Eger - hetilap, 1884
1884-10-09 / 41. szám
383 ter! Ön szives volt nekünk a magyar királyi operaház megnyitása alkalmára a várt „ünnepi nyitány“ helyett, egy király-dalt küldeni. Ön, mélyen tisztelt mester, bizonyára ama föltevéstől vezéreltetett, hogy egy ily szerzemény, szemben a legmagasabb kir. udvar megjelenésével, inkább meg fog a czélnak felelni. Mi is osztjuk e nézetet. Sajnáltunkra azonban legyőzhetlen akadály áll útjában e „király-dal“ előadásának, még pedig az által, hogy annak dal-motivumai egy általánosan ismert és a legmagasabb uralkodóház ellen irányult forradalmi dalból vannak kölcsönözve, a mint ez a •/. alatt idecsatolt mellékletből kiviláglik. E dal eredete lehetetlenné teszi nekünk a nevezett király-dal előadását a legmagasabb udvar jelenlétében s egy oly müintézet megnyitási ünnepélye alkalmával, mely létrejöttét ő felsége bőkezűségének köszöni. E kedvezőtlen körülmény, fájdalom! megfoszt bennünket amaz élvezet és megtiszteltetéstől, hogy a megnyitási ünnepély fényét az ön zenekölteményének előadásával is emelhessük. Fogadja, mélyen-tisztelt mester, legbensőbb sajnálatunk kifejezését a minden irányban kellemetlenül ható közbejött körülmény felett s feláldozó készségéért való köszönetünk mellett fogadja legkiválóbb tiszteletünk nyilvánítását, melylyel maradtunk Budapesten 1884. szept. 17-én. Mély tisztelői b. Podmaniczky Frigyes intendáns, Erkel Sándor igazgató.“ — Liszt Ferenc/ erre a következő válaszlevelet irta. br. Podmaniczky Frigyes intendánsnak czi- mezve: „Igen tisztelt méltóságos báró ur! Folyó hó 17-éről kelt becses levelére van szerencsém a következőkben válaszolni: Hogy a „Hajh! Rákóczy, Bercsényi“-féle dal nem volt előttem ismeretlen : igazolja „Magyar királydalom“-nak Táborszky és Parsch kiadásában megjelent zongorakivonata, melynek czimlapján e szavak olvashatók: „egy régi magyar dallam után.“ E dallal legelőször Bartalus István antológiájában ismerkedtem meg s meghatott határozott, kifejező s mesterkéletlen jellegével; azonnal elláttam egy győzelmi végzet-részszel s mit sem törődve tovább egykori forradalmi szövegének szellemével: fölkértem ifj. Ábrányi Kornélt egy uj, kiválóan loyális szöveg Írására, „Éljen a király“ végsorral, hogy aztán magyar „király-dalom“ úgy szövegileg, mint zeneileg teljes kifejezést nyerjen. Az átváltozások, az átmódosu- lások úgy a művészetben, mint a közéletben, nem épen ritkaságok. Számtalan pogány templomból left katholikus szentegyház. Az egyházi zene klasszikus korszakában — a 16-ik században — sok világi dallam nyert fölvételt az egyházi énekek közé. Majd későbben a katholikus antifonák mint protestáns khorálok hangzottak fel. S igy ment ez tovább és tovább, az opera terét sem véve ki. melyen Meyerbeer az „erős várunk nekünk az Isten“ szövegű khorált színpadi hatásra használta fel, az „Észak csillaga“ dalművében pedig a „Dessauer-indulót“ orosz nemzeti liiin- nuszszá avatta fel. Az általánosan ismert és kedvelt „Rákóczi- indulónak“ is gyakran tulajdonítanak forradalmi irányzatokat s annak előadása is nem egyszer ütközött tilalomba. A zene maradjon mindenkor csak zene, minden felesleges és ártalmas ma- gyarázgatást kizárva. Különben mentsen Isten, hogy bárhol s bármi szin alatt is akár személyemet, akár csekély szerzeményemet előtérbe állítani czéloznám. Egészen mlgos báró ur belátására bízom a felett határozni, hogy szóbanforgó „király-dalom“ előadassék-e az uj magyar operaházban vagy sem? Táborszky és Parsch kiadóknál a zene- és énnekkar sokszorosított szólamai, valamint a vezérkönyv is rendelkezésre állanak. Fogadja mlgod kiváló tiszteletem kifejezését, melylyel maradtam Weimar, szept. 