Eger - hetilap, 1883
1883-01-04 / 1. szám
2 Arany-ünnep Tisza-Füreden. Mult évi decz. 30-án Tisza-Füred városa a tisztelet és kegyelet adóját rótta le, midőn legutóbb élt költőink legnagyobbikának Arany Jánosnak, nemzeti költészetünk legfényesebb üstökös csillagának emlékére ünnepet ült. Ez emlékkünnepnek, szellemi élvezet nyújtása mellett, czélja volt: az Arany-szobor felállításához némileg járulni s a t. füredi kisdedóvoda alaptőkéjét „Aranyalap“ czimen csatolt összeggel gyarapítani. Tehát hazafias, kegyeletes és jótékony czélú volt az ünnepély, mely — köszönet a közreműködők buzgalmának s a közönség érdeklődésének — pompásan sikerült. Az estélyt a helybeli énekegylet „Nagy költőnkért zeng az ének“ kezdetű alkalmi emlékdal szabatos előadásával nyitotta meg, mire Lipcsei Tamás mondta el gonddal s tanulmánynyal dolgozott emlékbeszédét, rövid, de teljes, kerekded élet- s jellemrajzot adva Arany Jánosról s költői működéséről. — Majd Lipcsey Tamásné és Kovács Ferenczné ur- hölgyek négykezű zongorajátéka nyújtott, élvezetet Mosonyi ünnepi-zen éj é-vel. Ezután Lipcsey Ádám szavalta el Zalár költünk „Kié a költő?“ czimü emlékversét, melynek első versszaka mindjárt elragadó hatással volt közönségünkre: „Vendégszerető, lelkes nép tanyája. Tiszánkon őrszem a védharcz alatt, Jó szomszédságban a nagy Hortobágygyal, De ős Egernek nyújtva jobbodat, Hol a menekvőt a gonosz időkbe,’ Baráti szív fődé el mint paizs, Kicsiny kis város — Toldi nagy költője Dicsőségéből részt kívánsz te is? — — Jusztus Irén k. a. Arany „Ágnes asszonyát“ szavalta, kellemes hangon s valódi művészi tökélylyel, mig Nyáry Teréz k. a. és Maravánszky M. kettős zongorajátéka Erkel magyar za- matu Hunyady-jában gyönyörködtetett; erre Lipcsey Ádám szavalta, nagy tetszés közt Arany „Tetemre-kivás„-át. A tárgy- sorozat két pontját, mely a közreműködésüket Ígért egyének meg- nem jelenése miatt elmaradt, Lipcsey Tamásné ő nagysága kitűnő magán zongorajátéka kárpótolta. Az egészet az énekkar előadása zárta be a Kölc sey-Hymnus z-szal. A közreműködők a nyert s kiérdemlett tapsok mellett fogadják a nyilvános köszönetét is buzgólkodásukért. Bár az idő kedvezőtlen volt, s a rossz ut, vidékről csak igen gyér közönséget hozhatott: bevétel lett 180 írt, mi bizonysága annak; hogy a fürediek tudnak lelkesülni a szép, jó és nemes iránt. — Fönebbi 180 frt bevételt, némi kiadási költség levonásával, a képviselő testület egyenlő felerészben fent nevezett czélokra fordítja. Az ünnepélyt kedélyes táncz fejezte be, s a sok szép viruló arczu kedves tánczos hölgyek diszkoszorujából megemlítjük itt a következő egyes virágokat; u. m. Jusztus Irén, Lipcsey Margit és Ilona, Tariczky Erzsiké, Póka Ilona, Szekerka Luiza, Mészáros Terézia, Katona nővérek, Leuchter H. Schwarz E. Schwarz Zs. kisasszonyokat s Kovássy Ferenczné, Kovássy Kálmánné, Kovács Gézáné, Kalawszky Albertné, Murányváry Bé- láné, dr. Rónay Adolfné úrnőket. Szelim. A tiszafüredi betyárok elfogatása. Múlt évi deczember hó 26-án d. e. 10 órakor Oliáh Márton csendlegény azon jelentéssel lépett be Tiszafüreden a helyőrségi csendőr laktanyába, hogy Erdélyi György füredi és Kozma István szolnoki futó betyárok helybeli lakos Medveczky Károly üzletéből forgó pisztolyokat és töltényeket raboltak el, s még talán most is ott vannak. — Pál Dániel csendőr őrsvezető, Schibert Adolf és Stefán Jáuos csendőrödet maga mellé vevén, a cseudle- génynyel együtt a nevezett üzlethez mentek. — De mikorra ők oda értek, a betyárok már egy mellék utczában jártak, hol is Lipcsey Tamás szolgabiró kocsiját találva, arról a kocsist lelökték és a kocsin elvágtattak. Pál Dániel őrsvezető sem maradt hátra, a panaszkodó kocsissal kocsi után néztek, melyen kevéssel a betyárok után iramodtak, kiket előbb az utón Kocs, később pedig szántó földeken Igar felé követtek. Már már közel voltak s látták is a betyárokat, kik Széky Ákos úr tanyájára érve a fáradt lovakat újakkal válták fel s tovább mentek. Széki Ákos úr meglátván az üldözőket, nemcsak pihent lovakat bocsátott rendelkezésükre, hanem saját kocsisát is lóra ültette, s két forgó pisztolyt adván kezébe, küldte velők. A két betyár e közben Lovasy ur tanyája felé lovagolt hol ismét lovat cseréltek, de miután egy felől a mocsáros víztől, más felől pedig a már többször reájok lőtt Pál Dániel őrsvezető elől el nem