Eger - hetilap, 1885
1885-03-31 / 14. szám
116 A nagy ipar palota, a renaissance e gyönyörű remeke, immár teljesen elkészült, és belsejében serényen folyik már a kiállítási tárgyak felállítása és berendezése. A tanszer-épület is be van már teljesen fejezve; impozáns méretű faépület ez, melynek homlokzatán szép graphitrajz díszeleg: a bölcselet és a mennyiségtan két géniuszát ábrázolja e rajz, miket a tudományok segédszerszámai környékeznek: gyönyörű jelképezése e csarnok hivatásának. A csarnokban magában a paedagogia bő kincsei számtalan ládában vannak egymásra halmozva, várva a rendező kézre, mely remélhetőleg nem fog sokáig késni munkája megkezdésével. A házi ipar-csarnokban már rendezik a szobafűlkéket, a melyek a parasztlakások bútorzatát és belső berendezését fogják nemzetiségek szerint beosztva feltüntetni. A látogató e fülkékben oly gazdag néprajzi gyűjteményt fog találni, a mely hazánk népszokásait minden könyvnél világosabban fogja előtte feltárni. A mezőgazdasági csarnokban a mag-gyűjtemények csoportosítása már megkezdődött és mondhatjuk, hogy hazánk mezőgazdasága e csarnokban oly meglepő nagyszerűséggel lesz képviselve, mely alkalmas arra, hogy a külföld legnagyobb tiszteletét vívja ki mezőgazdáink számára. Egyébiránt már maga az épület előkelő stylje és izlésteljes csínja jelzi a mezőgazdaság fontosságát hazánkra nézve; a csarnok ugyanis egyike a világ legnagyobb és legszebb faépületeinek, és egyúttal fényes bizonyítéka annak, hogy faanyagból is lehet monumentális épületet emelni. E csarnok közelében szép kis kertészet látható, mely a kiállítás legérdekesebb részleteihez számítható. Zichy Ferencz gróf és a királyi vinczellérképezde faiskoláiból kikerült gyümölcsfák láthatók benne, melyek nem bő termőképességük, sem gyümölcseik sajátságos volta miatt tűnnek fel, hanem saját alakjuk miatt, mely mathematikai pontossággal a királyi pár nevének kezdőbetűit, hazánk czimerét stb. ábrázolja. Még érdekesebb látványt fog e kis kerti telep nyújtani, ha majd a fákat üde és gazdag lombozat fogja elboritni. A pénzügyminisztérium csarnokában rendezés alatt vannak már a szakcsoportok gyűjteményei, u. m. a dohánytermelés, a bányászat és kohászat, a pénzverés gyűjteményes kiállításai; ugyanennyire haladt a munka már a közlekedésügyi ministerium pavilonjában is, a mely a vasutak és folyamszabályozások szelvényeit és mintáit, továbbá a fiumei kir. tengerészeti hatóság gyűjteményeit tartalmazza. Ahorvát pavilion, — szép kétemeletes épület, karcsú toronynyal és szláv szabású nyílt verandákkal — legközelebb fog elkészülni; Horvátország kulturális állapotának hű és kimerítő képét fogja benne a közönség feltalálni; 1200-nál több kiállító kői nem tudtak mással dicsekedni, mint szép erdejükkel, pompás levegőjükkel, erős öklükkel. Főbüszkeségöket azonban erős szép lovaik, s a „nagy kocsma“ képezte. Mert tudni kell, hogy történetünk abban a korban játszik, midőn a vasutak még egyformán unalmasan szaladó sineikkel nem szelték át a legszebb réteket, a kalászos szántóföldeket; s a kőszén füstje nem rontá meg az erdők s mezők balzsamos levegőjét, s nem barnitá meg a majorságok fehér falát; — hanem még a régi jó idők jártak előfogatos lovaikkal, nehéz tál saskocsijaikkal, midőn az utas ott állt meg, ahol akart, azon korcsmában reggelizett, ebédelt s annyi ideig, a meddig akart, a melyikben tetszett, jó poros országutakon kedélyes beszélgetésbe keveredhetett a kocsissal, ki nem vette rósz néven, ha egy pipa dohánynyal megkínálták; — szóval: nagyatyáink boldog korában. Abban a korban, midőn az a zakatoló masina még nem vette el a szegény fuvaros ember keresetét. Mert ilyen fuvaros emberek voltak az Andau helység lakói is, — ezért voltak büszkék lovaikra, melyek köny- nyen szaladtak egy mérföldet egy óra alatt (akkor persze még kilometer sem volt) s „nagy kocsmájukéra, amelyben akár tetszett az utasnak, akár nem, de meg kellett állni, ha másért nem, hát megitatni a lovakat, s mellesleg jól esett az országút porát egy pohár sör, vagy egy fél meszely borral leöblíteni. Igen, mert az andaui ser kitűnő volt, s bora aránylag nem a legrosszabb. Volt is hire az andaui nagy kocsmának messze földön, melynek az országút mellett fekvő udvarában mindig volt egy-két fuvaros kocsi, s fehérre meszelt szobájának asztalai mellett mindig ült vendég, ki ha a bort vagy sört nem, megdicsérte a koesmárosné íőztit. Boldog is volt, büszke is volt a kocsmáros, és ha esetleg kövér arczára elégületlenség felhője ült, az csak akkor történt, ha tépelődött: miért nem áldotta