Eger - hetilap, 1884

1884-01-31 / 5. szám

38

den vannak; mondhatnék, hogy nem telik el hét. melyen efféle esetek a törvényszéknél elé nem fordulnak. Nálunk keveset lehet ugyan hallani efféle dolgokról, de nem azért, mintha azok elé nem fordulnának, hanem azért, hogy keveset törődünk a dologgal.

A hamisítások, melyekről itt szólunk, legtöbbnyire már a lisztnél előfordulnak, de vannak oly esetek is, midőn a hamisítás a kenyérrel követtetik el.

Azon kérdésnél, vájjon valamely liszt megromolva van-e vagy meghamisítva, nem annyira az egyes alkatrészek megvizsgálása jő tekintetbe, mint inkább némely általános tények, melyeket, egyes kérdések megoldása által eldönthetünk. Egy fótámasz- pontot a liszt jóságának meghatározásánál a víztartalom szolgáltat. Nem létezik oly liszt, melyben viz nem volna; és ha szárítás által a viz minden nyomát kiűztük is a lisztből, az mégis nyirkot veszeti magába a levegőből, éspedig oly mértékben, hogy súlya ezáltal 12 —15"/0-tel növekedik; az az 100 font mesterségesen kiszárított, liszt 12—-15 font vizet vészén magába a légkörből. Sőt ennél több vizet tartalmazhat a liszt, anélkül, hogy meg volna hamisítva. A középszerű, víztartalom 17%-re tétetik; de mehet a vizrész egész 20%-tig Ennél több víztartalom már ártalmas, mert általa változás áll be a sikérben, mi a liszt erősen megváltozott szagáról, éles, kellemetlen izéről és gyakran bágyadtvörösesbe menő színéről ismerhető fel. A rósz íz átmegyen a kenyérbe, mely ezenfelül nehéz és egészségtelen. Még kártékonyabban hat a nagy víztartalom az által, hogy a penészedést előmozdítja.

Ezen lísztkémléseknél nem annyira a sikér mennyisége, mint inkább annak minősége veendő vizsgálat alá. A sikér változatlan nedves állapotában rendkívül ruganyos és nyújtható ; ha hamar megszáritjuk, erősen felfújja magát, és 4—6-szor nagyobbra terjed ki, mint saját tömege. Ezen tulajdonságokra van alapítva a a Roland párisi sütő által feltalált lisztjóságmérő (aleurometer), melyet a franczia tudós társaság pályadijjal koszorúzott meg. A lisztből a keményítő vizbengyurás által eltávolittatik és a nedves sikér egy kis hengerbe tétetik, melyben egy mozgó bélyeg van alkalmazva. Minél jobban kiterjed a sikér, tehát minél magasabbra nyomja a bélyeget, annál jobb a liszt. Ttt azonban búzalisztről van szó; a rozslisztből a síkért nem lehet előállítani, mert az a vízzel elmegyen.

Azon hamisítás is igen gyakori, hogy korpát őrölnek a liszt közé. Itt a vevő kétszeresen meg van csalva; egyszer azáltal, hogy a korpalisztben nincsen táplálék, másodszor meg azáltal, hogy a korpaliszt nagyon sok vizet veszett fel, és pedig oly mértékben, hogy ahány % korpaliszt van a kenyér között, annyi %-tel több viz van a kenyérben. A csalás ezen nemét úgy lehet megismerni, ha melegvíz által a liszt minden egyéb alkatrészét eltávolítjuk, úgy, hogy csak a gabona héja maradjon a szitában. Ebből a korpa mennyiségét ki lehet számítani.

Leggyakrabban azon hamisítások fordulnak elő. hogy ásvány anyagok, mint például gipsz, kréta, csontliszt, mész. agyag, homok, sulypat, s más effélék vegyittetnek a liszt közé. Itt a hamisítás felismerése legkönnyebb és legbiztosabb. A kétes lisztből bizonyos mennyiséget hamuvá égetünk. Ugyanezt cselekeszsziik ugyanily mennyiségű nem kétes liszttel. Mennyivel nehezebb a kétséges liszt hamva a nem kétségesénél, annyival több ásvány- anyag van hozzá elegyítve. Kétségtelen ugyan az is, hogy őrlés alkalmával kőpor vegyül a liszt közé, ennek mennyisége azonban számos vizsgálatok után egy mázsa lisztnél nem teszen többet egy latnál, ha szándékos hozzávegyités fenn nem forog.

A kenyérnél is legfőképen a víztartalomra kell irányozni figyelmünket. Ha csak ő°'0 vízzel van is több a kenyérben a a szükségesnél, már ez is kárhoztatásra méltó csalás a szegények irányában. Kinek ily kenyér képezi főtápszerét, egy éven át nem kevesebb mint 18 nap veszteséget szenved, vagyis egy év folytán 18 napra való kenyér helyett drága pénzen vizet vészén, mit ingyen kaphat. A kenyérben a víztartalom legfeljebb 45°/0-ot tehet; ki ennél is több vizet teszen a kenyérbe, az csalást követ el a vevői irányában. Pedig gyakran találhatni oly kenyeret is, melyben a víztartalom 55°/0-tet és még többet teszen. Ebből látható mily hátrányt szenved az, ki ily kenyeret veszem

Hogy több víztartalom van-e valamely kenyérben, mint mennyi szükséges, könnyen meg lehet tudni. Egy font kenyeret, és pedig kenyérbelet 80 R. fokú melegen addig kell szárítanunk, mig több sulyveszteséget nem mutat. Ha ekkor kevesebbet njoin 55/100-ad fontnál, úgy kelleténél több viz volt benne; mert a rendes víztartalom legfeljebb 4B/100-részt tehet.

