Eger - hetilap, 1883

1883-01-04 / 1. szám

4

terítve az asztal az üveges tomácz hosszabb szárnyában, a rövi- debbikben meg szép sorjában felrakva a két koffer, három pak- táska, meg négy kalapskatulya. Hat hétre való főzelék, lábas jószág, tojás, zsír, vaj, liszt, eczet, bor, kendermag a kanáriknak, apróra át volt adva Apó néninek; mert azt is tudni kell, hogy Apó néni volt jobb keze Vilma tantenak. (Mily finom különbség a néni meg a tante közt!) Menyecske korában Apollónak hitták; vénségére a neve is összement az öregnek. Hogyne! Negyven esztendeig egy helyen szolgálni nagy idő, hét gyereket szárazdajkálni, a kik közt hat a fiú. A mai világban a cselédek stb. stb.

Tíz órakor — mondom — csak épen a tészta nem volt még a levesbe befőzve. (A búcsúzás még tegnap elvégezve. Pedig, haj! kár volt a nagy sietségért.) Tizenegy óra elmúlt, s még nem jön senki. Uram fia! Már épen a delet harangozzák. Vilma tante nyughatatlanúl jár ki a konyhára, a konyháról a folyosóra, meg kilyebb a kis kapuba, de nincs az utczán egy lélek sem, csak a sánta koldús; annak is épen a parochián van ma a napja, oda tart.

— Bizonyosan a kis Laczinak lett valami baja. Istenem! mennyi vesződség is van az ilyen apró gyerekkel.

Meg’ bemegy a szobába. Hisz’ majd csak jönnek.

A nagy szobában a búbos patkájára van a nagy bunda lete- ritve, azon komótizál Lukács bácsi.

— Anyjuk! elmúlt a dél. Ehetnénk már. Nem jönnek azok már ma úgy sem.

— Ugyan öreg, dehogy nem jönnek. Hisz’ mára volt az in- dúlás kicsinálva.

Úgy van azzal az ember, hogy amitől legjobban fél, azt szeretné magával is legjobban el nem hitetni.

Megint elmúlt egy félóra. Szaladjon csak el a Jancsi mindenes megnézni, nem szakadt-e le a kenderáztatónál az a rósz híd. Eleget hajtották már a vármegyén, hogy meg kell azt a hidat reperáltatni. Most itt van a veszedelem. A Jancsi gyereknek meg volt annyi esze, hogy nem ment tovább a „földvárinál, ott le- hevert; onnan is meglátja, ha kocsi jön arra. Meg is látja. Épen most hajt keresztül rajta a Dobos Jóska, még azt is látja, hogy a keselyt fogta be lógósnak. Egy félóra múlva visszamegy a Jancsi, hogy hát a hídnak nincs semmi baja.

Lukács bátyám nagy lelki nyugalommal hever tovább s megint rágyújt a pipára. Hiába, az a legjobb patika, éhség, boszú- ság ellen — Vilma tante tesz vesz a spájzban, konyhában, hol bejön a szobába. Apó néni meg már mindjárt nem állja ki sirás nélkül.

— Szentem kis Gizikéin! Bizonyosan valami baja esett. Nem ájúlt-e el megint, mint a kézfogókor ? A magam gyerekét jobban nem sajnálnám . . .

— Ugyan, Apolló, ne ijeszgesse már az embert. A kis Laczi az, az . . . az ilyen kis gyermekkel van mindig a baj, Nem akasztották-e fel megint magukat a kis Palkóval a körtefára, mint a múltkor? . . . Nem tudnak majd kiabálni . . . nem veszik őket észre.

— Vagy a doktor, uram bocsá . . . bizonyosan az csinálja a galibát: nem ereszti szegényt . . . fiatal ember volna . . . azután már pápaszemet hord . . . sohse’ jelent az jót. . .

Lukács bácsi pedig csak tűrte egy darabig szó nélkül; egyszer már nem állta tovább.

— Ugyan hallgassatok már; ne siránkozzatok itt a fülembe, mert mindjárt elmegyek a kaszinóba.

Erre azután el is hallgattak. Ez a legnagyobb fenyegetése Lukács bátyámnak, melyhez a végső esetben nyúl. Mert ha ő egyszer elmegy a kaszinóba — nem panaszképen mondom, — mert ritkán esik meg — akkor okvetetlenül leül a tarokkasztalhoz, s még azt mindig úgy jegyezte fel a helybeli krónikás, a segédjegyző, hogy Lukács bácsi veszített, a patikárus meg nyert.

Három órakor végre kifogyott a türelem. (Hiszen ma már úgy sem mehetnek el) Elfőtt minden étel, — feltálaltak. De nem evett senki, csak Lukács bácsi látott hozzá kétszeres étvágygyal. Hanem a helyett most megeredt a sirás igazándi módon s folyt jó darabig. Apó néni az ő „kis“ Gizikéjét siratta el, s a pápaszemes doktort okolta mindenért, Vilma tante meg a gyerekek p ajkosságán kesergett.

Soha ilyet! Már öt óra, s még most sem jönnek, sem nem üzennek, pedig a bizonytalanságban anélkül is órák a perczek is. Lukács bátyám ebéd után megint ledőlt a búbos mellé, megint rágyújtott a pipára, és stoikus nyugalommal szíttá megint tovább. Hiszen, ha valami baj esett volna — gondolta magában — úgy is megtudjuk előbb — utóbb. Vagy tán nem is gondolt ő semmit sem; legfólebb boszankodott, hogy a rendes kerékvágásából kizökkentették. A két asszony is elhallgatott utoljára. Kiapadt köny- nyeik forrása, s a nagy fájdalom után beállt az elfásulás, — amint ezt a pszichológusok szokták mondani.

