Eger - hetilap, 1885

1885-04-07 / 15. szám

127

nei árnyalatokat pontosan kiemelő, s annak minden szépségeit érvényre emelő exequálásához próbák és gondos tanulmányozás szükségeltetnek. — Nagyszombaton a feltámadási körmenetet, ezernyi ájtatoskodók részvéte mellett, Lengyel Miklós püspök nagy-prépost ó mlga vezette. Ugyancsak ö mlga pontifikáit a busvét-vasárnapi nagy misén; mig a húsvéthétfői istentiszteletet Szele Gábor kis-prépost ő nsga tartotta. — A főegyházi kar husvétvasárnapon Horák (D. moll) miséjét, Zasskovszky E. Gradualeját (magán-soprán), és Schubert Fér. kedvelt Alleluja- offertoriumát, — husv.-hétfőn pedig Zasskovszky Endre (B. dur) miséjét adta elé. Betétek voltak: Zasskovszky E. egyik legsiikerültebb szerzeményű „Graduale-ja (magán-bassus), és Führer „Regina coeli“ offertoriuma. Az előadás, kellő zene-erők hiányában, sok kívánni valót hagyott fon.

— Danielik János püspök ő mlgának a főrendiházi tjavaslat tárgyalása alkalmából a felső házban tartott beszédét egész terjedelmében mai számunk mellékletéül veszik a t. olvasók.

— Nyilatkozat. — A „Gyöngyös“ czimü lap azon hirt közölte, hogy nálam. Karácsondon, a megyei választásokat illető con- ferenczia tartatott. Minden félreértések elkerülése végett, ezennel határozottan kijelentem, hogy nálam semmi conferenczia sem volt, sőt annak tartására, felhívás nélkül, jogosítva sem éreztem magamat. Karácsond, april. 2 1885. Puky Miklós.

— Hevesmegye közig, bizottsága april havi ülését jövő hétfőn, f. hó 13-áu, fogja tartani. A megye évnegyedes rendes közgyűlése pedig f. hó 27-én leend. Ez alkalommal fognak egyszersmind az üresedésben levő megyetiszti állomások, válaszlás utján betöltetni.

— Hangverseny. Az egri helyőrség tisztikara, jövő vasárnap, f. hó 12-én, délután 5 órakor, az érs.-lyceum dísztermében, a helybeli szegény-alap javára, hangversenyt rendez, melyre a rendező tisztikar városunk közönségét tisztelettel meghívja. A hangverseny részleteiről a közelébb kiadandó hirdetmény fog bővebb értesítést nyújtani.

— Egyházm. személyzeti hírek. — Hatty ár András, kiskörei káplán a nyíregyházi, — Szoó Antal, kinevezett bodonyi káplán a kiskörei kápláni állomásra rendeltettek. Truszka István. kinevezett nyíregyházi káplán a bodonyi kápláni állomáson meghagyatott.

— Egyházi zene. — A nagyhét néhány napját Bpesten tölt- vén, volt alkalmam azon megható s áhitat-emelő ének-előadásban gyönyörködni, melyet nagy-szerdán, esti 6 órakor, az egyetemiutazott, több postakocsit véve igénybe, midőn nap nyugta felé az andaui postakocsira ült fel.

Tehát Andauba újra!

A nap már lenyugodott, az erdők esti illata jótékonyan hatott kifáradt idegeire, az ut két oldalán elterülő sűrűség, mint valami ködfályolkép tűnt fel előtte, s az ágak közt, ha megpillantotta a holdtól megvilágított eget, azt gondolta, leselkedő szem ! Hátha a „schöne Rezi“ szeme? Ah a „schöne Rezi“ . . . . E pillanatban nagyot zökkent a kocsi, s ö a „schöne Rezi“ szemeivel, ábrándjaival s a szundikáló postakocsissal a földre pottyant.

— Feldültünk, — szólt felébredve s ütött oldalát tapogatva a kocsis.

— Az ám! — válaszolt az ábrándjaiból furcsán kizavart Lajos, s erősen sajgó könyökét emelgette.

Felkeltek nagy nehezen, s azt vették észre, hogy a rúd eltörött és egyik ló megsántult.

— No, lesz nekem, sohajtozott szomorúan a kocsis.

Nagy nehezen — a tört rudat összekötözve, s a sántító lovat vezetve — megérkeztek Andauba a postára.

Szép emeletes ház udvarára hajtottak be, melynek homlokán aranyos postaczimert világított meg a lámpa.

A kocsi neszére kinyílt az emeleten egy ablak, s egy mérges bassus hang a legnagyobb ingerültséggel kiáltott le.

— Hát te akasztófa virág! hol késtél eddig? Várj csak, mindjárt lemegyek.

Pár pillanat múlva kinyílt nagy robajjal az udvarba vezető ajtó, s a hang tulajdonosa megjelent.

Körülbelül 50—55 éves elhízott, magas némber volt, vállain, — pedig hideg sem volt, — egy férflkabát-féle lógott, s egy vastag botra támaszkodott.

