Eger - hetilap, 1883
1883-01-25 / 4. szám
31 lat mellett csupán négyen állottak fel: Madarász József, Orbán Balázs, Krisztinkovics Ede és Vidovich Ferencz. A törvényjavaslat azután úgy általánosságban, mint részleteiben változatlanul elfogadtatott. 11 A képviselőház e hó 20-án tárgyalta és elfogadta a szőllő- dézsmaváltsági tartozások lerovására nézve adandó kedvezményekről szóló törvényjavaslatot. Vita csak a részleteknél, nevezetesen a 3-ik szakasznál volt. mely megállapítja, mely esetekben van helye a dézsmaváltságí tartozások törlésének, vagy leszállításának. Többen adtak be indítványokat, illetőleg módositványo- kat, névszerint Bessenyey Ernő, Grecsák Károly és Helfy Ignácz; a ház azonban a pénzügyminiszter és az előadó felszólalásai után a szöveget változatlanul elfogadta. Ezután tárgyalás alá vétettek a kérvények 22-ik sorjegyzékében foglalt katholikus kérvények. Berzeviczy Albert előadó terjesztette elő a bizottság határozati javaslatát, melynek értelmében a kérvények részint a ház különböző szakbizottságainak, részint a miniszterelnök utján a kormánynak lennének kiadandók. Jánosy János (kath. pap) hosszabb beszédben indokolja a kérvényeket ; különben elfogadja a kérvényi bizottság véleményét. Utána Göndöcs Benedek szólt, kit a midőn felállt, zajos ,.Halljuk 1“ kiáltások fogadtak. 0 nincs megelégedve a bizottság javaslatával. hanem ezzel szemben határozati javaslatot nyújt be. mely szerint utasittassék a kormány oly törvényjavaslat benyújtására, mely a vegyes vallása házasfelek előleges megegyezésére bízza, mely vallásban akarják nevelni gyermekeiket. Tisza Kálmán miniszterelnök, elhiszi az előtte szólónak, hogy nincs szándéka a hitfelekezetek közé űszköt vetni; de figyelmezteti arra, hogy azon gyermeknek, a ki tűzzel játszik, szintén nincs szándéka apja házát felgyújtani. Elismeri azt is, hogyha bizonyos kérvények a minisztériumnak tanulmányozás végett kiadatnak. azok a hosszas tanulmányozás közben feledésbe mennek. Arról is biztosítja a képviselőt, hogy minden oly kérvény, vagy indítvány, mely a régi reverzálisokat akarná visszaállítani, a folytonos tanulmányozás sorsában fog részesülni. A képviselő ur felhozta a polgári házasság kérdését is. Szóló tudja, hogy Magyarországon igen sokfelé és nemcsak egy felekezet tagjai ellenszenvvel viseltetnek a polgári házasság eszméje iránt, átalánosságban ép úgy, mint azon alakban, melyben az a háznak benyújtott törvényjavaslatban foglaltat k. — De a polgári házasság behozatalában akár az egyik, akár a másik hitfelekeze- ten ejtett sérelmet látni nem lehet. Hiszen államok, melyek majdnem kizárólag katholikus lakossággal bírnak, évtizedek óta behozták a polgári házasságot és az még csak az elválás kérdését sem érinti, mert tudjuk, hogy a franczia polgári-házassági törvény még jobban megnehezíti az elválást, mint a katholikus egyházi törvény. (Igaz! ügy van ! Pázmáudy Dénes közbeszól: Nem áll! A konkordátum!) Ez úgy van! És ott, hol majdnem száz év óta be van hozva a polgári házasság, a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, hogy a polgári házasság megkötését ne kövesse az egyházi házasság megkötése is. Nem következése tehát a polgári házasság behozatalának, hogy ez által a vallásos buzgalomnak csökkenje kellene. A másik, a mi felhozatott, az alapok és alapítványok kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Azt kell hinni a kérvényekből és Jánosy felszólalásából, mintha azon aggodalom léteznék, hogy a magyar törvényhozás alapokat, melyek jogilag határozottan és tisztán egy felekezetet illetnek, elvenni, rendeltetésük czéljától elfordítani akarna. De eddig legalább még a magyar törvényhozás ezen félelemre okot nem adott. Es maga azon körülmény, mely sérelmesnek tün- tettetik föl, hogy a magyar törvényhozás, miután bizonyos alapok jogi természetére nézve, különböző nézetek voltak, küldöttséget választott arra, hogy ezeknek jogi természetét vizsgálja és állapítsa meg, nem azt bizonyítja, bog) bárkinek jogos tulajdonát elvenni óhajtaná, de épen azt. hogy tisztába hozván azok jogi természetét, azokat eredeti rendeltetésüknek sértetlenül fentar- tatni akarja És méltóztassék elhinni, én a magam részéről kész volnék — és a midőn szükség volt rá, kész voltam — azon felekezet. alapítványait, melyhez tartozom, megvédeni minden áron. De nem nyújtanék segédkézét soha ahhoz sem, hogy más felekezetet jogosán megillető alapok azoktól elvonassanak. De megvizsgálni, melyek valóban ilyenek: az csakugyan a törvényhozás feladata. Es most, t. ház, mikor ezen főbb pontok felett röviden nyilatkoztam. legyen szabad még némileg átalános politikai, hazai szempontot is érintenem. Azt hiszem, t. ház, hogy Magyarországnak sok baja