Eger - hetilap, 1884

1884-01-31 / 5. szám

41 Gyászjelentés. Kasziba Mihály maga, Németh Erzsébet és férje Mersicz Kálmán, Németh Gyula, jákóhalmi segédlelkész, Ka- sziba Geiza, és Károly gyermekei, úgy testvéré Sinaróezky Vero­nika és férje Pájer János, valamint apósa Kövér István és csa­ládja, végre számos rokonai nevében fájdalommal telt kebellel je­lentik hűn szeretett nejének, felejthetetlen édes anyának, testvér­nek. sógorasszonyának, leányának és rokonuknak Kasziba szül. Sinaróezky Máriának élete 52-ik évében 1884. január 24-én történt elhuuytát. Béke poraira! —; Fögymnasiumi ifjúságunk e héten egyik tagját elvesztette; u.- is Eberhard György, Vili. osztályú clericus, e hó 28-án meghalt. — A veres-keresztegylet egri fiókja f. é. febr. 10-én d. e. 10 órakor a megyeház kistermében közgyűlést tart, melyben le­endő megjelenésre az egylet t. ez. tagjait ezennel tisztelettel meg­hívja. Egerben, 1884. január 24. Az elnökség. — A „Gyöngyösi föegyház 40 tagból álló énekkara“ Kóczián György vezetése mellett 1884. év február hó 2-ikán azaz „Gyer- tya-Szentelö“ napján, úgy, saját mint az ottani jótékony nőegylet javára a „Vaskorona“ nagytermében tánczmulatSággal egybekötött dal-estélyt rendez. Belépti díj : személyenkint 50 kr. — A hevesi önkénytes tűzoltó-egylet Korponay Ist ván eddigi fő-parancsnokát, tiszteletbeli fő-parancsnokká választotta meg. — Százados ünnepély. A pozsonyi kir. jogakadémia e hó során éri meg alapitásának 100-ik esztendejét, melynek alkalmá­ból a tanári-kar fényes emlékünnepélyt rendez. Az előzetes ta­nácskozásokban az ünnepély határideje májushóra tűzetett ki, a nap azonban még.nincs meghatározva. — Az egyiptomi vegyesbiróságok működési idejének meg- hosszabbitásáról szóló rendeletet a hivatalos lap szombati száma hözli. A restauráczió befejezése alkalmából a belügyminiszter a törvényhatóságokhoz intézett körrendeletben örömét és megelége­dését fejezi ki a megyék által a közigazgatás újjászervezése kö­rül tanúsított tevékenység fölött. A miniszter reméli, hogy a me­gyék buzgóságukban jövőre sem fognak lankadni és befejezik a reform nagy munkáját. A körrendelet következőleg végződik: „Őszintén óhajtom, hogy a községek feletti felügyelet kellő gya­korlása, s különösen azok háztartásával, illetőleg a községi költ­ségvetésekkel és zárszámadásokkal szemben, törvény által meg­szabott hatáskörének megfelelő érvényesítése, továbbá saját, kö­zegei eljárásának szigorú ellenőrzése, a természeténél fogva kiváló gondozást igénylő árvaügy pontos ellátására, a felügyelet alatt álló megyei vagyon takarékos és gondos kezelése mellett és általán véve a hatáskörébe eső közszolgálat minden ágában kifejtett te­vékenység által a megyei közigazgatást mindinkább az újabb kor követelményeinek színvonalára emelni, illetőleg teljes odaadással azt elérni törekedjék, bogy a megyében a müveit világ igényeinek és az adózó polgárok érdekeinek megfelelő közszolgálat biztosit- tassék.“ — „Uj választások.