Czifra kifejezések közt kezdte verni a kocsist, ki — talán megszokta már az ilyes fogadtatást, — csak arra vigyázott, nehogy fejét érjék az ütések.

templomban, a bpesti zeneakademia növendékei rendeztek, — talán mondanom sem kell -• a templomot szorongásig betöltő, elegáns hallgató közönség (melynek soraiban ministereket is láttunk) részvéte mellett. Előadattak: Bach oratóriumából egy részlet, Liszt F. „Krisztus“ oratóriumából egy bariton-solo, magánhege- dü s harmonium kísérete mellett, s a „Stabat mater speciosa“ vegyes karének. — Az ősz maestro, Liszt Ferencz, hosszú, galamb-fürteivel, örökké derült, szelid arczával, átszellemült tekintetével, barátai körében, szintén ott hallgatta, saját remek alkotásának elragadó interpretatióját. — Magam is lelkem mélyében megindulva hallgattam azt, s újra meg újra föltolult con- templálö elmémben a gondolat: vajha eljő-e nem sokára az idő, midőn az egri székesfőegyház karáról a mi közönségünk is fog hasonló, nagyobb szabású egyházi zenemüveket hallani; midőn, egy, az igaz vallásos buzgóság, s a magasabb lelki műveltség egyik általán elismert leghathatósabb tényezője: az egyházi zeneiránt melegen érdeklődő mecénás intéző kezei alatt, az egyházi zeneért lelkesülő egri dalkör hozzájárulásával, nőiskoláink növendékeiből, könnyű szerrel, s alig számba vehető áldozattal oly tekintélyes énekkar fog alakulni, mely rövid időn oratóriumok előadására is képes leend ?! — Faxit. . . X. y.

— A kát. zenekar, husvét-vasárnap a lyceum-téren, husv. hétfőn pedig a cist. rendház terrassán tartotta meg a déli órák- Dan, szokásos ünnepi térzenéjét, választékos műsorral, s számos és díszes közönség részvéte mellett.

— Ösztöndíj-adományozás. — A városi tanács kezelése alatt levő Kovács János-féle ösztöndíjban az 1884/5-ik isk. év I-ső felére következők részesíthettek: Lefevre Dezső, Goth Ferencz, Fiilöp Zoltán, Radvánszky Lajos, Varga János, Hanák Gyula, Békeffy Iván, Szabó Béla, joghallgatók: fejenként 26 ft 25 krral; Csór Gáspár, Bertha János, Szlammer Ágoston, Janosik Béla, Péter Ferencz, VlII-ad, — Bartha Kálmán, Gyalogai Béla és Kotriba Nándor Vll-ed oszt. tanulók.

— Az egri helyőrség — hir szerint — a nyár folytán változást szenved. A jelenleg itt állomásozó 65. sz. főiig Lajos-Vik- tor-ezred Egerből Bécsbe megy, s helyét városunkban, a most Josephstadtban állomásozó 60 sz. b. Appel-ezred foglalja el, mely ez alkalommal, hosszú idő után, ismét hadfogadó kerületének székhelyére kerül vissza.

— A hevesmegyei gazd. egyesület választmánya f. apr. hó

11-én d. u. 2 órakor az egyesület helyiségében Gyöngyösön ülést tart.

Mikor már úgy látszott, első dühe lecsillapult, megkérdő a késés okát.

A kocsis magát mentegetve mondá, hogy később indult el, mint rendesen.

— Miért? kérdő a fúria.

— Mert az utas ur tovább uzsonázott mint kellett volna s nekem is fizetett egy pohár bort.

Csak ekkor fordult Lajos felé a némber, s káromszor-négy- szer végigmérve, barátságtalan hangon rivalt rá:

— Hát az ur nem tudja magát a rendhez tartani s nem tudja, hogy a postakocsisnak bort adni tiltják a szabályok ? Tudhatná, mert nem gyerek már. Ezért bírságot fizet.

Ezalatt a kocsis kifogott, s vezetni kezdé a lovakat az istálló felé. Persze, mindjárt észrevette az asszonyság, hogy sántít az egyik ló.

— Mi baja annak a lónak?

A kocsis elmondá, mi történt velők.

Ekkor tört ki csak igazán a vihar.

Végre szegény Lajosunk felé fordult, s becsmérlő szavak közt követelte, hogy mint a bajnak okozója, térítse meg a kárt.

Lajos, hogy szabaduljon végre, fizetett s tudakozódott a kocsistól, hol tölthetné az éjt.

— A vasúti állomáson.

Meglehetős rósz kedvvel indult az adott irányban s megérkezvén, valamit evett s lefeküdt. Bár fáradt volt, soká nem tudott elaludni. Bánta, hogy eljött s tépelődött: él-e még a „schone Rezi,“ mi lett Winkl bácsiból, Lizijéből, s ugyan hallhat-e felölök valamit?

Másnap, mig reggelizett, meg kérdezte a felszolgáló fekete frakkos, fehér nyakkendős pinczérek egyikét.

— Ki bérli a vendéglőt?