Eger - hetilap, 1885

1885-06-16 / 25. szám

204 szik, kellő csínnal bírjon. Az elkeritkezés után fog következni az­tán a minaret alapzatának gondos ki t atarozása. A közelebbi napokban megyénk egyik legelőkelőbb, s ki­váló műveltségéről is széles körben ismert nagybirtokosát, váro­sunk szülöttét, útja a mecset-téren vitte át, s méltó megbotrán­kozással szemlélte a fönebb elmondottakat. Azonnal megfogamzott elméjében a miná rét illő elkerítésének múlhatatlan szüksége, s megkeresvén bennünket, hogy a szép terv kivitele czéljából, lapunkban, Eger minden jóért lelkes müveit közönségét adakozásra hívjuk fel : e czélra, azonnal tiz forintot tett le ke­zünkhöz. Városunk e derék szülötte, a szép eszme indítványozója, s e czélra első adományozó: Beökönyi Viktor ő nsga, detki nagybirtokos. Az egri minaret, ez egyik legérdekesebb monumentális épü­letünk megóvása tekintetéből, a mecsettérnek csinos vaskorláttal való elkerítése eszközölhetésére ezennel közadakozásra hívjuk fel városunk müveit közönségét. Az adományokat lapunkban nyug­tázzuk, a begyült össszegeket a takarékpénztárba helyezzük, s ha a szükséges összeg együtt lesz, azt, a tervezettel együtt, to­vábbi eljárás és intézkedés végett városunk szépészeti bizottsá­gának fogjuk át szolgáltatni. A mecsettér körülkerítésére eddig begyült adományok: Beökönyi Viktor ...............................................................10 frt. A z „Eger“ szerk.................................................................1 frt. Összeg : 11 frt. Városi ügyek. Eger város képv. testületének 1885. június 14-én tartott ülésében a következő fontosabb ügyek tárgyaltattak : Az Erdély-részi magyar közművelődési egyesületbe 100 fo­rinttal Eger városa alapitó tagúi belépett. A közegészségügyi szakosztálynál megüresedett helyre Lip- csey Péter választatott meg. Cigler Soma a legtöbb adót fizetők névsorába felvétetett. A fertálymesterek választásának szabályozására vonatkozó­lag benyújtott szabályrendeleti tervezet módosítás végett egy szőkébb körű küldöttségnek adatott ki. Az Eger-nádasdi vasút ügyében eddig követett eljárásra vo­natkozó elnöki előterjesztés tudomáséi vétetett. Plank Kálmán városi pénztárnok részére 14 napi szabadsági idő engedélyeztetett. A hatvani külvárosban újólag felállitatni rendelt alelemi is­kolára vonatkozólag a községi iskolaszék felhivatott, hogy a költ­ségvetést, melynek alapján az államsegély kikérendő lesz, — oly Az „EGER“ tárczája. Vasúti kaland. Hackländer beszélye. A vonat az útra készen áll; elhangzik az első jeladás, és az illető vonat-vezető felszólítja az Ulm, Augsburg, München, Salzburg, Bécs felé utazókat, foglalják el helyeiket, mire az uta­sok sietve hagyják el a várótermeket, podgvászaikat a bérszol­gák- és hordáinktól átveszik, utólszor megölelik rokonaikat, vagy jó barátaikat, itt egy ismerősnek intenek, ott utazó társaikon örülnek, vagy boszonkodnak, amott nyugtalanul keresnek valakit, kire az utolsó pillanatig hiában vártak, — és mindez összevéve oly zavartan eleven képet nyújt, mint a hangyafészek, melynek lakóit valamely véletlen eset felijeszté. Hála ez égnek, a vonat nyitott ajtói, az idő rövidségének segélye mellett, gyorsan elnyelik az utasok hullámzó árját. Itt- ott beszállásközben fordulnak még elő egyes rangsúrlódások, egyes eltévesztése a második és harmadik helynek, talán á la Mac Donaldféle jelenetek is, de itt aztán csillapítva, figyelmez­tetve, parancsolva lép közbe a vonat-vezető, és az egész nyáj akaratoskodóit és félénkéit szerencsésen együvé zsúfolja. Végre bezárúlnak az ajtók. Az utolsó jeladásra éles fütytyel felel a mozdony, — kész! — és a vonat megindúl. Itt-ott az utasok némelyike félénken dugja ki fejét az abla­időben készítse meg, hogy az folyó julius 15-éig a megye bizott­ságához felterjeszthető legyen. Ügyészi vélemény folytán Morvay István, és Kontcz Lipót- féle követelések, mint bevehetetlenek a további kezelés alól le­hagyattak. A házi