Eger - hetilap, 1885

1885-04-28 / 18. szám

149 ményű s minden kérdésben bátran állást foglaló fiatal ügyészt még akkor is szívesen hallgatták, ha nézete a közfelfogástól sokban eltért, ami a megyét mind jobban átható s végre is ural­kodóvá lett szabadelvű ellenzéki áramlattal szemben, vele. ki kritikai s kezdeményezési hajlamai daczára. egy bizonyos mérvig conservativ irányban működött, bizony nem egyszer megesett. A tisztán közigazgatási ügyekben s a törvénykezés terén azonban alig talált eílenmondásra, az úrbéri ügyekben pedig csak hamar valóságos tekintély leve. — Beszédei rövidek, de találók, olykor élczczel, sőt gúnynyal is fűszerezve voltak. S ha önérzetessége egyszer-másszor az érdesség határáig ért is, s ha néha kimé- letlen volt is szóval: jó szive mindjárt jóvá tette azt s a hozzá folyamodók közül senkit sem eresztett el vigasz s megnyugtató Ígéret nélkül; amit pedig ő megígért, az teljesítve lett. Ilyen volt ő, e bizottság columnalis tagja, ki még ha­lála előtt egy nappal is itt állott e teremben, hogy a megyei ön- kormányzat épületének boltozatát fentartani segítse, mint annak egyik antik oszlopa. Tartsuk mi is fel, t. bizottság, érdemeihez méltán emlékezetét! E halotti jelentések után örömmel ragadom meg az al­kalmat egy élőnek tiszteletére rendezett oly hazafias ünnepély­ről tenni jelentést, amilyen megtisztelés rendszerint csak holtuk után szokta érni még a legérdemesebbeket is. Ez ünnepet, Eger város társadalma nevében, de a városi hatósággal kezet fogva, a társadalmi s hazafias mozgalmak terén keletkezése óta folyvást kezdeményező egri kaszinó-egyesület rendezte az alapítók közül már csak egyedül élő tagja. Egervá- ros legérdemesb polgára — 0 s i k y Sándor 80 éves születésének évfordulójára, mely nap f. é. február hó 27--ére esett. Tehát azon nagy érdemek, melyeket Csiky Sándor Eger város úgy szellemi, mint anyagi érdekei mellett, szemben a ha­talommal és hatalmasokkal, egy hosszú életen keresztül, sőt any- nyi áldozattal, szakadatlant folytatott küzdelmében szerzett ; a tántorithatlan s mindenre kész hazafiság; a hajszálig követke­zetes politikai jellem, melynek jelszava — hogy „semper idem“; a szabad eszmék azon hő cultusa, mely szívben s ajkon lelkesedve ég; mindez együtt, melyek benne, mint eszményies vonások, az igaz magyar s valódi polgár példaképévé testesülnek . . . s még azon magas korban is, mely másnál annyi gyengeséggel jár. egyé­nisége változatlan jellegében s az erő bámulatos üdeségében je­lentkeznek. — Eger város hazafi polgáraitól, nem most először, de legkegyeletesebb módon most elismerésre s hálára találtak! Szép és minden hazafira nézve vigasztaló és lelkesítő jelenet! (városunk egyedüli hangversenyképes solo-hegedüse), Lang Sán­dor gymn. tanuló zongora-játéka, s a főgymn. ifjúság énekkara töltötték be az estét, Komáromy k. a. felléptét nagy kíváncsisággal vártuk annyi­val inkább, mert Egerben sokan ismerték őt pályája kezdetén, mint szép hangú fiatal leánykát, s ő igazolta is a jövőjéhez már akkor fűzött szép reményeket. — A budapesti népszínház kö­zönségének kedvencze volt, s abbaui fényes szereplése után szer­ződött a királyi operaházhoz. Thomas „Mignon“-jából az „Ismered-e a hont ?“ kezdetű dalt, s magyar népdalokat énekelt azzal a tiszta csengésű hang­gal, azzal a grácziával és megnyerő szeretetreméltósággal. mely- lyel a népszínház közönségét mint Fiametta annyira meghódította. — Előadása értelmes, szépen pointiroz, éneke discrét. behízelgő. A közönség szűnni nem akaró tapssal adott kifejezést őszinte elismerésének, úgy, hogy dalait kétszer ismételni kellett, Hirsch Hugo Yieuxtemps egy szerzeményét (II-éme mor- ceau brillant de salon) adta elő hegedűn tőle már megszokott bravourral. A zongora-kíséreteket Szabó Gyula játszotta. Lang Sándor, IV. oszt. gymn. tanuló Lescheticzky egy impromptu-jét játszta zongorán (Les deux alourettes); játékával már előző években is felköltötte a közönség figyelmét; láthatólag halad évről évre, s igazán bámulatos technikája most is kivívta a közönség osztatlan tetszését, A felhangzó taps szép haladásá­nak nemcsak jutalma volt, de buzdítás is a jövőre nézve. A gymn. ifjúság énekkara négy darabot adott elő: Czigány- élet (Schumann R.) Magyar népdalok (Beleznay Antal), Búcsú (Hubay