Eger - hetilap, 1885

1885-01-08 / 2. szám

12

nyoghy főhadnagy, Turcsányi Mátyás, Vavrik Endre, Zay Ábra- hám és Zsasskovszky Ferencz. A közgyűlés határozatairól az illetők tudomásvétel, az „Eger“ és „Eger és Vidéke“ czimü lapok szerkesztőségei pedig becses lapjaikban leendő közlés czéljából értesittetni rendeltetnek.

Hitelesítik : Jegyzetté és kiadta :

Dr. Fekete Ferencz m. k. László János,

Sivampel József m. k. egyesületi jegyző.

A szegény tanulókat segélyzö egri egylet felügyelő bizottságának decz. 31-iki üléséről.

A tagok közül jelen volt 7 hölgy és 14 férfi.

Hosszas vita után a következőkben történt megállapodás:

1. Az alapszabályok három példányban lemásoltatnak s jóváhagyás végett a belügyministeriumhoz terjesztetnek fel. Mivel pedig a jóváhagyás megnyerése iránt kétség fenn nem foroghat: ennélfogva az egylet már most megkezdi működését, csakhogy egyelőre — mig véglegesen alakultunk nem tekinthető — csupán a legszükségesb előkészületi teendőkre fog szorítkozni.

2. Egy bizottság küldetett ki az ügykezelési szabálytervezet elkészítésére.

3. A befolyó pénzek Eliássy Ferencz pénztárnoknak lesznek átadandók. A ruha-féle ajándéktárgyak pedig egyelőre részint az irgalmasnénéknél, részint a msnházuál helyezendők el.

4. A pénz és ruha-félék gyűjtésével egyelőre azon néptani- tók bízatnak meg, kik a felügyelő bizottságnak s illetőleg az egylet tiszti karának tagjai.

Tisza Kálmán m. kir. miniszterelnöknek újévi nyilatkozata.

A miniszterelnök, midőn a képviselőház kormánypártjához tartozó képviselők uj év alkalmából őt üdvözölték, terjedelmes beszéddel válaszolt, melyből a politikai rész lényege igy hangzik :

Tisztelt Barátim ! Midőn úgy társaim, mint a magam nevében ismételten megköszönöm szives jó kivánataitokat, talán nem csalódom, ha azt hiszem, hogy ez alkalommal is nemcsak a baráti tisztelet, hanem az az öntudatos szándék is vezérelt, midőn tisztelt barátunkat bíztátok meg az üdvözlő beszéd elmondásával, hogy teljesítse azt az, ki köztünk élő jeleként jár ama kapocsnak, mely a hajdani matryar szabadelvű párt és a mai szabadelvű párt közt létezik, (miénk helyeslés, éljenzés) ama szabadelvű párt és a mienk közt. mely mindig abban kereste a következetességet, hogy a kitűzött ez élt soha szem elől ne téveszsze ; nem abban, hogy az egyszer kiadott jelszóhoz és kitűzött úthoz ragaszkodjék akkor is, midőn körülötte minden megváltozott; tartozott ama szabadelvű párthoz, melynek éppen úgy, miut a mienknek — kitűzött czélja nem volt más, mint a magyar államot létesíteni és mióta megvan, mióta a miénk, erősíteni, az európai nyugati kulturállamok sorában mennél magasabb tokra emelni és szabadelvű irányban fejleszteni.

Tisztelt barátunk említette a főrendiház szervezését. Nézeteim e kérdésben ismeretesek; elmondja azokat az általam benyújtott törvényjavaslat és annak indokolása, nyilatkoztam ismételten e tárgyban a képviselőház illető bizottságában. Nézetem szerint e javaslatnál is két szempontnak kellett a kormányt vezérelnie : ama szempontnak, hogy az intézményeink közé jelen alakjában többé nem illő főrendiház azokba inkább beilleszthetővé legyen, de a nélkül, hogy elveszítse azt, a mi szeiintem legfőbb érdeme és értéke : hogy a magyar államiságnak minden viszonyok közt bárkivel szemben is őre és védője lehessen. S mert arról vagyok meggyőződve, hogy ama törvényjavaslat ezen kettős czélnak úgy fog leginkább megfelelni, ha — nem beszélve részletesebb módosításokról, melyek minden törvényjavaslatnál lehetők — alapelveiben megmarad úgy, a mint be van terjesztve, ragaszkodom annak alapelveihez.

De — ha már szóba jött — legyen szabad csak két téveszmére figyelmeztetni, melyeket annyiszor hallottam és olvastam. (Halljuk !)

Az egyik az, hogy ez a javaslat a magyar felsőházba egy nálunk eddig nem létezett elemet visz be, egészen uj alapot fektet le a kinevezésben. Tisztelt barátim! Csakugyan van a javaslatban uj. Az uj eszme az, hogy élethossziglan való kinevezésekről szól. De ismerve a magyar főrendiházat, ahol máris hetvenegy főispánnak — a horvátokkal együtt — van ülésjoga. kik nemcsak kineveztetnek, hanem a kormány tetszése szerint hivatalukat el is veszíthetik; midőn, bár nem ily módon, de ott vannak a kinevezett czimzetes püspökök is, tehát körülbelül 90 kinevezett tagja van ma a főrendiháznak: akkor azt mondani, hogy függetlenebbekké tett, mert élethossziglan kinevezett tagokkal felcserélni ezeket, annyi mint uj elvet hozni be és a függetlenséget veszélyeztetni, azt hiszem, nem lehet.

