Eger - hetilap, 1885

1885-06-16 / 25. szám

205

Főherczeg ő fensége, suitejével együtt, a kedd-délesti vonaton hagyta el városunkat. Érsekünk ö exja magas vendégét a pályaházig kisérte. Ugyanott megjelentek a városi polgármester és a rendőrfőkapitány is. 0 fensége, érsek ő exja, s polgármesterünk előtt, magyar nyelven, ismételve kifejezést adott szives fogadtatása fölött örvendő megelégedésének s köszönetének.

Albrecht főherczeg, tábornagy, az osztr.-magyar közös hadsereg főparancsnoka, ez idő szerint 68 éves. Egyike az osztrák és magyar birodalom leggazdagabb embereinek, kinek hazánkban is nagy birtokai vannak. Bélyei ura d alma egyike a legelső mintagazdaságoknak nemcsak Magyarországban, de egész Európában. Valóságos minta-kisérleti állomás, hol minden, a mezőgazdaság terén előforduló újabb találmány, javaslat, kísérlet azonnal foganatba vétetik. E kísérletek a főherczegnek nagy pénzáldozatába kerülnek, miokból, mint mondják, a szép és terjedelmes uradalom semmi jövedelmet sem hoz birtokosának. A magyar országos kiállításon a főherczegnek pompásan berendezett gazdasági pavillonja van, s a szarvasmarhakiállitáson, hízott marhái általános feltűnést keltettek.

Albrecht főherczeg ő fensége ezúttal, tudtunkra, harmad Ízben fordult meg városunkban. Első alkalommal az 50-es évek elején látogatta meg Egert, s ezúttal szintén az érseki reziden- czia vendége volt. Ott, a lépcsőházban felállítva, várt ő főher- czegsége megérkezésére, az egri polgárokból nagy ügygyel-bajjal összetoborzott „pruszlikos diszőrség, ékes fa-lándzsákkal“ fölfegyverkezve. A főherczegnek nagyon feltűnt a sajátságos „a dj us ti rung“, s midőn e miatt kiváncsi szemekkel tekintett végig rajtok, a díszes alabárdos truppból egyszerre csak kilépett Lebuj Kovács Antal uram, s a főherczeg elé lépve, nagy bátran igy szóla: „Nagyságos Uram! hát bizony nekünk nincs

más nemű tisztességesebb fegyverünk, mert az igazit elszedték tőlünk. Kérjük alássan Nagyságos uramat, szíveskedjék nekünk legalább néhány kardot adatni.“

Albrecht főherczeg meglepetve nézett a merész szószóllóra. Bemeit, az akkori polgármester, rögtön ott termett, s németül tolmácsolta ő fenségének a Lebuj uram dikczióját. A főherczeg elmosolyogta magát, s a város, jövendőbéli esetleges diszőrsége számára rövid idő múlva 24 kardott kapott, melyeket a polgárok közt azonnal szét is osztottak, melyekből azonban Lebuj Kovács Antal uramnak, nagy boszuságára, — lévén ő kegyelnie különben is igen házsártos ember — egyetlen egy szál sem jutott.

Ugyancsak az 50-es évek elején, hadi szemleutjában, egyebek közt Theresienstandtban is megfordult Albrecht főherczeg, s ez alkalommal megkérdezte a várparancsnoktól: vannak-é a várban besorozott honvéd-tisztek? Mintegy heten voltak. S miután további kérdezősködéseire azt is megtudta, hogy e besorozott honvédtisztek mindnyájan igen jól viselik magukat, rögtön kiadta a parancsot, hogy hosszú szabadságra azonnal haza bocsáttassaKitűnően reggelizett, nem ugyan a vasúti étteremben, hanem a vonat megérkezése előtt egész nyugalommal és kényelemmel egy táskából, melyet e czélra mindig magával szokott hordani. Ami őt a beszállás után nyugtalanította, az ama bizonytalanság volt, vájjon útitársai dohányzók-e, vagy nemdohányzók, mert a coupé, melyben volt, nem dohányzóknak volt szánva. Minthogy azonban már előbb elfüstölt egy pár szivart, egész kedé- ' lyességgel várhatott, és bizonyos kárörömmel nézhette, hogy úti társainak egy jó negyedórára volt szükségük, mig üléseikben jól elhelyezkedtek, podgyászaikat és lábaikat rendbe hozták, eközben egymástól holmi csekélységek miatt többizben bocsánatot kértek, őt figyelmesen vizsgálgatták, mialatt ő szögletéből keresztbefont karokkal pislogott rájok. mint jogszerű tulajdonos a félénk be- nyomúlókra.

Ezek egyike, ki igaz történetünk hőse mellett ült, jó testes személyiség volt, úgyszólván nyak nélkül, és vörös, fölhevült arcz- czal, mit a fiatal ember a sebes menésnek tulajdonított, melyre talán kényszerülve volt, ha a pályát ideje korán el akarta érni. De minthogy arcza későbben is mindvégig oly vörös maradt, a fiatal ember azt volt kénytelen föltenni, hogy utitársa belső hőségben szenved, mivel legtöbbnyire fedetlen fővel ült helyén, és nehéz lélekzetvétele úgy hangzott, mint valami elfojtott szu- szogás és fuvás.

A másik szögletben egy öreg úr ült, ki, úgylátszott, utazó tudós, iró, vagy ilyesmi. Podgyásza egy kis kézitáskából és nehány könyvből állott, melyeket hóna alatt hordott, és melyekből nemcsak majdnem folytonosan olvasott, hanem melyekben gyakran irónnal jegyzeteket is tett.

nak. Másnap mindnyájan elbocsájtattak, s többé nem is tértek vissza. Az elbocsájtottak közt egy pár egri besorozott honvéd t i s z t is volt.