21-én 1884. Liszt Ferencz. — Gyászjelentés. Özvegy Lévay Jánosné, szül. Demkó Borbála, Demkó György, egri egyhra. áldozó pap, Soltész Endre, kassa-egyházmegyei girinc>i plébános, a maguk — valamint számos rokonok nevében szomorodott szívvel jelentik felejthetlen nagybátyjuknak Demkó Istvánnak 1884. október hó 8-án, életének 80-ik évében, bekövetkezett csöndes elhunytét. A boldogult hült tetemei f. évi október hó 9-én délután 4% órakor fognak a Fájdalmas Szűzről nevezett sirkertben nyugalomra letétetni. Az örök világosság fényeskedjék neki ! — Női divatlap. Az ismert bécsi divatárú- üzlettulajdonosok Zwiebak és Bauer a jelen idényre dűstartalmú női divatlapot szerkesztettek, melyet mindenkinek kívánságára ingyen küldenek meg. Lapunk hirdetései közt bővebben értesül a tisztelt olvasó. — A nyugotafrikai partok birtokviszonyaira vonatkozólag a Hamb. Börsenhalle a következő statisztikai adatokat közli: A partból mintegy 600 angol mértföld a francziák birtokában van. Az angolok most 850 mérföldet foglalnak el, a Niger delta hozzácsatolásával azonban az angol birtok 1300 mérföldre fog kiterjeszkedni, 800 mű-föld a portugalloké, 350 Liberia köztársaságé, 750 Németországé. E szerint még 1300, vagy a Niger-delta leszámításával 900 mérföld marad a Szenegál és a Cap között a ben- szülöttek birtokában, miből azonban csak a Gabun terület és Ambriz közt elnyúló partvidék bir nagyobb jelentőséggel. — Az építő iparosok téli tanfolyama. Az állami közép ipartanodában a télen szünetelő építő iparosok, — kőniivesek, ácsok és kőfaragók — számára rendezett tanfolyam f. évi novemberhó 3-dik napján fog megnyittatni. A tanfolyam négy téli felévre terjed s évenkint novemberhó elejétől márcziushó végéig tart. E tanfolyamon az illető épitő-iparosok rendszeres szakkiképeztetést s annak sikeres bevégzése után végbizonyítványt nyernek. Tanulókul felvétetnek a 14-d k életévet betöltött azon kőmives-, ács- és kőfaragósegédek, a kik folyékonyan olvasni, Írni és számolni tudnak s legalább egy évig a gyakorlatban működtek. A felvételre jelentkezők erkölcsi bizonyítványt, továbbá főnökeiktől igazolványt tartoznak előmutatni arról, hogy mely idő óta működnek a gyakorlatban és melyik szakban dolgoznak. A beiratások az intézet helyiségében (Budapest, VIII. kerület, Bodzafautcza 28. sz.) október hó 15-dik napján kezdődnek és e hó végéig tartatnak. — A kolera már most nemcsupán Franczia- és Spanyolországban, hanem olasz földön is csökkenő félben van. — Ki ne volna kiváncsi, mikép dolgozik Jókai Mór ? Korán leggel kel, mert korán este fekszik le; nincs rá eset, hogy este kilencz órán túl ébren maradjon. Dolgozó-szobájában van egy tágas, öreg szekrény, teliden tele az ő könyveivel, azoknak magyar, német, angol, franczia kiadásával. Egy egész bibliotheka. Az íróasztalon előtte kinyitva fekszik egy picziny, de vaskos „notes-könyv.