Eger - hetilap, 1884

1884-05-08 / 19. szám

166

Ajánlható szölöfajok az ország egyes borvidékei számára.

Szőlőmivelésünk egyik általánosan ismert sarkalatos hibája az, hogy a legkülönbözőbb szölöfajok — tekintet nélkül arra, hogy mennyiben felelnek meg az illető hely éghajlata és talajviszonyainak, minden megválasztás nélkül termeltetnek. E hibán segítendő a fóldmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter össze- állittatta ama szölöfajok jegyzékét, melyek az egyes borvidékeken termesztésre a legalkalmasabbak, — s azokat - tekintettel érési idejükre, mivelési módjukra, úgy a talaj fekvésére, mint minőségére osztályokba soroztatta.

Az ekként öszszeállitott jegyzéket s a hozzátartozó magyarázó útmutatást, a következőkben közöljük:

A világkereskedelemre szánt boroknál egyátalán mint főfeltétel az a tulajdonság kívántatik meg, hogy azok az egyes vidékeken mindenkor egyenlő jelleggel s évről-évre legalább is hasonló minőséggel bírjanak. Hogy ez eléressék, fősuly fektetendő arra, hogy minden borvidéken csak nehány s oly szőlőfajok kiválasztására és nagyban művelésére szorítkozzanak a termelők, a melyek ama borvidék borának jellegét s hasonló minőségét a kielégítő mennyiség mellett biztosan megadni képesek.

A világ összes porpiaczait Francziaország csak úgy volt képes megnyerni és meg is tartani, hogy évtizedek óta tapintatosan és dicséretes körültekintéssel válogatta meg azt a nehány szőlőfajt, a melyek minden egyes borvidéken a nagyban művelésre kiválóan alkalmasak és ezek művelése mellett állhatatosan meg is maradt. Nem zárták el azonban ez által magukat a fran- czia bortermelők a haladástól sem, mert lassankiut egyes régi fajokat oly uj fajokkal cseréltek fel, melyek boruk minőségének emelésére alkalmasaknak s valamely régi fajnál minden tekintetben előnyösebbnek mutatkoztak.

Csakis innét leltet az, h«gy a Médoc vagy a bordeauxi bor - természetesen feltételezve a raczionális pinczekezelést — a világ bármely porpiaczán is hasonló jelleggel és minőséggel bir. Hasonlót látunk Spanyolországban s Németországban, a Rajna mellékén, sőt még Olaszország oly borvidékein is. hol finomabb, kiváló jelleggel biró — és nem közönséges, olcsó borok előállítása képezi a bortermelők főczélját.

E tekintetben hazánk igen abnormis ampelografiai viszonyokat tüntet fel. Ha mégis van egy-két borvidéknek kivételesen a maga legjobbnak tartott borfaja; mégis a legtöbb borvidéken, még a kisebb termelő szőlőjében is egész gyűjteményét találjuk fel a ^legkülönbözőbb s gyakran a legrosszabb és az illető borvidék jelegének egyátalán meg nem felelő szölőfajoknak.

Oly borvidék, melyben egy-egy holdnyi szőlőterületen legalább is 10 — 15 szőlőfaj nem miiveltetnék — egyátalán alig létezik.

Nem kell hosszasabban indokolnunk azt, hogy ennyi szőlőfaj mellett egyenlő jellegű s hasonló minőségű bort szűrni lehetetlenség, miután hol az egyik, hol pedig a másik szőlőfaj termése gyakorol főbefolyást a bor minőségére és igy az évről-évre változó lesz. E mellett igen meg van nehezítve a borok kiegyenlítése házasító s (coupage) utján is, mert ily heterogén anyaggal egy normális középanyagot előállítani még mesterkélés utján sem szokott sikerülni.

Vannak ezen kívül oly borvidékek is, hol az égalji viszonyokhoz a termőföld fekvése és a talaj minőségéhez képest épen nem azok a fajták választtattak ki a termelésre, a melyek oda czélszerüek és megfelelőek lennének.

Hazai bortermelésünket — mint Európa többi bortermelő államaiét is — a íillokszera végpusztitással fenyegeti s pár évtized alatt Magyarország borászati térképe, statisztikája nagy változásokon fog keresztül menni; mert a mig egyrészt homok területeinken, azok immunus sajátsága miatt igen sok uj szőlő fog telepíttetni, addig másrészt jelesebb hegyeinken az eddigi szőlők csak gyérítéssel lesznek müvelhetők, — vagy pedig, a hol ez költségesnek fog bizonyulni, csakis amerikai ellenálló szőlőfajták művelése által fognak birtokosaink bortermeléssel foglalkozhatni.

A közvetlenül bortermelésre alkalmas amerikai szölöfajok legnagyobb része oly közönséges bort szolgáltat, hogy jelesebb, typikus és már is hírnévre vergődött borainkat épen nem pótolhatják, s igy kénytelenek lesznek a termelők ellenálló amerikai fajokat jelenlegi fajainkkal beoltani. A kormány segédkezet kívánván nyújtani a termelőknek, készséggel fog gondoskodni, hogy ily benemesitett ellenálló gyökeres venyigék, valamint fillokszeramen- tes helyen termelt európai vesszők is az állami intézetek és telepekről jutányosán beszerezhetők legyenek. Minthogy azonban annyi szőlőfaj oltása és iskolázása, a mennyi jelenleg az ország összes borvidékén müveltetik, majdnem fizikai lehetetlenség, de

másrészt borjellegeink megállapítása,- illetőleg azok fentartására nézve a legkevésbbé kívánatos is, miért is már ez okból is égető szükséggé vált minden egyes vidéken a legjobb és legajánlatosabb szőlőfajok kiválasztása.

