Eger - hetilap, 1884

1884-01-31 / 5. szám

41

Gyászjelentés. Kasziba Mihály maga, Németh Erzsébet és férje Mersicz Kálmán, Németh Gyula, jákóhalmi segédlelkész, Ka- sziba Geiza, és Károly gyermekei, úgy testvéré Sinaróezky Veronika és férje Pájer János, valamint apósa Kövér István és családja, végre számos rokonai nevében fájdalommal telt kebellel jelentik hűn szeretett nejének, felejthetetlen édes anyának, testvérnek. sógorasszonyának, leányának és rokonuknak Kasziba szül. Sinaróezky Máriának élete 52-ik évében 1884. január 24-én történt elhuuytát. Béke poraira!

—; Fögymnasiumi ifjúságunk e héten egyik tagját elvesztette;

u.- is Eberhard György, Vili. osztályú clericus, e hó 28-án meghalt.

— A veres-keresztegylet egri fiókja f. é. febr. 10-én d. e.

10 órakor a megyeház kistermében közgyűlést tart, melyben leendő megjelenésre az egylet t. ez. tagjait ezennel tisztelettel meghívja. Egerben, 1884. január 24. Az elnökség.

— A „Gyöngyösi föegyház 40 tagból álló énekkara“ Kóczián György vezetése mellett 1884. év február hó 2-ikán azaz „Gyer- tya-Szentelö“ napján, úgy, saját mint az ottani jótékony nőegylet javára a „Vaskorona“ nagytermében tánczmulatSággal egybekötött dal-estélyt rendez. Belépti díj : személyenkint 50 kr.

— A hevesi önkénytes tűzoltó-egylet Korponay Ist ván eddigi fő-parancsnokát, tiszteletbeli fő-parancsnokká választotta meg.

— Százados ünnepély. A pozsonyi kir. jogakadémia e hó során éri meg alapitásának 100-ik esztendejét, melynek alkalmából a tanári-kar fényes emlékünnepélyt rendez. Az előzetes tanácskozásokban az ünnepély határideje májushóra tűzetett ki, a nap azonban még.nincs meghatározva.

— Az egyiptomi vegyesbiróságok működési idejének meg- hosszabbitásáról szóló rendeletet a hivatalos lap szombati száma hözli.

A restauráczió befejezése alkalmából a belügyminiszter a

törvényhatóságokhoz intézett körrendeletben örömét és megelégedését fejezi ki a megyék által a közigazgatás újjászervezése körül tanúsított tevékenység fölött. A miniszter reméli, hogy a megyék buzgóságukban jövőre sem fognak lankadni és befejezik a reform nagy munkáját. A körrendelet következőleg végződik: „Őszintén óhajtom, hogy a községek feletti felügyelet kellő gyakorlása, s különösen azok háztartásával, illetőleg a községi költségvetésekkel és zárszámadásokkal szemben, törvény által megszabott hatáskörének megfelelő érvényesítése, továbbá saját, közegei eljárásának szigorú ellenőrzése, a természeténél fogva kiváló gondozást igénylő árvaügy pontos ellátására, a felügyelet alatt álló megyei vagyon takarékos és gondos kezelése mellett és általán véve a hatáskörébe eső közszolgálat minden ágában kifejtett tevékenység által a megyei közigazgatást mindinkább az újabb kor követelményeinek színvonalára emelni, illetőleg teljes odaadással azt elérni törekedjék, bogy a megyében a müveit világ igényeinek és az adózó polgárok érdekeinek megfelelő közszolgálat biztosit- tassék.“