“ Ily ezim alatt a „Budap. Hírlap“ egy pikáns czikket közöl, melynek lényegest) részei a következők: „Májusban lesznek a képviselő-választások, melyeknek csak aratás után kellene lenni, mert a jelen országgyűlés mandátuma szeptem­berben jár le. Május alkalmatos idő a választásokra, áverésnek vé­ge, a kaszálásnak még nincs ideje, a nép ráér politizálni. A régi képviselőház e szerint április havában véget ér. Mit is csinálna tovább ? Yoltaképen nem csinált semmit, csak az adókat emelte feljebb. A választásokig korteskedésnek lesz a színhelye csak. Kormány, pártok, egyes képviselők mind a választókat fognak igyekezni kapaczitálni. Honboldogitó javaslatokban nem lesz hiány, kár, hogy ezen fajta patriotizmusnak az árkelet« oly nagyon le­szállóit. Politikai Ígéretekre a nagy közönség már nem ad sem­mit. Hisz annyiszor csalódott. Mit hoznak a jövő választások ? E kérdés a fontosabb. Bátran állíthatjuk, hogy az összes pártok a képviselőházban lejárták magukat. Egyik sem él, mind csak ten­gődik s addig és azért vannak, mert nincs, mi helyükbe lépne. A szabadelvű párttal régen tisztában van az ország, hogy az csak kormánypárt s legkevésbbé szabadelvű. A minisztérium választat­ta meg egyrészben őket, az osztotta ki pártíogoltjamak a kerüle­teket, a választási költségeket, a hivatalos befolyást: hivatalos jelöltek voltak, hivatalos képviselőkké lettek s hivatalos politikát csináltak, mindenben, mint a kormány alantasai, úgy viselték ma­gukat s azon reményben mennek szét, hogy a kormány kegyel­méből ismét meg fognak ingyen választhatni. Ilyen képviselők a népnek nem kellenek. A pártonkivüliek három évig szégyenlették bevallani, hogy ők titkos kormánypártiak, mivelhogy választóik­nak megígérték, hogy ellenzékiek lesznek. A mérsékelt ellenzék károm éven át nem tudott szert tenni se politikára, se pártvezér­re. Szilágyi a liberálisok, Apponyi a konzervativek pártvezére volt a pártban, mely mindig csak kaszinó volt inkább, mint párt­kor. A régi ellentétek benne ma is megvannak s ha most, a fő­rendiházi oppoziczió nem segíti a pártot életre, a maga ember­ségéből soha Tiszát le nem győzi. A mágnásokban véletlenül e párt hatalmas szövetségeseket nyert s ha tél tudja használni az alkalmat a jövő választásoknál, sokra viheti. Hogyan és miért? Azért, mert sok jeles tehetség felett rendelkezik, mert a főurak új kerületeket hoznak iieki, mert az általános elégületlenség ked­vez az ellenzéknek, de nem hajlandó tulságig menni és végre, mert a szélsőbal úgy össze van veszve és annyira lejárta magát, hogy ennek kerületeit is, a mérsékelt ellenzék hódíthatja magá­hoz, ha tud akcziót kifejteni a választásoknál. A függetlenségi párt a feloszlás szélén áll. Veszekszik és már egészen fel van for­dulva. És ezt E. Károlynak köszönheti, ki ügyvédi üzletet csinált a pártvezérségből; továbbá hírlapjainak, melyek örökösen háborút viseltek egymás ellen: végre a közönség hangulatában beállott fordulatnak, melynek egyéb gondji van, mint azon lovagolni min­dig, hogy kell-e delegáczió, vagy sem? Nem szerelmes senki a de- legácziókba, hanem a népnek a közjogi programúi mellett egyéb is kell. Egy új pártocska keletkezett, az antiszemiták pártja. Ez annyiban fontos, amennyiben sok vidéken a közvélemény legin­kább a zsidókérdéssel foglalkozik. Es a szabadelvű pártnak leg­nagyobb szerencsétlensége, hogy „zsidópártnak“ tartják és hívják, mivel a kormány a zsidók pártját fogta és most minden zsidó- választó szabadelvű kormánypártivá lön. E párt a többi közé Ki­rakodva mindenikre veszélyes, mert tényező mindenhol, habár ki­sebbség