Azonban mindennek van vége, az én históriámnak is. Hét óra után berobogott az udvarra az ismerős kis kocsi, s kiszállt belőle a fiatal pár s Laczika (még pedig az utóbbi az orrára) teljes viruló egészségben. Mint permetező esőn keresztül a napsugár szivárványa, úgy ragyogott át a könyeken az öröm vidám mosolygása — mondaná valami hivatásteljes tárczairó. Hanem annyit magam is mondhatok, hogy volt ölelkezés, még pedig kétszeres a nagy búbánatra. A háttérben népség, cselédség, a garád me- gett szájtátó mafla paraszt gyerekek. Laczi úrfi nem akarja Apó nénit megcsókolni, inkább a garád magasságát nézegeti. (Mérnök lesz belőle!)

— No ti rósz gyerekek! Hát most van tizenegy óra? Miért nem jöttetek délelőtt? Feddi őket Vilma tante.

— Béla utána nézett a menetrendnek s úgy találta, hegy jobb lesz az éjjeli vonattal mennünk, mert akkor holnapután reggelre érünk a fürdőbe, amúgy meg éjjel érkeztünk volna meg. Hiszen megkapta talán kedves apám a levelünket?

— A leveleteket ? Tyhü, teringettét! Hisz, az még hétfő óta

a zsebemben van. . . B.

— Szilveszter-estén, s uj év napján. —Még egy egy évben a székesegyházban nem gyűlt össze annyi azajtatoskodó, mint ez alkalommal. — A székesegyház csaknem zsúfolásig megtelt ajtatosko- dókkal, kik hálát jöttek adni az Egek urának az ez évben vett jókért, a jövőre pedig kérni jótéteményeit. — A szertartást fényes papi segédlettel Zsendovich József kanonok úr ő nagysága végezte. — A szónoklatot dr. Kozma Károly kanonok ur ő nagysága mondta. — Újév napján pedig Kovacsóczy I s t v á n kanonok ur ő nagysága pontifikáit.

— Dobó Istvánnak, mint Eger hős védőjének emlékszobra ügyében : a városi közgyűlés által kiküldött hármas bizottság abban állapodott meg, hogy a közgyűlés elé azon indítványt terjeszti: alakíttassák férfiakból és nőkből egy nagy bizottság, mely a szobor költségeinek beszerzéséről gondoskodnék.

— H jogász bálra a tánczrend és a kotillon figurák a napokban oly szép és oly díszes kiállításban érkeztek meg, hogy az újabbnál újabb újdonságok az embert egészen meglepik, s bátran mondhatjuk, hogy még eddig ily fényes kiállítású nőitánczrend és ily találékony, változatos kotillon figurák egy jogászbálban sem voltak. — Mint ebből is látható, a bál-elnök és a választmány mindent elkövetnek, hogy mennél kedélyesebb és élvezetesebbé tegyék az estélyt, és hogy mennél nagyobb siker koronázza buzgó fáradságukat, mit is őszintén óhajtunk és kívánunk nekik.

— Népesedési mozgalom. A múlt évben az egri r. k. egyház kebelében született 436 fi, — 445 nő — összesen 881 gyermek. Több nő született 9-czel. — Meghalt 396 fi — 360 nő — összesen 756. — Fi több halt meg 36-t,al. — így több született a múlt év folytán fi 40-nel és nő 85-tel, vagyis összesen 125-tel. — Születésre: Iker szülött 9. — Törvénytelen 46 fi — 54 nő összesen 100. — Első szülött 50 fi, 65 nő, összesen 115. — Halálozásra: Katonai kórházból temettetett 9. Irgalmasoktól 28. Isten nevében 71. Halva szülött elhelyeztetett 28. — Öt éven alól eltemettetett 373, — 5—10 éves korig 27. Házasságra lépett 186 pár. Összehasonlítás: 1881-ben szül. 849, — 1882-ben 881 tehát több szül. 32-vel. — 1881-ben meghalt: 803, — 1882-ben 756 tehát kevesebb 47-tel. 1881. házasságra lépett 163. — 1882- ben 186 pár, tehát több 23-mal.

— Az országgyűlés, megnyitása után, a mi jan. 10-én történik meg, a napirendre kerülő tárgyak egyik elseje lesz a tapol- czai antiszemita-kérvény, mely az egyenjogúság eltörlését s az 1867. előtti állapot visszaállítását kívánja a parlamenttől.

— Szederkényi Nándor országgyűlési képviselőnk, — a mint biztos forrásból értesültünk — fáradhatlanúl buzgólkodik azon, hogy Eger a nagy vasúti hálózatokba bevonassák. Óhajtjuk, hogy ezen üdvös irányú működését siker koronázza.

— Jótékonyczélú színi előadás. — F. hó 1-én az 1848—9. honvédegylet pénztára javára ifjú polgárok és polgárnők tánczczal egybekötött műkedvelői színi előadást rendeztek. — Mely alkalommal nagyszámú közönség előtt Csepreghy Ferencznek: „A piros bugyeláris“ 3 felvonásos népszínműve került színre. Az előadás a várakozáson felül jól sikerült s általában jónak mondható. A nő szereplők közül: R u z s i n s zky Her min (Zsófi) szerepéhez illő nyelves kis menyecske volt, szabályos előadása, ügyes játéka és