mehettek tovább, a tanya mellé húzódtak, s az üldöző és üldözők közt valóságos kis csata kerekedett, egymásra folyton lövöldöztek. Egy darabig ugyan czélnélkül, mert egyrészt a tanya, másrészt a lóval fedték magukat a betyárok, de mindennek daczára a derék Pál Dániel egy golyója Erdélyit bal czombján találva, ez földre esett, de csakhamar lábra pattant s lovaikat hátra hagyva gyalog futottak tovább. Miután Pál Dániel töltényei elfogytak, Lovassy úrtól volt kénytelen fegyvert kérni, hogy az üldözést tovább folytathassa, ki is egy két csövű hátultöltő fegyvert s mintegy 25—30 töltést adott, neki, melylyel a betyárok által hátrahagyott lovon vágtatott utánok. De lova a sebes vágtatás közben elesett. Nehogy időt veszítsen, útját gyalog folytatta a már közel levő tanyához, mely mellé a betyárok húzták magukat, honnan egy két csövii vadász fegyverből lövöldöztek reá s Erdélyi: „az add meg magad“-ra ezt kiabálta: „ha kedves az életed, távozz !“ — De erre Pál Dániel nem sokat adván, a lövéseket még jobban és sűrűbben viszonozta, melyek egyike Erdélyi kezét, másika fejét érte s elesett, de ismét felállt s még egyet lőtt, mely Pál Dániel jobb keze mutató ujját érte. annélkül azonban, hogy harczképtelenné vált volna. Erdélyi ekkor megadta magát. Társa Kozma István pedig az istálóba menekült, melynek ajtaját Pál Dániel a fegyverével bezúzta, s miután amaz magát megadni vonakodott, az istálóba pedig bemenni nem lehetett, Pál Dániel ajtón keresztül három lövést tett, melyek egyike Kozmát homlokon találta, minek folytán ő is megadta magát. Ekként ért véget a hét óráig tartott kemény harcz, mely oly szerencsésen végződött, hogy a várost és vidékét megszabaditá a két haramiától. Politikai heti szemle. London, decz. 29. A „Standard“-nak Írják Berlinből: Bismarck Herbert gróf a német kanczellár levelét vitte Bécsbe a külügyminisztériumhoz, melyben Bismarck herceg javasolja, tegyen a két szövetséges kormány közösen kérdést Szt. Pétervártt az orosz hadi készülődések oka és czélja iránt, — egyúttal pontos felvilágosításokat ád a német kanczellár az Oroszországgal szemben közelebb tanúsítandó magatartása felől, — s óva inti a közös kormányt, nehogy az orosz részről felajánlandó külön egyezkedési javaslatot a Balkán félsziget felosztása alapján (Konstantinápoly Oroszországé, Szaloniki a monarchiáé) elfogadja, mert akkor Oroszország a pánszláv agitációk egész sorával csakhamar magához ragadná az egész Balkán félszigetet s a monarchia számára csak az elszigeteltség s a legnagyobb mérvű bonyodalmak maradnának fenn. Berlin, decz. 28. A „Kreuzztg.“ fejtegetve a „Köln. Ztg.“- nak az orosz készülődésekre vonatkozó közléseit, úgy találja, hogy Oroszországnak s Ausztria-Magyarországnak oly érdekeik vannak, melyeket nehezen vagy egyáltalán nem lehet összeegyeztetni. A mit egyikök a keleten nyer, évszázadok óta féltékenységgel nézi azt a másik. Az ausztria-magyarországi szlávok orosz rokonszenve platónikus természetű ugyan, de ha nem is lenne az, gátot vetne annak Magyarország, mely soha sem fog Németország ellen az oroszokkkal szövetkezni s e gáton meghiúsul minden hasonló kísérlet. Németországnak választása volt Ausztria-Magyarország s Oroszország közt; már állást foglalt az első mellett s beleegyezése nélkül nem is gondolhat Oroszország a keleten való erőszakos megmérkőzésre Ausztria-Magyarországgal. Pár is, decz. 28. A „Journal des Débats“ örömmel Írja, hogy az osztrák-magyar-német szövetség hangos emlegetése lényeges közeledést hozott létre Olaszország és Francziaország között. Pár is, decz. 29. A képviselőház 352 szóval 110 ellenében elvetette Pelletan módositványát, mely a tuniszi okkupáció költségeire kért hitel leszállítását indítványozta. A hadügyminiszter kijelentette, hogy a tuniszi franczia hadsereg 33,000 emberből áll, e létszám azonban 20,000-re fog leszállittatni. Mindamellett szükséges a kért hitel megszavazása, hogy a katonák tudják, hogy végleges az okkupáció és hogy a kormány a cselekvéshez szükséges eszközöket előteremthesse magának. A kért hitel végül 424 szóval 52 ellenében elfogadtatott. A szerb szkupstina elfogadta az uj iskolatörvényt, mely a hat évig szóló tankötelezettség elvén alapul. A szkupstina hadügyi bizottsága lényegtelen módosításokkal elfogadta a kormány javaslatát a szerb hadsereg újjászervezése dolgában. E javaslat '
