Eger - hetilap, 1884

1884-03-13 / 11. szám

89 London, márcz. 7. Szuakimból jelentik ma déli kelettel: Ozmán Digna mindennemű egyezkedést határozottan visszautasí­tott. Hewett. tengernagy fölszólitására az angolokkal barátságban élő nehány törzs küldöttei ide érkeztek. Országgyűlés. A képviselőházban a szeszadó reformjára vonatkozó törvény- javaslat hosszas viták után részleteiben is, csekély módositások- kal, el lett fogadva. A szombati ülésen elintéztettek a szerzői tu­lajdonjogról szóló törvényjavaslatnak hátramaradt szakaszai. E hét elején p dig több apróbb ügy intéztetett el. A romlott levegő. A levegőt úgy lehet képzelni, — mint egy roppant nagy spongyiát (szivacs), mely az egy kénesőn kívül minden híg anya­got magába vesz, úgy, hogy kivált a mi légkörünk nem egyéb mindenféléből álló zűrzavarnál, melynek midőn tisztátalanságait akarjuk röviden vizsgálni, titkosabbnak látszó tulajdonaira nem terjeszkedünk ; (miasma; influxus,) hanem csak az egészségre leg­inkább megjegyzendő pontokat emeljük ki. A levegőt megrontja többi közt az ásványok gőze, ilyen például, melyet a vegyészek erős tűz által a gáliczkő, salét­rom. és sóból ki szoktak gőzalakban venni; máskép: választó viz. Egy perez alatt megölő méreg volna ez, ha magában szívnék be. Ártalmas gőzről nevezetesek a réz, ón, kivált a fekete ón, kéne­ső. kénkő, egérkő, gáliczkő, piskolez és ezek bányái s műhelyei igen egészségtelenek. Az avas faggyú, olaj, zsir és gyanták is, kivált mikor forrók, elfojtják a mellet és a főt elkábitják. Volt rá példa, hogy az újonnan gyántázott házi eszközök megrekedt gőzétől megful­ladt az ember. A jól ki nem oltott faggyú gyertya füstje eláju- lást, gutaütést okozott. A forrásban levő új borok és söröknek gőzét, az eféle gőz teszi annyira félelmessé, hogy az ily pinezébe — mig ki nem szellőztetik — életveszély nélkül belépni nem lehet. Ez teszi a búza vermeket is veszélyessé, mig a búza kénköves gőze ki nem szállott. — Eféle gőz az is, mely az eleven szénből főikéi; melytől — midőn erős télnek idején a bezárt pinezék-, vagy há­zakat nagy rakás eleven szenekkel, kemencze nélkül, hirtelen bemelegítenék; — sokan vesztek el! Ily vészt hozók továbbá a mérges barlangok ; szinte ily igen vészes gőzökkel telvék, a régi elhagyott bányák, elfedett búza­vermek, sötét régi pinezék. igen veszélyesek és nagy vigyázatot követelnek. A veteményes pinezék is, a hol sok káposzta, murok, répa, retek, hagyma, egymásra rohad, igen vészes levegőt rejtenek! Oxfordban, — úgy mond egy iró, — egykor a forró lázban többen elhaltak és okát az orvosok egyenesen a kertekben egymásra rohadt káposzták gőzében határozák meg. Néhol oly mérges, rágó harmatok és ragya-esők húllnak, hogy a füvet annyira elszárasztják, s mérgesítik, miszerint attól a szegény marhák lábai, szájok, nagy fájdalommal kisebesűl, mint ezt már tapasztaltuk is voltak, kik az eféle mérges harma­tot meg is kóstolták, és attól nyelvük kisebesűlt; a mezítláb já­rók is hasonlót éreztek. Az újonnan vakolt, kimeszelt, vagy fehérített házakban való hosszas mulatás, vagy hálás miatt is — ajtók és ablakok bezárva — sok szomorú történetet jegyeztek föl; hogy ettől to­rok- és mellszorulásokat, lassan elszárasztó hideglelést, erős tüsz- kölést kaptak az emberek. Ugyanis a mésznek — tűz természetű, rágó, vékony sava, a vízgőzükkel együtt, szinte agyvelónkig fól- szivatván, tüdőinken a vérig, sőt a vérbe is átmenvén, lehet- len, hogy szárasztó és rágó erejét ki ne mutassa. Történt, igy ir dr. Hoffman, (Syst. med. t. 1. c. 9.), hogy egy udvari tanácsos három kis gyermeke, néhány