Azt mondják, hogy e kinevezési elv bevitele a jelen kormánynak hatalmi kérdése. Ha engem a jelen kormány hatalmi érdeke vezetne, két kézzel kapnék amaz ellenzéki indítványon, hogy kinevezés helyett a megyei bizottságok válasszák a főrendiház tagjait; — mert nem kisebb auktoritásra, az ellenzék részéről a válaszfelirati vitában elmondott beszédekre hivatkozom, — akkor a felsőházba választás utján bejutó tagoknak kilencz tizedrésze kormánypárti volna. Hatalmi szempontból pedig e választott kormány- párti tagok mindenesetre sokkal nagyobb erőt nyújtanának, mint ama jeles férfiak, kik élethossziglan kinevezve, ez által függetlenné téve, a kormánytól semmit nem várhatva, fognak a felső- házban ülni, ha a javaslat elfogadtatik.

De midőn e két momentumot ki akartam emelni, nem fárasztóm tovább tisztelt barátaimat e kérdéssel, melylyel reményiem nemsokára elég módunk lesz foglalkozni. Legyen szabad csak azt a nyilatkozatot tennem, hogy a mi tőlünk, csekély erőmtől és a mi társaimtól kitelik, mi bizonynyal sem buzgalomban és igyekezetben, sem szorgalomban nem lankadva, meg fogunk tenni mindent ama czél érdekében, melyet mint czélunkat és mint pártunk czélját jelezni bátor voltam.

Az állandó felülvizsgáló bizottságok.

A m. kir. honvédelmi miniszter 1884. évi 60,402. sz. alatt a következő körrendeletét intézte valamennyi megye közönségéhez, az állandó felülvizsgáló bizottságok tárgyában.

Az Aradon, Beszterczehányán, Budapesten, Egerben, Fehértemplomban, Kassán, Komáromban, Nagyváradon, Pécsett, Péter- váradott, Pozsonyban, Sopronban, Szatmárnémetiben, Székes-Fehérváron, Szegeden, Temesvárott, Nagyszebenben, Kolozsvárott, Gyulafejérváron és Brassóban szervezett állandó vegyes felülvizsgáló bizottságok a jövő 1885-ik évben, a soproni felülvizsgáló bizottságra nézve tett s alább olvasható kivétellel, a következő napokon fognak egybegyülni, úgymint: januárhó 3-án, februárhó 4-én, máreziushó 2-án, április 8-án és 9-én, májushó 1-én és 2-án, juniushó 1-én és 2-án, juliushó 1-én, augusztushó 1-én, szeptemberhó 1-én, októberhó 9-dikén, 10-dikén, úgyszintén 20-dikán és 21-én, november hó 3-án, 4-én s végre deczember hó 1-én.

A soproni felülvizsgáló bizottság pedig a következő napokon fog egybegyülni: úgymint: januárhó 8-án, febr. hó 7-én, márczius- hó 5-én, áprilishó 13-án és 14-én, májushó 5-én és 6-án, juniushó

8- án és 9-én, julius hó 4-én, augusztus hó 4-én, szeptemberlió 4-én, októberhó 13-án és 14-én úgyszintén 26. és 27-én, novemberhó

9- én és 10-én s végre deczemberhó 4-én.

S ezen felülvizsgáló bizottságok polgári elnökeivé a jövő 1885. évre fölkérettek és megbizattak általam :

Aradon: Tabajdy Károly, Arad és Krassó-Szőrény-megyék főispánja;

Beszterczehányán : báró Radvánszky Béla, Zólyommegye főispánja;

Budapesten: a honvédelmi minisztérium Vili. ügyosztályának vezetője: Kasics Péter osztálytanácsos, s akadályoztatása esetében helyettese;

Egerben: Beöthy Lajos, Hevesmegye főispánja;

Fejértemplomban: Sztanchich György, Pancsova és Versecz városok főispánja.;

Kassán: Darvas Imié, Abauj-Tornamegye s Kassa város főispánja;

Komáromban: Zuber József, Komárommegye főispánja;

Nagyváradon: báró Dőry József, Biharmegye és Nagyvárad város főispánja és helyettes polgári elnök gyanánt Beöthy Andor, Biharmegye alispánja;

Pécsen : Perezel Miklós, Baranyamegye és Pécs város főispánja ;

Péterváradon: Parcsetics Felix, Újvidék város főispánja;

Pozsonyban: Esterházy István, Pozsonymegye s Pozsony város főispánja ;

Sopronban: Simon Ödön, kir. tanácsos, Sopronmegye alispánja ;