Eger - hetilap, 1883
1883-01-04 / 1. szám
3 az általános hadkötelezettséget kimondja s három állományt két évi tényleges szolgálattal különböztet meg. Az első hadállományban a 30 évig menő korosztályok, a másodikban a 37-ik, a harmadikban az ezen túl menő korosztályok foglaltatnak. A hadsereg a területi rendszer szerint osztatik fel s e miatt 5 zászlóaj- jal s ugyanannyi lovas századdal fog növeltetni. TAECZA. Az egri dalkör dalestélyéhez. Múlt számunkban az egri dalkör dalestélyéről csak röviden emlékezhettünk meg. Azért ez alkalommal el nem mulaszthatjuk, ezen igazán minden tekintetben a legjobban sikerült vig és kedélyes estélyt, mely még ma napság is élénk emlékben van, most újból fölelevenitni. A műsor eléneklése után Kálmán producálta magát, ki is pattogós csárdásával a hallgatókat oly szép számban csalta táncz- ra, minőt régen láttunk. Tánczoló szépeink közül a következők neveit sikerült feljegyeznünk: Berkó Aladárné, Bodnár Bella, Bukovics Emma. Bullán nővérek, Czundermann Anna, Danielik Román, Derszib Róza, Eichbrunn Józsefné, Elek nőv., Eötvös Róza, Énekes Erzsiké, Farkas Szeréna, Fogéi Ágostonné, Frank nőv., Fülöp nőv., Gröber Berta, Hutter Károlyné, Juhász Ilonka, Keiler Margitka, Ko- leszár Anna, Koncz Aranka, Kovács nőv., Kronberger Mariska, Lajtos Ilonka, Luczibjanszky Ida, Marssó nőv.. Morvay Emma, Okolicsányi Lajosné, Öllé nőv., Ringelhann Mariska. Sajossy Margitka, Staud nőv., Stészel nőv., Specziár Mariska, Szabó nőv., Szabó-Kiss Szeréna, Szécsényi Jolán, Székely Mariska, Szolcsányi Gyuláné, Szolcsányi Hugóné, Szögi Jolán, Tormásy nőv., Ürmé- nyi Margit, Vind Istvánná, Zölley Vanil, özv. Zsiga Sándorné. Az igen tisztelt zászlóanya özv. Mossóezy Jánosné és k edves leányai Örzsike és Pannikán kívül élénk csevegés között még ott láttuk: dr. Frantz Alajosnét leányai: Piroska és Etelkával, Bubna ezredesnét s leányát Ellát. Fülöp Józsefnét. Sajossy Alajosnét, Huberth Jánosnét, Fekete Ferencznét, Úry Józsefnét, Polonkay Endrénét, Lenk Gyulánét, Bóta Szilárdnét. Fischer So- mánét, Selmeczy Viktornét, Liptay Endrénét, Derszib Rudolfnét, Lipcsey Péternét, Eötvös Józsefnét. Onczay Etelkát. Kürthy Ferencznét, Székely Jánosnét, Elek Viktornét, Sindellár Józsefnét, Staud Jánosnét, özv. Boár Ignácznét, Bárdos Istvánnét, Bodnár Istvánnét, Matekovics Lőrincznét, Ringelhann Imrénét és Ráfael- nét, Énekes Gyusztávnét, özv. Barát Jánosnét, Gulyás Gábornét, Kronberger Mihálynét, Burián Jánosnét, Czettler R'udolfnét, Bal- kay Józsetnét és Istvánnét, Kozák Sándornét stb. stbit. Végül hölgyeink azon óhajának kell engednünk, hogy miután sem a Katalin-tánczestélykor, sem most nem volt az ott levő czuk- rázdában kedves hűsítő eledelük a fagylalt, jövőre erről is gondoskodva legyen. R, L. Az „Egri Dalkör“ első production (Xy.) Dalkörünk alig három hónapja hogy megalakult s ime már is kiállotta a tűzpróbát s evvel bebizonyitá életrevalóságát. E dalkörben mint látszik, megszerezte magának városunk ama központot, mely hivatva lesz szűnyadozó társadalmi életünket feleleveníteni, annak kellemesbbé tételére hatványozólag közreműködni. Társadalmi életünk egyik régi hiánya volt ugyanis az. hogy nélkülözni kénytelenült oly tényezőt, mely a közönséget idő- közönkint egybe gyűjtötte, s annak kellemesebb — még pedig a minimumra reducált kiadásokkal összekötött — szórakozást nyújthatott volna. Most a dalkörben e tényező is megvan. Hogy pedig az egylet a közönség igényeit teljesen kielégi- teni képes leszen. a tekintetben garantiákat nyújthat ügybuzgó elnökében, ki az egyletnek összetartó kapcsa, továbbá kitűnő karnagyában, kinek e téren való szakavatottsága általános elismerésben részesül, végül tagjaiban, kik mint láttuk nem csak jó harmonious hang fölött rendelkeznek, hanem egyúttal buzgalommal igyekeznek a dalkör szép czéljának megvalósítását teljes erejökből biztosítani. A legutóbb lefolyt karácsonyi ünnepekben mutató be magát először a kör a közönségnek, még pedig három alkalommal. Legelőször ugyanis karácsony első napján a főtemplomban, nagy méltóságú Érsekünk ö Excellentiája által mondott mise alatt, a midőn is a Mindenható dicsőségére és a nagy számban egybese- reglett hívek lelki gyönyörűségére két remek egyházi éneket zengett el. Mindkét ének valóban szép volt, főleg pedig az első: ,.Térdelek a