Eger - hetilap, 1885

1885-04-07 / 15. szám

128

— Gyász. — Himfy József, köreinkben is jól ismert gyöngyösi ügyvéd neje, Jakab Irma, f. hó 5-én, rövid szenvedés után, 39 éves korában Gyöngyösön elhunyt. Temetése ugyanott, közrészvét mellett, f. hó 6-án ment végbe. — Özv. Nizelek Tamásné, Bárt ha Juliánná, f. hó 1-én, 53 éves korában elhunyt. Hült tetemei f. hó 3-án tétettek az örök nyugalom helyére.

— A városi közvágóhíd felépítését, úgy a tűzoltó őrtanya telkén elvonuló utcza-csatorna, s kocsi-közlekedésű hid elkészítését, a f. é. márczius hó 31-én tartott nyilvános árlejtés alkalmával, mint legkevesebbet Ígérő, Gyubek Lajos vállalkozó nyerte meg, összesen 4975 ft 52 kr. vállalkozási árban, azon kikötéssel, hogy mindhárom rendbeli építkezést f. év julius hó 31-éig befejezni, és átadni tartozik.

— Egy öreg csángó Bukovinából, vetődött tegnap városunkba, „mert hát — úgymond — liireet hallá, hogy Eger szeep város ; meg akarta szemleelni.“ — Jámbor csángó atyánkfiát, — ki innét Páncsovára volt utazandó, — itt tartózkodása alatt, jó szive- s bőkezűségéről ismert nt. F . . y J. hittanár barátunk vette mecenási pártfogása alá.

— Erdő-égés. Az egri érs. uradalomhoz tartozó solymosi erdőben múlt márcz. hó 29-én tűz ütött ki, s 3Vs órai dühöngése közben mintegy 50 holdnyi területet pusztított el. A vész tovább terjedésének a kirendelt környékbeli lakosok megfeszitett munkássága az oltás körül, vetett gátat.

— Rothauzer testvérek, bpesti diszmű-árú-kereskedők, közelgő f. é. májusi orsz. vásárunkat, divatos disz-áruk, különösen a legújabb divatú eső- és nap-ernyőkkel gazdagon fölszerelt raktárral szándékoznak meglátogatni.

— A budapesti orsz. kiállítás és a városliget helyrajza, —

magyar, német és franczia szöveggel, — igen csinos szinnyomatban, Lampel Robert (Wodianer F.) budapesti könyvárus kiadásában, megjelent. Ara 40 kr. A kiállítás látogatóinak hasznos kalauzul szolgál.

— A Franklin-Társulat kiadásában Budapesten, újabban megjelentek : Az Olcsó Könyvtár. Szerkeszti Gyulai Pál. 182— 188-ik füzete. 182. füzet. About Edmond. A csonka-fülü ember. Regény. Francz. ford. Fáy J. Béla. 50 kr. 183. f. Neményi Ambrus. A franczia forradalom hírlapjai és hírlapírói- 30 kr. 184. f. Boileau. A költészetről. Tanköltemény négy énekben. Francz. ford. Erdélyi János. Második kiadás. 30 kr. 185. f. Két házaspár Vígjáték három felvonásban. Picard után francz. ford. Csiky Ger— Winkl ur, volt a válasz.

— Winkl! ki az a Winkl?

— Az az öreg ur, ki ott a karos-székben pipál.

Lajos oda ment.

Egy nagyon öreg ember ült ott, kényelmes és szép ruhában, fején aranyos házi sipka, szájában szép tájt pipa. Az egész egy megelégedett öreg ember képe volt.

Lajos sokáig nézte s végre megszólitá.

— Winkl úrhoz van szerencsém ?

— Az vagyok, felelt ez, sipkáját kissé megemelve.

Miben lehetek szolgálatára ?

— Egy kis felvilágosítást kérek.

— Szívesen.

— Él-e még az a Winkl, kinek körülbelül ezen a helyen volt egy nagy korcsmája, mielőtt ez a szerencsétlen vasút erre ment volna ?

— Él bizony. Miért kérdi uraságod, és miért nevezte ezt a vasutat szerencsétlennek ?

— Azért, mert az a Winkl ismerősöm volt, s aztán maga nevezte ezt a vasutat szerencsétlennek; minthogy tönkre tette őt is, meg a falut is.

— Micsoda? én neveztem annak — mert én vagyok az a Winkl — s tönkre tett engem s a falut ? Csalódik uram. Mindenemet én is meg a falu is a vasútnak köszönhetjük. Azóta lettem csak jómódú s a falu vagyonos, mióta ez az áldott vasút itt van. De kihez legyen szerencsém ?

Lajos megnevezte magát. Az öreg nem tudott visszaemlékezni. Hanem mikor Liziről kérdezősködött, büszkén mondá, hogy az viszi az üzletet, fiával együtt, s ő nyugalomban tölti nála napjait. ., . .

— Hát a „schöne Rezi“ ?