— „Uj választások.“ Ily ezim alatt a „Budap. Hírlap“ egy pikáns czikket közöl, melynek lényegest) részei a következők: „Májusban lesznek a képviselő-választások, melyeknek csak aratás után kellene lenni, mert a jelen országgyűlés mandátuma szeptemberben jár le. Május alkalmatos idő a választásokra, áverésnek vége, a kaszálásnak még nincs ideje, a nép ráér politizálni. A régi képviselőház e szerint április havában véget ér. Mit is csinálna tovább ? Yoltaképen nem csinált semmit, csak az adókat emelte feljebb. A választásokig korteskedésnek lesz a színhelye csak. Kormány, pártok, egyes képviselők mind a választókat fognak igyekezni kapaczitálni. Honboldogitó javaslatokban nem lesz hiány, kár, hogy ezen fajta patriotizmusnak az árkelet« oly nagyon leszállóit. Politikai Ígéretekre a nagy közönség már nem ad semmit. Hisz annyiszor csalódott. Mit hoznak a jövő választások ? E kérdés a fontosabb. Bátran állíthatjuk, hogy az összes pártok a képviselőházban lejárták magukat. Egyik sem él, mind csak tengődik s addig és azért vannak, mert nincs, mi helyükbe lépne. A szabadelvű párttal régen tisztában van az ország, hogy az csak kormánypárt s legkevésbbé szabadelvű. A minisztérium választatta meg egyrészben őket, az osztotta ki pártíogoltjamak a kerületeket, a választási költségeket, a hivatalos befolyást: hivatalos jelöltek voltak, hivatalos képviselőkké lettek s hivatalos politikát csináltak, mindenben, mint a kormány alantasai, úgy viselték magukat s azon reményben mennek szét, hogy a kormány kegyelméből ismét meg fognak ingyen választhatni. Ilyen képviselők a népnek nem kellenek. A pártonkivüliek három évig szégyenlették bevallani, hogy ők titkos kormánypártiak, mivelhogy választóiknak megígérték, hogy ellenzékiek lesznek. A mérsékelt ellenzék károm éven át nem tudott szert tenni se politikára, se pártvezérre. Szilágyi a liberálisok, Apponyi a konzervativek pártvezére volt a pártban, mely mindig csak kaszinó volt inkább, mint pártkor. A régi ellentétek benne ma is megvannak s ha most, a főrendiházi oppoziczió nem segíti a pártot életre, a maga emberségéből soha Tiszát le nem győzi. A mágnásokban véletlenül e párt hatalmas szövetségeseket nyert s ha tél tudja használni az alkalmat a jövő választásoknál, sokra viheti. Hogyan és miért? Azért, mert sok jeles tehetség felett rendelkezik, mert a főurak új kerületeket hoznak iieki, mert az általános elégületlenség kedvez az ellenzéknek, de nem hajlandó tulságig menni és végre, mert a szélsőbal úgy össze van veszve és annyira lejárta magát, hogy ennek kerületeit is, a mérsékelt ellenzék hódíthatja magához, ha tud akcziót kifejteni a választásoknál. A függetlenségi párt a feloszlás szélén áll. Veszekszik és már egészen fel van fordulva. És ezt E. Károlynak köszönheti, ki ügyvédi üzletet csinált a pártvezérségből; továbbá hírlapjainak, melyek örökösen háborút viseltek egymás ellen: végre a közönség hangulatában beállott fordulatnak, melynek egyéb gondji van, mint azon lovagolni mindig, hogy kell-e delegáczió, vagy sem? Nem szerelmes senki a de- legácziókba, hanem a népnek a közjogi programúi mellett egyéb is kell. Egy új pártocska keletkezett, az antiszemiták pártja. Ez annyiban fontos, amennyiben sok vidéken a közvélemény leginkább a zsidókérdéssel foglalkozik. Es a szabadelvű pártnak legnagyobb szerencsétlensége, hogy „zsidópártnak“ tartják és hívják, mivel a kormány a zsidók pártját fogta és most minden zsidó- választó szabadelvű kormánypártivá lön. E párt a többi közé Kirakodva mindenikre veszélyes, mert tényező mindenhol, habár kisebbség is; ahová csatlakozik, az győz. Pénze, hatalma nincs, de izgatni tud. Kivált veszedelmes a szélső balra és a kormánypártra, hasznos a konzervativekre és a mágnás jelöltekre, kik, mint halljuk, nagy számmal lesznek. A mágnás ellenzék, vagy, ha tetszik, a konzervativek, a legújabb párt, s a kormányra legveszélyesebb. Organizálja magát erősen és ütközni fog a főispánokkal és szabadelvű jelöltekkel. A jövő országgyűlésen, ha Tisza a választásokon megbuknék, a konzervativek lesznek örökösei. Zavaros választásokra van hát kilátás és heves pártküzdelmekre. Az eredmény egészen bizonytalan. Mit tanácsolunk mi a választóknak? Azt, hogy maguk válaszszanak. Ne hagyják magukat pórázon vezettetni senki által, hanem minden kerület jöjjön mindenekelőtt magával tisztába az iránt, hogy mit akar, és kit akar? Nincs roszabb, mintha a választókra rátukmálják a jelölteket. De maguk az okai, mért nem tartanak jó eleve értekezleteket és vá- lasztógyüléseket, melyekben úgy a politika, mint a képviselőjelölt személye iránt megállapodnának, mielőtt főispán, vagy utazó ügynökök befolyásolhatnák a népet. Ezt ajánljuk, mert nekünk igazi népképviselet kell, nem pedig meghamisított. A választók emanczi- páczióját sürgetjük.“

— Sennyey levele. Hűlik, hogy Sennyey Pál a napokban levelet irt Budapesten levő elvbarátaihoz. 4 nemes báró levelének egész hangulata mély elégületlenség. 0 sajnálja, hogy annyi és oly nagy eszköz használtatott el, egy győzelem palástjába burkolt vereség megszerzésére. 0 meg van győződve, hogy a konzervativek az ő győzelmük vívmányait, nem lesznek képesek megtartani, s hogy fegyvert adtak a liberálisok kezébe a konzervatív törekvéseket úgy állíthatni a nemzet elé, mint reakcionári- usokat anélkül, hogy magát a konzervatív elvet megmentették volna. Sennyey parallelt von az angol és magyar parlamenti viszonyok között és úgy találja, hogy sok hasonlat van a két orszság parlamentjének alkotó elemei között, Csakhogy az angol parlamentben az aristokrati- kus elem még az ellenzéken is összeköttetésben áll a torykkal, és ha valamely mocio történik, az mindkét részről támogattatik, együttesen vezettetik. „Egészen másként van az ti nálatok“ A ti pártotok képezi a törvényhozásban a konzervatív elemet. Szükséges lett volna tehát, hogy ti a főrendiház konzervatív elemeivel együttes akcióba léptetek volna. De mi történt? „Ti még élesebb ellentétbe helyezkedtetek velük, mint a kormánypárt, Mert mig ez megelégedett a zsidóházassági javaslattal, egyik tekintélyes emberetek lándzsát tört a kötelező polgári házasság mellett; pedig ezt azon főnemesek egyik vezértagja is perhorreskálta, aki különben a kormány javaslatára szavazott, s ez Andrássy Gyula gr. volt. Mindez különben csak taktikai hiba volt. A főbaj azonban a stratégiában rejlik. Hát ti nem tudjátok hogy főrendiházzal se kormányt se rendszert nem lehet buktatni. A fősuly az alsóházban fekszik. De a főrendiek nem tudtak érintkezési pontokat találni az alsóházzal, mivel ezen érintkezést ti lehetetlenné tettétek akikkel pedig egyedül léphettek volna kontaktusba. Ha hasonló erőfeszítéssel vetette volna a főrendi oppozició magát az alsóházra, sokkal tartósabb és messzehatóbb eredményeket lehetett volna el-