“ Senki sem gondolná, hogy ez az egy kopott könyvecske szülte azt a többit valamennyit! És hogy még ki tudja, hánynyal terhes! Megérdemli az „anyakönyv“ nevet. Ebbe szokta t. i. feljegyezni Jókai apró betűkkel az ő regénytárgyait, a miket kikombinál, vagy a miket kap és átidomit. Az egész mesének ott a váza, még az egyes fejezetek is stb. stb. Ilyen rendkívüli érdekesen ir Mikszáth Kálmán Jókai Mórról, a Magyar Salon októberi számában, mely ez alkalomból a Jókai-családnak arczképét, Jókai dolgozó-szobáját és Jókai sajátkezű Írását mutatja be a közönségnek. A Magyar Salon ezen száma egészen Jókainak van szentelve és Mikszáthon kívül Hegedűs Sándor is rendkívül érdekes czikket közöl Jókairól, kihez ő közel rokoni viszonyban áll. — A magyar „dicsőség-csarnok“ létesítése ügyében Göndócs Benedek apát és képviselő most már nem csak az irodalom terén buzdít, hanem hozzá nyúlt a reálisabb eszközökhöz is. Legközelebb ugyanis körlevelet intézett az összes törvényhatóságokhoz, melyben kéri azokat, hogy feliratot intézvén az országgyűléshez, kívánják, miszerint; „álljon az ügy élére maga a parlament és a kormány“ és vezesse azt minden módon a megvalósulás felé. Tervet is nyújt már arra nézve, hogy hol állittassék fél a dicsőség csarnoka. Éz a hely lenne a Gellért-hegy, hol a czitadella áll. Bizton hiszi — mondja ő, hogy a parlament és a nemzet egyesült óhaja kivivandja azt, hogy a citadella, mely hadászati szempontból semmi fontossággal nem bir, ha csak nem a főváros ellen van irányulva (miié gondolni is borzalom), át fog ezen czélra engedtetni. — Egy belügyminiszteri határozat. A belügyminisztérium a következő rendeletet mtézte Hevesmegye közigazgatási bizottságához: Csömör Kálmán Gyöngyös városi polgármester fegyelmi ügyében, a közigazgatási bizottság fegyelmi válaszmányának f. évi május 13-án 373. sz. másodfokulag hozott, s a fegyelmi eljárást tény- álladék •hiányában megszüntető elsőfokú alispáni határozat megváltoztatásával vádlottat dorgálásban elmarasztaló határozata, ugyanennek fellebbezése következtében felülvizsgáltatván, féloldalidénak találtatott; mert az alispáni határozatot fellebbező Kemény János és társai törvényszerű felebbezési jogosultsággal biró magánfeleknek nem tekintethetvén, az illetéktelen beavatkozók fe- lebbezete nem volt másodfokulag elbírálható, hanem az alispáni elsőfokú határozat törvényes felebbezés hiányában jogerőre emelkedett. Miről a közigazgatási bizottság a f. évi augusztus 3-án 787. sz. a. kelt jelentése folytán további eljárás végett értesit.te- tik. Kelt Budapesten, 1884. évi augusztus hó .30-án. A miniszter megbízásából: Lukács György, m. k. miniszteri tanácsos. — Az állami közegek bírói védelme. A kormány félhivatalos lapja heves támadást intéz a bíróságok ellen. Vádolja őket, hogy a hatóságok és hatósági közegek elleni bűntetteket és vétségeket tulenyhe büntetőjogi megtorlásban részesítik; hogy kezükben a nemzeti géniusz keresztűltöri a büntető kódex szilárd és komor falait; hogy a magyar állameszmét nem védelmezik meg eléggé; hogy a zsandárt, finánezot, rendőrt — ezek a félhivatalos lap