— Ki az a „schöne Rezi“ ?

gely. 20 kr. 186. f. Dugonics András. Kún László. Szomorú történet négy szakaszban, mely (1794-ben) a magyar játékszínre alkalmaztatott. Második kiadás. Bevezetéssel dr. Heinrich Gusztávtól. 40 kr. 187. f. Turgenyev Szergéjevics Iván. Egy vadász iratai. Oroszból ford. Csopey László. 1 frt 20 kr. 188 f. Theuriet A. Aurélia néni. Regény. Francz. ford. P. L. 60 kr. — Orvosi tanácsadó városon és falun. Szerkesztette Przmysl’i dr. Lengyel Dániel, volt honvéd-őrnagy törzsorvos, több tud. társ. tagja stb. Második javítva s,bővítve átdolgozott kiadás. Ára fűzve 1 frt 50 kr. Tartalma: I. Életrendi szabályok az élet és egészség fentartására. II. Betegségek és azokban való eljárás. III. Gyógyszerek és azok használata.

— Az országos munkás-betegsegélyző és rokkantpénztár

egri élőhely évi közgyűlése vasárnap f. hó 12-én délután 31/2 órakor az ó-casinó éttermében tartatik meg, mire a tagok ezennel meghivatnak. Szabó Sándor,

m. k. meghatalmazott.

— Az ált. munkás-betegsegélyző és rokkant-pénztár egri élőhelyének 1884-iki évi bevétele tett 1165 frt 96 kr; kiadása 1290 frt 89 krt; ügykezelési költségei 64 frt 10 kr. hiánya: 189 frt 03 kr. Az egri élőhely tagjainak száma volt : 240.

— Borüzlet. (R. tudósitónktól.) — A lefolyt héten nehéz ó vörös borokban volt a kereslet élénkebb. Finomabb áruk 70—80 írtért keltek hl-ként. Uj siller-üzletben a kínálat nagyobb, pr. 10 ft. á hl. Jobb-középfajta, jelentékenyebb mennyiségben (Foglár- féle-szőlő) 11 frton vétetett. — A borüzletben egyébként a pangás folyvást tart. (Gr. I.)

— Vasúti menetrend. I. A vonat Egerből indul: 1. Reggel 9 óra 45 perczkor: Füzesabony-Miskolez-Kassa felé. 2. Déli 12 órakor: Füzesabony-Miskolez-Kassa felé, és Fiizesabony-Budapest felé. 3. Délután 4 óra 40 perczkor: Füzesabony-Budapest felé. 4. Éji 11 óra 31 perczkor: Füzesabony-Miskolez-Kassa felé s (Füzesabonyban való 3 órai várakozással) Budapest felé. II. Egerbe érkezik a vonat: 1. Délben 12 órakor: Budapest felől. 2. Délután 4 óra 11 perczkor: Kassa-Miskolcz felől. 3. Este 6 óra 56 perczkor Kassa-Miskolcz felől. 4. Reggel 4 óra 17 perczkor: Budapest felől (Füzesabonyban csaknem 3 óráig való várakozással.)

Felelős szerkesztő: Sza/bó Ig'ZláCZ.

— A ki itt volt Winkl urnái, a Kren Matzl leánya.

— Ja, a Rezi! Nem „schöne“ az már, hanem úgy hívják, hogy „die grobe Postmeisterin“. Férje halála után átvette a postát s a leggazdagabb s leggorombább asszony a helységben. De hát honnan tudja az ur, hogy a „grobe Postmeisterin“-t azelőtt „schöne Rezi“-nek hívták, s hogy a Kren Matzl leánya ?

— Mondtam már. hogy én X. Lajos vagyok, hajdan sokszor voltam Winkl urnái.

— Bizony én nem emlékszem. De elsőt csöngetnek már, váltson jegyet, mert lekésik a vasútról.

Lajos már távozni készült, midőn egy koros nő közeledett feléjök. Sajátságos látvány volt. Egész külseje a hirtelen meggazdagodott parvenut árulta el.

Arcza a végtelen dölyföt mutatta, midőn valami szegényes kinézésű utas mellett ment el. Ruhája valóságos ékszer-kirakat.

Jóllehet kora reggel volt még, vörös selyem ruhát hordott, tele csipkével s szalaggal, mellén egy roppant nagy melltüvel. Füleit majd letépték a nagy gyémántos függők, s minden ujja gyűrűvel volt megrakva.

Páva-léptekkel közeledett a beszélgetők felé.

— Nézd csak Lizi, — szólt Winkl, — ez az ur azt mondja, ismer tégedet.

— Hogyan? Lizi a szelíd, félénk Lizi? — kiáltott fel Lajos.

— Semmi Lizi! — szólt a megsértett dölyf hangján ez, végigmérve Lajost. Én tekintetes, Z. urnák özvegye, s e vendéglő és étterem birtokosa vagyok. Én nem ismerem az urat. Különben, — fordult atyjához, — mondtam már neked, hogy ne állj össze minden utassal beszélgetni.

Lajos elfordult, jegyet váltott s szomorúan nézett a mindinkább tűnő Andaura és soha többé nem kereste fel a jó Winkl bácsit, a szelíd Lizit s a „schöne Rezi-“t. Szentgáli.