Eger - hetilap, 1885
1885-03-31 / 14. szám
— 117 — — A szinkörépitö bizottság, Zalár József elnöklete alatt, f. hó 28-án ülést tartott, melyen a néli. Babies István-féle színházi hagyaték ügyében- történt, s lapunk múlt számában jelzett intézkedés felől, Babies Aladár jelentését s a városi hatóság átiratát tudomásul vette, s a takarékpénztári kölcsön után esedékes kamat kifizetését elrendelte. Tavassy A. polgármester azon indítványa, hogy a színkörben a páholyok fölebb emeltessenek, s ennek folytán a páholyok alatt nyitva hagyandó hely földszinti nézőtérré alakíttassák, úgy térnyerés, mint különösen tüzrendőri szempontból elvben helyeseltetvén, a kivitel módozatainak, s illetve a terv és költségvetésnek a szinkör-épitő Windt 1. építészmérnökkel való megállapítására, úgy szintén a színkör befestését targyazó javaslattételre bizottság küldetett ki. — A ..Magyarországi Kárpátegylet“ fölhívása. — I. Az alább következő felhívás sorainak, helybeli lapok utján, a közönség tudomására való hozatalára szólított fel engem, alulírottat a Magy. orsz. Kárpátegyesület, mint ezen egyesület egri tagjainak helyi képviselőjét, mit a tek. szerkesztő ur szives engedelméből ezennel teljesítek, arra kérve a kirándulásokért lelkesülő egri közönség tagjait, hogy a nálam levő aláírási ivet, az egyesületbe való belépés czéljából, minél többen alájegyezzék. Ledniczky Ipoly s. k. fogymn. tan. II. Fölhívás. —Midőn a magyarországi Kárpátegyesület hegyvidékünk megismertetése, hozzáférhetővé tétele és a touristikának ez által való emelése czéljából megalakult, nemzetgazdasági és közmivelődési szempontból egyaránt fontos feladat teljesítésére vállalkozott. Ezen feladat megoldásán már eddig is kitartó buzgalommal és gyenge erejéhez képest, elég szép sükerrel fáradozott. A touristák és üdülést kei-esők nagy sokasága, kik azelőtt csak az ország határain kívül vélték czéljaikat elérhetni, s igy a külföldet gazdagították itthon megtakarított pénzükkel, megismerkedve kárpátvidékünk természeti szépségeivel és egészségügyi tekintetben oly fontos egyéb kedvező tényezőivel, évről-évre nagyobbodó számban itt töltik a nyári időszak egy részét, és úgyszólván hazánk oltárán áldozzák filléreiket, midőn emelik a forgalmat és jólétet hegyvidékünk szegény lakossága között. Azonban a külföld sem maradt közönyös hazánk természeti szépségei iránt. Évről-évre fokozódik az idegen látogatók száma, s ezektől nem csak anyagi, hanem erkölcsi előnyöket is nyelünk, mivel ők, megismerkedve hazánk különféle viszonyaival, legjobban képesek odahatni, hogy a külföldön mi felőlünk elterjedt téves nézetek kiirtassanak, és a valóságnak megfelelőknek helyet engedjenek. De azért még messze vagyunk kitűzött czélunktól; még igen sok fontos feladat vár megoldásra; s mivel aránylag csekély erőnk igen sokfelé vétetik igénybe, csak igen lassú léptekkel előfogati lovakról ő gondoskodott, mert Andauba újság épen nem, levél meg minden félesztendőben egy, ha jött. Miért nem lett volna hát a „schöne Rezi“ gyorskezü? Ezt a körülményt főleg a Meiningenből kiránduló diákság ismerte. Meiningentől nincs messze Andau, s ha kora nyári hajnalon elindultak az „Alma mater“ szürke falaitól, még jóformán ott rengett a harmat a virágon, midőn Winkl bácsinak — igy hívták a korcsmárost — jó reggelt kívántak. Most is kedvelt kiránduló helyük a meiningenieknek Andau, akkor meg — a diákság is jobban ráért — ünnep és vasárnap tele volt az ut, az erdő, a „nagy korcsma“ kertje s szobája meiningeniekkel. Az öreg Winkl bácsi ilyenkor megemlékezett arról, hogy 2 évig ő is faragta a padot Meiningen iskolájában, mikor észre vette, hogy jobban szereti a falut, mint a várost, az erdőt, mint a szobát, és nagyobb kedvvel nézi, mint ütik le az ökröt, mint hogy gyönyörűsége volna penzumok csinálásában. Otthagyta hát a könyvet, s taglót vett a kezébe, s nem maradt meg fejében semmi, csak a „Gaudeamus igi- tur“, annak is csak a dallama, s azt is rég elfeledte volna, ha a diákok minden nyári ünnepen nem énekelnék nála egész nap. Büszke lévén arra a két évre, szívesen elbeszélt a diákkal, akármilyen kicsi volt is az, sőt még kész hitelező is volt, mert tudta, ha most nincs, megfizetik ha lesz. Csak akkor vonta össze homlokát, ha Lizivel ingerkedtek. A Rézi, az más, megvédi ő magát tízzel szemben is, és mindig ő nevet utoljára. A diákok közül kivált egy szőke, hallgatag fiú, ki soha sem incselkedett Lizivel, szívesen hallgatta Winkl