— Jótékonyság. Albrecht főherczeg ő Fensége városunkban időzése alkalmából B. L. tanító az egri tanítói kar nevében egy pompás rózsacsokrot adott át, melyben a legkiválóbb fajbeli rózsák voltak összegyűjtve. Az óriási csokor megszemlélése után ő Fensége a tanítói karnak ezen gyöngéd figyelméért köszönetét nyilvánító. Ugyanezen alkalommal a hatvan II. negyedi rom. kath. olvasókör részéről az uj gyermekmenedékház érdekében benyújtott folyamodvány következtében ő Fensége az ügyet magas figyelmére méltatván, az intézet fentartási alapjára 100 frtot ajándékozott, mely kegyes adományért az olvasókör ő Fenségéhez köszönő iratot intézett.

— Dr. Hóman Ottó, bpest. tanker, kir. főigazgató ő nsga, f. hó 14-én, vasárnap estve érkezett körünkbe, s elnöklete alatt főgymnasiumunknál a szóbe li érefts. vizsgálatok tegnap, f. hó

15- én reggel vették kezdet őket.

— Az érseki joglyceumon, f. h. 14-én tartatott meg a tanévet záró hálaadó istentisztelet. A nt. S zmid a \7 iktor jogtanár s akad. hitszónok úr által mondott mise után a szorgalmi és pályadijak osztattak ki. Szorgalmi dijakat nyertek a Rajnerféle alapból, C s a p 1 a_k y L i p ó t I. éves, Sipos S á n d o r II. éves, Starosolsky Ödön államtud. szaktanf. III. éves, K á 1 mán cz- helyi Miklós jogtud. szaktanf. IV. éves, joghallgatók. A két első 4—4, a két utóbbik 5—5 aranyban részesült. Pályadijakat nyertek 5—5 aranyával: Farkas Zsigmond IV. éves hittan- hallgató egyházjogi pályadolgozatért. (A kitűzött egyházjogi pályatételre t. i. hittanhallgatók is pályázhattak.) — Goth F e- rencz államtud. szaktanf. III. éves hallgató közigazgatásjogi pályadolgozatért. Lefevre Dezső jogtud. szaktanf- IV. éves, hallgató büntetőjogi pályadolgozatért; és Csutorás László II. éves hallgató pénzügytani pályadolgozatért. Dicséretet nyertek: Nagy Ferencz hittanhallgató szinte egyházjogi dolgozatáért; továbbá Lakner Aladár államt. szaktf. III. éves hallgató és Csap- laky Lipót. I. éves hallgató római jogi dolgozataikért. — F. h.

16- tól 30-ig a vizsgálatok tartatnak a joglyceumon.

— Kosa Miklóst, a gr. Károlyi Gyula feldebrői uradalmának közkedveltségben álló, derék és szorgalmas gazdatisztjét, a földes uraság közelebbről kasznári rangra léptette elő.

— Az egri szölöszeti s borászati egylet választmánya f. hó

13-án ülést tartott annak megbeszéllése tárgyában: minő sükeres eszközökkel lehetne útját vágni némely lelkiismeretlen „geschäf- telő“ egri borkereskedők azon botrányos üzelmének, melynél fogva, holmi vinkó-termő helyekről potomáron beszerzett, s dal- mátborral megfestett csigert „egri vörös“, „egri bikavér“ stb. czimen adogatnak el. A tanácskozás folyamán erre nézve legczélszerübb eszköznek bizonyult egri jó nevű bortermelőkből

Ezen, és a vastag úr közt, egy hosszú,' száraz egyéniség foglalt helyet, ki azáltal tűnt ki, hogy feltűnően csíkos anyagból készült öltözetet viselt, még czipői és útisapkája is abból valónak. Arcza nem volt épen kellemesnek nevezhető, szürke, nyugtalan szemei többnyire félig be voltak húnyva, s ha megnyíltak, az mindig csak azért történt, hogy alattomban jobbra, vagy balra tekintgessenek. Emellett az a sajátságos szokása volt, hogy nemcsak fútyörézte magában, hanem dúdolgatta az anélkül is any- nyira ismeretes dalt: „A dalnok kün a zászlót őrzi,“ éspedig folytonosan, csupán a hangnemet változtatván néha. És, úgy látszott, annyira megszokta már ezt, hogy ha a fütyülést abbanhagyta is, szájával mégis mindig megtette az illető mozdulatokat.

Különben mindhárman kellemes tulajdonságokban bővelkedő, ártatlan emberek voltak, kik útitársaiknak semmi tekintetben sem voltak alkalmatlanok, s mint később kitűnt, a dohányzást is eltűrték.

Ezenfelül a vastag úr beszédes volt; szívesen és vidám arczkifejezéssel fecsegett, még akkor is, midőn vasúti szerencsétlenségekről beszélt, melyek, könnyen érthető eszmelánczolatnál fogva, a társalgás egyik legelső tárgyát képezék. Hesszenből jött a vastag úr, s azt állította, hogy épen azon kocsiban ült, melynek födelén két ló áttört; a lovak u. i. egy, a vasút fölötti hídon, az elrobogó vonattól nekivadúlva, a hid karfáján átugrottak és a vasúti kocsikra estek. Azon pillanatot, midőn egy iszonyú roppanás után, fejeik fölött a lópatkók láthatók lőnek, különös élénkséggel és egészen szemlélhetőleg irta le. Még más történetet is beszélt el saját tapasztalásából. Egy este a félhomályban saját kettős fogatán egy igen emelt helyen akart a vasúton

*