Eger - hetilap, 1884
1884-03-27 / 13. szám
no jelenté, hogy tekintettel a parlamenti helyzetre, a kormány beadta lemondását. Bécs, márcz. 22. A „Wiener Abendpost“ kiemeli, hogy Ausztria-Magyarország uralkodója és népei a német császár születésnapját a legőszintébb jó kivánatokkal kisérik, meg lévén győződve, hogy a barátságos viszonyban élő két uralkodóház szilárd szövetsége a béke legbiztosabb záloga sgész Európára nézve. Szl.-Péter, márcz. 22. A Schweinitz tábornok s német nagy követ estélyén, melyet tegnap a német császár születésnapja alkalmából adott, jelen voltak: Vladimir nagyherczeg s neje, Alexisz, Miklós, Konstantin nagyherczegek, a czári család több más tagja, a kormány részéről a fővárosban tartózkodó miniszterek, a diplomacziai testület teljes számmal, többen a legfőbb méltóságok, a társaság előkelői közül. Ma Gacsinában diszebéd lesz a német császár tiszteletére, estve pedig a szt.-pétervári német kolónia diszbált rendez. Khrisztiania, márcz. 20. A norvég főtörvényszék Vogt állami tanácsost miniszteri hivatalának elvesztésére Ítélte. Konstantinápoly, márcz. 20. Az itteni diplomacziai körökben erősen kolportálják azt a nézetet, hogy Rezső trónörökös látogatását egy nagy horderejű és váratlan politikai esemény fogja követni. A francziák Ázsiában, kevés emberélet árán és csekély vérontással foglaltak mindent, mi nekik kellett s a khinai császár seregeit kiverték Tong-Kingból tökéletesen. Nyílt csata nélkül, némi ostrommal, de leginkább stratégiai mozdulatokkal a francziák gyors visszavonulásra kényszeritették a khinai sereget, mely az anamiták segítségére jött, nehogy körülkerítve fogolylyá essék az egész khinai had. Futva menekültek a kkinézerek hazájukba vissza. Szon-Tái és Bak-Ninh, a két nagy város a vörös foiyam északi partján, melyeket Khina magának követelt és csapataival megszállva tartott, elestek; ezzel be nem érve a francziák, a khinaiakat kiűzték az ország határán s ma egész Tong- King, Anam és Kochin-Khina franczia gyarmat. Országgyűlés. A képviselőház pénteken fejezte be a kataszterre vonatkozó törvényjavaslat részletes tárgyalását. Szombaton pedig a Fűimében tervezett tengerészeti palota költségei lettek elfogadva. Szerdán a győr-ebenfurti s a mostár-mitkovitzi vasútvonalakról szóló törvényjavaslatok tárgyaltattak. Mára pedig — vagyis csütörtökre — az ipartörvény módosítására vonatkozó javaslat van napirendre kitűzve. TÁR CZ A. Zsarnóczy. — Történeti beszély. — Irta: Sajó Kálmán. (Folytatás.) Az alatt mig Balázs a várba lopódzott és Bonkát elrabolta, Demeter és csapatai minden erővel ostromolták a falakat. Csorna az utasítás szerint éjszak felé került s ő volt az és emberei, kiket László oly férfiasán fogadott; ez oldalon hasztalan is volt minden erőlködés, támadásaik visszaverettek. — Nem úgy a kapu felől. Demeter, mihelyt a fal alá férkőzhetett, elkezdé döngettet- ni a hatalmas vaskaput, mely erőlködéseiknek sokáig ellent állott. De elvégre is engedni kezdett s a baljóslatú recsegés elárúlá, hogy nem sokáig képes védeni a bennlevőket. Jenő látva, hogy csak a merész kirohanás, mi rajtok segíthet, kirántva villogó kardját, mit eddig még nem használt, kinyittató a kaput s mint feldühödt oroszlán veté magát elleneire, kik zúzott sisakkal, fejjel, tört pánczéllal voltak kénytelenek hátrálni. — De éppen ez okozta Jenő vesztét. — A rablók utat engedtek neki, de mögötte emberei, kik nem voltak képesek őt oly gyorsan, mint haladt követni, elmaradtak tőle, úgy hogy a rabló csapat, bár előtte utat nyitott, de utánna azonnal összetőmörűlt s a várnép már újra szilárd emberfal ellen volt kénytelen harczolni. Jenő küzdelme hevében észre se vette a nagy veszélyt, melyben forog, midőn egy nyakába hajított hurok el kezdé fojtogatni s ennélfogva a földre rántották, hol a tisztes ősz haja és szakálla a vér és eső öntözte föld sarával mocskoltatott be. Hasztalan volt Jenő erőlködése, ki