Eger - hetilap, 1885
1885-05-19 / 21. szám
175 törvényjavaslatot, hozzájárul Szederkényi Nándor t. képviselő ur határozati javaslatához. (Helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) A p p o n y i A. Magát a vasutat azon módozatok mellett, amelyek mellett az terveztetik, nem ellenezheti. De először kívánja, hogy a kormány határozottan nyilatkozzék: hogy az állam a kérdéses vasút javára sem most, sem jövőre nem fog terhel- tetni; másodszor kielégítőbb megnyugtatást kiván azon verseny- viszonyokra nézve, melyek a magy. államvasutak s e tervezett vonal közt fejlődnek; harmadszor óhajtja, hogy a felhatalmazás időtartama ez év végén, vagy legfölebb jan. hó közepén túl ki ne terjesztessék ; s ha ezekre nézve kielégítő nyilatkozatot nem nyer, kénytelen lesz ellene szavazni. Kemény Gábor közmunka miniszter részletesen felel a hozzá intézett kérdésekre s hosszasan indokolja a törvényjavaslatot. Apponyival szemben megjegyzi, hogy a mátrai vasút tulajdonképen oly helyzetben van, hogy az államvasutaknak nem any- nyira a mátrai vasút versenyétől kell félni, mint inkább attól, hogy miután az államvasutak igazgatóságának kezelése alá jön, azok fognak elterelni oly küldeményeket is, melyek tulajdonkép méltányosan, helyesen a mátrai vasút érdekében és részére kellene, hogy szállíttassanak. E tekintetben irányelv az, hogy e vasút a nagy forgalomból egyáltalában ki van zárva — saját bél- forgalma pedig egészen részére számittatik. Elvi kifogás különben az ellen sem volna, ha a felhatalmazás csak február végéig adatnék meg. Elfogadásra ajánlja a 1 örvényjavaslatot. Szederkényi Nándor újból elfogadásra ajánlja határozati javaslatát. A képviselőház a tjavaslatot úgy általánosságban, mint, némi csekély módosításokkal, részleteiben is elfogadta. E kormány-meghatalmazással azonban a mátrai vasút ki- épitése még nincs eldöntve; s azt hiszszük, hogy addig lesz még időnk, ha saját érdekeink mellett nemcsak beszélni s jajveszékel- ni, de tenni is akarunk, hogy az országos érdekek által is parancsolt, eger-nádasdi vonal kiépítése ügyében, melynek a képviselőház körében is számos, tekintélyes és befolyásos pártfogói vannak, sőt melynek — mint határozottan kijelenté, — maga a közi. miniszter sem ellensége: a sükeres és czélhoz vezető lépéseket teljes erélylyel, lehető gyorsasággal s áldozatkészséggel megtegyük. Mélázásba merültem. Rá gondolék — mint útközben is any- nyiszor — jó szüléimre, a kik eleget sírtak már csak azért is, hogy eljöttem, — hát még ha ezt most tudnák ! Nemsokára a zászlóalj segédtisztje: Miskolczy Péter, (ki később Tisza-Füred táján gazdálkodott a bús időkben,) jött hozzám ijedt képpel. — Az istenért, gyerek! mit csináltál? Rapaics őrnagy, az a jó ember, nincs lionn. A zászlóalj parancsnoka fel van háborodva ellenetek. A hadbiró szintén azt viszi, hogy példát kell adni csattanósan. Hadi törvényszék elé kerültök. Jelentkezzetek, s bánjátok meg a bűnötöket töredelmesen. — Nincs bűnünk! — mondá büszkén Flóri, s ő utána én is csak azt mondhattam: — Nincs ! Másnap délben igen linóm ételeket küldtek valahonnan. Az én társamnak nem ízlett, épp azért, mert igen tinóm volt. Azt jegyzé meg: — Most már csakugyan nagy a baj! A melyik katona ilyen jó ételt kap, az veszve van. A könyörületesség szokta az ilyet főzni a siralomház számára! Könnybe lábbadt mind a két szemem. Szegény jó anyámra gondolék, ki meg sem álmodja, hogy mily bajba került az ő egyetlenegy fia. Elment harczolni szabadságért, dicsőségért, s elveszti magát esztelenségből. Valami sok szóval nem terheltük egymást — gondolkoztunk. Tudtuk, hogy másnap ül össze a katonai bíróság, melytől a hadbiró példás büntetést fog kérni. A svéd mezőgazdaság az általános kiállításon. Minél inkább közeledünk a holt idény felé, annál inkább felpezsdül az élet Budapesten. Ma már szinte meg szokott dolog, hogy fővárosunkat mint világvárost emlegessük és csaknem méltán, mert a hol 30—40 