Eger - hetilap, 1884
1884-04-10 / 15. szám
132 — Gyászhir. Városunk egy köztiszteletben álló nagy családját mély gyász érte. Szilassy Pálné, szül. kelecsényi Fehérpataky Emma, élete 29-ik s boldog , házasságának 10-ik évében Mező- Túron folyó hó 4-én elhűnyt. Áldás és béke poraira! — Á pozsonyi marhavásár ellen az osztrák kereskedelmi miniszter a bécsi marhavásár érdekében rendeletét bocsátott ki, mely határozottan sérti a Magyarország és Ausztria között fen- álló s törvény által szentesített szerződéses viszonyt. E rendelet szerint a Pozsonyban föladott marhaszállitmányok Marcheggben a marhalevél megvizsgálása czéljából megállitandók s az állatok a megvizsgálás után átrakandók. Amig a kellő előkészületek hiánya miatt a marhaszállitmányok fel- és lerakodása a vizsgálat megej- tése végett nem eszközölhető, az összes Pozsonyból jövő marhaszállitmányok Marcheggben visszautasitandók. Mihelyt Marcheggben az előkészületek meg lesznek téve, a Pozsonyból jövő marha- szállitmányokból feltétlenül visszautasítandó minden olyan állat, a melynek egészségi állapota származása helyéről hivatalosan bizonyítva nincs. A pozsonyi vásáron kiállított bizonyítványok elégteleneknek tekintendők. Magyarország más részéből érkező és a pozsonyi vásárt nem érintett szarvasmarhákat ez a rendelet nem érinti. A magyar kormány e botrányos szerződés-szegéssel szemben távirati utón fölszólította az osztrák kormányt, hogy e rendeletét, mely szerződéseinkbe ütközik, azonnal vonja vissza. Az osztrák kormánynak említett törvényellenes rendszabályáról, a sugalmazott félhivatalos „Búd. Korr.,“ mely sokszor szokta a magyar kormánykörök nézeteit tolmácsolni, egy kommünikét hoz, mely a kereskedelmi vámszerződés több fontos határozatának eklatáns megsértését konstatálván, fenyegetőzik, hogy a magyar kormány fog utat és módot találni, „hogy a magyar kivitel meggát- lását, kereskedelmünk vexációját megakadályozza.-1 A kereskedelmi minisztériumban már kidolgozták a módozatokat, melyek szerint az osztrák iparczikkek a Magyarországba bocsátás előtt ugyanoly elbánás alá esnének,, milyen a magyar marhaszállitmá- nyoknak jutott osztályrészül. És pedig csupa oly czikkek, melyek eddig tömegesen szállíttattak Magyarországba, mint a gyapjú, bőr és diszmü-áruk. E rendszabály csak azért nem publikáltatik rögtön, mert kormányköreink még mindig reményük, hogy a viszály békésen kiegyenlíthető lesz s újabb bonyodalmak előidézésére nem leend szükség. Időközben azok a magyar marhahizlalók, kik a pozsonyi vásár létesítésére szövetkeztek, értekezvén egymással, megállapodtak abban, hogy minden körülmények közt és Bécsböl fenyegető akármilyen zaklatások ellen ragaszkodnak a pozsonyi vásár fentartásához. Az alsó-ausztriai helytartóság rendeletével szemben pedig megtorlásul azt határozták el, hogy mig az utóbbi időben saját istállóikból eladtak Bécs számára marhát, ezentúl bécsi marhakereskedőknek, ügynököknek vagy mészárosoknak nem adnak el semmit. Igen valószínű, hogy ha az alsó-ausztriai hely- tartóság rendelete hamar vissza nem vonatik : a retorzió első csapása az lesz, hogy a marhakivitel Magyarországból Ausztriába el fog tilttatni. A magyar hizlalók első harczias lépése az volt, hogy legnagyobb részben elhagyták a bécsi marhavásárt s a következés az árak megdrágulása lett. — Werner Gyula lapunk szép tehetségű munkatársáról a Székesfehérváron megjelenő „Szabadság-4 czimü társadalmi s irodalmi lap az ifjú költő által most sajtó alá rendezett s hálája jeléül Kapácsy Dezső urnák ajánlott „Az ő regénye-4 czimü mű fölemütése alkalmából — az előfizetési fölhívást egész terjedelmében közölve, — következőleg ir: „Egy igazi poéta hirdet előfizetést egy költői regényre; Werner Gyula, kinek első kötetét képezi az említett mü, régi jó ismerős e.lapok olvasói előtt, azért fölösleges őt ajánlanunk. Mélység jellemzi az ő alkotását, szeret elmélkedni, de az ő elmélkedése az érzelem frisseségével és közvetlenségével hat ránk; mert nála a gondolat érzelemmé olvad, s az érzelem gondolattá domborul. Szabatos formában zengzetes nyelven szól hozzánk. Végül még csak annyit jegyziink meg, hogy a fiatal szerző egy elbeszélő költeményével az akadémián is dicséretet aratott. Ajánljuk öt a költészet-kedvelő közönség pártfogásába! . .“ őszinte örömünkre általán a többi hazai lapok is igen melegen emlékeznek meg róla s ez kedvelt munkatársunkat müvét illetőleg, igen szép reményekre jogosíthatja föl. — A tisza-eszlári pör a Kúrián. A m. kir. Kúria IV. büntető-tanácsa pénteken hozta meg végérvényes Ítéletét ebben a páratlan monstrepörben, mely két év óta tartotta izgalomban Magyarország lakosságát, de sőt az egész világot. A kir. Kúria ítélete a kir. ítélő táblaitéletét helybenhagyta.