Eger - hetilap, 1884
1884-04-10 / 15. szám
131 Demeter hátra húzódott, de nyomában volt László villogó kardja s csakis gyors futás menté meg a rabló vezért. — Balázs, ki ezalatt egy másik katonával verekedett, félve, hogy bátyja, mig ő itt küzd, kioltja a két drága életet, melyen üdvösségét, lelki nyugalmát akarta visszaszerezni, bátyja után szintén keresztül törte magát a csatlósok tömegén, kik látva, hogy vezér nélkül maradnak, rendetlenül bomladozni kezdettek s hátrálva tért engedtek az ostromlóknak. Balázs sejtelme nem volt alaptalan; Demeter dühtől tajtékzó ajakkal s magasan villogtatott tőrrel rohant végig az emelet folyosóján és szitkok közt rohant be a kínzó terembe, hol az öreg Jenőt hagyá, ki most a két szolga közt háttal fordult az ajtónak. Demeter vérszopó tigris dühével rohanta meg a tehetetlen kötözött öreget és felemelt tőrét torkába akarta mártani, mikor a szörnyű kezet Balázs tartá hátúi vissza, melyből a tört egy ügyes fogással kitekerte. Mint mikor két éhes tigrist, melyeket egymással szemközt ka- litba zárva éheztettek, összebocsátanak s az éhség az élet és veleszületett vadság egyesült dühével marczangolják egymást: úgy e két testvér is. Balázs mindama gyűlölettel, melylyel csábitó gonosz bátyja iránt viseltetett, küzdött annak szörnyű karjai ellen, erőt merítve azon tudatból, hogy két életet kíván megmenteni. Demeter, utálattal telve gyávának, árúlónak tartott testvére iránt, egy lekapott buzogánynyal támadta meg azt. A két szolga Demeter pártján volt s közös erővel, már már biztos halál függött a megtért bűnös felett, de Isten ezt nem akarta. Mikor már a rövid küzdelem legválságosabb pontja elérkezett, rohant be Benkö s a háttal feléje fordúlt Zsarnóczy Demetert egy szörnyű csapással földre sujtá. A két szolga kétségbeesve rogyott térdre, messzehajitva magoktól kardjaikat. Most László, Balázsnak rohant, kinek vérét legjobban szomjazta, de az kardját lebocsátva nyugodt arczczal fogadá ellenfelét. — Nemes lovag, ne szennyezd be tiszta kardodat egy bűnös fekete vérével. íme nem védem magam, tudom hasztalan is volna. Az Isten megbüntetne vétkeimért. Kegyelmet esd a rettegett rabló, hogy jóvá tegye vétkeit vezeklése által. — Hagyd meg, nemes lovag, életemet; én úgy se vétettem ellened; bátyám volt az. a ki ez útra csábított s ő elvette büntetését már e földön. Fogd e kulcsokat, ezekkel kinyithatod a termeket, melyek jegyesedtől elválasztanak. Jenő e szavakra oda ment a megtört, büszke rabló elé s könyek tolúltak szerető szemeibe s midőn Balázs feloldá kötelékeit s bocsánatot kérve, a kékült kezet tisztelettel csókolta meg. a tisztes ősz szeretettel öleié keblére a megtért fiút. — Balázs. Balázs! mivé lettél! Emlékszel-e még ártatlan gyermekkorodra, ősz atyádra és azon kedves örömökre, melyeket együtt töltöttünk! De szépen is tervezgettünk atyáddal! De a sors máskép akarta. Bátyád rossz útra vitt, de őt elérte az igazságos Isten büntetése. Megbocsátok. Balázs zokogva ölelte át a nemes öreget, s oly jól esett e sokszor hányt-vetett kebelnek kipihenni magát ez ősz karjai közt. Hisz annyi év véres emlékei közt nem talált egy pillanatot, melyben annyi szeretetet tapasztalt volna maga iránt, mint ez ősz embertől kinek végső napjait megkeserítő. Mig ezek történtek itt, addig lent Benkö katonái a szobákba szőrűit rablókat tették tehetetlenné, vagy megkötözve, őket vagy levágva. Balázs elvezette az atyát és jegyest azon szobába, melyben Ilonka feküdt, Mikor az ajtón belépett az előresiető atya, felemelte halvány pilláit Ilonka s elégedett mosoly lebbent el halvány ajkairól, de mintha pilláira ólorasuly nehezednék, azokat mindjárt lehunyta. A három férfiú ijjedten szaladt az ágyhoz, azt hívén, hogy Ilonka kiadta ártatlan lelkét. De örömökre lélekzését hallották. Hogy vagy kedves leányom ? kérdé Jenő gyöngéden. — -Jól atyám, felelt a beteg tört, susogó hangon, — adjanak egy kis vizet. Mikor felnyitott ajkain betöltötték az enyhítő italt, újra fel- emelé bágyadt pilláit s ekkor szeme első pillantása Balázsra esett. Egy gyönge sikoly lebbent el ajkairól s ijedten hunyta el újra szemeit. — Ne félj leányom. — biztató őt atyja, — ő nem bánt, megint olyan szelíd, mint mikor együtt játszódtatok. Ilonka tagadólag rázta fejét; erre odalépett ágyához Balázs