Eger - hetilap, 1883

1883-11-22 / 47. szám

446 ról ismerjük fel. Szabályszerint jellemzik mélyen fekvő szemek, kiálló pofacsontok, borzas haj és bozontos szemöldök — általános jellege a kiálló feszes nyakkendő és a meredező „vatér­in ö rter.“ Született aristokrata, ha azonban mint a szabadság barátja lép föl, úgy ez csak fölebbvalójával szemben történik — jóllehet , alárendeltje szabad akaratát is becsüli, amig a saját akaratába nem ütközik — melynek bármi áldozat árán is, meg kell tör­ténnie. A cholerikusnak sok közös tulajdonsága van a gőzgéppel — mert miként ez, mindig előbb megy, mindig siet és miként a gőzgép magával ragadja a tömeget — mindjárt tüzet és füstöt okád, felrobbanhat és mindig egyenes utón jár; de ha egyszer ki­jött a rendes vágásból, miként a gőzmozdony, oda van. Nem tűr ellenmondást és nején vagy gazdasszonyán kívül senkisem (uralkodhatik) zsarnokoskodhatik felette. Szavát tartja mint egy spanyol grand és méltóságát úgy őrzi mint a porosz bureau- krata hivatali hatalmát. Sem sokat sem keveset nem ad — akár pénzéből akár üt- legekből. Gyűlöli a tlieát és a theaestélyeket, száraz snapszokat iszik, káromkodik és vadászatokra jár. Előadási hangja magas. — Ha ért a zenéhez, basszusban éne­kel és úgy bánik zongorájával, mint a kovács üllőjével; a katona­bandának előnyt ad a legszebb trillák felett. A cholerikusok közzé sorozzák a törököket, spanyolokat, corzikaiakat, az összes kukori- kulókat, épugy az állam szolgálatában levőket, mint az erdei és udvariakat; az összes orvosokat és hóhérokat, betegápolókat és börtönőröket, hírlapírókat és mihasznákat, valamennyi ragadozó állatot, kezdve az oroszlántól a sündisznóig, továbbá a kost, kecs­kebakot, tyúkot, bibiczet és halakat stb. A m el anch ölik u st már messziről lassú járásáról és mel­lére lecsüngő fejéről ismerjük fel. — Közeledve oly hatalmas orrt veszünk rajta ,észre, melynek nagysága a rendes mértéket jóval feliilkaladja. Ép oly feltűnő arczkifejezése; szinte azt hihetnök, hogy örökös fogfájásban szenved. — Kerüli az embereket és igen tartózkodó; minden garast kétszer ver fogához, mig kiadja és minden szót jól megrág először, mielőtt kimondaná. Minden leirás felett kételkedik — ha nevet valaki, mindjárt magára vonatkoz­tatja és jól vigyázzunk, bármit mondunk, hogy ne vegye sze­mélyére vonatkozó „czélzásnak.“ — Minden felől alaposan gon­dolkodik s nagy hajlama van Hegel philosophiájához és a perpe­tuum mobile feltalálásához. Felette óvatos; ha a városba megy, óvatosan a falhoz lapul, hogy esetleg valami a tetőről fejére ne essék és ha este ágyba megy, háromszor is felkel, hogy meggyő­ződjék, vájjon az ajtó jól be van-e csukva. Ha van pénze, minden éjjel rablókkal álmodik, és ha még felesége van, minden arramenőben titkos szeretőt lát. Mint ellen­ség kibékithetlen, mint barát örökké hű, de ez utóbbi úgy bán­jon vele, mint a nyers tojással, ha nem akarja, hogy mindig meg­sértve találja magát. Tervek készítésében ingadozó — de makacs azok keresztül­vitelében. — Nem szereti a napsugárt, utálja a tánczot és rézmű­veseket, burnótja elválhatlan barátja — az orvosságot úgy ve­szi be akár a kenyeret, hisz a kísértetekben és homéopathiában. A melancholikusokhoz tartozik kevés kivétellel valamennyi (kötött) mesebeli regényhős — item az aggszüzek általában, a gouvernantok különösen, item a sakkozók, deákok be nem számí­tott semesterekkel és katonatisztek, az összes félreismert láng­ész, az „Ínség- (éhes) hivatalnokok“ nagyszáma, különösen a ta­nítók (bölcsészek). Az állatvilágból: a mopsz, a vakond, a denevér, bagoly és az elefánt — — — stb. A pille gma ti k usok többnyire kövérek. Teste egy gömb­höz hasonlít. Gyomra kört képez, arcza, szemei szintén, nemkülön­ben gondolatmenete. — Mig a szegletes cholerikus mindig előre tolatik mivel az ár ellen halad, ez mindig érintetlenül szépen vele úszik. — Fajsulya fentartja. Az államban egyike a „legjobb pol­gároknak“, se nem forradalmár sem nem reactionarius, mert úgy amaz mint ez mozgást igényel, mivel pedig minden mozgásnak esküdt ellensége, azért erős conservativ. Ha kényszerítve van járni — úgy rohan, ha csöndesen áll mindig támaszkodik vala­mire, ha pedig ül, karjait vagy ölében vagy az asztalon tartja. A szenvedélyeket csak nevök után ismeri, ha rajong vala­miért úgy ez csak a halászat — délutáni alvás vagy a jó kőbá­nyai sör lehet. Mivel pedig esküdt ellensége a