Eger - hetilap, 1884
1884-01-31 / 5. szám
39 reszt s fölirata az álométól csak annyiban különbözik, hogy egy betűvel és a halál napjával többet tartalmaz. „Itt nyugszik Po- korny János nyug. megyeri plébános. Meghalt július 29-én 1864.“ A lapok ezt halál sej telemnek tulajdonították, de minden körülmény oda utal, hogy a boldo gultat túlfeszített képzelnie szabadította meg e földi élet terheit ől. Sokat adott álmaira, a látott álmot számtalanszor beszélte el ismerőseinek, elvégre azon szilárd meggyőződés győzött benne, miszerint csakugyan a látott év és hóban kell meghalnia. Egyébiránt számtalan eset van reá, miszerint álomban látott napon halnak meg némelyek, mit legtöbb esetben a képzelem erős működésének kell tulajdonitanunk. Az orvosok állítják, hogy nyilvános intézetekben a lábra kapott nyavalák legiukább képzelődés által ragadnak egyikről a másikra. Történt egykor, hogy bizonyos árvaházban kiütött a rósz nyavalya; a gyermekek rendre a betegség áldozatai lőnek. Az orvos hamar felfedezte a baj okát, az egészet a túlfeszített képzelődésre magyarázván, a gyermekeket azzal fenyegette, hogy mindazokat, a kik a betegséget megkapják, égő kemenczébe vetteti. Természetes, a kemencze pusztán a gyermekek megijesztésére füt- tetett be, s ez időtől a betegség egyiken sem mutatkozott. Épen ide vágó esetről tesz említést Malebranche is. Egy nőcseléd jelen volt, midőn az orvos urának egyik nagy sebét kivágta. Alig reá néhány nappal a nőcselédnél ugyanazon a helyen, melyen ura bírta a sebét, jelenkezett a seb, mit Malebranche egyenesen a képzelemnek tulajdonított. Ily nagy horderejű levéli a képzelem, igen könnyen fogjuk megmagyarázhatni mindazon szerencsés fölgyógyulásokat, melyeket egyedül az orvos irányában tanúsított bizalom eredményezett. Élt néhány év előtt egyik Duna-melléki Városunkban bizonyos köztiszteletben álló egyéniség, ki a vidéken szerencsés gyógyításai által nagy hírnévre vergődött; és a mi sajátságos, orvos nem volt, s orvossága saját készítette kenyér-golyócskákból állott. Egyik ismerőse, sokáig faggatta őt, inig végre kivallotta szerencsés gyógyításai titkát. „Én — úgy mond ő — a csodaszerü dolgokat, pusztán azon határtalan bizodalommal eredményezem, melylyel irányomban a messze vidékekről engem meglátogató betegek viseltetnek. Minden beteg, a ki csak hozzám folyamodik, azon szilárd meggyőződéssel nyit be, hogy kezeim között biztosan fölépül.“ És a dologban van valami. Az anyajegy rendesen az élénkebb képzelődés szüleménye szokott lenni; mely állításomat példával támogatom. Werner hazánk fiának két gyermeke volt: Gyula és József. Midőn neje az elsőt hordta szive alatt, Győrött, a hol lakott, borzasztó tűz ütött ki, mely rémhír hallatára neje hátrakulcsolt kezekkel futkosott föl és alá. A megszületett gyermek feje hátsó részén az anyajegy s az ujjak nyomai észrevehetők valának. Midőn Józseffel volt viselős, egy ízben igen megkívánta az epret. A férj teljesítette neje kívánságát; de midőn az epret átvette, egyik szép szemet fölötte megcsodált; -— és ennek következtében a később született gyermek hátán eper jegygyei jött a világra. Stuart Mária — a szerencsétlen skót királyné, épen midőn Jákó fiával viselős volt. szemtanúja volt egy olasz kivégeztetésének ; és e látvány oly mély nyomot hagyott kedélyében, hogy valahányszor kardot vagy gyilkos eszközt látott, mindany- nyiszor hideg borzadás futotta át tagjait. Ugyané természetet örökölte fia Jákó, ki valahányszor halálos Ítéletet kellett aláírnia, mindannyiszor kiejtő kezéből a tollat. E rövid történetkék elég világosan bizonyítják a túlfeszített képzelem káros hatását a testre. Fussuk át röviden mily káros következményeket szül az a lélekben. Az olyan ember, a ki dús képzelemmel bir. rendi sen megszokja a hazugságot. Ha valamely történetet beszél el, azt saját hozzáadásaival annyira fölékesiti, hogy többszöri elmondás után elvégre maga is elhiszi, miszerint az általa előadott esemény csakugyan úgy történt, amint azt ő előadta. Az élénk képzelnetek, vagy máskép a képzelgők leghama- rébb leszuek rajongók, mi alatt a léleknek azon átlapolja értendő, midőn a képzelem a kedélyt elfogulttá teszi és az ész szavát egészen kártérbe szorítja. Ily rajongásra, éghajlatuknál fogva természetszerűleg hajlandók a keletiek. Mohamed a török vallás alapítója, képzelnie következtében rajongó lett, azt gondolta magáról, hogy ő az úr prófétája, hogy a Szentlélek időnkint