Jenő), és a Király-indulót, (Huber Károly) és pedig a ma­gyar népdalokat kivéve) katona-zenekar-kisérettel. — Az ének­kar szabatosan, biztosan működött, ingadozást sehol nem muta­tott; a pianok és forték (különösen az előbbiek) kellő kifeje­zést nyertek. Valóban, méltó volt ez ünnep, úgy az ünnepelthez. mint az ünneplőkhöz! Pedig csak abból állott: hogy azon ufcza. melynek egyik házában az érdemes férfiú született. Csiky Sándor- utczának kereszteltetett s az azt jelző márvány tábla az úgyne­vezett gymnasiumi laktanya falába beillesztetett, a kaszinó termé­ben pedig egy — Eger hölgyei nagyszáma által még díszesebbé tett — disz-közgyülés alatt, Eger város országgyűlési képviselő­jének ünnepi beszéde mellett, Csiky Sándor arczképe leleplezte- tett s a több mint 200 terítékű közlakomán érette hangzott min­den szív és száj éljene. De az Egerváros által oly méltán megünnepelt férfiú a me­gyei élet s önkormányzat sok csatát vivott s elvtársai sorában sok győzelmet aratott veterán bajnoka s e bizottságnak még ma is egyik legérdemesebb és tán legidősebb tagja is. . . Nincs kétségem benne, hogy a t. közgyűlés e férfiúnak, a megyebizottság e Nestorának Egei- város általi megünnepléséhez részéről is annyiban hozzájárulni kíván, hogy ez alkalomból örö­mét foglalja jegyzőkönyvbe a fölött; hogy az ünnepelt e magas kort elérve is, még mindig a közügyeknek él s közgyűléseinken az eltűnt nagy idők hagyományait és lelkesedését képviseli. Az alispáni jelentés, egyebek közt, a megyénkben közelébb befejezett ujonczozás eredményére is kiterjeszkedik, s consta- tálja azon szomorú körülményt, hogy mig azelőtt Hevesmegye meg­szabott közös hadseregbeli jutalékán kívül, a fölöslegből a m. kir. honvédségnek is bőven juttatott anyagot, az utóbbi időkben, s fő­leg a jelen évben, a közös hadsereggel szemben is jelentékeny (több százra menő) hátralékban maradt, (Lásd a lapunk múlt számában közölt ujonczozási kimutatást.) — A jelentés e pontja a közgyűlésben felszólalásra készté Rády E. biz. tagot, ki a baj okát az elviselhetetlen terhekkel megrótt néposztály elszegé­nyedéséből származó testi elsatnyulásban véli rejleni, s indítvá­nyozza : utasíthassanak a járási szolgabirák az ide vonatkozó sta­tist. adatok gondos összeállítására, s az alispáni hivatalhoz való mielőbbi beterjesztésére, mely adatokból aztán az illető szakosz­tály a baj okait kinyomozván, annak gyökeres orvoslására a mi­nisztériumhoz jelentés lenne fölterjesztendő. A közgyűlés az indít­ványt helyesléssel fogadta. A jövő évnegyedes közgyűlés határideje, tekintettel az ara­tási időszakra, f. é. jul. hó 27-ére tűzetett ki. Az üresedésben levő, s esetleg megürülendő megye-tiszti ál­lomások betöltésére nézve a kijelölő bizottság tagjaiul, a megye ré­A magyar népdalokat a közönség tapsaira és óhajára ismé­telni kellett, mely alkalommal a dalok szerzője (a hangversenyen jelen volt Beleznay Antal) ovácziókban részesült: a közönség za­jos tapsára meg kellett jelennie. A lyceum díszterme egészen megtelt válogatott közönséggel. Calabas. Nehány adat Bessenyöröl.- K. K-tói. ­A másodika bessenyei okmány-gyűjteményünknek Miklós nádorispánnak és kunokbirájának itélet-levele 1348-ból eredeti­ben. nagy és széles hártyapapiron. Ezen oklevélnek első személye Miklós nádorispán. Nos Nicolaus. 1342—1356 közötti években volt nádorispán a Geletti vagy Geleti családból, mely nyilván olasz jövevény vala. A mi a nagy levélen a nehezen olvasható irás mellett leg­inkább föltűnik, a függő pecsét gót betűkkel írott, olvasható körirattal. *) Ezen itélet-levélben a Bessenyei nemeseknek II. Miklós egri püspökkel vitt pere beszéltetik el, melyből a következőket talál­juk említésre méltónak: 1347-ik évben jun. elején nádori gyűlést tartott aszihalmi síkon a hevesujvári és borsodi nemesek egyetemével. *) *) Sigillmn etc. magyarul: Gileti Miklós Magyarország nádorának és a ku­nok birájának Pecsété. A pecsét metszvénye érdekes: az oroszlánnyal küzdő tigris. A pecsét-tannal foglalkozók ismerik Gileti Miklós nádor pecsétét; de az eddig meg­jelent rajzokkal alig lehetünk megelégedve. ’) „in congregacione nostra generali uniuersitati nobilium de Heueswyuar et de borsod Comitatumn prope villain Zenhalm celebrata“ úgymond nádorispányunk. *

Next

/
Thumbnails
Contents