Eger - hetilap, 1885
1885-07-14 / 29. szám
XXIV. év-folyam. 29. szám. 1885. julius 14-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 Irt — kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „30 ,, Egy hónapra — 4ö „ Egyes szám — 12 EGER. Hirdetésekért minden 3 hasa hozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadóhivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza, zsebköz, 24. sz.) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapitvánvi ház a lyceuni átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Borkereskedésünk. (I. közlemény.) Tekintélyesebb bortermelőink körében általános a panasz, bog y, gyakran hónapokon keresztül, egy kanálnyi bort sem képesek eladni; szóval: hogy borkereskedésünk jó idő óta teljes pangásnak, s mindinkább érezhető hanyatlásnak indult. Hitványabb termésű, siller borainknak, potom áron, akad ugyan vevőjük; de tulajdonképeni export-árúnk, a finomabb vörös bor, mely csak néhány év előtt is még jelentékeny keresletnek örvendett, — most, keresetlenül, évekig hever pinczéinkben. Pedig Eger városának legfőbb, mondhatnék, csaknem egyedüli jövedelemforrása bortermelésében fekszik; s miután nemcsak pótadónk, de a szőlőmunkásnapszám is érezhetőleg emelkedik, ha ez még soká tart igy, az egykor oly hires egri szőlőművelésnek elébb- utóbb tönkre kell jutnia. Ezelőtt, kivált kedvező szüretek után, késő őszszel, egész raja lepte el városunkat, főkép Lengyelország felől, a borvevőknek, kik aztán pinczéink tartalmát, rendszerint tisztességes árakon, mindjárt le is foglalták. A fődolog az volt benne, hogy a termelő egyszerre jelentékenyebb pénzösszeghez jutott, melyet aztán ismét haszonnal forgathatott. Ma ezek a mi régi jó tincses galicziai ismerőseink, kiknek tüszőjéből annyi sok szép bankjegy vándorolt át tárczáinkba, — Eger falai közt immár oly ritkák, mint a fejér holló ; — s az az egy-két hordó veres bor, melyet idegen borkereskedők hében-korban, habár tűrhető áron is, elvisznek pinczéinkből, — bizony semmit sem lendít a mi bajunkon. Borkereskedésünk e rohamos hanyatlásának okát sokan a Német- és Oroszország részéről jelentékenyen fölemelt vámokban vélik rejleni. . . Nem hiszszük. Oroszországban az előtt is igen nagy volt a borvám, s mégis csaknem összes egri sötétpiros boraink Oroszországba vándoroltak. Lehetetlen tehát, hogy az utóbbi csekély vámemelkedés annyira alászállitotta volna Oroszországban a consumot, hogy ma már ott a finomabb egri bornak egyáltalán ne volna kelete. . . Mindemellett feltűnő az a körülmény, hogy örökös sopánko- dásunk daczára, aránylag még is jelentékeny hőmennyiség szál- littatik el, időnkint, városunkból a világforgalomba, ami épen nem azt tanúsítja, mintha nálunk a borkereskedés egyáltalán megfeneklett volna E szembetűnő körülmény az, melylyel az egri szőlőszeti s borászati egylet választmánya, egyik utóbbi ülésén behatóbban foglalkozott. Az egri szőlőszeti s borászati egylet, pár évi fönállása óta, különösen elnökének alapos szakértelemmel párosult kiváló ügybuzgalma, s széles körű összeköttetései folytán, már is igen sok jót és hasznosat produkált. Kieszközölte, hogy a vándor-profes- sorok gyakrabban látogatnak bennünket; rendezett mintametszést, szőlőoltási kísérleteket, s mintaszüretet; megkisérlette a cognac-gyártást; telepét, melyben hires, és a mi talajunkhoz alkalmas fajokon kívül, váratlan csapás esetére gondoskodólag, alanyokúi philloxera-vészálló fajokat is tenyészt, — egyre gyarapítja, s főleg ezen egylet sükeres közbenjárásának köszönhetjük, hogy vinczellérképző iskolánk már a jövő iskolai évvel megnyílik. Azonban, hogy alapszabályszerű munkálkodásának egyik legfontosabb feladatát: borkeréskedősünket is kellő