A sütők, hogy a romlott vagy hamisított lisztből könnyebben kenyeret süthessenek és annak jó kinézést adjanak, gyakran ártalmas ásványanyagokat vegyit nek a tészta közé. E czélra leginkább azon sókat használják, melyek élegei oldatlanul csapódnak le a tésztára. Ilyenek a réz- és horganyvitriol, póris, timsó stb. Habár kis mennyiségben vegyittetnek is ezen sók a kenyér Közé, mégis azok a huzamosabb használatnál nagy ártalmára vannak az egészségnek. Itt azonban a hamisítás megvizsgálása oly biztos, hogy egy rész réz 300,000 rész kenyérben is felismerhető.

Hogy az előadottak nem az olvasó ijesztgetésére kigondolt rémképek, hanem oly tények, melyek a mindennapi életben gyakran előfordulnak, annak bizonyítására szolgáljanak a következő példák, melyek Chevalier e tárgyra vonatkozó igen gazdag gyűjteményéből vannak véve. Angolországban 1837-ben a rendőrség 1407 zsák lisztet kobozott el, azon okból, mert a lisztnek egy harmadrésze gypszből és csontlisztből állott. E nagy mennyiségű hamisított lisztet Spanyol- és Portugálországba akarták szállítani. A tulajdonost az elkobzáson kivid 10,000 forint (1000 font sterling) pénzbírsággal büntették. — 1843-ban Marseillesben a rendőrség egy hajó lisztre akadt, melyben 6% homok volt. Ezen liszt Algírba szállításra volt szánva, de a felfedezett csalás miatt elkoboztatok. — 1874-ben az orleansi törvényszék előtt egy gazdag lisztkereskedő állott, kinek nagy lisztkészletében a lisztnek még nyoma sem volt feltalálható. Lisztkészlete fiú rész keményítőből, 4 rész homokból, fi rész olajpogácsából és 12 rész nagyon rósz síkéiből állott. — Mindezek szomorú bizonyítékául szolgálnak annak, mily nagy a gonosz hatalma az ember felett, D. B.

TÁR CZ A.

A túlhajtott képzelődés.

Az ember bölcsőjétől egész a sir rideg öléig merő csalódások között él. E bennünket lépten nyomon kísérő csalódásoknak szülő anyja a képzelődés. A fiatalság a nála erősebben működő képzelődésnél fogva a legtöbb csalódásnak van alávetve, mig a tapasztalt férfi, a higgadt gondolkodású ember a dolgot több oldalról tekinti meg s nem engedi magát oly könnyen elvakittatni.

Itt néhány, életből merített példával akarom megmutatni a túlfeszített képzelődésnek testre és lélekre gyakorolt káros hatását,

Bizonyos angol valamely bűntény miatt halálra Ítéltetett. Nem ritka eset ez Angol- vagy Francziaországban, hogy az ily elitélteken különféle orvosi és lélektani kísérletek tétetnek. Ugyanez történt ez esetben. Az orvos meg akarván győződni, valljon le- het-e valakit pusztán képzelődéssel megölni; a bíróságnál közben járt. miszerint az elitéit maga választhassa a halál nemét, hogy annál könnyebben érhessen czélt emberével. Az elitéit könnyű halállal akart kimúlni, a vérvesztést választó. Bevezettetett egy meleg fürdőbe, hol állítólagosán erét kellett volna megnyitni a hóhérnak. Az orvos bekötvén az elitéit szemeit, a helyett, hogy ereit megnyitotta volna, karján egy kis karczolást tett; hogy azonban a delinquens meggyőződjék a vérvesztésről, langyos vizet csepegtettetek, karjára; s ime a képzelődés, hogy vérét veszti, 8 óra alatt véget vetett az elitéit életének.

Példánk van arra is, hogy a nem korlátozott képzelem egy perez alatt megölheti az embert,

Baffé párizsi színész 1847-ben egy kétségbeesett apa szerepében, midőn annak halálát adta, a közönség legnagyobb rémülésére a színpadon rogyott össze.

Az 1864-iki napi sajtóban érdekes történetkét olvastunk a képzelem működéséről.

„Pokorny János, nógrádmegyei nyugalmazott plébános, több év óta Budán csekély nyugdíjból elvonultan élvén, az 1858-ik évi julius elején, többeknek, kik közül három tekintélyes és hiteles tanú még most is él, a legvidorabb arezczal beszélő, miszerint álmában szokatlan testkönnyüség érzetében sétára unszoltatok. Alig indul el, a budai vízivárosi temető előtt találja magát, mely lom- bozatos kerítése és dús rózsaültetvényeivel inkább kéjkertnek látszék. Belép s egy egyszerű sírkereszten ezt olvasta: „Itt nyugszik Pokorny János nyug. megyeri plébános. Meghalt ju . . us . . . 1864.“ — Föl ébredése után minden ismerőseinek, a kikkel csak találkozott, de nemcsak akkor, de számtalanszor beszélte el álmát és soha sem mulasztá el sajnálatát kifejezni a felett, hogy halálának napját, melyet tisztán látott, s mire felébredt elfelejtő; a hónapban pedig egy betilt nem tudott megkülönböztetni, de váltig állította, hogy junius vagy júliusnak valamely napja lesz végsője földi pályájának és pedig okvetlen 1864-ben. Pokorny álmaira sokat adott. . . Az említett temetőben ott áll az egyszerű sirke-