Eger - hetilap, 1885
1885-01-01 / 1. szám
3 Szülőimhez! „Boldog újévet kivánok !“ Ott Tinektek a kis házban : Legyen éltetek mosolygó, Derült napfény — ragyogásban ; Oltár gyanánt hőn tisztelve, Gyermekeitek hű szerelme; U tatok legyen virágos, Jelen s jövőtök vigságos ; Eveitek hosszú száma Végig Istentől megáldva. Egekbe küldött hő imánk, Tirátok száll áldás gyanánt. Eliz. Karácsonyi ünnepeink! I. A karácsony a keresztény egyház egyik legszebb örömünnepe. De ez ünnep az egyházzal szoros összeköttetésben lévő családi életben is igen nagy tért hódított s a keresztény népekkel együttélő más vallásit emberekre is áthatott; mert hisz van-e család a keresztény társadalomban, mely ezen ünuepet a családban is ünnepül nem tisztelné, s bármily vallásit legyen is az a család, mely a keresztény társadalomban él s ezekkel érintkezésben áll: a karácsonyfát s ez által legalább az ünnep némi megtartását elmulasztaná ? Mind az egyház, mind a család tűntet ez ünnepen; s mig az egyház lélekemelő, fenséges mozzanatokban bővelkedő lithur- gikája gondoskodik ez ünnepet külsőképen is a többi közönséges ünnepek fölé helyezni: addig a család is buzgólkodik tagjaira nézve emlékezetessé tenni a karácsonyt. II. A székesegyházat városunk buzgó közönsége minden nagyobb ünnepen tömegesen szokta fölkeresni, most azonban a folyton szakadó eső miatt igen kevesen látogatták. Az éjféli misét mélt. s főt. Lengyel Miklós, püspök úr mondotta; karácsony első napján a 9 órai nagy-misén érsekünk őexja fényes főpapi ornatusban teljes segédlettel pontifikáit, ugyanekkor a hitszónoklatot nt. Felié]’ Gyula, karkáplán, tartotta; második napon pedig ns. s főt. Kovacsóczy István, kanonok úr misézett. Az egyházi zene a következő volt. Az éjféli misén: Mise Horáktól, Graduale: Diabellitől, Offertorium: Führer- től, sopran-solóval. Első nap: Mise Schubert Ferdinandtól, Graduale: Diabellitől, Offertorium Fűhrertől. Második nap: Mise Fűhrertől, Graduale : Lablertől. „Quem vidistis,“ tenor és orgona- solóval, Offertorium: Fűhrertől. III. Második nap este volt a törzs-kaszinó disz-termében a joghallgatók által, olvasó-körük javára rendezett, s tánczczal egybekötött hangverseny. A hangverseny átalában sikerült; de különösen egyes darabjai, mint 1) Nyitány. Erkel F. Hunyady László ez. dalművéből, zongorán négykézre előadva Eötvös Róza k. a. és dr, Ludá- nyi Béla űr által és 2) Sonata. Hummeltől, zongorán előadta Konn Ilonka k. a.,— a működők kiváló szép tehetsége s jó érzékéről és játékuk kelleméről tanúskodtak; a szereplőkön kissé észrevehető vo't ugyan az első fellépőkkel közös elfogultság, de az még csak érdekesebbekké tette őket is, játékukat is. 3) Vonós négyes. Haydntól. Elödták Hirsch Hugó dr. Kohn Jágó, Chochola Ferencz és Barna Ödön urak. A kitűnő technikával s készültséggel előadott darab átalános tetszést s tapsvihart aratott. 4) Magyar népdalok, czimbalmon Kele József úr által előadva. Erzésteli játéka s bensőséggel előadott darabjai nagy hatást keltettek s meg is újrázták. 5) Faust-keringő. Gounod operájából Liszt. F. átiratában. Előadta dr. Ludányi Béla űr. Behízelgő, praecis játéka átalános tetszést aratott. 