bácsit, beszélt neki a meiningeni életről, szülőiről, kik messze laknak a Majna partján, testvéréről, ki akkora lehet, mint Lizi — de legszívesebben íuvolázott Rézinek. ki őt látta legszívesebben s hallgatta meséit Krimhildről, Brunhildről, Siegfriedről, Lőréiéiről, csinált neki bokrétát a virágokból, miket ez az erdőben szedett, s ha távoztak, rendesen adott Lajosnak — igy hívták a fiút — a maga virágaiból. haladhatunk előre. Ezen okoknál fogva azon kérelemmel fordulunk a nagyérdemű hazai közönséghez, hogy minél számosabban lépjenek be egyesületünkbe, és velünk karöltve közreműködjenek közvetlenül Kárpátvidékünk, közvetve pedig egész hazánk javára és dicsőségére. Külföldön már régen felfogták azon egyesületek fontosságát, melyek a touristika fejlesztésére alakultak, és tömegesen léptek be tagokul. így a Deutsch-Oesterreich- ische Alpenverein-nek 12,000-nél, az Oesterreichische Touristen- clubnak 7000-nél több tagja van, a Magyarországi Kárpátegyesületnek csak 2500-ra sikerült eddig tagjainak számát felvinni mindamellett, hogy tagsági dija csak 2 fi t, melyért a tagok évenként még tartalmas és terjedelmes évkönyvet is kapnak. Reméljük tehát, hogy a minden nemes és szépért lelkesedni tudó hazai közönség, fel lévén hiva figyelme egyesületünk törekvéseire és czéljaira, nem fog késni tömegesen belépni, hogy ilyképen a Magyarországi Kárpátegyesület is támaszkodva egy egész ország intelligentiájára és természetbarátaira, méltó helyet foglaljon a tou- ristikai egyesületek sorában, és hogy működésének kedvező eredményei minél nagyobb mértékben kihathassanak hazánk nemzet- gazdasági és közművelődési viszonyaira. Lőcsén, 1885. márczius hóban dr. Róth Samu alelnök. dr. Nagy Árpád titkár. — Kivonat az alapszabályokból. III. 1. Az egyesület tagja lehet minden bel-vagy külföldi tisztességes egyén, nem és korra való tekintet nélkül. 2. Az egyesület áll: alapitó, rendes, levelező és tiszteletbéli tagokból. Az alapitó tagok egyszer mindenkorra legalább 30 frtot o. é. fizetnek az egyesületi pénztárba. 2. A rendes tagok kötelesek évenként a rendes közgyűlésig 2 frtnyi tagsági dijokat a folyó egyesületi évre a pénztárba, vagy az egyesület helybeli képviselőjénél lefizetni, különben póstamegbizás utján fog az összeg az egyesületi pénztáros által beszedetni. 3. A ki az egyesületből való kilépését december végéig be nem jelentette, a következő évre is tagnak tekintetik. — — A hevesmegyei honvódegylet, vasárnap, f. hó 29-én a városház termében, Csiky Sándor elnöklete alatt, aránylag csekély részvét mellett, közgyűlést tartott, melyen elnöklő Csiky Sándor, mint a mart. 9-iki orsz. honvédgyülésen egyletünk képviselője, küldetéséről tüzetes jelentést tett, mi, az egylet intentioi- nak megfelelő magatartását tekintve, örvendetes tudomásul vétetett. Elnök azon indítványa, hogy az újból megválasztott orsz. központi honvéd-egylet elnöke, a márcz. 9-iki orsz. honvédgyülés jegyzőkönyvének egyletünk számára szabályszerű megküldése, s a jövő évi. alapszabályszerű közgyűlésnek, Bpest mellőzésével Aradra való összehívása iránt kerestessék meg, — elfogadtatott, Jankai bajtársnak a honvédegyletekhez intézett azon kérelme, hogy a Lajos szerette Rezit, — ha ugyan egy 15—16 éves gyerek szerethet egy 18—20 éves leányt; — ő legalább azt hitte. így tartott ez két évig. Lajos boldog volt, ha Andauba mehetett. Rezi észrevevén, mint áll a dolog, nevetett a „gyereken“, mi azonban sem őt, sem Lajost nem akadályozta, hogy ne énekeljenek, meséljenek s bokrétát ne kössenek együtt. Két év múlva Lajos felsőbb iskolára más városba ment. Az elválás, Lajos részéről könyek kíséretében történt. Rezi mosolygott s pajzánul meghítta Lajost lakodalmára. Lajos nehéz szívvel távozott, s megesküdött, hogy a kék- szemü, szőke hajú Rezit soha sem feledi, örökké szereti. Szegény 18 éves szív ! Mit tudsz te a világról, az emberekről, a feledésről, az „örök“ szóról?! Te eeryszerü ártat1 ansáo'od- ban azt hiszed, hogy az a hó, melv log, közelről is ragyogó fehér az emberek, akik közt ezer nők, mint te azt érint' ledés“, csak a szőtá gény te, majd belé érte: lelked árra* gadon tapasztal és lészsz olyan, _ De Lajos nem lett nyen. 0 a nagy város zajában is megőrizte a „scmjx._ _ _ emlékét, sőt talán szerette is. No persze, a távoliét s a képzelem »ly tulajdonoknak teljességével ruházza fel ábrándképünket, mit a mindennapi, prózai együttlét nagyon is meghazudtolhat. (Vége köv.) Szentgáli.
