Eger - hetilap, 1885

1885-01-08 / 2. szám

12 nyoghy főhadnagy, Turcsányi Mátyás, Vavrik Endre, Zay Ábra- hám és Zsasskovszky Ferencz. A közgyűlés határozatairól az ille­tők tudomásvétel, az „Eger“ és „Eger és Vidéke“ czimü lapok szerkesztőségei pedig becses lapjaikban leendő közlés czéljából értesittetni rendeltetnek. Hitelesítik : Jegyzetté és kiadta : Dr. Fekete Ferencz m. k. László János, Sivampel József m. k. egyesületi jegyző. A szegény tanulókat segélyzö egri egylet felügyelő bizott­ságának decz. 31-iki üléséről. A tagok közül jelen volt 7 hölgy és 14 férfi. Hosszas vita után a következőkben történt megállapodás: 1. Az alapszabályok három példányban lemásoltatnak s jó­váhagyás végett a belügyministeriumhoz terjesztetnek fel. Mivel pedig a jóváhagyás megnyerése iránt kétség fenn nem foroghat: ennélfogva az egylet már most megkezdi működését, csakhogy egyelőre — mig véglegesen alakultunk nem tekinthető — csupán a legszükségesb előkészületi teendőkre fog szorítkozni. 2. Egy bizottság küldetett ki az ügykezelési szabályterve­zet elkészítésére. 3. A befolyó pénzek Eliássy Ferencz pénztárnoknak lesznek átadandók. A ruha-féle ajándéktárgyak pedig egyelőre részint az irgalmasnénéknél, részint a msnházuál helyezendők el. 4. A pénz és ruha-félék gyűjtésével egyelőre azon néptani- tók bízatnak meg, kik a felügyelő bizottságnak s illetőleg az egy­let tiszti karának tagjai. Tisza Kálmán m. kir. miniszterelnöknek újévi nyilatkozata. A miniszterelnök, midőn a képviselőház kormánypártjá­hoz tartozó képviselők uj év alkalmából őt üdvözölték, terjedel­mes beszéddel válaszolt, melyből a politikai rész lényege igy hangzik : Tisztelt Barátim ! Midőn úgy társaim, mint a magam nevé­ben ismételten megköszönöm szives jó kivánataitokat, talán nem csalódom, ha azt hiszem, hogy ez alkalommal is nemcsak a baráti tisztelet, hanem az az öntudatos szándék is vezérelt, midőn tisz­telt barátunkat bíztátok meg az üdvözlő beszéd elmondásával, hogy teljesítse azt az, ki köztünk élő jeleként jár ama kapocs­nak, mely a hajdani matryar szabadelvű párt és a mai szabad­elvű párt közt létezik, (miénk helyeslés, éljenzés) ama szabadelvű párt és a mienk közt. mely mindig abban kereste a következetes­séget, hogy a kitűzött ez élt soha szem elől ne téveszsze ; nem abban, hogy az egyszer kiadott jelszóhoz és kitűzött úthoz ra­gaszkodjék akkor is, midőn körülötte minden megváltozott; tar­tozott ama szabadelvű párthoz, melynek éppen úgy, miut a mienknek — kitűzött czélja nem volt más, mint a magyar álla­mot létesíteni és mióta megvan, mióta a miénk, erősíteni, az euró­pai nyugati kulturállamok sorában mennél magasabb tokra emelni és szabadelvű irányban fejleszteni. Tisztelt barátunk említette a főrendiház szervezését. Néze­teim e kérdésben ismeretesek; elmondja azokat az általam benyúj­tott törvényjavaslat és annak indokolása, nyilatkoztam ismételten e tárgyban a képviselőház illető bizottságában. Nézetem szerint e javaslatnál is két szempontnak kellett a kormányt vezérelnie : ama szempontnak, hogy az intézményeink közé jelen alakjában többé nem illő főrendiház azokba inkább beilleszthetővé legyen, de a nélkül, hogy elveszítse azt, a mi szeiintem legfőbb érdeme és ér­téke : hogy a magyar államiságnak minden viszonyok közt bárki­vel szemben is őre és védője lehessen. S mert arról vagyok meg­győződve, hogy ama törvényjavaslat ezen kettős czélnak úgy fog leginkább megfelelni, ha — nem beszélve részletesebb módosítá­sokról, melyek minden törvényjavaslatnál lehetők — alapelveiben megmarad úgy, a mint be van terjesztve, ragaszkodom annak alapelveihez. De — ha már szóba jött — legyen szabad csak két tévesz­mére figyelmeztetni, melyeket annyiszor hallottam és olvastam. (Halljuk !) Az egyik az, hogy ez a javaslat a magyar felsőházba egy nálunk eddig nem létezett elemet visz be, egészen uj alapot fek­tet le a kinevezésben. Tisztelt barátim! Csakugyan van a javas­latban uj. Az uj eszme az, hogy élethossziglan való kinevezések­ről szól. De ismerve a magyar főrendiházat, ahol máris hetven­egy főispánnak — a horvátokkal együtt — van ülésjoga. kik nemcsak kineveztetnek, hanem a kormány tetszése szerint hiva­talukat el is veszíthetik; midőn, bár nem ily módon, de ott vannak a kinevezett czimzetes püspökök is, tehát körülbelül 90 kine­vezett tagja van ma a főrendiháznak: akkor azt mondani, hogy függetlenebbekké tett, mert élethossziglan kinevezett tagokkal felcserélni ezeket, annyi mint uj elvet hozni be és a függetlensé­get veszélyeztetni, azt hiszem, nem lehet. Azt mondják, hogy e kinevezési elv bevitele a jelen kor­mánynak hatalmi kérdése. Ha engem a jelen kormány hatalmi ér­deke vezetne, két kézzel kapnék amaz ellenzéki indítványon, hogy kinevezés helyett a megyei bizottságok válasszák a főrendiház tagjait; — mert nem kisebb auktoritásra, az ellenzék részéről a válaszfelirati vitában elmondott beszédekre hivatkozom, — akkor a felsőházba választás utján bejutó tagoknak kilencz tizedrésze kor­mánypárti volna. Hatalmi szempontból pedig e választott kormány- párti tagok mindenesetre sokkal nagyobb erőt nyújtanának, mint ama jeles férfiak, kik élethossziglan kinevezve, ez által függet­lenné téve, a kormánytól semmit nem várhatva, fognak a felső- házban ülni, ha a javaslat elfogadtatik. De midőn e két momentumot ki akartam emelni, nem fá­rasztóm tovább tisztelt barátaimat e kérdéssel, melylyel remény­iem nemsokára elég módunk lesz foglalkozni. Legyen szabad csak azt a nyilatkozatot tennem, hogy a mi tőlünk, csekély erőmtől és a mi társaimtól kitelik, mi bizonynyal sem buzgalomban és igyekezetben, sem szorgalomban nem lankadva, meg fogunk tenni mindent ama czél érdekében, melyet mint czélunkat és mint pár­tunk czélját jelezni bátor voltam. Az állandó felülvizsgáló bizottságok. A m. kir. honvédelmi miniszter 1884. évi 60,402. sz. alatt a következő körrendeletét intézte valamennyi megye közönségéhez, az állandó felülvizsgáló bizottságok tárgyában. Az Aradon, Beszterczehányán, Budapesten, Egerben, Fehér­templomban, Kassán, Komáromban, Nagyváradon, Pécsett, Péter- váradott, Pozsonyban, Sopronban, Szatmárnémetiben, Székes-Fe­hérváron, Szegeden, Temesvárott, Nagyszebenben, Kolozsvárott, Gyulafejérváron és Brassóban szervezett állandó vegyes felülvizs­gáló bizottságok a jövő 1885-ik évben, a soproni felülvizsgáló bi­zottságra nézve tett s alább olvasható kivétellel, a következő na­pokon fognak egybegyülni, úgymint: januárhó 3-án, februárhó 4-én, máreziushó 2-án, április 8-án és 9-én, májushó 1-én és 2-án, juniushó 1-én és 2-án, juliushó 1-én, augusztushó 1-én, szeptem­berhó 1-én, októberhó 9-dikén, 10-dikén, úgyszintén 20-dikán és 21-én, november hó 3-án, 4-én s végre deczember hó 1-én. A soproni felülvizsgáló bizottság pedig a következő napokon fog egybegyülni: úgymint: januárhó 8-án, febr. hó 7-én, márczius- hó 5-én, áprilishó 13-án és 14-én, májushó 5-én és 6-án, juniushó 8- án és 9-én, julius hó 4-én, augusztus hó 4-én, szeptemberlió 4-én, októberhó 13-án és 14-én úgyszintén 26. és 27-én, novemberhó 9- én és 10-én s végre deczemberhó 4-én. S ezen felülvizsgáló bizottságok polgári elnökeivé a jövő 1885. évre fölkérettek és megbizattak általam : Aradon: Tabajdy Károly, Arad és Krassó-Szőrény-megyék főispánja; Beszterczehányán : báró Radvánszky Béla, Zólyommegye főispánja; Budapesten: a honvédelmi minisztérium Vili. ügyosztályá­nak vezetője: Kasics Péter osztálytanácsos, s akadályoztatása esetében helyettese; Egerben: Beöthy Lajos, Hevesmegye főispánja; Fejértemplomban: Sztanchich György, Pancsova és Versecz városok főispánja.; Kassán: Darvas Imié, Abauj-Tornamegye s Kassa város főispánja; Komáromban: Zuber József, Komárommegye főispánja; Nagyváradon: báró Dőry József, Biharmegye és Nagyvárad város főispánja és helyettes polgári elnök gyanánt Beöthy Andor, Biharmegye alispánja; Pécsen : Perezel Miklós, Baranyamegye és Pécs város főispánja ; Péterváradon: Parcsetics Felix, Újvidék város főispánja; Pozsonyban: Esterházy István, Pozsonymegye s Pozsony város főispánja ; Sopronban: Simon Ödön, kir. tanácsos, Sopronmegye al­ispánja ;

Next

/
Thumbnails
Contents