Eger - hetilap, 1883
1883-10-25 / 43. szám
412 munkájában. — Az intézkedések közül, melyeket egyesületünk ez irányban tenni óhajt, első helyen említjük meg a gyüinölcsészeti szakosztály megalkotását, mely tágabb hatáskörrel felruházva, egy önálló egyesület mozgási képességével bírhat, s hivatva van a kertészeti érdekek országos központjává válni. — Hogy a szakosztály mindeddig meg nem alakult és tevékenységét meg nem kezdette, annak oka azon körülményben rejlik, hogy nem bir külön szakelőadóval, ki kellő díjazás mellett és csak is a szakosztály ügyeivel foglalkozva, minden tevékenységét a szakosztály érdekében fejtené ki. — Egyesületünk meg levéli győződve a felől, hogy a szakosztály előadójának kérdésén alapszik a kertészeti ügyek országos központjának kérdése is, törekvését odairányozza, hogy a gyüinölcsészeti szakma valamely kiváló képviselője e czélra megnyerhető legyen. Minthogy pedig egyesületünk kiterjedt feladatához képest csak csekély eszközökkel rendelkezik, e törekvésével eleve is combinatióba kelle venni a kormánynak esetleges s bizonyos idő-tartamra megadandó támogatását. A szakelőadó szakvezetése alatt szerkeszted nének az egyesület „gyüinölcsészeti füzetei“, — az ő felügyelete és javaslatai alapján bővíttetnék ki tervszerüleg az Jstván-telki kertészet oly módon, hogy az ide kerülő növendékek a kertészettel a jelenleginél sokkal tanulságosabban foglalkozhassanak, — s az ő felügyelete alatt létesittet- nék egy oly anyagyümölcsös, mely legtökéletesebb gyűjteményét képezné a leghelyesebben elnevezett gyümölcsfajtáknak. (Vége köv.) politikai heti szemle. Az uj spanyol kormány tüntetőleg igyekszik kimutatni a franczia köztársaság iránt barátságos érzelmeit s eliez képest szükségesnek látja még egyszer félhivatalosan publikálni, hogy Német- és Spanyolország közt semmiféle megállapodás nem létezik; a párisi eseményeket illetőleg pedig megelégszik Alfonz király és Grévy elnök beszélgetésének a madridi hivatalos lapban való közlésével, nem kívánva többé hasonló reprodukálást a franczia kormány részéről. A savoyai képviselők, mint Párisból jelentik, interpellálni fogják a kormányt, hogy alkalmat nyújtsanak a Svájczczal való békés kiegyezésre. E képviselők elismerik északi Savoya semlegességét, de nem a svájczi kormány értelmezése szerint. A portugáli par ászt. lázad ásnak nem tulajdonítanak fontosságot Madridban; onnan érkező sürgöny szerint a zavargásra adóügyek szolgáltattak okot; ámbár a parasztok éltették a köztársaságot is, ezt sem tartják nagy veszedelemnek, mert a köztársaságnak csak a nagyobb városokban vaunak hívei, nevezetesen Oportóban. Péter vár, okt. 20. Az orosz újságok valótlanoknak mondják ama híreket, melyek szerint az orosz tisztek visszatérnének Bulgáriából. Rediger alezredes, ideiglenes hadügyminiszter, hir szerint legközelebb végleg kineveztetik bolgár hadügyminiszterré. Azon nihilista proklamáczió, mely III. Sándor czárra kimondja a halálos Ítéletet, igy kezdődik: „A forradalmi népbizottság egyhangúlag elhatározta, hogy III. Sándor czárra kimondja a lialálitéletet. Az idő, melyet számára engedtünk, ismeretes volt Sándor előtt a Népakarat közlönyünkből s prokla- mácziónkból. Ez idő már eltelt s az orosz kormány egyetlen lépést sem tett, hogy a nép szenvedéseit enyhítse.“ TÁRCZA. A szépről a szépeknek. Egy vasárnap délelőtti séta városunk főútczáján kipótolja az egész heti unalmat. A ki csak teheti, fölkeresi akkor ezt a helyet, szándékosan csak a nők ellenségei tartják távol magokat. Itt-ott klubbokban állomásoz az arany fiatalság. Rósz nyelvek azt beszélik, hogy a hölgyek ajtatossági előkészületeihez okvetlenül megkivántatik az arany fiatalság. Máskülönben a főutczai séta senkire szellemi haszon nélkül el nem múlik. A ki a divatot imádja, talál tárgyat hódolatának, — a ki az ízlésnek hódol lelkesülhet, — ki az egyszerűségnek barátja elégült lehet, — sőt ki a bizarrt szereti, az is talál alkalmat szenvedélyét kielégíteni. Mindezek közt természetesen legtöbb szellemi hasznot húz az eszthetikus, ki a női szépséget iparkodik tanulmányozni. Mióta a világ áll, mindenkor