, Hogy a most említett czél úgy a kecskeméti európai, valamint a több helyen felállított amerikai állami szőlőtelepek utján eléressék, az országos fillokszera-bizottság meghallgatása után az az intézkedés tétetett, hogy az állami szőlőtelepekről fél árban kapjanak úgy európai mint oltott amerikai venyigéket azok a termelők, kik egyrészt oly fajokat kérnek, a melyek az alább következő jegyzékben az illető vidékekre ajánltatnak és kik másrészt az uj szőlő telepítését okszerűen, vagyis a következő feltételek mellett kötelezik magukat eszközölni. Ugyanis, mint az már fentebb is említve volt, a vidéknek leginkább megfelelő szőlőfajok helyes megválasztása, a beültetendő talaj czélszerü elkészítése és forgatása (rigolozás), a fajok külön táblákba való ültetése, czélszerü sor- és tőketávolság által, szemelőtt tartva a francziák által ajánlott hármas kötés rendszerét; ott, hol szükséges, partfalazások, vizvezető és serpentin-utak alkalmazása s végre ott, hol az lehetséges, ekével való művelés által.

Hogy a bortermelő közönség minden borvidéken a művelésre legajánlhatóbb fajokra nézve tájékozást szerezhessen, a vinczellér- képezdék igazgatói s az országban működő szőlészeti és borászati vándortanitók utasítva lettek, hogy működési területükhöz tartozó vidékeken legjobbnak és legajánlatosabbnak tartott szőlőfajok névjegyzékét véleményeik kíséretében terjeszszék fel.

Az igy beérkezett adatok egy szakbizottság által felülvizsgáltatván, azokból az alább következő fajok névjegyzéke állíttatott össze, mely jegyzékben minden faj tulajdonképeni neve mellett zárjel között feltalálható ama szőlőfajnak az illető vidéken divatozó népies neve is. E jegyzékben minden vidékre nézve úgy a fehér mint a vörös bortermelésre is 3 — 5 jobb faj soroltatott fel s a fajok kiválasztásánál kiváló tekintet volt úgy a kvalitatív, mint a kvantitatív legjobb termést adó fajokra.

A fősuly a jelesebb borvidéknél arra lett fektetve, hogy a bor jellegét kölcsönző hazai fajok első sorban ajánlassanak s csak ott lettek külföldi importált fajok ajánlatba hozva, hol az illető vidék bora még határozott jelleggel nem bir, vagy a hol, főleg vörösborvidékeinken, a kellő szin s tartalom elérése, helyesebben ennek biztosítása, a különböző s kedvezőtlen őszi időjárási viszonyok folytán szükségessé vált.

E fajjegyzék használatánál még a következő fontos észrevételek veendők figyelembe.

Miután a „Sárfehér,* „Bálint,“ „Fügér,“ „Gohér,“ és „vörös dinka“ szőlőfajok, mint az minden szőlőbirtokos előtt eléggé ismeretes, tiszta fajtáblákba ültetve, virágzáskor rúgnak; ezek csakis vegyesen, vagyis valamely más fajjal keverve ültetendők.

Ily, a fentebb említett fajokkal együttes ültetésre alkalmas fajok a jegyzékben vidékenkint megnevezvék. A „Rakszőlő,“ „Furmint“ és „kadarkáival együtt tapasztalás szerint e fajták virágzása tökéletesen jól folyik le.

A „Cabenet,“ „Sauvignon,“ „Rajnai rizling,“ „Tramini,“ „Merlot,“ „Veltelini“ és „Sylvani“ jobb, erőteljesebb talajt s hosszú művelésmódot igényelnek.

Az „Ezerjó“ hűvösebb éghajlat alatt s rosszabb fekvésben is igen jó bort és bő termést ad, de később érő fajok közé ültetve, nem ajánlható, a mennyiben a későn érő fajok érési idejéig elrothad; e faj tehát mindenkor vagy tisztán ültetetendő, vagy gohérral keverve, melylyel egyszerre érik, s melynek virágzása is kedvező befolyással van reá.

Az ,,Oporto“ korai érése s színes bora miatt igen ajánlható bő termő fekete faj; de külön táblákba ültetendő s nem szabad túlérni engedni, mert ez esetben savtartalma igen csekély leend és bora a keseredés betegségére hajlandó. Egyátalán azt tisztán magában borrá készíteni nem tanácsos, hanem mindig később érő fajok boraival kell, még pedig az első fejtés előtt összekeverni.

Muskatályborok készítésére rendszerint a sárga muskatályt (Muscat-Lunel) szokták termelni és ez lazább vagy középkötött- ségü s erőteljes talajon helyén is van. Ott azonban, hol a talaj igen kötött, a sárga muskatály rothadni szokott és igy ilyen talajon sokkal ajánlatosabb a „fehér alexandriai“ hosszúkás szemű muskatály művelése, mely rosszabb talajjal is beéri, jól terem, nem rohad s igen zamatos. A muskatályok egyáltalában hosszabbra metszhetők, ellenkezőleg keveset teremnek.

A „mézes-fehér“, valamint a „semendriai fehér“ szőlőfajok nyálkás, húsos bogyójuknál fogva (ez utóbbi tartósságánál fogva is) asztali (csemege) s kiviteli czélra inkább lévén alkalmatosak, mint bortermelésre, a borfajok közül mellőztettek.

I