“ A kir. Kúria indokaiból közöljük a következőket: Az ügy érdemét illetőleg, miután az alsó fokú bíróság által kifejtett érvek szerint törvényszerűen be nem bizonyítható, hogy Solymosi Eszter 1882. ápr. 1-én előre megfontolt szándékkal öletett meg; miután vádlott Schwarz Salamonnak a vizsgálat folyama alatt 1882. jul. 20-án önkéntesen a királyi törvényszék szilié előtt tett, azonban a törvényszék által el nem fogadott s az el nem fogadás kijelentése után a vádlott által is azonnal visszavont az a beismerése, hogy vádlott az őt kigunyoló Solymosi Esztert haragjában, de ölési szándék nélkül annak fejére mért ökölütéssel fosztotta meg életétől, miután ez a beismerése, — miuthogy a vizsgálat más irányba tereltetett, a visszavonás után következetesen tagadó vádlott ellenében kellő bizonyítékot nem nyújthat, miután továbbá a végtárgyalásra megidézett számos tanúnak, igy özv. Solymosi .Tánosnéuak és rokonainak határozott előadásaik szerint a Tiszából L382. jun. 18-án kifogott hulla nem Solymosi Eszter hullája s ennek ellenkezője bebizonyítva nincs, s ezek szerint egyáltalán meg nem állapítható az. hogy Solymosi Eszter életét vesztette: sem a gyilkosság, sem az emberölés vádja bebizonyitottnak nem vehető. De minthogy a kérdéses hullán kétségkívül Solymosi Eszter ruhái találtattak, azonkívül a hulla kézcsuklyóján egy kendőbe és egy papírba takart festék is fölfedeztetett, mindezek bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy az említett ruhanemüek és a kendőbe helyezett festék idegenek által ama czélzattal voltak a hullára adva, illetőleg kötve, hogy a gyilkosság kiderítésével foglalkozó hivatalos közegek a hulla iránt tévedésbe ejtessenek. Miután azonban az e cselekménynyel terhelt vádlottak ellen az, hogy a fentebbi cselekményt ők követték el, részben azért, mert némelyikének az az előadása, hogy a vizsgáló bíró előtt tagadásban lévén, a csendbiztosnak a- dattak ki és ez őket bántalmazások által bevallásokra kényszeri- tette, vizsgálat adatai által támogatatván, a visszavonás indokolatlannak nem vehető, részint pedig mivel más vádlottak tagadásával szemben az ellenmondásokba keveredett Matey Ignácz tanúskodása alapján törvényszerű bizonyíték erre nézve beszerezhető nem volt: a királyi Ítélő tábla felmentő Ítéletét ez indokoknál, valamint az erre vonatkozó alsó bírósági Ítélet indokainál fogva helyben kellett hagyni. — Áruknak mérték nélkül való elárusitása. A verseczi rendőr-kapitány egy egyént azért, mert a piaczon csöves kukoriczát a métermértékekröl szóló 1874 : VIII. t. czikkben körülirt mértékek mellőzésével, zsákszámra árult, megbüntetett s a tanács, mint másodfoka hatoság ezen Ítéletet helybenhagyta. A belügyminiszter az Ítéletet feloldotta, mert a fentebb idézett törvényczikk valamint a vásári rendszabály is, a mérték alkalmazása nélküli vételt és eladást nem tilalmazza, hanem csupán a mennyiben mértékek használtatnak, az ott megszabott mértékeknek meg nem felelő mértékek alkalmazását rendeli fenyitíetni. (1884. évi január 3-án 2689/kih. szám.) — Meghosszabbított kegyelem. A külföldön, különösen Romániában tartózkodó magyarországi hadköteles szökevényeknek hazájukba leendő viszatérhetésére a király által engedélyezve volt kegyelmi tény határideje lejárván, ő felsége e határidőt f. év juniushó végéig meghosszabbította s erről a belügyminiszter az összes törvényhatóságokat körrendeletileg értesítette. — Miskolczról Írják: Az Egerpatak szabályozásához e napokban mintegy 800 munkást fogadott föl a szabályozási vállalat. Akik ismerik a mezőkövesdi népet, tudják, hogy ők, ha valahol munkát éreznek, tömegesen mennek, hogy abban résztvegyenek. így történt most is. De a Mezőkövesdről menő utócsapatot, miután az egyes községekből fölfogadott munkások száma már kitelt, visszautasították. A csapat tehát Eger-Lüvőről hazafelé indult. Útközben az ivánkai utszéli korcsmába tértek s ott jól bepálinkáztak. A kapott mámor eredményezte aztán azt, hogy útközben a visszautasítás oka fölött vitatkozásba bocsátkoztak s a hibát bizonyos Sallay nevű emberben keresték. A kudarczot persze egyik a másikra tolta s igy történt, hogy a csapat összekapott s olyan erős verekedés fejlődött ki, hogy négy ember súlyos sérüléseket szenvedett, Sallay pedig meghalt. A verekedőket a mezőkövesdi csendőrség elfogta s átadta a kir. járásbíróságnak. — Az első magyar általános biztosító társaság legközelebb tartotta meg évi rendes közgyűlését. A társulat igazgatósága nem csak a közgyűlésnek szokott tenni jelentést lefolyt évi üzletered- ményéről; de tájékozás szerzése végett tudatja azt az érdeklődő nagy közönséggel is, a mennyiben zármérlegét évről-évre közzé teszi, és igy lapunknak is bekiildötte, melyből és a közgyűlési jelentésből következő tételeket közlünk. A tisztviselők segély- és nyugdíjalapja a lefolyt év végével 417,428 frt 90 krra, a Lóvay- alap 51, 978 frt 18 krra emelkedett. Az évi tiszta nyeremény 793,429 frt 21 kr., levonva ebből az alapszabályszerü járulékokat, marad 456,408 frt 50 kr. Erre nézve ajánlotta az igazgatóság