minden erejét megfeszité, hogy rablóinak kezeiből kimeneküljön, hasztalan a piszok, mit az aljas, alattomos mód ellen szórt; az elsőt a túlnyomó erő, az utolsót a vad kaczaj nyomta el. Összekötötték kezét, lábát s lassan- kint hátrálva odahagyták a gazdátlan, vezér nélkülinek vélt várat, mert Benkö ott létéről semmit se tudott Demeter. Mig Jenővel ezek történtek s csapata a visszavonúló rablókat nem üldözte, félvén, hogy kicsalogattatnak s igy a nagy veszteségen kívül ők is lemészároltatnak: az alatt Benkő hirt vett a történtekről; de bármennyire lankasztá is erejét a szomorú hír, annyi lélekjelenléttel mégis csak bírt, hogy nem engedte magát elkapatni s ipja megmentésére sietni, mert akkor utat nyitott volna a rablóknak s ezek az apán kívül a kedvesét is elrabolhatták volna. Jenő a csatazajban Bonkának sem sikoltását nem hallotta, sem elraboltatásáról, — minthogy az eszméletlenül heverő dajkán kívül senki más nem tudott róla a várnép közöl — értesítve nem volt. Zsarnóczy Demeter egy katonát küldött Csornához, hogy lassan vonúljanak vissza s lóra kapva vágtassanak Zsarnócz felé. Benkő észrevéve szándékukat, lóra parancsolá embereit s űzőbe vette a menekvő holló sereget, de mikorra emberei rendben voltak, már a rablók messze elillantak s csak a távoli lódobogás és ágrecsegés jelenté, hogy hasztalan lenne az üldözés. Ezért egyrészt, másrészt pedig tartva attól, hogy ha a várat őrség nélkül hagyja, nem lehetetlen, hogy a rablók egy része valami mély völgybe csalhatja, a másrész pedig az alatt a várat rabolhatja ki s kedvesét ragadja ki karjai közül, — visszatért. Szomorú, elszorúlt kebellel lépé át a kastély küszöbét, töprengve magában, mivel vigasztalja meg zokogó kedvesét, kinek azóta bizonyosan tudtára adták atyja elfogatását: midőn benyitott azon terembe, hol az öreg dajka még mindig eszméletlenül feküdt s a sáros lábnyomok jelenték, hogy itt valami idegen járt. Isszonyú sejtelem lepte meg László lelkét s akadozó lélek- zettel, sáppadt arcz és ajakkal rohant a másik szobába s az üresen maradt ágy, asztal, térdeplő s a sáros lábnyom felfedték előtte a borzasztó valót. Fájdalomra torzóit ajkai közöl egy szörnyű kiáltást hallatott s tenyerével födve el szemeit, hogy ne lássa a tanújeleket, szobáról szobára rohant, mig elért a nyitott czinterembe, hol a feltárt rejtek ajtó, mindent megfejtett. A szívfájdalmat, mit atyja, s jegyese elvesztésén érzett, a tajtékzó düh váltá fel lelkében s felemelt ökleit a nyitott barlang- ajtóra emelve, egy vad pillantást vetett az árúló ajtóra s fenyegető pár szót a rabló nyomai után. Visszament a dajkához, kit többek segélyével életre hozva, megtudta, a mit már úgy is tudott, hogy egy kánya felzavarta boldogságát; midőn fészket rakni készült, elrabolta párját s most a szelíd galamb annak véres karmai közt vonaglik. — Menjen valaki oly sebesen, mint lehet Csőreghre váramba, mondja meg hadnagyomnak, az egész legénységgel jöjjön ide. Még holnap indulunk Zsarnóczra s vagy mi veszünk el, vagy a rablók. Most pedig hagyjatok itt magamra. A parancs szeiint történt, s ő ott maradt Ilonka termében feldúlt boldogságán keseregni. (Folyt, köv.) HIRFÜZÉR. — Az országgyűlés érdemleges tanácskozásai alkalmasint még a húsvéti ünnepek előtt befejeztetnek és a húsvéti szünidő után csak néhány formális ülés lesz, úgy, hogy az országgyűlés ünnepélyes befejezése április végén megtörténhetik. A képviselőválasztások júniusra fognak kitüzetni. — A királykisasszony eljegyzése. Mária-Valéria föherczegnő eljegyzéséről a külföldi lapokban gyakran fölmerül a hir és pedig egyre határozottabb alakban. Most a lembergi lengyel lapoknak Írják Bécsből, hogy Mária Valéria föherczegnő eljegyzése unokabátyja, Ferencz Nándor D'Este fóherczeggel. Károly Lajos fő- herczeg legidősb fiával, legközelebb meg fog történni. Ama bensőbb viszonynál fogva, melyben a lengyel lapok levelezői jelenleg 1