a földre száll az ő felvilágosítására. Egyébiránt ily rajongókat nemcsak keleten, de nálunk is uton-utfélen találunk. így például néhány év előtt láttunk hazánkban egy sajátságos egyéniséget föl és alá bolyongni, ki azon rögeszmében élt, hogy ő sz. János apostol. A kik személyesen érintkeztek vele, azt mondják, miszerint okosan lehetett vele mindenről beszélni; csak nem volt szabad az apostolokat említeni; mert azonnal félre kezdett beszélni. Egy másik ismét azt képzelte, hogy üveg lábai vannak. Az orvos mindent felhasznált hogy betegségéből kigyógyitsa; — de minden siker nélkül. Végre egy szerencsés ötlete jött; a beteget egy városon kívül fekvő fa-kunyhóba hívta ki. A rögeszmés mit sem gyanítva az orvos szándékáról, kivitette magát; az orvos e közben már embereinek meghagyta, hogy senki se siessen segélyére, midőn ő fólgyujttatta a gunyhót. S úgyis történt. A rögeszmés első pillanatban siralmas jaj- veszékléssel hívta segítségül a körülállókat, de midőn minden kérése sikertelen vala s a lángok már fölötte kürülcsapdostak, fölugrik és menekülni kezd; s csak akkor hitte el, miszerint természetes és nem üveg lábai vannak ; s e percztől lélekbetegsé- géből kijózanult. Egy valaki folytonosan arról panaszkodott, hogy hasában kígyó van, melyet ő akkor nyelt le, midőn szomjúságában egy ízben a zavaros tó vizéből ivott. Az orvos azonnal fölismerte betege baját; sajnálkozni kezdett felette, hogy csakugyan kígyó van a hasában. Bekötvén a rögeszmés szemeit, erősen biztatta őt, miszerint szerencsésen kiveszi hasából a kígyót, csak tűrje nyugodtan az orvosi műtétéit; e közben már egy kígyót is hoztak, mely azon esetre tartatott készen, hogy megmutassák a hasból kihúzott kígyót. Az orvos a bekötött szemű beteg hasán veszély nélk üli vágást tett, s a betegnek a kígyót előmutatta, melyet készen tartott, hogy előmutathassa a betegnek, mintha hasából vonta volna ki; és e műtétéi teljesen kigyógyitotta rögeszmés betegünket. Ügyanily szerencsétlen betegségben szenvedett az, ki azon meggyőződésben élt, hogy fejében szénás szekér van, vagy hogy kolbász lóg le orráról. Az ily sajnálatra méltó embertársainkat a fönnebb ajánlott gyógyítási módokkal lehet kijózanítani, miként a következmény bizonyítja; e két utóbbit is csak oly módon tudák bajaikból kigyógyitani, hogy egyik előtt a kapu elől szénás szekeret hajtottak ki; a másiknak orrán jelentéktelen karczolás után az orvos már előre elrejtett kolbászt mutatott elő. HIRFÜZÉR. — Érsek úr ö Excelientiája a fővárosból e hó 28-án tért vissza Egerbe. — Az országgyűlés feloszlatásáról jelenti a félhivatalos „Budp. Corr.“, hogy az ülésszak és ezzel az országgyűlés és az összes fontosabb, a kormány által a munkaprogrammba fölvett javaslatok elintézése után valószínűleg már áprilisban, de legkésőbb májusban bezáratik és az uj választások négy héttel későbbre azonnal ki lesznek Írandók, nehogy az országgyűlés szükségtelenül a nyáron át névleg együtt maradjon és ezután az uj választásokat a legnagyobb mezei munka idejében őszszel kelljen megejteni. A magyar miniszterelnök bécsi előterjesztései — mint a félhivatalos „Nemzet“ Írja — nemcsak a horvát állapotokra, hanem az országgyűlés két házának összeütközésére és a felsőház- ban alakult ellenzék magatartására és törekvéseire is vonatkoztak, a kabinet egyetértésén alapulnak és a korona teljes helyeslését megnyerték. Úgy hallani egyébiránt, hogy a Horvátországot illető előterjesztések vonatkoznak a közrend biztosítására, az ad- minisztráczió reorganizácziójára és a horvát országgyűlés további sorsára, — a többi előterjesztések pedig érintik a kormány parlamenti helyzetét, a vegyes és a polgári házasság kérdését, az előbbi ellen keletkezett agitáczió összefüggését és természetét és végre a felsőház reformjának ügyét.,, — Simor és Cziráky Bécsben. 0 felsége Simor hercegprímást huzamosabb kihallgatáson és gróf Cziráky Jánost, rövid külön kihallgatáson fogadta. Mindakét főméltóság közvetlen meghivásra(?) utazott fel Becsbe. E két kiváló férfiú bécsi utazásához minden oldalról a legkülönfélébb kommentárokat fűzik. Azonban általános az a nézet, hogy Simor fölhivatása sokkal nagyobb fontossággal bir, mivel ő mögötte mint egy ember áll az egész püspöki kar; mig Cziráky alig azonosítható a főrendiház oppoziciójával, miután ő exciája nem látszik egészen hajlandónak föltétlenül csatlakozni ahhoz a párthoz, melynek zömét a Károlyiak, Apponyiak, . *