meg az Isten őt Lizije helyett egy fiúval, ki mellette növekedve az üzletet halála után átvegye. No de ha fürge Lizijére tekintett, megvigasztalódott gondolván: jelentkezett e csarnok számára, úgy hogy az épületet jóval nagyobbra kell készíteni, mintsem eredetileg tervezve volt, A Duna-gőz h aj óz ási-társu 1 a t gőzhajóinak modelljeit, az ó-budai hajógyár készítményeit állítja ki egy külön pavillonban, a melynek tőszomszédságában látható a Ganz-féle vasöntőgyár csarnoka is; ez a csarnok, csinos miniaturképe a Ganz- gyár budai épületének, a melyben e világczég a maga nagyhírű waggon-kerekeit és elektrotechnikai gyártmányait készíti. A keleti pavilion byzanczi kupoláival, farácsozatával, szépen ivezett oszlopsoraival a festői keletnek egy idevarázsolt töredékeként mutatkozik; csarnokaiban nagyban folyik már az egyes osztályok berendezése, különösen a szerb és a bolgár osztályé. Ha még megemlítjük, hogy az erdész éti pavilion nagyhatású fakéreg-burkolatával, a műcsarnok a maga gazdag majolikadiszitésével, a királyi pavilion és a hangversenyterem szintén teljesen elkészültek, úgy ezzel megközelítő képét adtuk a kiállítási terület mostani állapotának. A hivatott tényezők a megnyitás határidejének közeledtével kettőzött buzgó- ságot fejtenek ki, hogy a kiállítás a kellő időben egy minden izében teljesen befejezett egészként adathassák át a közönség szemléletének. Különfélék. — Dr. Samassa József érsek ő exja, Budapestről, hol a főrendiház tárgyalásain tevékeny részt vön, tegnap, f. hó 30-én, székvárosába visszaérkezett. — Lengyel Miklós püspök nagyprépost, és Danielik János püspök ő mlgaik Budapestről, hol, mint a felsőház tagjai, annak ülésein, a főrendiházi reform, tjavaslat tárgyalása alkalmával részt vettek, — id. Samassa János ő nsga, ki, beteg fia látogatására, hosszabb ideig volt távul, — a múlt hét folytán városunkba visszatértek. — Danielik János püspök ő mlga, a felsőház f. hó 26-iki ülésén, a főrendiházi reform, tjavaslat tárgyában, nagy szabású s remek szerkezetű beszédet mondott. A beszédet, egész terjedelmében, lapunk jövő száma mellékletül fogja hozni. — Miklós Gyula, orsz. borászati kormánybiztos ő nsga, az Egerben felállítandó szőllőmives-iskola ügyében f. hó 28-án városunkba érkezett, s az ugyanez érdemben, vasárnap, f. hó 29-én a városház termében tartott értekezleten elnökölt. Kormánybiztos ő nsga ez alkalommal Zsendovics J. apát-kanonok ő nsga vendége volt, s f. hó 30-án távozott körünkből. majd Lizi férjéből csinálok utódot. Még inkább ragaszkodott tervéhez, midőn neje halála után az egész ház kettejök nyakába szakadt. Lizi 13 éves volt csak, segítségre szorult. A kocsmáros megkérte sógorát, hogy feleslegéből juttasson neki valamit. Volt ugyanis a sógornak 10 élő gyermeke: öt fiú, öt leány, valamennyi ép egészséges, mint a makk, piros mint a rózsa. De legpirosabb legépebb, s legszebb volt Rezi, kit méltán hitt az egész helység csak igy: ,,d’ schöne Rezi“. A sógor ráállt a kívánságra, s Rézi pár nap múlva a „nagy kocsma“ konyhájában sürgött-forgott, mint a „nagy kocsmáros“ buga s fogadott leánya. No ha eddig is hires volt az andaui „nagy kocsma“, híresebb lett ezután. Nem is tudta magát eléggé áldani a kocsmáros, hogy Rezit magához vette. Égett a kezei közt a munka, s akármennyi dolog volt, még is talált időt, hogy pár pillanatra a nagy szobába bepillanthasson, megkérdezhesse az ismerősöktől, izlik-e főzte, kitűnőnek találja-e a sört s elég jónak a bőid. ízlett, persze, minden, kitűnő a sör, és jó a bor. Hogyne? mikor olyan leány kérdezte, mint a „schöne Rezi“! Meg is érdemelte nevét. Magas, erős lány volt, vállbán egy kicsit széles, de annyival karcsúbb derékban; nem lépett, hanem mindig tánczolt, nagy kék szeme folyton mosolygott, szája folyton mozgásban volt,beszélt, dalolt, kaczagott,s ha kipirult arczczal, fehér kötényében a vendég elé állt, ez bizony alig állhatta meg, hogy ha már ajkán nem csiphetett egyet, legalább kezét meg ne szorítsa. De kapott is viszonzásul olyan kézszoritást, hogy másnap is megemlegette. Igen, mert Rezi nem csak szép, de erős és erényes is volt; s jaj volt annak, ki gonosz szándékkal közeledett feléje, nem csak nyelve mozgott ő néki hamar, hanem keze is. De hisz ez természetes. Hát nem volt ő neki már jegyese, a Kren Matzlnak fia, a Hans, ki derék fiú, iskolát is végzett s ha apja nyugalomba vonul, hivatalát, ő veszi át. Az bizony! hivatalát; mert Kren Matzl nem csak jómódú földmives, hanem postás is volt. Az is igaz, hogy a postásság csak abban állott, hogy a posta és
