Eger - hetilap, 1884
1884-03-27 / 13. szám
109 erényeik s érdemeik jutalmát elvegyék attól, ki az életet adta, szabályozta s az élet minden cselekedetét az eltávozás pillanatában az örök igazság mérlegébe veti. Elmondja a főpap róluk, hogy nagy hazafi volt mindkettő, mert nagy keresztény is volt mindkettő. A kereszt tanitá meg őket a hiúság nélküli munkára, az önfeláldozásra a királyért, hazáért, nemzetért. Koszorút kíván fonni a két nemes élet emlékezetére, mert a kegyelet megenyhíti a fájdalmat s a nemes halott erényeiből az élet feladataira oktatást meríthetünk. És midőn én társulatunk s az összes magyar katholikusok nevében számukra e hálakoszorut fűztem, örök emlékül, — s á társulat érdemdús hivatalnokainak köszönetét mondok a társulat ügyei körül tanúsított buzgalmukért és fáradozásukért, a nagygyűlést megnyitottnak kijelentem. Végül tudatva, hogy néhai Mailáth György és Cziráky János gróf helyébe elnököket kell választani, a társulat érzelmeinek megfelelőleg kandidálja elnökökül Károlyi Sándor és Apponyi Albert grófokat. (Hosszas zajos éljenzés.) Folytonos éljenzések közt foglalta el székét Károlyi Sándor gróf. Elnöki beszédéből adjuk a következőket: E társulat feladata: a hitbuzgóság fölkeltése, a helytelen föltogások czáfolata és a katholikus érdekek védelme. Midőn a Szt.-István-társulat megalakult, akkor az ország szabadságáért és nemzetiségéért küzdött és a társulat működését az akkori zajos politikai élet közepette kezdette meg. Ma azonban az ország kivívta azt, amiért akkor küzdelmet folytatott s a társadalmi tevékenységnek egészen más tér nyilt meg, mert ama czélok, melyek megvannak valósítva, nem képezhetik többé működésének irányát. A társulatnak számolnia kell a mai társadalommal. A jelen század forradalmaiban, melyek Európán átviharzot- tak, három íőkorszakot különböztet meg. Az első, mely a forradalom tulajdonképeni kitörését megelőzte, a remények és nemes eszmék korszaka volt. A második korszakot, mely e remények és vágyak megvalósítását tűzte ki czéljául, az ezzel együtt járt vérengzés és felforgatás jellemzi. A harmadik korszak a kivívott eredmények korszaka, melynek következménye Európában mindenütt a materialisztikus iránynak nagy mérvű fejlődése volt. Ezzel karöltve járt a közgazdasági helyzetnek teljes átalakulása. A villám és gőz kora újabb és újabb találmányokat hozott felszínre s kifejlődik és megtestesül a laisser faire, laisser passer, kifejlődik és megtestesül a szabad kereskedés eszméje, mely roppant forgalmat idéz elő és megfelelni igyekszik az általa kitűzött ama feladatnak, hogy a nép nagy tömege mentül nagyobb terjedelemben mentül nagyobb jólétet érjen el. De ez a rendszer sem maradt hibák nélkül. Mert midőn a szabadság és egyenlőség elvét veszi alapul, az emberi tevékenység leghatalmasabb rugóját, az önérdeket kelti fel, mely természetszerű fejlődésében nem egyszer az összeség érdekével ellentétbe jött. Maga részéről, mérlegelve a jelzett közgazdászat! irány előnyeit és hátrányait, kijelenti, hogy továbbra is változatlanul a szabadság és egyenlőség elvének alapján áll. Azt kívánja azonban, hogy a forradalmak elhagyott harmadik jelszava : a testvériség. szintén érvényre jusson, s ez esetben a három jelszónak, a szabadság, egyenlőség és testvériség elvének együttes tekintetbevételétől és érvényesülésétől várja a szocziális állapotok javulását, Egyúttal kifejezi azt a meggyőződését és erre fekteti a fő- sulyt, hogy a testvériség elvének ellensúlyoznia kell az önérdeket, melyre szükség van, de hogy a társadalom a maga erejéből nem fog képes lenni érvényt szerezni a testvériség fogalmának, hacsak a vallásosság nem fogja erre az utat egyengetni és e harmadik jelszó diadalrajutását előkészíteni. A Szt.-István-társulat feladatát szocziális jelentőségűnek tartja és reményű, hogy a katholikus érdekek megvédését, a helytelen felfogások rektifikáczióját, valamint a hitnek terjesztését továbbra is sikerrel fogja eszközölni. (Élénk éljenzés.) Ezután felszólalt Apponyi Albert gróf. Tisztelt nagygyűlés! Mélyen érzem, mily nagy az a megtiszteltetés. mely engem ér, midőn oly helyre ültettek, melyet előttem egy Károlyi István, egy Mailáth, egy Cziráky foglaltak el; mélyen érzem azt is, mily nagy és fontos a feladat, melyet ezáltal tisztelt barátom és elnöktársam mellett én reám is ruháztak. Dicsőült elődeim nyomán haladva, Isten segítségével, arra fogok törekedni, hogy sem ez állás díszét ne csökkentsen], sem az avval összekötött hivatás követelményeitől nagyon el ne maradjak. A Szt.