porban“ kezdetű birt remek melódiával; ez ének, mint tudomásunkra jutott, az egylet derék karnagyának szerzeménye. Ugyanaz nap estéjén a zászlóanya özv. Mossőczyné ő nga előtt tisztelgett ezen egylet, serenade-dal lepvén meg őt. Ez alkalommal hat műdarabot mutatott be az egylet, melyek mindegyike kitünően sikerült. Karácsony másodnapján volt a tulajdonképeni tüzpróba, és a dalegylet ezt is derekasan állotta ki. Ugyanis az nap tartatott meg a tánczczal egybekötött dalestély, a midőn tiz szebbnél szebb énekdarab lön bemutatva, A közönség részvéte oly nagy volt, hogy az Ó-Casinó szépen feldiszitett nagy termének minden zugát a szó szoros értelmében betöltötte, és oly díszes kört szemléltünk. minőt városunkban ritkán láthatni együtt. Az énekek, hogy igen sikerültek voltak, azt. eléggé bizonyítja azon egy körülmény is, hogy azok mindegyikét a közönség nem csak hogy zajosan megtapsolta, hanem itt-ott ujrázta is. Ez elismerést a dalegylet azzal igyekezett meghálálni, hogy két oly darabot is zengett el, melyek a műsorozatban foglalva nem voltak. A műsorozat a Hymnusszal kezdődött s a szózattal végződött. Ének végeztével következett a táncz, melj' oly kedvvel és lelkesedéssel indult meg és tartott végig, minőt már rég nem lehetett észlelnünk. A dalkörnek e sikerült fellépesei bizonyítják, hogy: a közönség örömmel üdvözli körében az egyletet, s áldozatkész figyelemmel és érdekkel kiséri működésének minden mozzanatát; továbbá hogy ilyen egyletre társadalmunknak rég érzett szüksége volt, Hosszú életet kívánunk e körnek, s egyúttal azon általános óhajnak adunk kifejezést, hogy gyakrabban hallassa szép szavát, s legyen meggyőződve arról, hogy nyilvános működése az egri közönség előtt nem lesz reá nézve hálá t.lan munka, mert a szépet és nemeset pártoló közönségünk ez egylettől sem fogja szives elismerését megvonni. Fürdőbe. — Falusi rajz. — Igaz történet; az elmúlt nyáron esett meg. Fürdőre készült a Lukács bátyám egész családja. Azaz: hadd’ magyarázzam csak meg jobban a dolgot. Az én Lukács bátyám kisbirtokos egy Tisza mellett fekvő falu . . . (visszanyeltem, kérem alássan) kisvárosban. Ketfecskén vannak már csak a feleségével, aki Lukács bátyám után természetesen megint az én Vilma tanteom, tanteom! (hangsúlyozom ezt a ,,tante“-ot). A lányukat, a Gizellát, hat esztendeje, hogy elvitte az orrom elől feleségnek túl a Tiszára az uradalmi doktor. Van is azóta egy kis fiók, egy tömzsi, kedves, okos, szép kis fiacskájok, amint hogy már az ilyen apró embereknek az efajta rövid históriában egyéb kötelességök nincsen. Ezzel azután ki is volna a família tökéletesen, (nem számítva természetesen a fiatalabb Lukács, Bálint, Balázs, Benedek etc. tekintetes urakat, akik már szintén, ki Debreczenben, ki Szegeden, ki itt. ki ott, családapák, de miután fürdőre nem mennek, bennünket nem is érdekelnek) meg is volna a família nagy megelégedésben, csakhogy mikor olyan ritkán láthatják egymást. He- tenkint egyszer, ha haza nézhet a menyecske a kis Laczival. Nem ereszti az a kegyetlen ura; pedig mindössze két mérföld, ha van az egész út. De milyen két mérföld! Közbeesik a Tisza, meg a — töltés. Jókai írja valahol, hogy Józsa ‘Gyurinak a kocsiján — mig tavaszi időben Pestre felért — minden kerekére még három új talp ragadt: egy vörös, egy fekete, meg egy sárga. Épen erre az én töltésemre fogta rá, hogy vörös kereket kerekít a kerékre. Pedig mióta én az eszemet bírom, feketét fog az mindig. Régen el volt már határozva, hogy a nyáron megint fürdőbe mennek, — valamelyik külföldi fürdőbe. Az igazság érdekében ki kell jelentenem, hogy a külfüldi fürdőt nem pusztán azért választották, mert ez chic, hanem azért is, mert az én Vilma tanteom azt tartja, hogy a fürdőben úgyis mindig veszekedik az ember; ha meg már egyszer valakit szidni kell, legalább a németet szidja. Lukács bácsi itthon marad, a doktor is itthon marad — igy szólott a határozat — az asszonyok meg a kis Laczival elmennek. Egy verőfényes szép szombati napra volt kitűzve az indú- lás. Délelőtt tizenegy órára itt lesznek a fiatalok, itt megebédelnek. s délután három órára már egész kényelmesen a legközelebbi vasúti állomáson lehetnek. Gondolom, Gabonynak hívják. Vilma tante csinálta ki a dolgot ilyen pontosan. Tiz órára már készen is volt még az ebéd is, meg is volt *