voltak a nőknek tisztelői is, ellenségei is. Terjesztették nézeteiket szóval is, Írásban is. De a kisebbség mindig csak kisebbség marad, s azt hiszem, hogy ha az a kisebbség nálunk töltött volna egy vasárnap délelőttöt, lényegesen megkisebbült volna. Még az is, a ki azt mondta, hogy a következetes következetlenség képviselője a nő, egyike volt a nők legnagyobb tisztelőinek. Hát még Schiller a nagy költő, ki azt mondá, hogy az emberi természet tökélye, azaz a szépség eszménye túlnyomóan a női természetben, s ennek összhangzó egészében van kifejezve! E mondás szerint minden szép, mit a természet elénk nyújt, s mit a művészetek megvalósítani akarnak, a női szépségben tetőzik. Nem lehet csodálkozni rajta, ha ez ellen első sorban az önérzetes férfiúi szépség emelt szót. Mert a férfiúi szépség nem enged a női szépségnek, csakhogy éppen más neve van a szépségnek mindkettőnél. Vörösmarty igy adott kifejezést a férfiúi és női szépség párhuzamosságának: Ott az erő szépség, itt szépség válik erővé! Mély értelmű mondás; de e mellett a nagy német költőnek föntebbi véleménye is úgy módosittatik, hogy a női természet inkább megfelelhet ugyan az emberi szépség tökélyének, mely az örök, általános szépnek szintén csak egy része, s éppen azért nem lehet ennek a szépnek ideálja. S ezzel ki van egyenlítve a viszály, s a női szépség marad az emberi szépség netovábbja. Hogy mi az az örök szép, melynek az emberi szépség csak egy része, azt kutatni föl van tartva a tér az emberi értelemnek. Nem is az értelemnek, hanem az érzelemnek. Mert a szép felfogásához inkább érzelem, mint értelem szükséges. Mi hát az a szép ? Vájjon hány ember tudna e kérdésre felelni? Vagy legtöbb ember tudna-e másképen felelni rá, hogy szép az, a mi tetszik ? S ha meggondoljuk, hogy egyik embernek más tetszik mint a másiknak, ki fektetne tehát e mondásra nagyobb súlyt.? Minden esetre helyesebb, mert szükebb mederbe szoritá e mondás igazságát Kant, a nagy tudós, ki igy nyilatkozott: szép az, mi érdek nélkül tetszik. Azt is mondják azonban, hogy a szépek nem szeretnek érdek nélkül tetszeni. * Nőkről a virágokra gondolni, nagyon természetesnek gondolták a poéták már ezer meg ezer évekkel ezelőtt, is. Nem is lehet egyebünnen hasonlatot venni a nők lefestésénél, mint a virágok országából. Egy boldogult kitűnő humoristánk el is képzelte egykor, hogy milyen lehet a nő, kinek karjai liliomok, ajaka rózsa, termete ezédrus stb. Nem hiszem, úgymond, hogy nagyon meg volna elégedve poéta uram, ha ez csakugyan igy volna! A fantázia kiérezte a hasonlatot a virágok szépsége és a női szépség közt. A legrégibb korból lehetne megnevezni költőket, kik a rózsához hasonliták kedveseiket. Anakreon még a festésznek is ily tanácsot ad, midőn kedvesét le akarja festeni: Fesd orrát és arczait tej és rózsa vegyülékkel! A virágoknak, főkép a rózsának kedvelése átment egész népeknek természetébe is. így például a keletiek, vagy a régi rómaiak nagyon szerették a rózsát és virágkoszorúkat. Csodálatos, hogy a nép hajlama e tekintetben is milyen változásnak van alávetve. A mostani római nők, mondják, különös ellenszenvvel viseltetnek a virágillatok, különösen a rózsák iránt. Sohasem kedveltek egyéb virágokat jobban a rózsánál és a liliomnál. Miudakettő jelképpé lett. Emlékezzünk csak vissza a Bourbonok liliomaira s egyebekre. A rózsa jelképe a kellemnek, a liliom a fenségnek. A szépség két alkotó eleme a fenség és a kellem. A szépség érzelmet kelt föl keblünkben, melynek neve gyönyörködés, s ezt a gyönyört legközvetlenebbül felkölti a fenség és a kellem. Ne feledjük azonban, hogy a lélek fensége vagy kelleméről van szó, melynek a külső alak szépsége csak burokja, mely a belső értéket kiemeli. A külső szépség a belső mellett a nagyobb tökély jele ugyan, de a valódi érték lényegén keveset változtat. A szépnek egész theoriája az érzelem világán alapszik. A kellemnek elmaradhatlan kísérője a szeretetreméltóság. A mi szeretetreméltó, azt szeretjük, és e szeretetnek meg van az erkölcsi alapja: a jószívűség és tisztaság. A jószívűség teszi a nőt kedvessé, a tisztaság gyönyörűvé.