is; ahová csatlakozik, az győz. Pénze, hatalma nincs, de izgatni tud. Kivált veszedelmes a szélső balra és a kormánypárt­ra, hasznos a konzervativekre és a mágnás jelöltekre, kik, mint halljuk, nagy számmal lesznek. A mágnás ellenzék, vagy, ha tet­szik, a konzervativek, a legújabb párt, s a kormányra legveszé­lyesebb. Organizálja magát erősen és ütközni fog a főispánokkal és szabadelvű jelöltekkel. A jövő országgyűlésen, ha Tisza a vá­lasztásokon megbuknék, a konzervativek lesznek örökösei. Zava­ros választásokra van hát kilátás és heves pártküzdelmekre. Az eredmény egészen bizonytalan. Mit tanácsolunk mi a választók­nak? Azt, hogy maguk válaszszanak. Ne hagyják magukat pó­rázon vezettetni senki által, hanem minden kerület jöjjön minde­nekelőtt magával tisztába az iránt, hogy mit akar, és kit akar? Nincs roszabb, mintha a választókra rátukmálják a jelölteket. De maguk az okai, mért nem tartanak jó eleve értekezleteket és vá- lasztógyüléseket, melyekben úgy a politika, mint a képviselőjelölt személye iránt megállapodnának, mielőtt főispán, vagy utazó ügy­nökök befolyásolhatnák a népet. Ezt ajánljuk, mert nekünk igazi népképviselet kell, nem pedig meghamisított. A választók emanczi- páczióját sürgetjük.“ — Sennyey levele. Hűlik, hogy Sennyey Pál a napok­ban levelet irt Budapesten levő elvbarátaihoz. 4 nemes báró le­velének egész hangulata mély elégületlenség. 0 sajnálja, hogy annyi és oly nagy eszköz használtatott el, egy győzelem palást­jába burkolt vereség megszerzésére. 0 meg van győződve, hogy a konzervativek az ő győzelmük vívmányait, nem lesznek képesek megtartani, s hogy fegyvert adtak a liberálisok kezébe a konzer­vatív törekvéseket úgy állíthatni a nemzet elé, mint reakcionári- usokat anélkül, hogy magát a konzervatív elvet megmentették volna. Sennyey parallelt von az angol és magyar parlamenti viszonyok kö­zött és úgy találja, hogy sok hasonlat van a két orszság parlamentjének alkotó elemei között, Csakhogy az angol parlamentben az aristokrati- kus elem még az ellenzéken is összeköttetésben áll a torykkal, és ha valamely mocio történik, az mindkét részről támogattatik, együttesen vezettetik. „Egészen másként van az ti nálatok“ A ti pártotok képezi a törvényhozásban a konzervatív elemet. Szük­séges lett volna tehát, hogy ti a főrendiház konzervatív elemei­vel együttes akcióba léptetek volna. De mi történt? „Ti még élesebb ellentétbe helyezkedtetek velük, mint a kormánypárt, Mert mig ez megelégedett a zsidóházassági javaslattal, egyik tekintélyes embe­retek lándzsát tört a kötelező polgári házasság mellett; pedig ezt azon főnemesek egyik vezértagja is perhorreskálta, aki különben a kormány javaslatára szavazott, s ez Andrássy Gyula gr. volt. Mindez különben csak taktikai hiba volt. A főbaj azonban a stratégiában rejlik. Hát ti nem tudjátok hogy főrendiházzal se kormányt se rendszert nem lehet buktatni. A fősuly az alsóház­ban fekszik. De a főrendiek nem tudtak érintkezési pontokat ta­lálni az alsóházzal, mivel ezen érintkezést ti lehetetlenné tettétek akikkel pedig egyedül léphettek volna kontaktusba. Ha hasonló erőfeszítéssel vetette volna a főrendi oppozició magát az alsóházra, sokkal tartósabb és messzehatóbb eredményeket lehetett volna el-

Next

/
Thumbnails
Contents