közt egyik ereje támasza, szerencséje volt, hogy hamarabb, mint a legtöbb országban másutt, megszűntek a vallási küzdelmek, súrlódások, felekezeti éles ellentétek. Én ezt oly valaminek tartom, a minek megőrzése, még ha kell, itt-ott áldozatot is követel. Bátran merek rá hivatkozni, hogy ott, hol mint felekezeti ember voltam érdekelve, nem egyszer kisebb, olykor valamivel nagyobb bajok esetében is ezen, szerintem majdnem mindenek fölött hazai szempont alapján intettem, kértem, tanácsoltam. Igyekeztem elmondani, — meg is támadtak néha érte, — hogy ha nincs is meg a teljes vallási egyenlőség és viszonosság minden követelménye: de szabadságban, nyugalomban, békében élünk és kisebb bajok miatt nem szabad az oly fontos egyetértést a felekezetek közt megbolygatni. De épen mert itt-ott akkor tettem és teszem, magam részéről is azon kérést intézem a házhoz és e ház által a haza minden fiához: vegyék gondolára azt, hogy köny- nyü a követ megindítani, de hogy hol végzi gördülését, kiszámítani igen nehéz. Es fölidézni, úgy mint Göndöcs képvisel»» ur tette határozati javaslatában, oly kérdést, melyet csak nevén kell megnevezni, hogy mindenki rá ismerjen a reverzálisokra, melyek már 30 év előtt, heves vitákat idéztek elő, de melyeket akkor é[» úgy, mint 1868 ban a törvényhozás bölcsesége elaltatott, találván más megoldási módot — mondom — ily kérdéseket föleléve- niteni, legyen akár úgy, mint 1848. előtt történt, a szabadelvűség nevében: bizonynyal olyan dolog, melylyel megindulhatnak oly viták és felekezeti ellentétek, melyeket felidézni a képviselő ur sem akar, de melyeket feltartóztatni nem fog tudni. Én a magam részéről elismerem, — és azt hiszem mindnyájan elismerjük azt, hogy egészben véve Magyarország főpapsága, klérusa mindig tudott hazafias lenni, mindig tudott a körülmények szerint a hazafiság követelményeinek más iránybani véleményével szemben eleget tenni. De meg is van ennek jutalma. Mert nézzünk szét Európában, nézzük meg a tisztán katholikus államokat, hogy van-e valamelyiknek klérusa oly helyzetben. Én örülök, hogy ily helyzetben van. Óhajtom, hogy megtartsa e helyzetét. De méltóztassék elhinni, ha a felekezeti kérdések egyszer fölidéztetnek, e helyzetet nincs ember, a ki meg fogja tartani. 111. A képviselőház e hó 22-én folytatta és be is fejezte a polgári házasság behozatala ellen s a katliol. alapítványok érdekében benyújtott katholikus kérvények tárgyalását. Irányi Dániel és Mocsáry Lajos nagy hévvel támadták meg a kath. klérus előjogait. Vidovich György (kath. pap a szélső baloldalon) a kérvényezők álláspontját védi. különben elfogadja a kérvényi bizottság véleményét. Prónay Dezső b. a megindult mozgalmat a kormány kétértelmű egyház-politikájának tulajdonítja. E beszédre Tisza miniszterelnök röviden válaszolt. A szavazásnál a kérvényi bizottság véleményét az egész ház elfogadta, csupán csak két képviselő : Göndöcs és Rossival maradt ülve. Ezután a zsidó emanczipátió ellen irányuló tapolczai kérvény vétetett tárgyalás alá. Berzeviczy Albert előadó indokolván a kérvényi bizottság határozati javaslatát, felszólalt Istúczy Győző és hosszabb beszéd kapcsában, határozati javaslatot nyújtott, be az iránt, hogy a ház törvényjavaslatot nyújtson be az emanczi- páczió eltörlése iránt. A határozati javaslatot Istóczyn kívül aláírták : Ónody Géza. Széli György, Szentiványi Árpád, Szalay lnne, Lázár Lajos, Simonyi Iván, Meszlényi Lajos és Odescalchy Arthur herczeg. Tisza Kálmánnak e kérdések alkalmából tartott egyik beszédét itt a kővetkezőkben ismertetjük : Egyik észrevételem a párbérek kérdését illeti. Igenis jól tudom, hogy voltak egyes esetek, melyekben az eljárás nem volt egészen egyező. Jól tudom azért, mert a tárgy fontosságánál fogva az eset a minisztériumok közti érintkezés tárgyává tétetett. És biztosíthatom a t. képviselő urat,' hogy egyenesen és tisztán az általa idézett 1790—91-iki törvény rendelkezéséhez képest kimondatott a kormány részéről, mint követendő eljárás, hogy a papbérnek fizetése nem a birtokon fekvő, de személyi kötelezettség. Rendszerint ez a princípium, mely szerint eljárni kell ott. a hol; mert vannak kivételek is, ha az allegál- tatik, hogy bizonyos külön szerződési viszonynál fogva a földet terheli a kötelezettség, ott a birő lesz az illetékes e jogi kérdés felett dönteni. (Helyeslés.) Azt mondotta Irányi képviselő ur, hogy hibás a kormány eljárása, mert indokot, vagy legalább ürügyet szolgáltat eme kérvényekre, minthogy a kormány nem mer határozottan eljárni. Felhozta a t. képviselő ur a katholikus kongressus szervezeti szabályzatát is. Méltóztassék megbocsátani a t. képviselő ur, nem tartom hivatásomnak most azok bírálatába bocsátkozni, de *