figyelmére méltassa, ahhoz amaz erősebb impulsusra volt szüksége, mely a fönebb jelzett körülményben rejlik, s mely veszedelmességének egész fenyegető alakjában állott egyszerre eléje. Sejteni, érezni lehetett a levegőben, hogy valami rothadt van Dániában. Elejénte csak suttogva beszélték, ma már mint co nstatált tényt hangoztatják, hogy vannak Egerben borkereskedő czégek, amelyek nagy bortermelőknek adják ki magokat, bár egynémelyiknek talpalatnyi szőleje sincs; — amelyek az egri bortermelőktől minél kevesebb bort vesznek, hanem silány bortermő helyeken, szüret alkalmával, potom áron ösz- szevásárolják a hitvány vinkókat, azokat, nehogy feltűnést keltsenek, álutakon, tengelyen, rendszerint éjnek idején, egri pin- czéikbe szállíttatják, itt egy kevés egri borral, de még inkább khémiai eszközökkel preparálják, dalmát-borral megfestik, s csinos vignettákkal ellátott palaczkokban tetszetősen kiállítva, „E g r'i vörösbor“, „Egri bikavér“ stb, czimek, és saját czégiik alatt, jutányos árakon, de mindemellett jelentékeny nyereséggel bocsátják a világkereskedésbe. S ez embereknek rendkívül sükerül az üzlet; mert ellesik a nagy közönség Ízlését, s a borpancsoláshoz kiválóképen értvén, e mesterségükkel hitvány boraikat a közönség Ízléséhez alkalmazzák, s némi kevés egri bor hozzáadásával még az egri accentust is meg tudják nekik adni. Ekként kikészített egyforma bort aztán jelentékeny mennyiségben produkálnak, ami a nagykereskedelemre nézve rendkívüli fontossággal bir. A fran- czia s a rajnai borok, jelentékeny áraik mellett is, azért örvendenek oly óriási kelendőségnek, mert egyik évben úgy, mint a másikban, kedvező, vagy kedvezőtlen termés mellett is, folytonosan egyforma minőségűek, s bármily megrendelt quan- tumban folyvást kaphatók ; mig nálunk, kivált Egerben, ahány szőlő, s mondhatnék: ahány hordó, annyi különféle erejű, s za- matű bort mutat fel; habár a hires bordeauxi, a mi közönséges évbeli termésű, jobb fajta vörös borainkkal sem állja ki a versenyt. Ez az oka aztán, hogy egri bortermelőinknél a nagy borkereskedő egy fajta bort jelentékenyebb quantumban hasztalan keresne. Ehhez járul az a fontos tényező, hogy az illető borkereskedő czégek részint magok utaznak, részint utazó ügynököket tartanak, hitvány, de tetszetősen preparált pancsaikat magok viszik a vásárra, azt fűnek-fának kínálják, ajánlják, mustráikkal elárasztják a külföldi borkereskedelmet, sőt azokat magok viszik a borkereskedők helyébe, mi ezekre nézve rendkívül kényelmes és hasznos, mert megkímélik az illető bortermő vidékre való utazás fáradságát és költségeit. Szóval e borkereskedő czégek minden lépésén meglátszik a szédelgés, vagy, ha úgy tetszik: az élelmesség, amik nélkül kereskedelmi síikért ma már képzelnünk sem lehet, amihez mi, bortermelők -- valljuk be őszintén, — bizony édes keveset értünk. Ez az a tér, melyen a latin példaszó: „Mundus vult decipi“ — igazsága a legszembetűnőbben igazolja magát. S mert ehhez amazok rendkívül értenek, silány áruikkal pompás üzleteket csinálnak ; az „egri“ név gyorsan gazdagítja őket; e mellett azonban az egri bor jó hírnevét folyvást compromittálják, s napról-napra alább sülyesztik. A kérdés tehát, melylyel az egri szőlőszeti s borászati egylet, utóbbi értekezletein, behatóbban foglalkozott, az: lehet-é e bajon, s ha igen: mi módon segíteni? A nézetek e részben igen eltérők voltak. Némelyek azon nézet mellett vitáztak : találjon módot az egyesület szigorú evidentiában tartani az idegen helyről Egerbe szállított borok mennyiségét, s ha kell, hatósági beavatkozás utján is, törekedjék megakadályozni, hogy az ide szállított idegen silány borok Egerből „egri bor“ név alatt bocsáttassanak kereskedésbe.