pénztárnok, és ellenőre az 1883-ik évi házi pénztá­ri számadásra nézve a szokott óvások fentartása mellett a száma­dási kötelezettség alól felmentettek. Az 1884-ik évről vezetett puszta-gazdasági számadások, a számvevői vizsgálat folytán helyeseknek találtatván, számadók a számadási kötelezettség alól szintén felmentettek. Különfélék. — Albrecht főherczeg, ő cs. és kir. fensége, f. hó 8-án est­ve érkezett Egerbe, s már másnap kora reggel lóháton tilt, hogy az itteni helyőrség fölött szemlét tartson. A 60 sz. Appel-, (volt Wasa), s a Lajos-Viktor fhg. nevét viselő gyalogsorezred itt levő csapatai, három zászlóaljba tömörítve, teljes hadi fölszereléssel, az izr. temető körüli térségen valának felállítva, s a szemle, vala­mint az elléptetés után, kezdetét vette a hadgyakorlat, mely az Eger és Kerecsend közötti halmokon, egész a kerecsendi erdőig tartó felvonulással, kánikulai hőségben, s élénk menetekben, déli 11 óra után ért véget. A legénység pompásan viselte magát. Fő­herczeg ő fensége a csapatok magatartása, kitartása, a gyakor­latok kifogástalan pontossága, valamint a vezénylet szabatos­sága fölött, úgy a tisztikarnak, mint a napi parancsban az ösz- szes legénységnek teljes megelégedését fejezte ki. Mint mondják, különösen fölkeltette ő fensége figyelmét Z. őrnagy korrekt ve­zénylete annyira, hogy az őrnagy nevét megkérdezte környezeté­től. — A hadgyakorlatnak városunk polgárai köréből is többen voltak szemlélői. Délben, főherczeg ő fensége tiszteletére, érsek ő exja, a házi gazda vendégszerető asztalánál, mintegy 30 teritékü diszebéd volt, melyre ő felsége kisérete, a helybeli törzstisztikar, a mélt. főkáp­talan több tagja, valamint a polgári hatóságok, s intézetek főbb tisztviselői valának hivatalosak. Ebéd után az érseki palota kert­jében szolgálták fel a fekete kávét, mi közben ő fensége cerclet tartott, ritka élénkséggel, otthoniassággal, megnyerő nyájassággal társalgóit, s a vendégek közöl csaknem mindenikkel váltott né­hány barátságos szót. Minden szava, minden mozdulata elárulta, hogy a vendégszerető úri háznál, a szeretetne méltó egyháznagy házi gazda ö exja, s az egriek körében igen jól érzi magát, any- nyira, hogy csaknem megfeledkezni látszék az indulás órájának közeledtéről. kon, hogy valaki után nézzen, ki talán lélekszakadva épen akkor jelenik meg az állomás bejártánál. A pinczér hasztalan kísérlete­ket tesz valamely fizetetlen számla behajtására, amiben igen nagy buzgalmat tanúsít; vagy pénzt ad vissza, mit sokkal több nyu­galommal és kényelemmel igyekszik végrehajtani. Végül egy-egy fehér zsebkendő tűnik fel az ablakok mögött, előre megállapított jelül, hogy az illetőre még ekkor is gondoltak, és azután csendes lesz a pályaudvar, mig talán egy óra múlva ugyanezen jelenet ismétlődik. A hivatalnokok eltűnnek, a várótermek bezáratnak, a kapus a szögletbe teszi ezüstös botját, és a kisérő barátok el­hagyják a pályaudvart, százféle változatban ismételve ama szel- lemdus megjegyzést: „no, ez is elutazott, — csakhogy ennek is vége van!“ A fiatal ember, kiről e kis kalandban szó lesz, nem tartozik a hátramaradtak közé, — ő nem kisért senkit és nem kísérte­tett senki által, hanem, mint idegen helyen levő, azon kellemes és nemleges helyzetben van, hogy mindent a legnagyobb lélek- nyugalommal szemlélhet, nem zavartatva gyengéd kézszoritások és titkos könyektől. Még csak helyéről sem kell gondoskodnia, mert távolabbról jővén, megtartja további helyét, és pedig pom­pás helyét, egy hátra néző fél-coupénak szögletében, hol pompá­san van elhelyezkedve. Könnyű nyári felöltő van rajta, jobbra a kocsi-zsebben egy pár könyv, melyekből néha olvas, és előtte ha­talmas szivar-táska, a hozzá szükséges tűzkészlettel. Kis szál­lását, bár csak ma reggeli öt órától tartja elfoglalva, egészen megszerette, és egyátalán oly jó útikedvben van, hogy utazási czéljának Münchenben leendő elérése helyett, szívesen utaznék az éjen át is.

Next

/
Thumbnails
Contents