ezer ember látogat meg egy nap egy kiállítást s a mellett még a lóversenyre is temérdek néző jut, ott az élet igazán világvárosias. De nem is volt még időszak, melyben a rendőr többet panaszkodott s a bérkocsis rózsásabb hangulatban lett volna. Ma a bérkocsisé a világ; ő az űr, s a kit visz, az a rabszolga. Legjobban jár, s csaknem legtovább ér mai nap- ság, g ki a saját lábán jár. De ki szánja rá magát erre a sok látványosság, a sok hűhó között. Csütörtökön megint a kocsisoké volt a világ. Özönlött a nép a kiállításra, látogatott volt a lóversenytér és estére csalogatott a virágok nagy ünnepe, felül reá, egész délután szakadt az eső. Ennek köszönhetjük aztán hogy Budapesten csütörtökéjjel nem volt „Egy éjjel Budapesten“. De majd meglátjuk vasárnap, ha a meteorologiai intézetnek is úgy tetszik. A kiállítás jó időben, rósz időben elég látogatót vonz. Legtöbben rajzanak a tűn déri ragyogásé ipar csarnokban, a szűk, de gazdag műcsarnokban s különösen a minta-vendéglőben. Legkevesebb látogatója akad ma még a mezőgazdasági csarnoknak, pedig erre méltán a legbüszkébbek lehetünk, mert hozzá hasonlót világtárlatokon se igen találtunk, s mert jele, hogy a mezőgazdasági téren is rohamosan haladunk. E hideg napokban kell hogy vendégeink felé meleg vendég" szeretettel forduljunk s kedvesebb vendégünk alig lehet, mint a svéd mezőgazdasági kiállítás. Engedjék meg tehát, hogy vendégünket lehető körülményesen bemutassam. A svéd királyság tudvalevőleg az 55°20’18“ és 69°3’21u északi szélesség között fekszik; körülbelül 1500 km. hosszúságban nyúlik el, mig szélessége 3—400 km. közt váltakozik. Norvégiától magas hegyláncz választja el. Az ország északi és közép részei hegyvidéket képeznek, délen több jelentékeny rónát találunk, ilyenek „Uplandsslätten,“ „Ö s t göt a s 1 ä 11 en,“ „Vestgötaslätten“ és Skanska slätten.“ E rónák közül egyik sem emelkedik 100 mtrnyire a tenger szine felett. Svédhon azonkívül, hogy tenger környezi, belvizekben is annyira gazdag, hogy csak Finland hasonlítható hozzá. A tavak körülbelül az ország tizenkettedrészét foglalják el. A folyamok száma is nagy. Ezek északon meglehetős hosszúk, de délen csak a Gőtaelf vehető számba. Számtalan a vízesés, mely olcsó hajtó erőt szolgáltatna, de még jobbadán kihasználatlanok. Tudva levő, hogy a skandináv félsziget éghajlata, éjszaki fekvése daczára igen enyhe. Az árpa és a rozs csaknem minden És arra a napra visszaérkezett hivatalos utjáből Rapaics őrnagy is. Nem igen ismertük, mert megérkezésünk óta a zászlóalj sohasem volt együtt. Századonként messzire szétosztva vigyáztunk a bérezi szorosoknál. Az őrnagy csak néha jöhetett megvizsgálni a csapatokat. Igen komoly, szótalan ember volt; egyszerű modorú, de férfias; mondták, hogy Horvátországból való s a magyar nyelvet törve beszélte; de bár neje s gyermekei va- lának, az utolsó pillanatig példás és erélyes bajnoka volt a sza- badságharcz ügyének, ki nem csak teljes sikerrel védett meg egy fontos területet, hanem ágyukat öntetett, lőport gyártatott, ujon- ezozott, s lélekkel testtel szolgálta a magyar dicsőség lobogóját. Nem a sokat emlegetett, nem a zajosan szerepelt, hanem a leghasznosabb ezredesek közé tartozott. A lelkiismeret embere mindig és mindenben. Most is, hogy megérkezett, s hallá, hogy katonai bíróság ítél két fiatal altiszt elkövetett vétsége fölött, eszébe sem jutott az út fáradságát kipihenni; ment egyenesen a bíróság ülésére s hallgatta, hogy a hadbíró mint kér halált a fejünkre. — Át akarom nézni a fontosabb iratokat! — mondá Rapaics. És hirtelen átolvasta a jelentést és a mi végzetes panasz- iratunkat. — Hát a vádlottak conduite-lisztája hol van ? — Itt van, őrnagy ur. Figyelve olvasta át s aztán szelíd komolysággal szólalt föl: — A születési évszám mutatja, hogy az egyik vádlott még gyermek. Több mint két éve hiányzik csak abból is, hogy általában katonaságra kötelezett lehessen. Valószínű tehát, hogy nem
