye az Országos történelmi kongresszus megnyitása, mely az akadémia nagytermében közel 200 tag és díszes közönség jelenlétében pénteken folyt le. Ipolyi Arnold püspök remek megnyitó beszéde: „A történelem s a magyar történelmi szellemről“ a hallgatóságnál rendkívüli hatást keltett. A kongresszus tagjai ülés után a nemzeti muzeum könyvtárát látogatták meg, hol a magyar történelmi kútforrások gyűjteményes kiállítását mutatták be nekik. Majd a kiállításon nézték meg a közoktatási csarnokban Lafranconi Eneának a magyar történelmet érdeklő gyűjteményét. A társaság nagyobb része az emberi kíváncsiságnak engedve, abbanhagyta a szakszerű vizsgálódást és százfelé széledt a pavilonokban. Volt, aki ellátogatott a Kárpátegylet gyönyörű kis menedékházába, hol a felső magyarországi és főleg a Kárpát vidékére vonatkozó érdekes emlékek és ritkaságok gyűjteményei Az „EGER“ tárczája. Vasúti kaland. Hackländer beszélye. (folytatás.) Oly közel volt a szép nő a fiatal emberhez, hogy ez tisztán hallhatta lélekzetvételét, és úgy érezte, mintha a kocsiban a hő- mérsék tiz Reaumur fokkal emelkednék. Sebesen kirántá óráját, és fájdalom, azt látta, hogy már huszonöt perez óta mennek. „Mit is mondtam elébb?“ kérdezte a nő egy kis szünet múlva. „Arról beszélt kegyed, hogy találkozhatik oly ember, ki elég bátorsággal bir a társadalmi válaszfalakat keresztűltörni, — de hátha a kísérlet nem sikerül ?“ „Ki tudja, a másik oldalról nem nyujtanak-e neki segédkezet ?“ „Hogy ő is fel, a magasba emeltessék?“ kérdé rohamosan a fiatal ember. „Talán azért, — de talán azért, hogy a másik is vele együtt rohanjon alá a mélységbe.“ „Ali, kisasszony, az is nagy boldogság lehet, valakivel, akit szeretünk, a mélységbe rohanni.“ „Vonta is őt, maga is dőlt. .“ „Amit ön szaval,“ szólt a szép hölgy vidoran, „az még ama boldog időkből való, midőn a hableányok nyilvánosan űzhették veszélyes játékukat.“ „Ali, valóban boldog idők! én is szeretnék úgy a habokba dőlni, mint amaz ifjú, még azon esetben is, ha végkép elmerülnék.“ E nagy hévvel mondott szavak után, csendesen a hölgy felé hajlott a fiatal ember, és keze, melyre ő is rátámaszkodott, köny- nyedén érinté a szép hölgy kezét, de csak egy pillanatra, mert rögtön felegyenesedett a hölgy és az ablakon kinézve mondá: „Amennyire láthatom, a vidék, melyen keresztülmegyünk, sík, egyhangú, szomorú és puszta.“ „Igen, szomorú és puszta, nagyon puszta és nagyon szomorú.“ „Nem tudom, úgy van-e vele ön is, — folytatá a hölgy, „de én rám igen kellemetlenül hat, midőn éjnek idején oly tárgyak mellett kell elsurranni, melyeket nem lehet megkülönböztetni ; inkább szeretek köröskörül elzárt coupéban ülni, legalább azt képzelheti az ember, hogy otthon van kis boudoir-jában.“ Ekkor lassan lebocsátotta az oldalablak zöldselyem függönyét. A fiatal ember az órára pillantva látta, hogy már csak húsz perezök van Münchenig ; csak annál gyorsabban és félreis- merhetlen türelmetlenséggel húzta tehát le a zöldselyem függönyt a maga oldalán is. „így,“ szólt a hölgy szeretetreméltó vidorsággal, „most úgy ülünk itt, mint a gyermekek a zárt kocsiban, és mesélhetünk egymásnak. Mint gyermek, szeretett-e ön is zárt kocsiban ülni?“ „Oh igen, — rendkívül szerettem.“ „Én azért a pompás bőrszagért szerettem, — és ön miért szeretett ?“