s térdre bocsátkozva kérő, tört hangon monda: — Engedj meg a megtérő bűnösnek, te a tisztaság tökélye! Ne vigyem el magammal haragodat; hadd legyen megtérésem még tökéletesebb az által, hogy te is megbocsátasz. Ilonka felelet helyett kezét nyujtá Balázsnak, ki a nyújtott kezet ajkával érinté s aztán felállt s indult ki a teremből. Az ajtónál visszafordúlt s egy igaz köny gördült végig arczán s igy szólt: Ha az igazságos Isten meghallgatja, nekem bűnösnek kérésemet, akkor boldogok lesztek. Ti értetek fogok imádkozni, mert ti térítettetek meg és megbocsátottatok. Legyetek boldogok és felejtsetek el engem!!! Ezzel megfordúlt a megtért és senki sem látta őt többé. Ilonkát átvitték Jenővárra, hol pár nap alatt felüdült s a tisztes ősz barát megérhette, hogy ő adta össze a boldoggá lett jegyeseket. A zsarnóczi várat Jenő földig leromboltatá; a talált kincseket részben visszaadó tulajdonosaiknak, részben pedig a szegények közt osztató szét. HIRFÜZÉR. — A nagyhét a kath. egyház mély gyászának kifejezése. A legszomorúbb, de mégis fónséges egyházi szertartások szakadatlan sora tölti ki ezen időt egész a húsvéti ünnepekig. Tegnap délután kezdetüket vették a Jeremiás siralmai, ma délelőtt az olajszentelés és lábmosás szertartása lesz, délután és nagypénteken délután ismét Jeremiás siralmai, sz. sirok látogatásával. Szombat délután a föltámadás. — E számunk a húsvéti ünnepek előtt az utolsó lévén, szívből kívánunk t, olvasóinknak boldog ünnepeket! — Érsek úr ö Nmga legközelebb a következő helyeken fog bérmálni: Május hó 1-én Pétervásárán, 2-án Erdő-Kövesden, 3-án Szent-Erzsébeten, 4-én Balián, 5-én Bátonyban, 6-án Dorog- házán; — 11-én Bodonyban. 12-én Recsken, 13-án Sírokban. — Az „Egri dalkörnek“ azon t. ez. pártoló tagjai, kik többszöri felszólításra tagdijaikat eddig be nem fizették; annál inkább felkéretnek ebbeli kötelezettségük teljesítésére, mert a nélkül az april hó 14-iki dalestélyre a pártoló tagokat megillető „belépti jegyben“ nem részesittetnek. A választmány. — Az egri ált. betegsegélyzö egylet f. é. marcziushó 25-én tartotta meg rendes évi közgyűlését, mely alkalommal egyleti elnök "főtisztelendő Luga László úr, üdvözölve a szép számban megjelent tagokat, ecsetelte az egylet jótékony hatását, és buzdító szavakkal fölhívta a jelenlevőket, hogy úgy, saját mint városunk polgárai érdekében is oda hassanak, hogy az egyletnek minél több tagokat megnyerhesenek. — Következett az egyleti tisztviselők választása; megválaszttatott elnöknek: Luga László, alelnök Barna Manó, jegyző Pelcz János, pénztárnok Braun Károly, 20 választmányi tag: Poléreczky Gyula, Grónai Sándor, Burik István, Plank Géza, Egedy Antal, Barsy József, Lázár Mór, Schvarcz Herman, Hangonyi János, Hizsa Alajos. Godál Albert, Morgenstern Izidor, Miticzky József, Spieler Ferencz, Sztupka János, Károly Károly, Zochor Vincze. Tóth Sándor, Hibay György, Pap József. Felemlitésre méltó ezen rövid idő alatt fenálló jótékony egyletnek ez évben nyújtott jótéteménye, midőn képes volt adni 70 megbetegedett tagnak betegsegélyzésekre 269 fi t 50 kr. temetkezési dijakra 75 frtot, orvosi illetmények és gyógyszerekért 416 frt 75 kit s mindezen kiadások mellett pénztári vagyona maradt f. é. marczius 1-én még 675 frt 47 kr. — Az adókivetö bizottság azon tagja — V. úr — ki mint jelentettük, az elnök által működésétől felfüggesztetett, panaszszal fordult Hevesmegye közigazgatási bizottságához. E bizottság a A’, ur ellen követett eljárást törvénytelennek nyilvánitotta. Az ügy a minisztériumhoz megy föl. — Az iparhatóság több iparost, tanonczaiknak az iparos iskolából való elvonása miatt, e hó elején összesen 154 fiúra büntetett. — Fekete János úr, derék postafőnökünk, II. oszt. főtisztté léptettetett elő. Gratulálunk! — Megjelent: „Jogász-csárdás.“ Zongorára szerző Rácz Pál. Ara 1 frt. Kapható: Táborszky és Parscli budapesti kereskedőknél.- Gyászjelentés. A kegyes-tanitórendiek nagy-károlyi testületé legbensőbb fájdalommal tudatja szeretett rendtársának Nt. Zsufta Pálnak, áldozár és oki. fógymnasiumi tanárnak, áprilishó 1-én élete 33-ik évében történt hirtelen elhunytat. Az örök világosság fényeskedjék neki! — A szabadságharcz-szoborra Ipolyi Arnold beszterczebá- nyai püspök 50 frtot adományozott, (Búd. Hirl.) *