6) Marche Solenne, Kette- lertől. Zongorán és harmoniumon előadták: Blaháné Ruis de Roxas Felicie úrnő és Zsasskovszky Károly úr. A jól sikerült hangversenynek igazi szép koronája; mindkét előadó otthonos, biztos játéka, a szép coloraturák s a hatásos helyeknek kellő kiemelése nem tévesztették el a hatást, mely a végakkordok elhangzásával szűnni nem akaró tapsviharban nyilvánult. Közönség igen kis számmal jelent meg, bár a kitünően sikerült hangverseny megérdemelte volna, hogy mindenki ott legyen. Lehet azonban, hogy sokat járult az estély deficzitességéhez a kellemetlen rossz időn kívül azon körülmény is, hogy rendesen a vereskereszt-egylet szokta ekkor rendezni mulatságát; s igy a joghallgató uraknak az, hogy siettek a termet e napra kivenni s ez által a vereskereszt-egyletet rendes mulatságának megtartásától megfosztották, nem hozta meg a kívánt eredményt, már csak azért sem, mert a legközelebbi mulatság ismét a joghallgató uraké lesz. A hangversenyt táncz követte. Palócz Kálmán zenekara játszott. Az, hogy a hangverseny anyagilag nem sikerült, egy cseppet sem ejtette zavarba a joghallgató urakat, hanem azért a legjobb kedélylyel tánczoltatták meg a hölgyeket. A négyeseket 26 pár tánczolta. Végig nézve a csillogó kolónon, a díszes báli ruhákról (bár kérettek egyszerű öltözékben megjelenni a hölgyek) akár a jogász-bálban képzelhettük magunkat. A tánezolók sorában láttuk : Eötvös Róza, Erdélyi Anna és Mariette, Fekete Jánosné, Fiilöp Berta és Piros, Fülöp Róza, Gáspárdy Malvin, Gröber Anna, Berta és Irén, Jekelfalussy Eta és Ilona, Kemény Alajosné, Kliegí Panna. Konn Ilonka, Lipovniczky Irén (Hevesről), Lőrinczfy Janka, Menner Etel, Nahóczky Vilma, Petravich Ilka és Irén, Reiter Ilona, Sajósy Margit, Staud Juliska, Szuhányi Anna, Vass Ilona hölgyeket. A táncz a legjobb kedvvel 3 óráig tartott. A rendezőség köszönetét érdemel a nyújtott élvezetes estélyért. A boldog újév. Egy év nagy idő, s igy vehetünk egy lélekzetet minden fordulónál. Tarhonyái Men y h é r t is ekkép gondolkozott, s ugyancsak kapkodott a lélekzet után, mikor az újév megérkezék, ama szörnyű járulmányokkal egyetemben miknek neve: kontó. Ezek képezik a múlt idők eseményeinek előre vetett árnyékát. Még a zörgése is gyanús annak a csomó papírnak, mit Menyhért úr hol felvesz, hol letesz, mintha nem volna tisztában a felől, mit csináljon velők. Ilyenkor nem tud segíteni az ördög ! ? A speczerájos szép kacskaringós betűkkel dolgozott. A suszter előszedte minden Írásbeli tudományát, hogy kifogástalanul állítsa ki a kontót. Mindez nem egyéb szelíd gúnynál, mely még keserűbbé teszi azt, a mi amúgy is elég keserű. Ezenközben megnyílik a szobaajtó szép lassan, csendesen, s egy fürtös fő bukkan be. Az elsőt követi a második, a harmadik, és igy tovább, miként az orgona-sip. Csak öt lányka kíván boldog újévet a boldog papának. — Boldog új évet papa! Boldog új évet ! De a papa még mindig csak markában szoritgatja a lidérczet. — Hallod-e Biliké, hogy tudsz te egy év alatt öt pár czi- pőt elnyúzni ? Birike már jó nagyocska, — lesüti szemét s nem védekezik. Szerencsére Tinike is ott van. — De papa, Birike már nagy lány, — kell neki ! — Hallgass te kis bagoly, hiszen te is elnyúztál annyit! Erre meg Liliké vág közbe: — Hja papa, Tinike még kis lány, nem tudja kímélni! — No hiszen szépen vagyunk! Holnaptól fogva csak tejet reggeliztek. Rettenetes sok kávét meg ezukrot elpusztítotok ti! Erre az Ítéletre szörnyű ijedelem mutatkozott a gömbölyű arezokon. A hallgatást Giziké bánatos hangja törte meg: — No hiszen papa, képzelem milyen boldog új év lesz ez ! Erre az alapos megjegyzésre Menyhért úr önkénytelenül elkaczagta magát, mikor aztán miként a sisera had rontott feléje a feltartóztatott csapat: — Boldog új évet, papa! Boldog új évet! A boldog papa pedig a csomó papirt szépen az asztalfiókba csúsztatja, mondván: — Majd máskor! Ma úgyis a „napja“ van, hadd legyen hát ez még „boldog“ ! É. I. Regényirodalmunk. Szépirodalmi társulatok ülésein, lapok hasábjain nap nap mellett fölmerült az a panasz, hogy regéuyirodalmunk teljesen pang, Jókain kívül alig ir valaki regényt, s ha ir sem kap kiadót; ennek következtében a közönség teljesen megfeledkezett arról, hogy magyar regény is teremhet. *
