Eger - hetilap, 1884
1884-11-06 / 45. szám
XXIII. év-folyam. 45. szám. 1884. november 6-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 Irt — kr Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 * 30 „ Egy hónapra — 45 „ Egyes szám 12 Hirdetésekért imndeii .asn hozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lő kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (vásártér, 783. szám alatt) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Az egri ipartanodái bizottságnak 1884. nov. I. tartott üléséről. 1. Olvastatott a vallás- és oktatásügyi magyar kir. minis- teriumnak egy leirata, mely szerint az iparos-tanonczok számára minden oly városban, hol legalább 50 iparos-tanoncz van, iskola rendezendő be; továbbá, hogy az ily iparos-tanonczok iskoláinál (milyenek Egerben már a múlt tanév óta vannak) előforduló fontosabb mozzanatokról, Jagócsy-Péterfy ministeri biztos és a megyei kir. tanfelügyelő értesitendők. Tudomásul vétetett. 2. Az iparos-tanonczok egri iskoláinak igazgatója Derszib Rudolf, jelentést tett a bizottságnak aziránt: miféle könyvek, jegyek s minták rendelendők meg; ezek közül az ellenőrzési könyvek körülbelül 52 írtba, a többi megrendelések pedig 12—20 írtba fognának kerülni. Ezen jelentés folytán az ipartanodái bizottság fölkéri Tavasy Antal polgármestert, hogy az említett czélra szükséges összeget utalványozza. 3. Kövér Lajos királyi tanfelügyelő, azon sajnos tapasztalatot emeli ki, hogy Egerben az iskolakötelezettség alól sokan büntetlenül kivonják gyermekeiket, illetőleg tanonczaikat, és hogy sok tanoncz az ipariskolába mostanig sincs beírva. A bizottság illetékes oldalról arról értesittetvén, hogy a tanonczaik beiratását elmulasztott iparosok a polgármester által megidéztettek: ezen intézkedéstől az ügyben javulást vár. 4. Tekintettel arra, hogy az iparos-tanonczok nagy része még most sem hozta el a tanszerekért járó pénzt s igy nagyszámú tanulók még olvasókönyvvel sincsenek ellátva: nehogy a tanítás sikere továbbra is koczkáztattassék, a kir. tanfelügyelő indítványára elhatároztatott, hogy a készletben levő tanszerekből minden tanuló a legszükségesebbekkel láttassék el. ezek árának befizetését pedig a polgármester az illető tanonczok mestereinél szorgalmazza. 5. Végül, eszmecsere fejlődött ki azon kérdés körül, mily eljárás követtessék azon iparos-tanonczokkal szemben, kik az iskolai órákra későn jönnek. Formaszerü határozat hozatalát e részben a bizottság egyelőre szükségtelennek tartja, elvárván, hogy a tanítók ily esetekre vonatkozólag egyöntetű helyes eljárásban fognak megállapodni, melynél a mellőzhetlen szigor a méltányosság tekinteteivel kapcsolatban fog érvényre emeltetni. Elismerést az érdemnek! Ha valaki egész életét, összes tevékenységét a közügyeknek szenteli s hazája érdekeinek szolgálatában öregkorát eléri: joggal elvárhatja polgártársaitól, hogy emlékezzenek meg róla s ne hagyják figyelmen kívül, mint az olyan embert, aki a közjóért s ez úton közvetve embertársaiért, soha, semmi szolgálatot sem tett. Hazaszeretetben megőszült polgártársainknak úgy sincs nálunk egyéb jutalmuk, mint hogy tiszteljük s megbecsüljük őket. Ezt pedig megérdemlik tőlünk. Ezen szempontból indulunk ki, midőn közönségünk figyelmét városunk egyik legöregebb fiának s a közügyek egyik leg- kipróbáltabb harczosának születési éve nyolczvanadik fordulójára hívjuk fel. Kevés embernek kedvez a sors azzal, hogy az emberi életnek úgyszólván legmagasabb korát erő- és egészségben érheti meg; de még kevesebb azon embereknek a