-István-Társulatban organizálva van a katholicizmus része a magyar nemzet nagy kulturmunkájában ; e társulat a nemzeti és a katholikus szellem összeforrásának intézménye. A nemzet nehéz napjaiban, midőn protestáns hazánkfiai méltán dicsekedhetnek azzal, hogy egyházi intézményeik megvédésében egyszersmind a nemzeti élet diiledező épületének egyik fenmaradt oszlopát védték. a magyarországi katholikus egyház is betöltötte ugyanazt a hivatást e társulat működése által, melyben a magyar szellemi élet kontinuitása akkor egyik menhelyét találta. Ma kedvezőbb viszonyok közt teljesítheti feladatát, mert hazánk, hála Istennek, ki tudta eddig zárni határaiból ama „kulturharcz“-nak csúfolt irányzatokat, melyek a kulturális tényezők legnevezetesbbikét az egyházat, a kulturmunkából kizárják, eilene háborút folytatnak és ezáltal az egész állami működést zsibbasztják, a szellemi működés elfogulatlanságának és haladásának helyébe sivár viaskodáso- kat és szenvedélyeket tesznek. Hazánk intézményei és közszelleme felhívják közreműködésre az egyházakat, hasznosítani iparkodnak azt a kulturális és erkölcsi erőt, mely bennök rejlik, és ezt bölcsen teszik, ez maradjon igy, és hogy maradjon, arra igen szükséges az, amit ő eminencziája szintén kiemelt, hogy t. i. azok a katholikus férfiak, kik a közpályán működnek, valamint egyházuk körében soha meg nem feledkeznek arról, hogy magyarok, úgy közpályájukon se feledkezzenek meg arról, a mivel egyházuknak tartoznak. Társulatunk feladata betölteni azt a keretet, melyet működésének az említett szerencsés körülmények teremtenek, és megtartani a magyarországi katholicizmus számára azt a tért, mely azt a nemzet szellemi életében megilleti, úgy híveinek száma, mint évszázados dicső múltja folytán, és melyet bármi kis rész- beu is csak önhibánkból veszthetünk el. — Ez a nemzeti és kulturális működés fejlesztendő. Tárkányi Béla alelnök, jelentést téve a társulat múlt évi működéséről, bemutatta a Mailáth György halála alkalmával a pápához intézett felirat szövegét. Kerékgyártó Árpád fölolvasta az alelnök által 100 drb aranynyal jutalmazott pályázat eredményét, mely „Magyarországon a kereszténység első korszakának történetét“ tárgyazza. A bíráló bizottság a jutalomdijat egyhangúlag odaítélte a beérkezett műnek, melynek szerzője dr. Vallics Lajos győri papnöveldéi tanulmányi felügyelő. Alelnök újból 100 drb arany pályadijat tűzött ki oly történeti műre, mely Magyarországon a kath. egyház történetét tárgyazza, Szent László király uralkodásától az Árpád- ház kihaltáig. (Zajos éljenzés). — Az alelnök mandátuma letelvén, bejelentette lemondását, a nagygyűlés azonban, élénk éljenzés között, ismét Tárkányi Bélát választotta meg alelnökének. A számvizsgáló bizottság jelentését Ágoston Antal titkár terjesztette elő. Eszerint volt a bevétel 92.591 frt 19 kr, az ösz- szes kiadás pedig 90.731 frt 87 kr. Károlyi Sándor gróf indítványára elhatározták, hogy a pápához felirat intéztessék a mai nagygyűlés alkalmából. Végül az igazgató-választmányt a következő tagokkal egészítették ki: Esterházy Miklós és Móricz gr., dr. Achenbrier Antal, dr. Corzan Avendano Gábor, Rimely Antal, Mendl István, Schiffer Ferencz, Somoskeöy Antal, Tillman Lajos, Venczel Antal, dr. Wolaíka Nándor és Zierer Károly. politikai heti szemle. A p á p a elhagyja Rómát! Ez a legújabb nagy jelszó, amely méltó izgatottságot kelt Európaszerte. Á pápa hivatalos lapja, a „Moniteur de Rome“ fenyegeti vele a világot. Hóm a elfoglalása óta már többször fölmerült ez az eszme. Most legújabban a Propaganda de fide ügyében a római semmitőszék által hozott Ítélet hozta szőnyegre. A Propaganda de fide tudvalévöleg a hittérités nagy központi intézménye, melynek szálai behálózzák az egész világot, és amely buzgó, önfeláldozó működése által kiszámíthatatlanul sok jó szolgálatot tesz a czivilizáczió ügyének. A római semmitőszék kimondotta említett ítéletében, hogy ez a Propaganda is köteles összes vagyonát olasz államkötvényekbe fektetni. A Vatikán az európai hatalmakhoz küldött jegyzékében azonnal tiltakozott ez ellen az ítélet ellen, mert azáltal a Propaganda vagyonának biztosságát látja koczkáztatva. A jegyzék folytán több hatalom előterjesztést tett az olasz kormánynál s most folynak is tárgyalások az Ítélet végrehajtásának módja iránt. A pápai udvar a semmitőszék Ítélete által a garanczia-törvényt is megsértve látja s eklatáns például veszi arra nézve, hogy ez a törvény mily kevéssé alkalmas és képes megvédelmezni a pápa függetlenségét. Ezért jött ismét szóba, hogy ő szentsége elhagyja Rómát s székhelyét áttegve valamely más európai városba. Róma, márcz. 20. Á kamara ülésén Depretis kormányelnök *