napig újonnan meszelt, és vakolt ház kamrájában aludván, pár nap múlva mind a három elveszett a torokfájásban. A diófa, virágzó bab, rozmarin, fehér liliom, tuba rózsa, sáfrány, — s több eféle balzsam illatú virágok erős szaga nem csak elkábitja s elálmositja a gyöngébb idegzetüeket, hanem zárt ablakok és ajtók mellett gutaütést is okozhatnak nagyobb cso­magokban. Á különben kedves illatú rózsa, és tavaszi violák is lehetnek veszélyt okozók. Történt — igy ir bizonyos munkájá­ban egy régi iró, hogy midőn egy igen szép, ifjú leány, egy tál violát vitt volna be háló szobájába, reggelre halva találták ; s nem bírták magához hozni. Ha tehát a jó illatú virágok és fü­vek is ezt mivelhetik; vájjon mit várhatni a mérges növények gőzétől ? minő példáúl a böléndek ? A szeletekre vagdalt, s igy felfűzött nyers szarvasgombák száraztása miatt is gyakran kap­nak a lakosok terhes főszédülést, fájdalmakat. Mily rossz szagú a virágos ázott kender, kivált mikor a víz­ből kivonatik, mindenki tudja; e miatt Konstantinápolyban majd minden nyáron veszélyes forró betegség származik, mivel a gon­datlan kereskedők a kendert vizesen áthozzák Cairóból s eladásig egymáson halmozva tartják. Ebből az legyen a tanulság, hogy közel házainkhoz kender-áztató tavakat ne készítsünk, sem az ázott kendert házaink körül ne száraszszuk. Az élő állatok közül a vad macska, görény stb. mily rósz szagot képes okozni, tapasztaljuk. Olvastam, hogy a varangyos béka gőze miatt nehányan el is haltak, ily példát leltem a macs­kákról is. Igen egészségtelenné és romlottá teszik a levegőt, a földről felemelkedni szokott gőzök is, oly helyeken, hol példáúl a trágya­dombok helyein a falusiak nagy gödröket hagynak, mikben az eső- viz meggyűlvén, nyárban megbüzhödik, a mint e hibáról megrój- ják a svajeziakat is, kiknek ablakaik alatt sok helyen láthatók eféle tavak. — A nagy urak konyháján is sokszor igen egészség­telen a levegő, hol a sok mellesztett aprólékok tolla, bélé, ma­radék ételek, tisztátlan edények, rántások egybe halmozvák, de még sokkal veszélyesebbek-------noha tagadhatlanúl szükségesek i s az életre — a vargák, tímárok, szűcsök műhelyei; a posztó- festők, szappanosok, gyertya-mártókról is ezt mondhatni; az ily helyeken a gyengébb idegzetűek nagy főfájást, fulladást, stb. szoktak kapni. Nem kevésbbé ártalmas szokás az is, hogy néhol, mindenféle rútságokat ki szoktak vetni az útezákra. mint példáúl az elhúllott macskát vagy kutyát is. Siralmas példákat olvasunk a nagy csatahelyeken elhúlt emberek és állatokból kipárolgó levegő romlása miatt; az elve­szett sáskák ugyanezt eredményezték, valamint a levegőben ösz- szegyűlt milliónyi apró férgek is némely orvosok szerint többször pestises nyavalyák okozói valának. L. TÁR CZ A. A múltakért. A szív, kit egyszer megsebeztek, Oly félénk, hallgatag marad ! Mint üldözött vad, összereszket Egy égő pillantás alatt .... Szeretni vágyik, s fájni tud csak! S előtte állnak rémesen, Mik egy világot szertedúltak: Sötét csalódás, vesztett szerelem . . .! És oh! e rémek hogy kisértnek! Mi búsan néznek vissza rád, Ha már szivedre újabb fénynek Érzed lehullni sugarát! — A múlt s a jelen összecsapnak, Mint egymást vívó bajnokok; Öli! a csapások rád szakadnak És megvert szíved fájva felzokog! S mégis! . . . Mig fekszel mély sebekben, Ez uj fény egyre közeleg . . . Egyszer csak egy kéz van kezedben, Oly piczi, sima, oly meleg ; A régi lánczok elszakadnak, Fölébred a szív, a bús ál-halott .... — Legyetek áldva édes, csókos ajkak, Legyetek áldva ölelő karok! Csillagh Mór.

Next

/
Thumbnails
Contents