száma, akik ily nagy kort annyi tevékenységgel, oly becsülettel s önzetlen hazafiúság- ban töltötték volna be, mint közszeretetnek örvendő polgártársunk. Könnyű kitalálni, hogy Csiky Sándor 80. évi jubilaeumá- ról akarunk szólni. * 1885. évi februáriushó 28-án lesz ő nyolczvan esztendős. Ezen idő alatt, több mint egy féiszázadon át. mindig a közügyek embere volt. 1848. előtt városunkat mint ügyész szolgálta, 1848-ban pedig országgyűlési követünk volt. A szabadságharcz ideje alatt nem nyugtatta meg hazafiság- sugallta kötelességérzetét, hogy az országgyűlésen szolgálta a hazát: — két fiával honvédhőseink sorába is belépett s mint százados, fegyverrel kezében is liarczolt hazánk szolgálatában. Volt hadifogságban; halálra is Ítéltetett; kegyelmet nyervén, három évet várfogságban szenvedett; vagyonát elkobozták, személyét folytonosan üldözték: de azért hazánk iránti hűségében, szeretetében soha, egy pillanatra sem törhették meg. Az ő haaáfisága mindenkor rendíthetetlen volt, melyet a rámért szenvedések csak erősítettek, de meg nem ingathattak. Az önkényuralom megszűnte után városunknak bírája, majd polgármestere, 1861-ben pedig országgyűlési képviselője lett. Hosszú időn át, egész 1875. évig volt országgyűlési képviselőnk. Ezen idő alatt is mindig hű maradt politikai meggyőződéséhez és elvhűsége, önzetlen hazaszeretete által még ellenfeleiben is ti sztélét et keltett maga iránt. Tevékenységét most városunk területén fejti ki. Megyei törvényhatóságunknak s városunknak egyik legbuzgóbb képviselője és e képviselőtestületek többi bizottságának egyik legtevékenyebb tagja. Az egri kaszinó-egyesületnek s a hevesmegyei 1848/49-iki honvédek-egyletének elnöke, és ha olykor-olykor valamely üdvös mozgalom indul meg társadalmi életünk terén, — annak bizonyára ő a lelke s öregkora daczára is ő egyik vezetője. Nem érdemli-e meg az ily férfiú, hogy szülővárosa, barátai, tisztelői s a vezetése alatt álló egyletek ünnepet üljenek születési éve 80 évfordulóján ? Mi nem vagyunk az úgynevezett emberimádásnak hivei, sőt a divatos jubileum-láznak megvetői közé tartozunk; de ha arról van szó, hogy egy 80 éves hazafi iránt tiszteletünk adóját köte- lességszerüleg lerójjuk: akkor kívánjuk a jubileum megtartását. Városunk csak önnönmagát tiszteli meg azzal, ha jeleseit kitünteti. Hadd lássák, hadd tudják meg országszerte, hogy Egervárosa is méltányolni tudja nagyjainak egy hosszú emberéleten át önfeláldozással teljesített hazafias működését! Az újabb nemzedék tagjai közt ritka az önzetlen hazafi; beteg társadalmunknak tehát szüksége is van arra, hogy példát, mintaképet mutassanak a hazafiúi erényekre nézve. Még néhány hónap választ el bennünket a jelzett ünnepnaptól. Addig városunk képviselőtestülete egy választandó bizottság által kellőképen megteheti a szükséges intézkedéseket az ünnepély előkészítése végett. Ez okból még nem javasoljuk, hogy milyen legyen az ünnepély részlete; nem mondjuk, hogy miképen vegye igénybe városi hatóságunk ez ünnepély rendezése körül a kaszinó-egyesület s más testület segítségét: csak azon kívánságunknak adunk kifejezést, hogy az ünnepeknek olajfestményű képe a városi tanácsterem részére idejekorán megszereztessék s egyszersmind arra nézve is megtétessenek a kellő intézkedések, hogy valamely út- cza az ünnepély alkalmával Csiky Sándor-útczának neveztessék el. Aki tudja, hogy Tréfort miniszternek már életében szobrot emeltek; aki figyelembe veszi, hogy városunk érsek u r u n- kat is méltán megtisztelte már azzal, hogy olajba festett arcz-