harcznak, sohasem gyanúsítják a lőpor feltalálásával, annálinkább teszik fel róla, hogy ő lenne feltalálója, a kipárnázott karosszéknek és ő lenne, ki a nagy tajtékpipákat hozta divatba. A phlegmatikusokhoz számítják a legtöbb élelmiczikk-ke­reskedőket, sörcsarnok tulajdonosokat, gyertya-húzókat, némely öreg papokat és kedves szomszéd szászainkat — továbbá minden szarvas és hosszufűlű házi állatainkat, a teknősbékát, a stockfischt, csigát, gyikot és többi héjanczokat. E kevés jellemvonás, melyet ez alkalommal szerencsém volt felhozhatni részint hires physiologusok feljegyzései, részint saját tapasztalatok után úgy hiszem elég lesz, hogy tiszta képét lássák tisztelt olvasóim a négy vérmérsékletnek és ha ezt megkaptuk, Ítélhetjük és különböztethetjük meg igazán az embereket. Csak az ablakon kell kitekintenünk és mindjárt tudjuk, hogy azok, kik majd szaladnak majd megállanak sangvinikusok, azok, kik kimért lassú lépésekben haladnak előre, kholerikusok — azok, kik tovasompolyognak, melaneholikusok, és végül kik lábaikat csak maguk után húzzák, phlegmatikusok. Épugy különböztethetjük meg a lovasokat is. — A sangv. mindig galoppban, a cholerikus rendesfutó lépésben, a melancholi- kus trappban, a phlegmatikus pardon — vagy igaz! hisz ő egy­általában nem is lovagol! ő csak kocsikázik és a mennyire lehet­séges a lehető legalacsonyabb kocsiban. A nőknél sokkal nehezebb a vérmérsékletet meghatározni már annyival is inkább, mert igen különböző vegyületben fordul nálok elő. Ha szigorúan meg akarjuk Ítélni őket, úgy körülbelül — természetesen rend és kor befolyással van — következően osz­tályozhatjuk : mint gyermekek sangv.-phlegm, mint leányok sangv.- cholerik., mint özvegyek sangv.-melanch., mint aggszüzek sangv.- melan.-cholerik. A tiszta vérmérséklet legjobban nyilatkozik a házassági ajánlatnál. Ha a fiatal nő sanguinikus, felelete: oh miért nem ? ! — ha melanch.: gondolkodási időt kér — ha phlegm, az apához uta­sítja a kérőt — ha pedig cholerik. kosarat ad neki vagy nyakába borul. További megfigyelésnél a vérmérsékletet nemcsak a 2, 4 és 6 lábú állatoknál, hanem minden más úgy szerves mint szervet­len testeken is megismerhetjük. így tudni fogjuk, hogy a nyárfa például folyton zörgő leveleivel sangv. ; a vastag haragos tölgy cholerik.; a szomorú fűz és fenyő melancholikus és az idomtalan bükk phlegmatikus. A zöldségnél is találunk vérmérsékletre. így a zeller lehet-e más mint cholerikus és gondolhatunk-e valami pklegmatikusabbat az ugorkánál?! Sőt tovább megyek, nincs dolog a mit kezünkbe veszünk, hogy meg ne itélhetnők rögtön, mily vérmérséklet alatt sorozhat­juk. A spanyol nád sangvinikus, a tóparti nád cholerikus, a bambus phlegmatikus és az esernyő született melancholikus. Tisztelt hallgatóim most bizonyára gyakorlati alkalmazását is kívánni fogják elméleti észleleteimnek — jól van az is meglesz! Még pedig igen tisztelt, vagy jobban mondva nem hallgatók hall­gatóim közül fogom kijelölni egyes vérmérsékletek képviselőit fel­olvasásom egész ideje alatt egy embert vettem észre ki majd előre majd hátra, azután jobbra balra sugdosott, ez természetesen, san­guinikus volt. A mint e szót „hóhér“ kiejtettem észrevettem, hogy egy ur rögtön felkelt és lesújtó pillantást vetve rám a termet el­hagyta ; ez kétségtelenül cholerikus volt. Mindjárt ezután egy har­madikat észleltem ki aggódó pillantásokat vetett a zárt ablakokra — a szép számú közönségre, — aggódó arczkifejezése világosan tükrözi le hypochondriai jellemét a levegő melegsége és felolva­sásom hosszúsága iránt — csendesen sompolygott ki és talán fe­lesleges is mondanom önöknek, hogy melancholikus volt! Most már csak az van hátia, hogy phlegmatikust találjunk . . Ez is megvan!! ... No de itt nem folytatom tovább felol­vasásom, mert nem szeretném amaz urnák azon édes álmát za­varni, melybe őt előadásom ringatta. Budapest, 1883. szeptember 21-én. Szinnyey Izor. HIRFÜZÉR. — Erzsébet királynénk ö felségének névnapja, hétfőn, fénye­sen ünnepeltetett meg székesegyházunkban, hol az ez alkalomból tartott istenitiszteleten mélt. és főt. Lengyel Miklós ez. püspök s nagyprépost pontificált. Jelenvoltak: az állami, megyei s városi hatóságok itteni tagjai s a katonai és honvédségi tiszti­kar testületileg, jelentékeny számú katonaság, a tanuló ifjúság a tanárokkal, tanitókkal s tanítónőkkel, valamint a nagy közönség­ből is számosán.

Next

/
Thumbnails
Contents